KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0339
1804 januárius 1. Gyûrût áruló zsidó. Délután
Varga Ferenc ( Kazinczyék cselédje ) emberünk temetése.
Csóka Jánosnak nyomorult predikációja s Mata Imrének a nép
elõtt kedves versei.
15d. Debrecenbe. Sárosyné gondolván,
hogy szokás szerint meg fogok nála jelenni, igen késõn jött
a házhoz, s érezteti velem kegyeinek megfogytát. Én a
filozófot játszom; mégpedig bántás nélkül. Végre
szelidülni kezd; tenyeret nyújt csókra, simul, tapad; de
mindez csak félig értettetik, s nem engedem magam
megmarasztatni. A fellobbanásokat, úgymond, el lehet szenvedni,
ha a szív az marad, amely volt. Mentem. Bálba. Marist ( Nagy
Maris, Kazinczyék szolgálója ) béviszem, s leültetem egy
neki illõ helyt. Rhédey Lajos, Szlávy János, gróf Teleki
Jóska ( ifj. Teleki József császári és királyi kamarás
778-?), Szerencsy Franciska férje ) ott. - 16d. nyolc pár
disznót 320 váltóforintért eladok. - Erzsit, Sárosynénak
szobaleányát megkérik. Az asszonya nem engedi, hogy szolgáló
nélkül ne maradjon. Én éreztetem a dolog
igazságtalanságát. Egyedül azon tartalék által indíttatik,
hogy ezt is makacssága jele gyanánt ne vegyem. Bál ismét. -
17d. Fõhadnagy Fazekas ( Fazekas Mihály, a Lúdas matyi
költõje ) urat ma látom elõször. - 19d. Kapitány Pogány
Lajos és Hári Péter szigeti professzor. - 28d. Kincses és
Báthy Marishoz, Laci Regmecre indul.
Februarius 11d. Az
esperest ( (gör., rég.): esperes; az egyházmegye vezetésére
választott lelkész ) Fazekas István és Szántó János
tractuális nótarius ( (lat): egyházkerületi jegyzõ )
érkeznek. - Mata Imre rektor közönségesen szerettetett itt
az alnép által. Kedves volt az anyámnál is. Én pedig, ha
magam maradtam a háznál, mindég megtartottam velem ebédelni
s vacsorálni. A pap, Csóka János, nem szerette. Egyik fõ oka
az volt, hogy a rektor szép versû búcsúztatójit a halottas
auditórium ( (lat.): hallgatóság ) éppen oly
gyönyörködve hallgatá, mint a tiszteletes úr szomorú
[p 0340] morális predikációjit -, melyek filozófusnak
kedvesek, becsesek lehetnek, de [a] köznép múlattatni akar -
nyilvánvaló unalaommal. Az emberi elme tehetségeit
hármoniásan kellene mívelni; s predikátor uraimék jól
tennék, ha a száraz morál tanítása közben holmit
elegyítenének, ami az imaginációt ( (lat.): képzelet ) s
ingeniumot ( (lat.): érzelem, alkotó szellem ) is okkupálja.
( (lat.): elfoglal, leköt ) Fráter Pál is ellensége volt,
mert a keze alá járó fija meg vala bántva. Sok földesúr
csak azért haragudt reá, mert az anyám háza szerette. A pap
deklarálta, hogy vagy a rektornak kell elmenni, vagy õ megyen.
Így lévén a dolog, én a rektor védelmezése mellett mindent
elkövettem, s azt kívántam, hogy ha csakugyan el kell mennie,
menjen, de ne tétessék vétkesnek. Vis et nequitia quidquid
oppugnant, ruit. ( (lat.): Amit a hatalom és az aljasság
ostromolnak, megdõl ) Ezek, tudván, hogy a nép kívánja
megmaradását, oly ravaszsággal vették ki vótumát, (
(lat.): szavazat ) hogy az õ plánjok a köznép által is
szekundáltassék: ( (lat.): egyetért, helyesel ) a
fõkurátor, Fráter Antal pedig testimoniálist adott neki, hogy
magát tökéletesen jól viselte, de úgy, hogy elébb ígérje
meg, hogy magát megmarasztani nem fogja. - Mata exáment tart.
