KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0200
Kázmérban az elsõ estve (3dban) tudták meg
kiszabadulásomat, hazaérkezésemet. Sophie a szobalányok
szobájában volt, s kocsit halla közelíteni. Kinéz, s az
anyám szekerére reáismér. Elképzeli, hogy én ülök benne,
s elfakad sírva. Befordulánk a kapun, s a gróf, ( Török
Lajos gróf, Kazinczy egyköri fõnöke a kassai tankerületnél
) a grófné, Sophie és az öccse lesik a zsalu mellõl, ha én
ott vagyok-e. - Ferenc! Ferenc! - kiálta a széplelkû gróf,
s szaladva jött le a grádicson, hogy minél elõbb
szoríthasson szívére. Az egész idõ, melyet itt tölténk,
szerencsétlenségeim elõbeszélésére vala fordítva, s a
kisebbik lyány szívében a szánakozás érzései szerelemre
gyúladtak, holott én szerelmet sem Sophie, sem Marie eránt nem
érzettem, hanem õket, mint régenten, csak testvéreimnek
néztem.
5-dikben a gróf, a grófné s három gyermekeik
általjövének Regemecre ebédre. Sophie és Susie s Pepi (
Török József, Sophie öccse ) (a kissebbik leány neve Marie
Susie lévén, hol az egyik, hol a másik neven nevezem)
otthagyták az öregeket, s az én szobámba jövének. Ágyam
és régi íróasztalom közt csak egy dolgozóasztal fért el.
Marie felült az asztalra. Sophie a széket foglalta el, mi pedig
az ágyat és székeket az ágy és asztal kyözött. A grófné
bejött, szemmel tartván leánygyermekeit. Én csak ekkor vevém
észre, hogy Sophie-nak nyakán egy férjfi árnykép függ. -
Comtesse - ( (fr.): grófnõ ) kérdém ártatlan
kuriozitással -, ( (lat.): kíváncsiság ) kicsoda ez? -
Sophie elpirult, az anyjához fordult, s ezt felelte: - Wäre
Er hier, er wäre jetzt sein Freund. - ( (ném.): Ha itt
volna, mostbarátok volnának) A kérdés meg nem volt fejtve
a felelet által; de mely magasztaló felelet! Tiszteltem a jó
gyermek szemérmét, s nem tudakoztam semmit. A kép a gróf
Etoile Maximiliáné volt; egy fiatal francia emigránsé, ki
arról álmodozott, hogy valaha férje lehet ennek a jó
leánynak. Én a legkedvesebb cirkulusban lelém magamat, melyet
képzelhetni; a gróf atyám, a grófné anyám, a három
[p 0201] testvér nékem is testvérem volt. De ez a szép
koszorú s benne való gyönyörködésem egészen eltolta a
szerelemrõl való álmodozást. Az csak a szegény Marie
szívében fogott helyt, s magas lángokkal égett.
Késõbben,
talán ebéd után már, Szemere László úr és az asszony is
megérkeztek, viszonozni az elszalasztott látogatást.
Sophie
beszéli, hogy Kázmérban egy rövid zöld kaputrokban jelentem
meg, s nagyon elõrehajlottnak lelt az egész ház.
7dikben
Csóka János ér-semléyni predikátor Újhelyben lakodalmát
ülte Kassai Erzsébettel. Fráter Pál, Pálné és a leányok,
Teréz, most Botka Lajosné, felkísérték, s velünk 8dban
Regmecre jöttek ki hálni. Itt Bernáth Menyhért penzionált
kapitánynak kis leánykájával, a most 812-ben) már
Barczynéval egy menüetet táncolék.
10-dikben Ruszkára,
11. Tornyos-Németibe,
13. Regmecre. - László öcsém Pestre
indul Gyürkivel. Gróf Wartenslében Ferdinánd hívta le, oly
véggel, hogy a húgát, ki jegybe lépe báró Podmaniczky
Sándorral, ennek kezérõl üsse le, minthogy valaha egymást
szerették. A leány kimondta, hogy kezét Podmaniczkytól vissza
nem vonja, s hozá el is men.
14ben Puky István (
gesztelyibirtokos, Csokonai jakobinus érzelmû barátja )és
Csokonai a pataki exámenrõl engem látni Regmecre jõnek. - Õk
vissza Patakra. - 14-dik napja vala, hogy hazaértem, és még
eddig mindég úgy vite a dolgot Józsi, hogy én Széphalmot ne
láthassam. Az volt fõ célje, hogy innen eltilthasson. Pukynak
és Csokonainak elmenetelek után kisétálék ide. Alig valék
itt, imhol jõ, s azon frivolus ( (lat.): romlott, alattattomos,
aljas )szín alatt, hogy õ egy borházat ( (rég.): présház
)akar építeni a regmeci szõlejénél, melyre semmi szükség,
és amely maig sem állott fel, elcsal a ház megtekintésétõl
[p 0203] s felviszen a szõlõbe. Én meg sem álmodhattam ennek
okát, mert a ház és a ház körül való földek fogságom
elõtt már birtokomban voltak.
Feljegyzem itt egynehány
elmés és szép tettét. - Hazaérvén fogságomból, az vala
minden vágyásom, hogy minél elébb hozzáfoghassak
gazdaságomhoz, s kipótolhassam, amit elmúlattam. De még
idegen helyt is az volt volna örömöm, hogy mezei munkát
láthassak. Egy nap tehát az anyám béfogatott, s kimenénk a
kaszásokhoz. Ezek letették a kaszát, hozzám szaladtak,
öszvecsókoltak. Józsi reájok rivalkodott, hogy ne
köszöngessenek, hanem folytassák a munkát. - Vádolnám
magamat, hogy energiám nem volt meg nem szólamlani, s nem
mutatni, hogy értem, mit teszen az a tilalom. De azonfelül,
hogy becsületes embernek nehéz gorombának lenni, ítélje meg
minden, ha megengedheté-e azt nékem azon sok jónak
emlékezete, amit ez az elfajult gonosz ember velem fogságom
alatt cselekvék. Kész volt volna õ többet is tenni érettem,
csak vesztem volna oda örökre.
