KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0234


Egy csoport kálvinista predikátor, kik közt Bod, a létai és a bihari......... Csokonaival a ferdõbe. Ekkor nap és itt írta Csokonai az õ Anacreoni darabjai ( Csokonainak 1803-ban, Bcsben megjelent kis kötete, az Anakreoni dalok ) elõtt yállyó ajánlást: Kazinczy, Földi, kik belõlem stb. - Kijövének a cigány muzsikusok Váradról. Csokonai ezekkel vonatta el Szulyovszkynak Kossovicsnak ( Kossowits Jūzsef kassai zeneszerzõ ) azt a muzsikai kompozícióját, melyben sovicsnak azt a muzsikai kompozícióját melyben az, ki a Szulyovszky elfogattatásakor Szulyovszky házánál, Rákóczon, kisasszonyait muzsikára tanította, Szulyovszkynak elfogattatását kesergette. Ezen muzsikális kompozícióra írta Csokonai a Földiekkel játszó stb. éneket.

15- ben Sárosy is, Spáth is Váradra. A Sárosy cselédje, ki nem hozzám, hanem másuvá vala kiküldve, öszveakad vele, s jelenti urának ittlétét. Oda. Kapitány Nozdroviczky is ott. Estvefelé sétálni. Én Nozdroviczkyra bízom a vezetést. A hídhoz közel Spáh és Spáhné szembejönnek velünk. Én Spáhnét veszem karomra. - Uram - mondá Spáth -, te valál a társaság lelke. - Lehetetlen volt tovább kitûrnünk a feredõt. 16-ban mindnyájan el.

21. Asszonyvásárra Fráter Istvánhoz, ( asszonyvásári földbirtokos ) onnan 22. Köbölkútra, Bónis Ferenchez, ( bihari birtokos, Kazinczy barátja ) s estvére Poklos-Telekre, Sárosyhoz. Alföldi lakásomnak ( (rég.): alföldi tartózkodásom ) vidámabb képet ád a szerelem, s Sárosy tovább alig lehet nálam nélkül. Bónis Ferenc és felesége, Bernáth is nagyon örülnek, hogy együttlétünk által életünknek örömet adhatunk. Idegen ember nem képzelheti azt a társaságtalanságot, mely zen a vidéken uralkodott; nem jártak együvé, s ha együtt lenni találtak is, komoron öszvezsugorodtak magokba. Midõn Fráter Istvánnak keresztelõjében valánk, az urak az asztalnak egyik végébe vonták magokat, a másikba az asszonyok. Én hasztalan mutattam példát, haszontalan [p 0236] nógattam. Bornemissza vagyok, s ittam, hogy tüzet kapjanak. Haszontalan volt.

Sárosy fenekig becsületes karakterû ember volt. Nem vala egyéb baja, mint hogy árván maradván, iskolájit nem végezte el úgy, mint illett, s közkatonává leve, s sok ideig volt altiszt. Nagyon kilátszott rajta, hogy nem sokat forgott jobb társaságokban, s talán két esztendeig káplároskodott. Lelke szegénységébõl azzal mulatgatá magát, hogy Imre... nevû kálvinista predikátort ebédre, vacsorára hívatta, s belõle bouffont ( (fr.): bohóc, udvari bolond ) csinált. Az ember különben is bouffon fogott volna lenni. Sárosy, lutheránus lévén, a predestinációt nem tartozott hinni, a Pitypalatty (ezt a nevet adá a papnak Sárosy) pedig kész volt volna magát ezért meg is feszíttetni. Elsõ ott vacsorálásom alatt ismét ûzték a predestinációt. Én nem leltem semmi örömöt abban, hogy egy nyavalyás papocskán mutassaam, hogy több eszem van, s a ház asszonykájával beszélgeték. De Sárosy belévont. Megörült a pap, hogy szekundálni ( (lat.): segít, segédkezik ) fogom, s komplimenteket tett nekem, hogy engem kompetens ( (lat.): illetékes ) bírónak ismérhetnek. Sárosyné tudta, hogy éppen ez a kompliment szegi nyakát a papnak, mert már most kevélységem fog szólani kénszeríteni. Úgy is lett: hogy Sárosy meg ne bántassék, belébocsátkozám a dolog mivoltába, s megmutattam, hogy a predestináció ideája a filozófusoktól mehetett a teológiába: de hogy keresztyénnek ezt hinni abszurdum.

A pap az én elmenetelem után megvallá Sárosynak, hogy több tudományt gondolt bennem.

23d. Bónis Ferenc az anyjával s feleségével s Fráter István oda. Ott hálunk. Én 24-ben Váradra.

27. Áldozócsütörtök. Sárosyék Köbökútra. 28-ban valamennyi vendég mind Asszonyvásárra. Szép vacsora kinn a méhesben.

