KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0299


Délután négy órakor ki Báróczihoz. Ebédnél ült egyes-egyedül a gárdaház traiteurje ( (fr.): vendéglõs, kantinos ) palotájában. Egy serpenyõ pép (koch) állott elõtte, melybõl egy porciót szedett vala ki; bal kezében egy nagy bádogszelence porrá tört nádmézzel, jobbjában a kalánt ( (rég., táj.): kanál ) tartotta. Négy-öt kalánnyit vévén ki, s a pépet annyi nádmézzel halmozván ell, hogy kevesebb volt a pép, mint a nádméz, figyelmessé tevém, hogy talán sok, amit kivett. Úgy hittem, hogy elfelejté magát. Mosolygott, halmozva merítette teli kalánját, s egyenesen vitte szájához. - A nádméz felette egészséges! - úgymond. - 1791. augusztusban is pincében tartogatott meggyel élt, mert abban sok kén (sulphur) vagyon. - A Lilla velem jött. Intett, kötnék jelt a nyakára, különben lesújthatja az ebölõ. ( (rég.): sintér ) Itt sokáig múlatánk. Felmenvén lakjába, az vala elsõ dolga, hogy egy asztalkájának fiókjából a gárdapálcának ( (rég.): testõrségi (marsall)bot ) veres pantlikáját kivonta, s Lillámnak nyakára kötötte. Ez a gond világos jele az õ humanitásának. Félretettem a pantlikát, s legbecsesb ereklyéim közt tartom fel azt.

Egy nap kivittem vala hozzá Szívképzõ regéim ( Marmontel mûve, amelyet elsõként Báróczi fordított magyarra 1775-ben, majd Kazinczy is )kézírását, hogy méltóztatnék megtekinteni. Elõttök álla a Horác sora és mindaz, ami 1808-ban a Regék elsõ könyvének címlapjára nyomtattatott. Igen gyengédeden éreztette velem, hogy újabb fordítások által meg vagyon sértve. Fájlaltam azt, de cselekedetemet meg nem bántam, mert nem oly végbõl nyúltam a munkához, hogy az érdemlett koszorút [p 0300] fejérõl levonjam, hanem hogy a dolgozás által neveljem erõmet, és hogy az õ botlásai helyrehozattassanak. Harminc esztendõ alatt nyelvünk ment valamire; illõ vala Marmontelt is csinosabban szólaltatni meg. Utolsó búcsúzásomkor visszaadván kézírásomat, mutatta azon próbát, amelyet, kézírásomat olvasván, tett a Két szerencsétlen-en (itt singularist, ( (lat.): egyes szám ) nem már pluralist, ( (lat.): többes szám, Báróczi eredetileg a Két szerencsétlenek címet használta ) mond õ is). Kértem, engedné meg, hogy leírhassam. Nékem ajándékozá. - A legszentebb tisztelettekl jöttem el a nagy férjfitól, alig remélvén, hogy õtet többször megláthatom. De az a szerencsém még 1808-ban is lett.

Czetter az õ képét is metszette. Batsányinál láttam egy nyomtatványát. Kértem adna nekem is nehányat. Talán hármat adott; azt vetvén mellé, hogy azzal igen fösvény, de ilyen barátját örömmel részelteti.

Batsányival nem tudom, mi érhette, de néki barátja nem volt. Tõle tudom, hogy Somssich, aki Batsányit pénzzel segélgette, és hogy szerencséjét tehesse, megengedte, hogy egy ódáját: Ad Hungaros... ( (lat.): A magyarokhoz )
Ad arma, Cives! nobile fortium Sanguen vivorum...
( (lat.): Fegyverre, polárok! bajnok atyák nemes vérei... ) Betsányi úgy adhassa ki, mint tulajdon munkáját; s ennyi sok jótétel után Batsányi a maga mindenek elõtt ismeretes peckessége s paraszt dölyfe szerént Somssich-csal úgy bánt, hogy ez keservesen panaszolkodék ellene Báróczi elõtt, s marha embernek nevezte.

Kocsimért Tatán hatvan forintot fizettem, Bécsben nem emlékeztem, mennyit. - Most hajóra rakatám azt, s 15-dikben viradatkor, Lillával és két kis boglyos ( (rég.): borzas, gönör szõrû ) kutyával (Sárosynénak huszonhét forinton vettem egy francia leánytól) s az inasommal kisétálék a vízhez, s otthagyám Bécset, nagyobb örömmel, mint megláttam.

15. - Pozsony. Professzor Fábri István urat és Webert, a tipográfust ( (gör.-lat.): nyomdász, könyvnyomtató ) meglátogatám. Ez nagyon elõszült ember. - 16. Komárom. 17. Maros. ( Nagymaros )

[p 0301] 18. - Pest.