Még aznap, midõn
Munkácsról eljövénk, megszólíta, hogy Asszonyám nekem
lovakat akar venni, de ellenkezzem; ott van az õ lova,
parancsoljak vele, mikor tetszik. (Gyönyörû!) Ne avatkozzam
semmi gazdagságba (ez még gyönyörûbb!), elviszi õ az
oeconomicumot, ( (gör.-lat.): gazdaság ) vigyem én a
juridicumot. ( (lat.): jogászat, jogi ügy )
- Ferenc - úgy
monda Laci egy nap, minekutána enyhült szörnyû dühe, sés
már mégis szólott hozzám: szemembe nézett is - a te
egészséged nagyon el van gyengülve; ferdõbe kellene menned.
Ránkra vagy Bártfára. Én azt nem tanácsolhatom, mert minden
szem beléd tapadna. Tehát hozass a házhoz egy hordó
savanyúvizet, s élj vele itthon. - Józsi protestált, hogy az
három vagy négy napi úrdolgába ( (rég.): robot ) fogna
kerülni; azt tenni nem lehet. - Hát a Ferenc egészsége nem
érdemel egynehány napi úrdolgát? - kérdé Laci, s
káromkodott. Józsi félrefordult, s tetszése szerént hagyá
káromkodni Lacit.
[p 0203] Januáriusig nem vala inasom.
Akkorára egy akasztófára való tolvaj és korhely embert,
Gyalog Gyurkát tolának reám; kiben az vala a Józsi Plánuma,
hogy belõle minden titkaimat vegye ki, mert ez felette szeretett
fecsegni, kivált borért és áldomásért, melyet tõle el nem
vontak. Soha gonoszabb cselédet képzelni sem tudtam. Egykor
Debrecenbõl jövén, a halápi erdõkben meglátok egy
nyírfát, mely egy tõrõl két messzére széjjelhajtott
növésben nõtt fel. - Ez a fa - mondám annak aki velem ült -
képe két rossz testvérnek.- Gyalog Gyurka megszólalt, s azt
beszélte, hogy Józsi és Miklós õvele jöttek le a regmeci
szõlõkbõl, s Józsi így kezdé: - Miklós, Ferenc nemsokára
kiszabadul; az nekünk nagy kárunkra lesz, mert az anyánk
Ferencet nagyon szereti. - De biz azért csak hadd jöjjön! -
felele e nemeslelkû Miklós. Józsi, látván, hogy nem magához
hasonlóval teve fel, abbahagyá. Nem szenvedtem én többet
hetedfél esztendei s két héti fogságom alatt, mint e hóhér
miatt szenvedek mindmaig.
Estvére kijöve hozzánk Komjáti
Ábrahám egykori miskolci professzor, most p[orosznyai] pap, s
vele......
15-ben Patakra mentem, hol még tartott az examen.
Comáromy György vicekurátor, ( (lat.): algondnok ) kit a
vérség egykori együttszolgálás és barátság emlékezete
publice ( (lat.): nyilvánosan ) megcsókoltata, hidegen,
ijedve fogadta csókomat, s perplexitásából magához nem tuda
térni; szuperintendens Õry forróan. - Ma látám legelébb
professzor Beregszászi Pált. ( Nagy Pál: a teológia s a
keleti nyelvek tanára Sárospatakon 750k.-1828) )
A
fogságból kiszabadult ember alig hiheti, hogy kiszabadult. Ha
barátimmal öszvejöttem, úgy beszéltem történeteimet,
mintha csak huszonnégy órára volnék kieresztve. Álmaimból
az rettente fel, hogy ismét fogva vagyok, vagy keresnek, hogy
bédughassanak, s soká nem mertem pápista templomba lépni, nem
mintha fogságom alatt tántorgattak volna, mely soha nem
történt, hanem azért, mert [p 0205] dédõsömrõl juta
eszembe, hogy õ csak a valláscserélés által nyerheté vissza
szabadságát. Elhûltem, midõn a pataki exámenben Bárczay
István beszélé nékem, mely titkos játékokat játszottam
munkácsi fogságomban.
17-ben Asszonyám Semlyénbe viszen le.
Ebéd Kenézlõ, ( helység Szabolcsban ) Kótaj ( helység
uo. ) éjtszaka, hol az öreg Ibrányi Károlyné asszonynak nem
gyõzöm megköszönni kegyességeit, melyeket velünk közle
munkácsi utunk alatt itt múlatván.
18-ban. Ebéd Balkány;
( helység uo. ) éjtszaka. Mihálydi. ( (Nyírmihálydi)
község a nyírbátori járásban ) Ez a ház fogságom alatt
épült. Képzelhetetlen illúziók fogják körül a sokáig
szenvedettet, midõn végre ismét szabadnak érzi magát.
19-
ben Semlyénbe értem.
20-ban Dienes öcsém váratlanul
Semléynbe jõ, és anélkül hogy ottlétemet tudná.
