KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0333


Április

6. - Rhédey Lajosné született Kácsándy Teréz Váradon meghal.

12. - Egy rettenetes eset! - Báró Huszár a váradi hídon keresztülverettetik. Gyilkosa még mostanáig sem tudódott ki. Imhol életének egy része és a történet.

Szegényebb lévén, mint sorsához s ambíciójához illett, az igen szép növésû fiatalember elveszi gróf Kornis...... kisasszonyt, egy büdös leheletû s irtóztató sántaságú gazdag személyt. Hogy maga annál szabadabb lehessen, feleségének teóriáját és megrontá, s elnézte, hogy ez deákkal, katonával, cseléddel múlassa magát. Kedvese, egy szép özvegy, a titulusért otthagyá a szép fiatal Huszárt, s ez alacsony rendû személyeket választgata örömeire. Ekkor estve komédiába vezeté a kedvesét, patikárius Gebhardinét, ki Váradon férje nélkül, egyedül a [p 0334] Huszártól kapott pénzbõl élõsködött, s komédia után ennek szállására késérte az asszonyt, s nála vacsorált. 11-kor Huszár minden cseléd nélkül haza indult. Omlott a zápor. Amint a hídra ér, megtámadtatik, s egy kard keresztülveri kebelét. Kiált, s gyilkosa ment. Béfogott sebbel ment keresztül a hídon, s ott lerogyott. A városházánál õrön álló két asztaloslegény szalad kiáltására, s azt hitték, hogy részegen dõlt el valaki, s nem mertek közel menni hozzá a setétben. Elhaló szóval mondá: - ne félj, öcsém; én vagyok: báró Huszár. - Míg a két legény lámpásért ment s több embert hítt, kifújta lelkét.

Huszárné, hihetõ, hogy magát vétlennek mutassa, délelõtt is, délután is végigkocsizott Váradnak utcajin. Szeretõje, egy zászlótartó, mellette ült.

Szegény Huszár! a legbescületesebb karakterû ember volt. Kár volt érte. Ezt mondá Dienes is, Laci is, midõn 13-ban Váradra értem, s õket s az anyámat még ebédnél leltem. Laci kevéssel ezelõtt, kevés lépésnyire a Dienes kapujától felfordult, s fejét öszvetörte. Ekkor felkötött állal ült az asztalnál. - Nem a Huszárné kedvese ölte biz azt, mondá Laci, hanem valami sárgaepés zelotypus. - ( (gör.): féltékeny ) El kell mondanom, milyen jó karakterû ember vala Huszár. Méltó a feljegyzésre.

1. Professzor Vitkóczy Kassán elvesz merõ szerelembõl egy leányt, szerelemgyermekét valami Obristlieutenantnak. Boldogul él vele egy ideig. Huszár belészeret az asszonyba, s hozzá kezd járni. Vitkóczy a feleségét meginti, hogy távoztasson el a háztól egy kétséges moralitású s reputációjú ( (lat.): tekintély, köztisztelet ) embert; az nemcsak az õ nyugodalmoknak, de hitvese jó nevének s erszényeknek is ártalmas. Nem használván az intés, Vitkóczy szól Huszárral. Ez gavallér! neveti az ily elõterjesztéseket, s még ingereltetik általa. Egy nap Vitkóczy és Huszár öszveakadnak a hídon. Vitkóczy szól ismét, s minthogy Huszár azt nehezen vette, s a csak professzort mágnási módon öszvehordá, [p 0335] Vitkóczy olyat monda neki sokak elõtt, hogy azt Huszár meg nem emészthette. Talán Hauernek hívták az Obristlieutenantot, akivel Huszár tanácsot tart, mitevõ légyen. Egy estve, kilesetvén elébb, hogy Vitkóczy maga van-e, ketten reámennek, pisztolyt tesznek elébe, hogy duelláljon, s minekutána sokáig elkínozzák, mindketten Vitkóczynak állanak, s azt elverik. Vitkóczy panaszolkodott. Nem vala reá tanú. Huszár ezzel sem elégedék meg: reávette Vitkóczynét, hogy indítson pert férje ellen a Szentszék elõtt elválás végett. MIdõn a bíráknak már ítélni kellett vala, Huszár a patikáriusnéba szeret, s Vitkóczyné mind férj, mind lator ( (rég.): kurafi, parázna férfi ) nélkül marada.

A váradi publikum, tudván mindezeket, Vitkóczyt vette a gyilkosság gyanújába. Vitkóczy bebizonyította, hogy estveli hét órakor reájött a régolta gyötrõ hideg, s hogy egész reggelig ki sem kele ágyából. - Az tettetett hideg volt; osztán fogadhatott Vitkóczy gyilkost. - Csakhogy a fogadott gyilkosnak nem volt semmi nyoma.

2. Két rossz emebr meglát egy asszonyt a váradi bálon. - Vajon lehetne-e boldogulni nála? - kérdi az egyik. - Nem hiszen - felele a másik -, férje nagyon félti. - Huszár ezekkel semmi ismeretségben nem volt, de a hangot meghallotta. - Az semmit sem tesz; menjünk hozzá holnap, s ha férje legkisebb gorombaságot teszen, botozzuk meg. - Így beszélé ezt nekem asszesszor Baranyi József úr, ki e nap bálkomisszárius ( (lat., rég.): bálatya, a bál felügyelõje ) vala.

14. Rhédeyné koporsóba tétetik, s 15-ben hercegi pompával temettetik. Tudta férje, mit csinál; gyermektelen feleségének erszényébõl ment ki a pénz, nem az övébõl. Debreceni predikátor Földvári predikációt, Budai Ézsaiás orációt monda. Csokonai pedig a katedrából ( (Gör.): szószék ) a templomban olvasá fel verseit. Elragadtatva e megtiszteltetés szerencséjén, hisztrióhoz ( (lat.): rossz színész, ripacs ) illett akciója. Rendes bosszút álla Budain, ki a Csokonai társaságától eltiltotta a deákokat; ( Budai Ézsaiás volt 1795-ben a Csokonai kollégium perét tárgyaló iskolaszék tanárelnöke, s hivatalból megtiltotta, hogy a diákok vele találkozzanak ) mert [p 0336] midõn verseiben az a sor fordult elõ, amelyben ez álla:
"ezt elõttetek már elmondá a két orátor",
( Csokonainak A lélek halhatatlansága címû híres versérõl van szó; benne pontosan így található e rész:
... amit már tinéktek jobban lerajzoltak
Ama két tudósok, kik elõttem szóltak...
) akkor Csokonai Földvári és Budai felé fordult, kezével oda mutatva, s sokáig megállott, úgyhogy Földvári és Budai szégyenszékben látszának ülni.

Oly világos holdvilág, hogy a Dienes ebédlõjében hálván az ablak nyílásában úgy olvashattam, mintha gyertya égett volna.

21. Laci indul Linzbe, hol a Kerpen regimentje, melyben ekkor szolgált, fekvék.