KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0324


1804. januárius

Mely esztendõ virrad fel reám! Egy sem kínza el jobban mindazok között, amelyeket eddig éltem: de ez is juttat el boldogulásom tetõjére, melyrõl nem is álmodozám. 5 Sárosynénak szerelmérõl örökre lemondottam. Nem vettem volna, ha kényszeríttettek volna is reá. Imhol oka.

Kazinczy András bátyám valaha ezt a bonmót ejtette: "Sohasem láttam kálvinistában jó dámát, jó éneklõt, és jó - kurvát!" - Sárosyné szép, fiatal, elmés, pallérozódható asszonyka volt: de fösvénysége s kevélysége valóságos sárkánnyá tevék. Az asszonyok egy ideig ki nem mutatják agyarokat, kivált midõn szeretik, hogy szerettetnek; de a szeg kitör a zsákból.

Diószeg mellett, Jankán, az õ atyja is birtokos volt, s egy ott lakó Szúnyoghnétól zálogban bírt egy szõlõt. Szüret elõtt, nem tudom, mely hólnapban, azt kieresztette, ( kiválogatta ) de arról felesége s leánya vagy semmit nem tudtak, vagy szerettek volna nem tudni. Ezek megjelennek szüretelni, s rendelést tesznek, hogy a szõlejek is megszedettessék. Szúnyoghné általmégyen Ilosvaynéhoz, s elikbe terjeszti, hogy a szõlõ már az övé. A nagyasszony a perlést a lyányára bízza, s ez Szúnyoghnét öszve sánta kurvázza. Szúnyoghné Sárosynét vissza golyvás kurvázza, úgyhogy a sánta és a golyvás talán hajba kapott volna, ha bé nem jött volna a nagyasszony. Én sokszor nyaltam a szép nyakat, de azon hibát, golyvát nem láttam; talán gyermekkorában volt baja nyakának. Sárosyné béfogatja könnyû kocsijába két lovát, s parancsolja, hogy kocsisa menjen ki a szõlõbe. Az út azon kis közön ment, ahol a Szúnyoghné háza áll, s szerencsétlenségekre mindkettejeknek, Szúnyoghné a kapuban állott, s szégyellt megfordulni, és így a kocsi mellette méne el. - Csapj rá az ostorral a sánta kurvára - kiáltá Sárosyné; s a kocsis odavágott, [p 0325] akarva eltévesztvén az ütést. Ezt az asszony nehezen vette, s arra a gyalázatos bosszúra vetemedett, hogy két szolgálót moslékos vízzel az ajtóhoz rendelt, kik Sárosynét visszajövõben végigönték. Sárosyné viceispán Beötyhez méne, férje inszurgens tiszttársához, szatiszfakciót vagy tanácsot kérni. Ez azt tanácslotta, hogy tagadja, ami történt, mert az örökre rajta száradt. - A kólyi szüret tele vala e hírrel, s engem majd elnyele a föld.

Sárosyné Debrecenbe vette volt lakását özvegyen maradván, mert férje rokonai, kik osztozni óhajtottak, vagy árendában bírni a jószágot, neki nem hagyának nyugtot, s õ téglával hajigált ezeknek cselédjeikre. Már ez is elhûthetett vala: de még nem ismertem a kis szép sárkányt, s azt hittem, hogy az említett cselédek oly okot adtak a kifakadásra, melyen, a Lessing szava szerént, csak az nem veszti el fejét, akinek nincs mit elveszteni.

Debreceni szállásának gazdasszonya, valamely özvegy szíjgyártóné (kit Rhédey Ferenc ezen házának gondviselõjévé tett) öszvekap a Sárosyné kocsisával a kút vedrén. Perbe ereszkedik a szíjgyártónéval, s azt öszvekurvázza sok alföldi szitkoknak szórásával. A szíjgyártóné megszólítja, hogy õtet ne kurvázza, s minthogy az intés nem használt, visszaadja a titulust. Sárosyné azt az oktalanságot követé el, hogy panaszt tétete a magisztrátusnyál, ( (lat.): városi tanács ) mely Kállainét ártatlannak találáé, s így elégtételt nem adhata.