21-ben
Álmosdon ebédelünk. Viceispán Péchy Imre úr mutatja a
vármegyéhez a palatínustól érkezett feleletet: Kazinczy
Ferenc már el van eresztve; Szlávy János addig fog
tartattatni, míg megjavul. - Azért nem eresztettek el
egyszerre, hogy ne vélje a világ, hogy a béke cikkelye
eresztetett el, és hogy egyszerre való megjelenésünk sok
szemet ne vonjon magára. De miért hát okul a meg nem javulást
adni?
23-ban Dienes béviszen Váradra. Tizenegy órakor éjjel
a legszebb holdvilágnál járjuk végig Váradnak
legnevezetesebb utvájit.
24-ben. Gyönyörû szcéna!
Dienessel némely házaknál vizitet tévén, végre elmegyünk
Domokos Jakabhoz is. Nincsenek. Alig megyünk száz lépést,
imhol jõ kocsin Jakabné. Köszön Dienesnek, engem Miklósnak
gondolván, nem vesz figyelembe. Megpillant, nem hallá
kiszabadulásomat, elsikoltja magát, csókol, sír, magához
szorít, konvulziókat ( (lat.): (síró)görcs, görcsös
felinduxlás ) kap.
25-ben Dienessel árendált ( (lat.):
bérelt ) püspökségi praediumába. ( (lat.): birtok,
jószág ) 26-ban haza.
[p 0206] 1801. augusztus
9-
ben Debrecenbe vásárra. Mely örömök ezt a tolongást ezt a
sok mindenfélét együtt látni! - Elsõ öröm mindjárt az a
szép anglus kert nagyban, mely Semlyén és Debrecen közt
elnyúl.
Vámos-Pércsen ámbár ismeretes nem valék, új meg
új ismeretségeket ásítván, ( (rég., táj.): áhít, óhajt
) meglátogatám az ott megszállott Irínyi Lászlónét két
szép kisasszonyaival s fijával. A lyányok, testvérei báró
Vay Lászlónénak, Becsky testvérekhez mentek, s mindketten
felette szerencsétlenül. - Magyar teátrum. - ( magyar
színházi elõadás ) Nagy Gárob úr, ki még iskolában volt
1794, most már névre jutott prókátor.
Két moldvai vad
kanca 110 Rft.
12-ben. Vámos-Pércsen öszvetalálkozánk
báró Bánffy Györggyel, báró Wesselényi Miklósnak
sógorával. Ez ment. Azután oda jöve özvegy báró Huszárné
a fijával és gróf Teleki születésû menyével, kiket
hálásra Semlyéneb hozánk.
13-ban. - Nem emlékezem kitõl,
meghallám Debrecenben, hogy báró Wesselényi s Fejér Lónál
( híres fogadó a régi Debrecenben ) szállott meg. Oda
mentem. Mint hûlék el, midõn nem Miklóst, hanem Farkast
lelém. Ennek István fija az öcsémmel egy regimentben
szolgált, Ferenc fija pedig Valencienses ( észak-
franciaországi város ) mellett Lacihoz közel állva dõlt el,
s így megjelenésem nekik igen kedves volt. Farkas, az atyjok,
István, a most Patakon fekvõ óberstere a Ferdinánd
huszárjainak, s József és ennek felesége, gróf Kendeffy
Rákhel, 13dban Semlyéneb jöttek hozzánk. Fogságom s annak
oka felõl lévén szó, az öreg Wesselényi, ki a Közép-
Szolnok vármegyei fõispánságból a huza-vonák miatt
lehányattatott, nem intés-, hanem szánásképpen azt
beszélte, hogy statuum praesidens ( (lat.): (erdélyi)
kormányszéki elnök ) gróf Lázár János néki valaha egy
igen okos tanácsot ada: Fac officium taliter qualiter;
superioribus ne obloquaris; mundum non reformes. ( (lat.):
Lūsd el úgy-ahogy hivatalodat, fölötteseidnek nem mond ellent,
a világot ne akard megváltoztatni. ) Az igaz, hogy így az
embernek kevés baja lesz ezen a szép világon, csakhogy
[p 0207] ezt a tanácsot az olyanok, mint én, nemigen
goutirozhatják. ( (fr.-ném.): ínyére van, kedveli ) Én
báró Wesselényi Farkastól pénzt, Miklóstól virtust
óhajtottam volna inkább kapni.
Ugyanez beszélé, hogy
egyszer az erdélyi rendek megszólíták Lázárt, hogy viselné
dignitással ( (lat.): méltóság ) a hivatalt, s tégyen
remonstrációkat. ( (lat.): kifogás, fellebbezés, tiltakozás
) Kifakadt. - Nem vagyok én Krisztus, úgymond, hogy magam az
emberi nemzet kedvéért megfeszíttessem. - Az ilyen
semmirevalókat hasznos megismértetni a maradékkal.
Még
egyet: - Az a kálvinista pap, aki így könyörgött
Józsfeért: ( II. József császár és király ) Ne nézd,
Uram, hogy õ német, a diódi ( Diódváralja; község a
régi Alsó-Fehér megyében ) pap volt. Wesselényi jelen vala
a konzisztóriumban, ( (lat.): egyháztanács ) midõn ezen
könyörgés miatt a pap megdorgáltatott. - Ez a pap felette
oktalan cselekedetet teve, és mégis több becsülést
érdemlett, mint a maga Krisztusát követni nem akaró statuum
praesidens és az õ tanácsát nevetés nélkül emlegetõ
Wesselényi.
29el Semlyénbõl. Balkány, Kótaj.
30.
Kenézlõ, Regmec.
1801. szeptember
3-ban. - Végre
látom Kassát. Úgy bántak velem, mint a fõkötõs
skatulyával. ( (rég.): kalapdoboz ) Ha Asszonyám ment,
mennem kelle nekem is; ha jött, én is jöttem; ha pihent, én
is pihentem. Most a Józsi rabja valék, annakelõtte a
császáré. Melyik alázó?