A két vizitátor ( (lat.): felügyelõ, vizsgabiztos ) úgy
vitte a dolgot, hogy az exámen jó ne lehessen. Mata okosabb
vala, mint gondolták; egy deklarációt ada bé, hogy õ nem
akar megmaradni, s így becsülettel mozdult ki hivataljából. -
Ezen gyûlésen még egy más rendes dolog is adta elõ magát.
Nemes Eperjesi György asztalosmester a templomban a katedra
koronája ( (rég.): szózék hangvetõje ) körül dolgozott.
A morális prekikációkat módból mondani szertõ predikátor
az embert zaklatta, s vele kevélyen bánt. Az asztalos fizetést
kívánt, a pap tûzbe jõ, s olyat mond, amire Eperjesi e szót
felelte: Az eklézsia velem em bán emberül. - Hát az eklézsia
disznó? - kérdé haraggal a pap. S Eperjesit a fõkurátornál
béadja, ellene a gyûlésen tanú lesz, s bíró is
egyszersmind. - A pap által igazgatott gyûlésben Eperjesit,
aki magát vétkesnek rekognoszkálni ( (lat.): elismer ) nem
akarta, az eklézsiától eltiltják. ( (rég.): kizárja az
egyházból, az egyházi szolgáltatásokból ) Én ennek is
pátrjára keltem; [p 0341] kapacitálni ( (lat.): rábeszél,
ösztökél ) akartam a papot, hogy tanú, vádló s bíró nem
lehetett; hogy a morál és keresztyénség azt kívánja, hogy
egy gondolatlanul ejtett szó ily keményen ne büntettessék
etc. etc. Haszontalan vala. Mondtam neki s a fõkurátornak, hogy
ne engedjék arra a gyalázatra jönni a dolgot, hogy Eperjesit
az esperest tégye majd vissza: de nem használt. Meglett, amint
mondtam. Elolvastatott az Eperjesi instanciája. A két papi
ember nem akarta hinni, hogy az eklézsia azt a végzést
hozhatta volna. A pap és a fõkurátor kéntelenek voltak
megvallani, hogy a dolog nincs különben. Az esperest Eperjesit
visszetette az eklézsia kebelébe. Fráter Antal deklarálta,
hogy õvele Eperjesi egy széket nem ül. Az nem használt.
Deklarálta, hogy õ többé az eklézsiáért legkisebbet sem
tesz. Az sem használt. - S a morális tanító majd megpattant
mérgében. -- A gonoszság Mata felõl azt mondotta, hogy azért
jártatom hozzám ebédre, vacsorára, hogy ha Maris tõlem
viselõs ( (nép., rég.): terhes ) lesz, a rektorra foghassam.
Szégyelljem-e ezt feljegyezni? Pedig tudták, hogy 1. Mata nekem
purizál, ( (lat.): kéziratot letisztáz ) 2. hogy egyedül
ennei igen bajos. - Az eklézsia kurátora, Gacsi György, ezt
a jámbor életû embert azáltal is iygyekezett gyalázatba
keverni, hogy egy idevaló fiatal özvegy kapujába éjjel egy
kereket állíttatott fel, ami kurvák cégére, mert a rektornak
ennél állott egy hordó bora, még férje életében.
Szerencséjére a rektornak és az özvegynek, ez egy tiszta
életûnek ismért asszony volt, s az egész falu tudta, hogy a
rektor Ádám Sárival van szerelmes egyetértésben, kit el is
venni szándékozott. - Nemtelen ellenségei gyõztek, mert a
rektor csakugyan eltolatott. De az isteni gondviselés pártjára
kél a jó embernek, s pótlékot ád neki minden szenvedésért.
Ímé 1805-ben már élesdi predikátor leve, hol mindenektõl
szerettetik.
Ezeket lépésim mentsége végett jegyzem fel,
és azért, mert az a cselekedetem, hogy egy jó embert,
amennyire rajtam állott, elnyomatni nem engedtem, örökké
örömömre fog válni.