Ezelõtt történe már, hogy Sárosynak egy régi barátja s tiszttársa, kapitány Pisch, megtudván Sárosynak halálát, Kriskának írt, hogy neki cartabiancája ( (ol.): korlátlan fölhatalmazás ) van Sárosytól mintegy ezer forintig, melyet Kriska talán nem tud, minthogy Sárosy õtet mindég kérte, hogy róla hallgasson Kriska elõtt. Sárosyné közlé velem a levelet, s tanácsomat, vélekedésemet kérte. Én azt felelém, hogy a dolog igazságán kételkedni nem lehet, minthogy Pisch vidimált ( (lat.): láttamoz ) mását külsé meg, s offerálaja ( (lat.): fölajánl ) az originális megküldését is, és [p 0326] minthogy Pischt mind Sárosy, mind Sárosyné elõttem mindég úgy festették, mint a legbecsületesebb karakterû embert. Sárosyné csalárdnak, gazembernek szidogatta. Aki engem ismer, képzeli, ezeket hogy vettem. þisch nekem írt. Közlöttem levelét, s kértem Kriskát, ( (Ilosvay) Krisztina ) hogy egy becsületes embert ne hozzon azon kénytelenségre, hogy a barátja özvegyével törvénykezzék. Megneheztelt rám, s én elhallgattam.

Ilyen konjunktúrák ( (lat.): körülmény ) közt jöve reám a halálos betegség.

15. - Debrecenbe mentem a vásárra. - Sárosyné gondolván, hogy nála megjelendek, igen késõn jöve haza, s éreztette velem kegyeinek fogytát. Nekem azokat könnyû vala tûrnöm, mert vége leve álmaimnak. Látván, hogy én kötelet nem kapok, hogy magamat felakasszam, szelídülni kezd, nyájaskodni. Elfogadok mindent, de józan tûzzel. - "Az indulatokkal - monda - nem mindég bírunk; a fellobbantásokat könnyû tûrni, ha a szív az maradt, ami volt." Nem ereszkedtem magyarázatokra, s ellenem panasza nem lehetett. Késõn mentem el tõle, s bálaba.

16. - Estve ismét nála. Erzsit, a szobaleányt megkérik, a leánynak kedve van, s õ nem engedi, hogy gyûrût váltson, mert monda, én szobaleány nélkül nem lehetek. Kémélve s bizodalommal, nem tanító, feddõ hangon, éreztetém a cselekedet igazságtalanságát. Enged a szónak, egyedül azért, amint mondá, nyakamba vetvyén magát, hogy ezt is makacsság jele gyanánt ne vegyem. - Ismét bálba.

Péchy Sándorné húgom szemmel tartotta, mit csinálok Sárosynéval, s általa Dienes és Julis híreket kaptak. Látták, hogy meghûlt szerelmem, s nem értették, miért. Az anyámnak egy tizenöt esztendõs szobaleánya vala, Ruszkáról, sem ábrázatban, sem növésben, sem kivált járásban nem kedves; elhitették magokkal, hogy azt szerettem meg Sárosyné helyet; [p 0327] s Lacit vették eszközül, hogy tanuljon ki mindent. Eddig kelle halasztanom a dlog elõadását, melyet íme, beszélek.

Az anyám decembernek vége felé elhagyta Semlyént, s Regmecre jött, a József öcsém fijának keresztelésére, kinek keresztanyjául vala megkérve. Én még akkor gyenge voltam a betegség után. A háznál inasomon kívül senki nem marada, mint Nagy Maris és Kötélverõ Miháylné, egy hatvanesztendõs öregasszony, de aki általellenben lakván az anyám házával, inkább csak enni járt által. Ez a leány, ez az öregasszony és a Laci regmeci születésû inasa. Takács András, forogtak körültem betegségem alatt.