Beérvén a városra a Forgács
utcán, minden legmesszebbrõl ismereteim számokban ( (rég.):
sorában, között ) is Viczay ( József: kassai orvos,
Kazinczy barátja ) vala az, akit legelébb láték meg. Õ
tûzzel fogadott. Fried ( Sámuel: Kazinczy barátja ) és
mások mentegetõzve, hogy õk féltek. Ha õk jöttek volna ki
fogságokból, én nem azt izentem volna, hogy ne siessenek
látni, hanem elejekbe mentem volna.
5-dikben - nyugtalanul
várván, hogy a kocsis befogjon, lementem süyrgetni. Midõn
alól a legelsõ grádicsra hágnék, s grádics fordulójxán
meglátám Baranyai Mihályt, ki 1800. májusában eresztetet el.
[p 0208] együtt Újgyörgyi Józseffel, a kufsteini várból.
Elõtte két gyermek és egy útiruhás asszonyság ment.
Öszveforrtak ajakaink, elnémultunk. - Herr von Kazinczy -
monda az asszonyság -, es ist gar nicht schön, dass Sie
mich neben Baranyai nicht auch sehen wollte. - ( (ném.):
Kazinczy úr [...] ez bizony nem szép, hogy Baranyai úr mellett
engem már észre sem akart venni. ) Szentiványi Náni, a judex
curiae ( (lat.): országbíró, kúriai bíró ) leánya, Kapy
Józsefnek szenvedõ hitvese volt az asszonyság. Megígértem,
hogy nemsokára felkeresem.
8-ban. - Józsi lyánynézõbe
indul Balajtra ( Borsod megyei helység Edelény közelében )
Péter onkellel. ( Kazinczy Péter, az író nagybátyja )
Rhédey Gedeonné által ott már tudták, hogy érkezni fog.
Magdolna és Erzsébet kisasszonyok voltak még a háznál, s
Józsi Magdolnához várattatott. magdolnához ment. Azonban
meglátván Erzsit, Péternek jelenti, hogy neki nem kell
Magdolna, hanem Erzsi. Ismerni kell Pétert, hogy az az ilyes
elakadásokban magán segíteni nem tud. Imti Józsit, ne
bohóskodjék, de ez el nem áll Erzsitõl. Másnap tehát Péter
és Józsi elöállanak, s Péter kinyögi a konziliáriusnak...
Ez elekad, s ezt feleli: - Manci leányom nem oly rút mindég,
mintt amilyennek most látszik; most beteges. - Erre nem volt
felelet, s semmit sem végezve, Péter és Józsi eljõnek.
9-
ben Klári Ruszkáról, ( Kazinczy húga, Krajnik Jūzsefné, a
közeli Göncruszkán lakott ) s mindjárt utánok Miklós és
Miklósné ( Kazinczy Miklós, az író öccse s annak
felesége, Beöthy Victoria ) Regmecre. Miklóst és Miklósnét
ma látom együtt elõször.
Nincs feljegyezve a nap, mikor
Asszonyám, Miklós, Miklósné, én a kertben vagyunk, zörög
a kocsi, s Józsi elhajtat a Hericz-féle házhoz. Asszonyám
utánaküld, nem tudom, kit, s midõn jön, még messzére
kérdi: - Széna-e vagy szalma? - Józsi nem felel semmit,
köszönget. - No, ne köszöngess, megvan-e? - Az hogy... Az
hogy, Uram!... az hogy... angyal az! Angyal! - De, de beszéld
hát, megvan vagy nincs? - Nem tudott szegény szóhoz jõni,
hanem mint egy faragatlan campagnard, ( (fr.): vidéki, parlagi
fickó ) csak mondogatta az Uram-okat, az Angyaljait,
úgyhogy az anyám majd megpattana mérgében. Könnyû
képzelni, Miklós, Miklósné és én mely szatiszfakcióval (
(lat.): elégtétel ) hallánk mindezeket.
[p 0209] Tavaly
Péchy Imre ( Kazinczy nagybátyja ) bátyámmal a Vér Náni
tútorának ( (lat.): gyám ) rekommendáltatá ( (lat.):
ajánl ) magát, s kedves barátjával ki neki valóban érdemes
barátja is vala, Csóka János tiszteletes férfiúval
(semlyéni predikátor) Erdélybe bément. Mihelyst beléptek a
házhoz, azonnal általadta a levelet, noha tudta, mi van bene.
A lyány meg nem tetsze. Eljövének, s azt mondák, hogy nem
vala reá kedve, mert a ház-e vagy az abrosz mocskos vala.
14-
ben Asszonyám Semlyénbe méne le. Én Regmecen maradtam
Miklóssal és MIklósnéval, kik Porubára ( község a régi
Árva megyében ) készültek. Engem Teréz ( Radvánszky
Teréz ) várt, napot rendelvén megjelenésemre. Nem lévén
lovam, parancsolám a gazdának, hogy forspontot rendeljen. Estve
a ház elõtt ülék Miklóssal, MIklósnéval, s Józsi
elõttünk forgott. Amint a gazda jõ, elébe megyen. - Mi baj? -
Ferenc úrnak jövök hírt hozni, hogy Mikóházán és Vilyben
nincs ló, és így innen kell hajtanom. "Most szántani kell,
nem pesléreznia" - ( (rég., táj.): ki-be jár, jön-megy )
ezt felelé Józsi. - Bizony, igazat monda a Bibliát fordító
Luther: Die Narren muss man mit Kolben haufen. - (
(ném.): a bolondokat bottal kell kergetni )
15-ben, nem tudom
immár micsoda lovakon, csakugyan Gálszécsig ( helység a
régi Zemplén megyében ) mentem Miklóssal. Ott elválánk,
s én éjtszakára Kemencére ( helység a régi Hont megyében
) értem Terézhez, kit 1794. május 24d. olta és így 2671 nap
nem láttam. Ott vala, hogy maga ne légyen, a testvére is,
Polyxéne, Újházy Sámuelné. - 16. egész nap Kemencén. 17.
