KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0339


1804 januárius 1. Gyûrût áruló zsidó. Délután Varga Ferenc ( Kazinczyék cselédje ) emberünk temetése. Csóka Jánosnak nyomorult predikációja s Mata Imrének a nép elõtt kedves versei.

15d. Debrecenbe. Sárosyné gondolván, hogy szokás szerint meg fogok nála jelenni, igen késõn jött a házhoz, s érezteti velem kegyeinek megfogytát. Én a filozófot játszom; mégpedig bántás nélkül. Végre szelidülni kezd; tenyeret nyújt csókra, simul, tapad; de mindez csak félig értettetik, s nem engedem magam megmarasztatni. A fellobbanásokat, úgymond, el lehet szenvedni, ha a szív az marad, amely volt. Mentem. Bálba. Marist ( Nagy Maris, Kazinczyék szolgálója ) béviszem, s leültetem egy neki illõ helyt. Rhédey Lajos, Szlávy János, gróf Teleki Jóska ( ifj. Teleki József császári és királyi kamarás 778-?), Szerencsy Franciska férje ) ott. - 16d. nyolc pár disznót 320 váltóforintért eladok. - Erzsit, Sárosynénak szobaleányát megkérik. Az asszonya nem engedi, hogy szolgáló nélkül ne maradjon. Én éreztetem a dolog igazságtalanságát. Egyedül azon tartalék által indíttatik, hogy ezt is makacssága jele gyanánt ne vegyem. Bál ismét. - 17d. Fõhadnagy Fazekas ( Fazekas Mihály, a Lúdas matyi költõje ) urat ma látom elõször. - 19d. Kapitány Pogány Lajos és Hári Péter szigeti professzor. - 28d. Kincses és Báthy Marishoz, Laci Regmecre indul.