Itt jegyzéseimben hézag vagyon, s emlékezetembõl kelle kipótlanom azt, ezelõtt öt esztendõvel.

Egy estve agens Szemere Ferenc úr, atyja az én kedves barátomnak, Pálnak, a hídon reám bukkan. Megszólítom. nem ismér, s követ érte. - Én, úgymond, sokszor a leányomat, Tomka Lászlónét is, kéntelen vagyok tudakozni, ki légyen. - Megneveztem néki magamat, s mellé vetém: a volt rab. - "Azt nem kell szégyelleni."

T3réz látogatására jötta nénjének, báró Podmaniczky Lászlónénak, ki azalatt, míg én Bécsben múlaték, özvegy leve. -

Egy estve a Fejér Farkasnál vacsorálván, Márjási Boldizsár, egykori tanulótársam, becsúsz a szobába, s úgy néz ki, hogy ujjaival mindég elfedi ábrázatját, mikor szemem afelé fordult, ahol õ ült. Midõn sokáig elnézett, s én fekünni akarék menni, akkort szólíta meg. Egészen elõszült ember. - Mi lelt, barátom? - kérdém - , hogy ennyire oda vagy. - Nagyot sóhajtott: - Kivették véremet az ilyen adták. - Ez a szegény ember elvevé Losonczi Károly úrnak leányát, s vele rosszul élt. Egykor kéntelen vala arra a heroica curára ( (gör.-lat.): vitézies (katonás) gyógymód ) vetemedni, hogy Asszonyom Õkegyelmét megverje. A menyecske hazaszaladt, s az atyja levelet írt vejének, melyben arra az esztelenségre vetemedett, hogy nekiminden nevezet helyett ezt a két szót írá a magyar levélhez: Domine Perillustris! - ( (lat.): Tisztelt Úr! ) Ez a csintalan és elég malignitású ( (lat.): rosszindulat ) ember felel: Domine Spectabilis: ( (lat.): Takintetes Úr! ) Igenis én az úr kedves leányát megscuticáztam, ( (lat.): megver, megkorbácsol ) s ha visszajõ, s ismét úgy bánand velem, mint bánt, ismét megscuticázom... - Így bünteti magát mindég a gorombaság. - Gróf Ráday Pál, konziliárius Sturmann Márton, a híres Farkas (Szilinek sógora s Lányinénak kedvese), Obester LOvász és én szüntelen együtt vacsorálánk azon egy hét alatt, melyet visszajövõben Pesten tölték. Egy estve csak Ráday jött; vártuk a többieket, de elmaradtak. [p 0302] Tehát most egymás mellett vevénk széket a falnál, s evénk. Imhol jõ egy különös figurájú ember, s öregen sült tojást kér, tormával. Egymásra pillantunk Rádayval, mert azt ennei sohasem láttuk. Midõn az idegen valakivel szól, Ráday súg nekem: - Ki a mennykõ lehet ez? s hogy kellene megtudni, micsoda ember? - Intek, hogy mindjárt beszédben leszek én vele. Eszi tojását, s én megszólalok: - Uram, az úr appetitusa engem nyalánkká teszen; engedje meg az úr, hogy példáját követhessem, s tudakozhassam, ha ez magának találmánya-e vagy valamely talán idegen vidéken szokott eledel; s parancsoltam, hogy tojást s tormát nekem is. Benne valánk a beszédben. Wollnhoffer, testvére az abonyinak, katona volt, s ezt enni Olaszországban tanulta. Jószívûsége annyira ment, hogy tokajit adata, s Rádayt s engem is megtraktált. Ráday felakadt a szokatlan és regula ellen való jószívûségen, de én intettem, hogy azt nézze el a jószívûségéért. Rždaynak angyali lelke s véghetetlenül víg humora van, s vacsoránkat jobban tölténk, mintha mindennapi társaink ma is megjelentek volna.