én Ruszkára, Polyxéne Budamérra. 18. Regmec. - 25. Laci és
én Szõlpskére. Ott ordinarius viceispán Okolicsányi János.
Vacsorára jõ Szemere Albert. Ennek fellépését a
császárnál és Izdenczynél, ( József: dinasztiahû
államtanácsos ) az akkor mindenhatónál, lásd Aponmem, II.
köt. lap...
29. Jesztreb ebéden, éjtszaka Beretõ. - Miklós
ott ebédele. Érte küldénk. Jõ õ és Soós Pál és Pálné
is. - Laci itt megneheztel reám, amint látni fogjuk alább a
decemberi naplóban...
[p 0210] Október
4. Miklós
és én, Laci és én a debreceni vásárra. Kenézlõn egy nagy
harcsát veszünk, csolnakázunk. Éjszakára a Kucorgó nevû
csárdában. Gusztáv ( Kazinczy Miklós fia, Gusztáv Adolf )
négy esztendõs, feláll az asztalra, sorba jár mindnyájunkat,
minden nevetés nélkül, nagy gravitással ( (lat.):
méltóság ) konziliáriusi néma fejbillentésekkel
köszönget reánk, a tour-t ( (fr.): kör(ben járás)
) folyton megújítván.
5. Generális báró Vay Miklós, de
aki csa 1805-ben lett generális, a bálban meglát, s felém
hozza nagylelkû hitvesét.
6. Semlyénbe.
10. Asszonyámmal
Regmecre.
15. Nagy Gábor úrral már dolgoztunk, a regmeci,
nem sokára tartandó exekúcióhoz ( (lat.): végrehajtás )
készülvén. Ma, gyönyörû idõ lévén, a Hallgató tetejére
mentem fel magam és hír nélkül. ( (rég.): titokban,
anélkül, hogy bárkinek szyólt volna ) A lemenõ nap a
munkácsi vár falaira lõtte sugárait. Idvezlém Úzát. Két
epret hoztam az Anyámnak.
22. A pataki szõlõ 60 hordó bort,
az újhelyi 29-t adott. A toronyié 485 forinton költ el; azt
Asszonyám nekem...
November
1. Estve Kázmérba és
vissza.
3. Exekúció Regmecen. András bátyám jelen van. Az
exequens ( (lat.): végrehajtó ) konziliárius Fáy Barnabás.
Nincs Consignatio Sessionum et Appertinentiarum ( (lat.): a
birtoknak és tartozékainak jegyzéke ) Hericznél, és így
semmire se mehetének vala. Józsi kezekbe adja, pedig el vala
végezve, hogy semmi levelet ki ne adjunk. Ezen öszvevész vele,
az anyánk sír, engem vádolnak, hogy nem tudok hozzá, én Nagy
Gábort provokálom, ( (lat.): felszólít ) hogy szóljon, ez
azt mondá, hogy nekem van igazam. Ezen tette után ismét egy
más jegyzyést kommunikál.
7. Véghez méne. Hericz letett
14523 forint 44 krajcárt, 394 forintot pedig vetésért. Nagy
Gábor és én Kázmérba.
[p 0211] 11. Kis Jánosnak elsõ
levele érkeik kiszabadulásom olta.
22. Kassán gróf Csáky
Antalnál ( szepesi fõispán ) és Barkóczy Jánosnál.
Ennél lelem Keglevics Ágostont. - ( császári és királyi
kamarás ) 25d. Gróf Sztáraynak ( Mihály: szabolcsi
fõispán, kamarás 759-1798) ) Brandl nevû komornyikjától
egy igen szép és jó kocsit 200 forinton veszek. - Márjási
Zsigmond, Keczer György, Szirmay Józsi. ( Szirmay József,
1804-ben Zemplén megye szolgabírája és követe )
30.
Török Pepivel a toronyi hegyekre.
December
3-5.
Asszonyám Semlyénbe, s én Asszonyámmal 18dban Debrecenbe az
öcsémmel, Lászlóval. Domokos Lajos ( debreceni fõbíró,
a Kollégium fõgondnoka ) úrnál szállunk meg. Még nem
láttam volt professzor Budai Ézsaiás ( a klasszikus nyelvek
és irodalmak tanára a debreceni Kollégiumban 766-184 )
urat, s óhajtottam ismeretséget csinálni. Az öreg Domokos úr
eleresztett ugyan, de úgy, hogy mikor tizenkettõt üti, ott
legyek, mert õ eszik akkor. - Budainét lelem, azt feleli, hogy
férje az új professzor Széplaky úrnál van. (Debreceniség.
Ezt a reduplikációt ( (lat.): kettõzés, szóismétlés )
nem szoktuk magyarban arról mondani, aki jelen sincs, hanem csak
ahhoz, akohez szólunk: Uram, Széplaky ( Széplaky Pál, a
debreceni Kollégium jogtanára ) uram! vagy feljebb aarván
titulálni: Uram, Széplaky úr) - Széplaky a Rhédey-
háznál lakott, ezt sem láttam még soha, a Budai és Széplkay
szállásaik közel valának egymáshoz, és így általmentem.