Februarius 11d. Az esperest ( (gör., rég.): esperes; az egyházmegye vezetésére választott lelkész ) Fazekas István és Szántó János tractuális nótarius ( (lat): egyházkerületi jegyzõ ) érkeznek. - Mata Imre rektor közönségesen szerettetett itt az alnép által. Kedves volt az anyámnál is. Én pedig, ha magam maradtam a háznál, mindég megtartottam velem ebédelni s vacsorálni. A pap, Csóka János, nem szerette. Egyik fõ oka az volt, hogy a rektor szép versû búcsúztatójit a halottas auditórium ( (lat.): hallgatóság ) éppen oly gyönyörködve hallgatá, mint a tiszteletes úr szomorú [p 0340] morális predikációjit -, melyek filozófusnak kedvesek, becsesek lehetnek, de [a] köznép múlattatni akar - nyilvánvaló unalaommal. Az emberi elme tehetségeit hármoniásan kellene mívelni; s predikátor uraimék jól tennék, ha a száraz morál tanítása közben holmit elegyítenének, ami az imaginációt ( (lat.): képzelet ) s ingeniumot ( (lat.): érzelem, alkotó szellem ) is okkupálja. ( (lat.): elfoglal, leköt ) Fráter Pál is ellensége volt, mert a keze alá járó fija meg vala bántva. Sok földesúr csak azért haragudt reá, mert az anyám háza szerette. A pap deklarálta, hogy vagy a rektornak kell elmenni, vagy õ megyen. Így lévén a dolog, én a rektor védelmezése mellett mindent elkövettem, s azt kívántam, hogy ha csakugyan el kell mennie, menjen, de ne tétessék vétkesnek. Vis et nequitia quidquid oppugnant, ruit. ( (lat.): Amit a hatalom és az aljasság ostromolnak, megdõl ) Ezek, tudván, hogy a nép kívánja megmaradását, oly ravaszsággal vették ki vótumát, ( (lat.): szavazat ) hogy az õ plánjok a köznép által is szekundáltassék: ( (lat.): egyetért, helyesel ) a fõkurátor, Fráter Antal pedig testimoniálist adott neki, hogy magát tökéletesen jól viselte, de úgy, hogy elébb ígérje meg, hogy magát megmarasztani nem fogja. - Mata exáment tart. A két vizitátor ( (lat.): felügyelõ, vizsgabiztos ) úgy vitte a dolgot, hogy az exámen jó ne lehessen. Mata okosabb vala, mint gondolták; egy deklarációt ada bé, hogy õ nem akar megmaradni, s így becsülettel mozdult ki hivataljából. - Ezen gyûlésen még egy más rendes dolog is adta elõ magát. Nemes Eperjesi György asztalosmester a templomban a katedra koronája ( (rég.): szózék hangvetõje ) körül dolgozott. A morális prekikációkat módból mondani szertõ predikátor az embert zaklatta, s vele kevélyen bánt. Az asztalos fizetést kívánt, a pap tûzbe jõ, s olyat mond, amire Eperjesi e szót felelte: Az eklézsia velem em bán emberül. - Hát az eklézsia disznó? - kérdé haraggal a pap. S Eperjesit a fõkurátornál béadja, ellene a gyûlésen tanú lesz, s bíró is egyszersmind. - A pap által igazgatott gyûlésben Eperjesit, aki magát vétkesnek rekognoszkálni ( (lat.): elismer ) nem akarta, az eklézsiától eltiltják. ( (rég.): kizárja az egyházból, az egyházi szolgáltatásokból ) Én ennek is pátrjára keltem; [p 0341] kapacitálni ( (lat.): rábeszél, ösztökél ) akartam a papot, hogy tanú, vádló s bíró nem lehetett; hogy a morál és keresztyénség azt kívánja, hogy egy gondolatlanul ejtett szó ily keményen ne büntettessék etc. etc. Haszontalan vala. Mondtam neki s a fõkurátornak, hogy ne engedjék arra a gyalázatra jönni a dolgot, hogy Eperjesit az esperest tégye majd vissza: de nem használt. Meglett, amint mondtam. Elolvastatott az Eperjesi instanciája. A két papi ember nem akarta hinni, hogy az eklézsia azt a végzést hozhatta volna. A pap és a fõkurátor kéntelenek voltak megvallani, hogy a dolog nincs különben. Az esperest Eperjesit visszetette az eklézsia kebelébe. Fráter Antal deklarálta, hogy õvele Eperjesi egy széket nem ül. Az nem használt. Deklarálta, hogy õ többé az eklézsiáért legkisebbet sem tesz. Az sem használt. - S a morális tanító majd megpattant mérgében. -- A gonoszság Mata felõl azt mondotta, hogy azért jártatom hozzám ebédre, vacsorára, hogy ha Maris tõlem viselõs ( (nép., rég.): terhes ) lesz, a rektorra foghassam. Szégyelljem-e ezt feljegyezni? Pedig tudták, hogy 1. Mata nekem purizál, ( (lat.): kéziratot letisztáz ) 2. hogy egyedül ennei igen bajos. - Az eklézsia kurátora, Gacsi György, ezt a jámbor életû embert azáltal is iygyekezett gyalázatba keverni, hogy egy idevaló fiatal özvegy kapujába éjjel egy kereket állíttatott fel, ami kurvák cégére, mert a rektornak ennél állott egy hordó bora, még férje életében. Szerencséjére a rektornak és az özvegynek, ez egy tiszta életûnek ismért asszony volt, s az egész falu tudta, hogy a rektor Ádám Sárival van szerelmes egyetértésben, kit el is venni szándékozott. - Nemtelen ellenségei gyõztek, mert a rektor csakugyan eltolatott. De az isteni gondviselés pártjára kél a jó embernek, s pótlékot ád neki minden szenvedésért. Ímé 1805-ben már élesdi predikátor leve, hol mindenektõl szerettetik.

Ezeket lépésim mentsége végett jegyzem fel, és azért, mert az a cselekedetem, hogy egy jó embert, amennyire rajtam állott, elnyomatni nem engedtem, örökké örömömre fog válni.