29. Regmecre indulok. Debrecen felé, hogy Nagy Gábor urat vihessem. 30. Tégláson ( helység Debrecen közelében ) megtekintjük a Beck Pál ( téglási birtokos, aki Csokonait is pártfogolta ) úr kertjét; magához nem tértünk be, mert [p 0237] lábaszárát kettétörte, s ezen kínjaiban fekvék. Imhol szerencsétlenségének története:

Szokott módja szerént rettentõ káromkodásra fakadt, hogy a kõmíves valamit nem úgy csinált, mint néki látszék jónak, s parancsolta, hogy igazítsa meg. Ez nem értette a parancsolatot. Beck tehát az Atyaistenen kezdvén a cifra szitkot, s nem tudom kin végezvén, mégyen felfelé a deszkázaton, s midõn ott is ugyanazt ûzné, oly helyre hág, ahol a deszka vég nem feküdt támaszon, s káromkodása alatt lezuhant, s valami rakás vasban lábaszárát kettétörte. Ezt a hívõk isteni bosszúnak vették, a Lucréc ( Lucretius Titus Carus (i.e. 98- i.e. 53) materialista felsogású római költõ ) tanítványi mosolyognak ezen az õ hiteken: de annyi csak bizonyos, hogy a káromkodás, az oktalan szó és a pajzánság nem lehet eszes ember dolga.

Június

2d. Kassán veszem Virág Benedeknek ( jeles költõ és író 754-1830) ) levelével a Dayka Gábor verseinek nyomtatás alá készített autografon ( (gör.): saját kezû(leg írt) ) kötetét. Hol vette azt Virág, még maig sem tudom. Hihetõy, hogy Dayka Trattnerhez küldé, hogy tulajdon költségén nyomtassa, s Trattner, Daykának halálát hallván, Virágnak adta azt megtekintés véget, s Virág, ismervén barátságunkat, s látván, hogy igazítások nélkül ki nem ereszthetik, nekem kedveskedék.

6d. Pazdicson templomban. Ott és Lazonban ( Lazony, helység a régi Zemplén vármegyében ) az öreg Poturnyai András úr. Józsi Beretõn marad, én Körtvélyesre éjszakára.

11. Debrecen városa a Kollégiummal és a Kollégium mellett való templommal elég.

22. - Nagy Gábor úrral Szõlõskére. Borsit ( zempléni község, II. Rákóczi Ferenc fejedelem szülõhelye ) megtekintjük, a szent emlékezetek miatt.

25. - Kázmér. A Sárosynéba szeretett ember szerelem nélkül tölte jó napot ezen tisztelt kedvelt háznép közt. Midõn a kávét béhozzák, Sophie megszólal: - Ferenc, mindjárt produkálom a szép szobaleányomat; a tiféléték az olyakon kapnak. - Nevettem [p 0238] a szeretetre oly igen méltó leány tiszta emberiségén, s nyílik az ajtó, s egy sánta leány a legszebb fõvel, amit képzelni lehet, hozza a kávét. Sophie már mondta a leánynak, hogy õtet meg fogja velem tekintetni, s az szegény majd elejté a tálcát, s mihelyt kezébõl kitette, azonnal ment, mintha arcon verték volna. Ismernyi kell az embert, mikor valamely cselekedetétt megítélni akarjuk. Sophie azt a Bábi nevû leányt szerette, szánta; s azt hitte, hogy az effélék által enyhítést adhat a szegény leánynak azon kínos érzésre, hogy sánta. Osztán Sophie s két testvére engemet gyermeki esztendeji olta úgy tekintett, mint testvérét Én Sophie-t sohasem külömben, legalább miolta õ a bécsi klastromból, én fogságomból hazaszabadulánk, mint igen jó gyermeket, kinél alig ismerek alkalmatosabbat egy férj boldogítására. Sohasem támad szeretet és vágyás a reménynek minden sugára nélkül, azt mondja egy francia író. Ha én hihettem volna, hogy Sophie enyém lehet valaha, odahagyám vala a világnak minden Ilosvay Kriskájit.

29. - Péter bátyám táncot ád Újhelyen.

30. - Elhurcolkodtunk a Hericz házából; holmit a töltõházba raktunk; aza nyám a bodnár házába.

Július

9. - Én Semlyénbe. - E napokban vevém az Oeser lipsiai festõakadémia direktorának festését, melyet kérésemre 1794-ben dolgozott.

20. - Poklos-Telek. - 22. Hegyköz-pályiban, s éjjelre a püspöki ferdõben. Sárosy, ha becsületes ember nem voltam volna, elronthatta volna feleségét. Én különszobát vettem. Õ parancsolta, hogy cselédeink hordják holmimet az õ szobájába. Haszontalan ellenkeztem, haszontalan terjesztettem elébe, hogy magamat és feleségét gyanúba nem akarom vétetni. Õk két ágyon feküdtek egymás mellett; fel kelle kelnem, s õtet sokáig múlattatnom.