Kértek, beszélném el, mi történt gróf Teleki László (
író, költõ, mecénás 764-182 ) és némely pataki ifjak
közt, hogy igen kevésbe múlt, hogy ezek a grófot meg nem
botozták. Elbeszélém: Nehány publikus a pataki kávéházban
vacsorált, kártyázott, biliárdozott, s mindezek alatt oly
szilajon viselte magát, mint az ily korú ifjak szokták, midõn
magokra hagyva érzik magokat. Teleki kassai útjában, hová
mátkáját ment látogatni, megszálla ott, s nem lévén üres
szoba, a kávéházba tért. Eszébe jutott, hogy õ Teleki
Józsefnek, a coronae custosnak! ( (lat.): koronaõr ) a
fõispánnak! a fõkurátornak! s isten tudja minek még! fija:
de nem jutott eszébe, hogy az ifjak nem tudhatják, [p 0212]
hogy õ mindaz, aminek magát méltán és nem méltán nézi,
s hogy az ifjak nei sem vesszeje alatt nincsenek, sem ott leckét
venni nem felette hajlandók, s nékiek álla, s vehemens (
(lat.): heves, indulatos ) hangon kezdé az exhortációt, (
(lat.): kioktató beszéd ) melyet egy gróf Desöffy József
bizonyosan nem tett volna. Az ifjak tehát szemet meresztettek,
s a legvadabbak teremtettézve feleltek préceptor uramnak, s
reámérték a dákót, úgyhogy kevésbe múlt, hogy a hit
hirdetõje confessáriussá ( (lat.): hitvalló (vértanú) )
nem tétettetett. Budai és Széplaky a pataki ifjak vadságaikat
kezdék emlegetni. Én azt feleltem ,hogy valahol ifjak vannak,
vannak excesszusok ( (lat.): kihágás ) is; a különbség
csak a többen és kevesebben áll. - De myint lehetne annak
elejét venni? - Azáltal, felelék, hogy a professzor ne
szégyelljen társalkodni a maga tanítványaival. - Az nem
lehet, felelének, úgy oda a professzor tekintete. - ( (rég.):
tekintély ) A professzor tekintete felelék, nagyon gyenge
alapon áll, ha a közelrõl látás semmivé teheti. De hát
Pesten, Kassán, Göttingában miért nem veszt a professzor
semmit ezáltal? Nékem sohasem volt tiszteletre méltóbb s
tiszuteltebb és szeretettebb professzorom, mint Szent-Györgyi
István Patakon; s õ semmit sem veszte azáltal, hogy velem a
Páncélhegyig kisétált, velem tréfáló hangon társalkodott,
és egyszer félittason láttatá magát. Õ nem akart
félistennek tartatni. Mondám azt is, hogy konzíliárius Vay
József úr, fõkurátora a pataki kollégiumnak, egyszer az én
ítéletemet is akarta hallani, hogy az oda való ifjúságot
mint kellene elszoktatni a vad módtól, s én azt javasoltam,
hogy adjunk nekik szép örömöket; az ifjú nem lesz el öröm
nélkül, s ha szép örömelesz, nem fog alacsonyokon kapni.
Rousseau a táncot nemcsak nem tiltja, de még javasolja, mert
rosszat a legocsmányabb erkölcsû ember sem tesz sok szem
elõtt: mi pedig azt Patakon s talán - mondám - Debrecenben is
pálcáztatással, kicsapással büntetjük. - Konziliárius Vay
nekem azt felelte: - Úgy öcsémuram állítson az öt [p 0213]
professzor helyébe más professzort - s a konziliáriusnak igaza
volt. - Mindezek Budai és Széplaky uraknak nem tetszettek, s
mi a beszédet gróf Teleki Józsefre fordítánk, hogy a
kedvetlen tárgy, melyen öszve nem férheténk, elménket
egymás eránt ne idegenítse. Teleki felõl Budai és Széplaky
éppen azt állíták, amit én: hogy az felette sok és nagy
virtusokkal s felette sok és tetemes hibákkal bíró ember
volt. Én õtet szeretni sohasem tudtam. Reménylem, nem fogom
elfelejteni holmi bohó cselekedeteit feljegyezni, midõn majd
megírván ezen decenniumomat, ( (lat.): évtized ) életemnek
elsõbb szakait beszélendem. A szent római birodalombeli
grófság dölyfe és amit mi, magyarországiak erdélyi
dölyfnek hívtunk, minden nyomon kiütögette magát õ
kálvinista archimandritaságán. ( ( (gör.):
rendõrfõnökség, fõapátúrság )
Megtörténhetnék, hogy
másutt elfeledném feljegyezni, és így álljon itt: - II.
Leopold a frankfurti coronatiora ( (lat.): koronázás ) kivitt
némely magyarokat magával, hogy Európa azon veszedelmes
konjunktúra alatt lássa, hogy általunk szerettetik, s ezek
között vala gróf Teleki is. (Megtörténhetnék, hogy itt
botlom, égy így nem szököm által, hogy ez talán nem a II.