Laci ki-kijövén Váradról, az anyám távolléte alatt mindég Zsuzsihoz szállott, ott evett és ott hált, mind azért, mert Zsuzsival s férjével, Péchy Sándorral szoros barátságban volt, mind hogy velem ne legyen. Azonban egy nap estvefelé jõ, s parancsolja a leánynak, hogy neki itt vessen ágyat, mert hálni általjõ, sõt elõrebocsátván holmi nyájaskodásokat, kéri azt, hogy éjjel csússzon hozzá, különben õ fog a leányhoz. - A leány elretten, s ezeket nekem mindjárt mondja. - Katonai tréfának gondoltam, mely csak szó volt, s csak szó fog maradni.

Rothasztó hidegben a szem organuma ( (Gör.-lat.): szerv, érzékszerv ) is úgy elgyengül, hogy olvasni sem tudunk. Mind hogy olvastassak, mind hogy egyedül ne legyek, ebédre magamhoz járatám a rektort, Mata Imrét, kirõl alább sok szó lesz. De a rektor nem lehetett velem egész nap, s a leány jelenti, hogy õ olvasni s írni is tudott valaha. Kevés gyakorlások alatt ismét belékapott, s olvasott, írt. Ennek híre elment Zsuzsihoz; s mire magyarázták az olvasást, az írást? Oda, hogy feleségnek kultiválgatom. ( (lat.): mûvel )

Gyenge lévén, lefekszem. A leány ágyamtól két ölnyire ír. Laci bejõ, látja hogy már elkezdék szunnyadni, gyertyát gyújtat s ismét szót ad a lyánynak. [p 0328] Ez ismét jelenti, s kér, hogy sokáig lehessen szobámban. Mélyen elaludtam, midõn a leány hirtelen megijedvén a Laci ajtaja megnyílásán, ágyamra repíti az ollót. Erre felébredek, s látom, hogy Laci jõ égõ gyertyahamuval, s mondja, hogy az ágyban olvasván gondolatlanul ( (rég.): véletlenül ) találá elkoppantani a gyertyát, s az elaludt. A Laci és az én hálószobám között egy szoba és egy pitvar ( (nép.): elõszobaféle ) vala. Kérdés, ha fekve s olvasva koppantotta volna el a gyertyát, éghetett volna-e gyertyabél, mikor hozzám belépe? Meggyújtá gyertyáját, s ment. A leány közel egy óra múlva ment fekünni a pitvarból nyíló kis szobába, s hangosan magára kolcsolá ( (táj.): kulcsol, zár ) az ajtót. - Laci két ízben jött ki, s próbálgatta a zárt. Hallottam az õ közte s a pitvar közt megnyíló ajtók hangzásokat. - Könnyû képzelni, hogy másnap mik folytak Zsuzsinál. Ez küldé a sok rapportot Józsinak Regmecre, hová Laci személyesen is ment elsütni, ami kele.

Jan. 28. Maris leve veszedelmesen beteg. Kincsesért küldtem. Nem lelék. Báthyért küldtem. Egyszerre jelent meg mind Kincses felcser, mind Báthy, a doktor. Zsuzsi Báthyt eltiltotta, hogy hánytatót ne adjon a lyánynak, mert viselõs. Kincses, akart, de mivel doktora ellenzé, nem merte beadni. - Uram, monda Kincses, ezt a leányt megöli Báthy. - Jó, hogy én többet hittem a doktornak, mint a felcsernek, s a doktor rendelésén megnyugodtam. Ha béadattam volna a hánytatót, okot nyújtottam volna a gyanúra. - Reám fogák, hogy azért étetem magamnál mindennap a rektort, hogy ha a leány lebetegszik, azt mondhassam, hogy a rektortól esett teherbe. Mintha elég ok nem volt volna azért étetni ott, hogy egyedül ne egyem.