Szó levén a Kreutzer Theater ( (ném.): Filléres Színház; kétes hírû pesti látványosság ) felõl, tudakozza, ha voltam-e benne. Megbántva voltam a kérdés által. - Barátom, felele, látni mindent lehet, sõt mindent kell; meglátod, hogy több örömöt lelsz ott, mint gondolád. A rútat, rosszat magunkon áll nem látni. Holnap öt órakor légy a szobádban, én ott leszek s elviszlek. - Szabó-Sáróy Sámuel úr, védlõ prókátorom 1795-ben, azon szobákban lakott, amelyekben az öreg Ráday lakott volt 1789-ben, általellenben a Fejér Farkassal, a felsõ emeleten. (Most ott, az Aranycsillagnál, N 499. Kultsár István lakik.) Oda mentem által, s a jó öreg kevés minutummal tovább tartóztata, mint Rádaynak megígértem vala. Hazaérvén jelenti a cseléd, hogy valaki keresett, s ólommal az ajtóra írt valamit. - -R. hic fuit." ( (lat.): Ráday itt volt ) Mentem a grajcáros teátrumba, szégyenlõsen, vigyázva, hogy [p 0303] ismerõs ember ne lásson, s Ráday nem vala ot. Ha Dugonics, a piarista s professzor az univerzitásban ott nem ült volna, azonnal eljövék vala onnan. - Az úr is itt? kérdém. - Nekem ez igen nagy örömöm, s ritkán múlatom el. - Beszéltem, mely tusakodások közt jövék ide. - Nincs mit tartanod - felele. - A játék csak most kezdõdik; mindjárt meglátod, kikkel telik meg a ház. - Báró Wécsey József egy eléggé világos helyen nyaggatott egy rendes leányt. Egy közönséges tiszteletû férjfi, nagy házból eredett és fõ hivatalban áll, ágyasával jött be, kit vele egy sorban jövén, gróf Haller Antal, a pesti ringyók "Grosse Paga"-ja ( (ném.-fr.): nagy pagát, kártyafigura ) vezetett. Ott hagytam a Flóra cirkuszát. Kéntelen vagyok vallást tenni, hogy a balett jobb volt, mint vártam.

Horányitól ( Elek: piarista irodalomtörténet-író 736-180) ) egy kötetlen Memoria Hungarorum-ot ( (lat.): Horányi fõmûve, 1155 íróról szóló írói lexikon (Bécs és Pozsony, 1775-1777) ) vettem, a folytatás elsõ kötetével, ( az 1792-ben megjelent Nova Memoria Hungarorum ) talán tizenegy forintton. Megajándékoz azon papirosdarabbal, melyre Báróczi a Memoria artikulusainak bõvítésére a magát illetõ artikulust és még némelyekét feltette.

Báró Ptónay Simon a sógorával, Kubinyi Gáspárral a Hét Electornál szállott. Ráday és én vele ebédeltünk. Érett lelkû ifjú férjfi. Hallgat, de félreviszen, s a kedves Niny felõl szól velem: de meg nem vallja, hogy öszve vannak esketve.

Festetics János egy plánt tett fel, mely szerént Magyarországon egy fölmdmívelést tárgyazó társaság állíttassék fel. A plánt Schedius tette papirosra. Elõre látták, hogy a minisztérium ez alatt is jakobinizmust, kõmívességet fog keresni, s evégre nekibátorodtak megkérni a palatínust, hogy a prezidensséget felvállalni méltóztassék. Professzor Schedius vitte fela plánt. A palatinus (József) megígérte, hogy reflexiójit, ha lesznek, papirosra fogja tenni. Nehány nap múlva hívatja Scehdiust. - Ich habe Ihren Aufsatz gelesen, und meine Anmerkungen darüber zu Papiere gebracht. - ( (ném.): Elolvastam a tanulmányukat, s megtettem rá észrevételeimet. ) Elkezdi Schediusnak olvasni, de [p 0304] megunván olvasását, általadja, vigye el, s ha tetszik, le is másolhatja. Entzückt über das Glück welche meine Aufsatze ward, wage ich Eure königliche Hoheit um die hohe Gnade zu bitten, dass Sie mir erlauben wollen das Original zu behalten, und mit meiner Abschrift davon zufrieden seyn wollen. ( (ném.): Föllelkesülve a szerencsétõl, amelyben tanulmányom részesült, bátorkodom kérni õ királyi Fenségét, kegyeskedjék megengednxi, hogy az eredetit megtarthassuk, s kegyeskedjék arról készített másolatommal megelégedni. ) A palatínus reáálla. Schedius mutatta nekem a munkát, a palatínusnak minden korrektúrájival. ( (lat.): javítás ) In folio volt írva, columnaliter, ( (lat.): hasábosan (írva) ) mintegy öt lapnyi.

24. Üllõ. - 25. Törtelen, Miklósnál. - 26. Debrecen.

28. Lillámat Sárosynénál hagytam, s magam Péchy Imre bátyámhoz menék. Azalatt a kutya kiszökik, s ijedtében a Nagyerdõbe veszi magát. Vigasztalhatatlan valék. Ha tudtam volna, hogy ott van, kimentem volna érte. Harmadnap múlva az éhség megszelidítette. A sóháznál a sóstisztné kinn ült, s a kutya melléugrott. Nyakán vala az örv nevemmel, s Spáh magához vette, s általadta Sárosynénak.

29. Semlyénbe. -