Leopold, hanem a mostani császár németországi
koronázásakor, 1972-ben volt.) Közel lévén Teleki
Göttingához, ámbár sietett a prágai oronázásra, mégis
módját ejtette, hogy Göttingát láthassa. Jvetele már
tudtokra volt adva a professzoroknak. Õexcellenciája oda
érvén, el kezdé õket mesterezni, ( (rég.):
iskolamesterként faggatni, illetve oktatni ) a vallástalanság
felõl s a Kant istentelen filozófiájáról stb. leckézni, s
több egyéb abszurditásokat. Ezek elhûltek, hogy it látnak
a magyar musagétában. ( (gör.): múzsák vezére ) Így van
az, mikor az ember magát in possessoris veri ( (lat.): igaza
tudatában ) lenni gondolja, s azt hiszi, hogy az ember nem
progresszióra, hanem egy helyben állásra teremtetett,
anélkül hogy azt maga tudná, a legabszurdusabb
antikatolicizmus mellett is,oly katolius, sõt katolikusabb, mint
a világos fejû Leo X. ( X. Leo pápa 475-152 )
[p 0214] sõcskén mentem a Domokos úr ebédjéhez. Már
ették a levest. A nagyasszony (Kenesey Katalin) praesideált,
( (lat.): elnököl, ül az asztalfõn ) jobbja mellett maga
és az asszony között Domokos úr nekem helyt hagya. Laci pedig
balról foga helyet. Az asztalnál ültek Imre és Lõrinc urak
s más fijai s sok uokáji Domokos úrnak. Az öreg kérdi, mint
leltem Budán urat. Elhallgatván, amit a pataki ifjak felõl
beszélénk, mert Domokos is szörnyû szeverus ( (lat.):
szigorú ) ember volt, azt mondám el, amit Teleki felõl
mondánk, de azon szemességgel, amelyet az okosság javasla,
minthogy én nem tudtam, az öreg miként gondolkozik Teleki
felõl. Ezt Domokos Lajos gyönyörködve érté, mert éppen ez
vala értelme Teleki felõl, s ezt beszélé:
1. Midõn 1791.
Pesten szinódust ( (gör.): zsinat, egyházgyûlés )
tartatott, arról is tanácskozánk, hogy a duellum legibus
etiam religionis ( (lat.): a párbaj egyházi törvények
által is ) tilalmaztassék meg, s ez vitettessék kánonba.
Teleki, praesese a szidónusnak megszólala, hogy õ a duellumot
nem tartja semmi tekintetben vétkesnek, s kész, ha
megbántatik, sérelmét ezen úton bosszulni. Ezt az öreg
Domokos úr, kit ismérni kellett személyesen, ha meg akarjuk
érteni, hogy miként esett az a beszélés; nem a maga
hangjával s mozdulásaival, hanem a Telekiével mondá el. A
mondás valóban nevetséges egy magát filozófusna tartó,
irtóztató istenes ember szájából: mennyivel nevetségesebb,
midõn más által mimice ( (gör.-lat.): arcjátékkal,
taglejtéssel ) adattatik elõ. Nevettünk mindnyájan, s maga
az a gravis, ( (lat.): nehéz(kes) ) szeverus, gyakorta éppen
austerus, ( (lat.): fanyar, komor ) és mégis sokszor igen
víg szusszanású öreg is. Laci nem nevetett, de mi úgy el
valánk foglalva a nevetés által, hogy azt mindaddig nem
vevénk észre, míg meg nem szólalt: - Én, úgymond, nevetem,
amit a filozófusok a duellum ellen mondanak; a külföldön
duellálnak, s a megbántott nem kéntelen dehonestatorius
processusokra ( (lat.): becsületsértési eljárás ) fakadni,
amivel Magyarország tele van. - Domokos felele: - Engem seni nem
dehonesztál, s ha dehonesztál, megnevetem az esztelent, s
nincsen [p 0215] szükségem sem processzusra, sem duellumra. -
Felhevülés nélkül folyt a beszéd, s nekem úgy látszott,
hogy tovább foly már kettejek közt a beszéd, mint illett, s
beléelegyedtem. - Egy megbántás, mely többször nem akart,
mint akart, mondám, nem érdemes, hogy magamat megölessem,
megcsonkáztassam, vagy abba az irtóztató fekvésbe ( (rég.):
helyzet ) vettessem, hogy magamat úgy kelljen néznem, mint
gyilkost. Osztán a duellum szinduelltúgy bizonytalan jele
annak, hogy igazam volt, mint az ordáliumok. - ( (lat.):
istenítélet (babonás középkori bírósági eljárás) )
Laci felelt, de neheztelés hangja nélkül. Én ugyane
tónusból feleltem, de mi folyt köztünk, arra nem emlékezem,
hogy azt is mondám: - Én valóságos oktalanságot követnék
el, ha példának okáért egy Rhédey Lajossal duellálnék, aki
magos termetû, csontos ember, és fegyvert forgatni tanult,
holott én kis termetû, gyenge alkotású vagyok, s fegyvert
forgatni nem tanultam. - Laci azt mondta, hogy nemes embernek
szégyen azt vallani maga felõl, hogy fegyvert forgatni nem
tanult. A tónus nem hevült fel, s az öreg Telekinek egy más
szinódusi cselekedetét s szavát beszélé:
A házigazdák
s szülék hatalmáról vala szó, s kánont akaránk hozni, s
Teleki magát elfeledvén ezt találá mondani: - Már én bizony
megverem a feleségem. - Ezt Domokos ismét a Teleki hangjával
s mozdulásával mondá, s azt vetette mellé, hogy õk, kik a
tiszteletre oly méltó grófnét mind morális virtusairól,
mind testes növésérõl ismerik, látták, hogy ez igen
nevetséges szó, mert ha botra került volna a dolog, ez verte
volna meg a férjét, nem a gróf õtet. Mindnyájan, akik
asztalnál ülénk, igen édesdeden nevettünk, s Laci felpattant
a székrõl, s három-négy lépést tévén azt hányta
szörnyû indulattal, hogy õ magát kinevettetni nem engedi.
Könnyû elképzelni, mely konsternációba ( (lat.):
elképedés, zavar ) jött az asztal. Ki gondolhatott egyebet,
mint hogy Laci az öreg Domokos úrra neheztelt meg, talán
azért, hogy Domokos az õáltala [p 0216] háládatosan
tisztelt Teleki háznak ezt a tagját szólá meg. Én tehát
mint vendég, jónak láttam a házigazda mentségére kelni, s
elébe adtam, hogy urambátyám egy szót sem monda, ami Lacit
sértette volna. Laci megszólala, hogy az õ igazságos
neheztelésének nem Domokos úr a tárgya, hanem én. - Ez
lehetetlen; mert én a házigazdák hatalma felõl való textus
alatt egy hangot sem adtam, és vadabban, mint mások, nem
nevettem, amit mindnyájan vadság nélkül a legszelídebb
vigasságban s epe nélkül kacagánk. Elrettenvén tehát
brutalitásán és igazságtalan vádján, az igazság
kétségbevehetetlen hangjával provokáltam a mindentudó
Istenre, hogy meg sem gyanítottam, hogy általam bántathatott
volna meg; és még most is azt hiszem, hoygy Laci ezt csak rút
vadsága elfedésére hazudta, mert nem én, hanem Domokos úr
volt dühének tárgya, de ezt a maga házánál megbántani
átallott. Ezen deklarációm igazságát alkalmasint érzette
minden, alkalmasint minden érzette, mely vadságot követett el
az öcsém, s így Laci leült, s az asztalnál többé nem esett
egy hang is. Szerencsére vége vala az ebédnek, s az öreg
Domokos úr asztalt bonta, s intett, hogy én kövessem; Laci a
nagyasszonynál maradt. - Nézze, öcsémuram, monda Domokos
Lajos úr, ilyenek a mi katonáink; szégyenlik, hogy az
ellenség mindég verte, s rajtunk akarják mutatni
vitézségeket. - Laci nem jött be; sokáig magunk maradánk,
s négyszemközt sem szólánk sokáig. - Én attól féltem,
hogy mint megyünk majd haza Semlyénig egy kocsin.
Felülvén
a szekérre, Laci elfojtott hanggal lobbantá szememre, hogy
miolta hazajöttem fogságomból, már ez a második megbántása
tõlem. Az elsõ az volt, midõn szeptember 29-dikén Beeretõn
a biliárdszobában Kárnernek jelenlétében az eránt vala
szó, hogy a parasztnépet kell-e olvasni s írni tanítani a
birodalmaknak bátorságokra ( (rég.): biztonságos ) nézve,
s én kandallónál az õ szavait felelet nélkül hagytam. - Ez,
úgymond, [p 0217] megbántás, - Én emlékeztettem, hogy én
nemcsak nem hallgattam, amint vádol, sõt azt kérdtem tõle,
ha bátorságosabbnak gondolja-e Weimar s Berlin és London
tájéánál az erdélyi oláhságot? a diskurzus azután a Kant
filozófiájáig ment által, afelõl is szabadon megmondám
ítéletemet - hogy akik eljutnak annyira, hogy megértik,
tiszteletben tartják: ellenben akik rágalmazzák, azokra
kivilágosodik, mint Rozgonyira, ( József: a bölcselet tanára
a sárospataki fõiskolában; több Kant-ellenes mûvet írt )
hogy nem is értik; - én nem értem, és így nem védelmezem;
de amit mondék, az azt a prezumpciót ( (lat.): föltevés )
téteti fel, hogy az nem rossz; populáris írásai ugyan nemcsak
jók, de felségesek is. - Laci azt felelte, hogy õ
Németországban predikátorokkal szyólott efelõl, s ezek néki
ezt mondták: es sey an die ganzen Kantischen Philosophia gar
nichts. ( (ném.): az egész kanti filozófia semmit sem ér
) Erre nem feleltem, az igaz: de az ilyen szó nem is kívánt
feleletet.
Itt van helye, hogy egy Lacit festõ történetet
beszéljek el, melyet nem Domokos úrtól vettem, hanem egy
valakitõl, aki jelen vala az aktuson, de akit többé meg nem
nevezhetek; elfeledtem ki volt.
Fogságom ideje alatt Laci
Váradon múlatván, hivatalos vala gróf Sauer Kajetán
nagyprépostnak ( (lat., rég.): káptalani méltóság, a négy
elsõ, ún. oszlopos kanonok egyike ) ebédjére, ki éppen
szokatlanul nagy vendégséget ada. Egyetlenegy német
születésû vendég sem volt jelen, mert atisztek mindnyájan
az inszurrekciótól voltak oda híva. A vigadók közül valaki
azt az elmétlen tréfát csinálá magának, hogy elbeszélé,
hogy Olaszországban egy macska sincs: mind megette a német
sereg. - Laci a maga dörgõ szavával megszólal, hogy õ meg
nem engedi, hogy az õ ura nemzete ( ti. a császár nemzete,
a német ) mocskoltassék. Okos ember a bohó szót
dissziumlálta ( (lat.): elleplez, elken ) volna. Némelyek a
Laci szavát, a magyarét, a bihari inszurgens majorét (
(lat.): nemesi fölkelõ õrnagy ) vagy obristlieutenantét
annyival inkább tréfának vevék, minthogy a többi tiszt semmi
resensust ( (lat.): ellenérzés ) nem mutatott, s a beszéd
annyira felmelegült, hogy Sauer, a házigazda, kéntelen volt
[p 0218] kérni az öreg Domokos urat: Domine Spectabilis,
faciat finem huic rixae; haec res ibit ad aures Palatini vel
plane Principis, et me onus responsionis manebit, quod similia
in mea domxo contingant. - ( (lat.): Tekintetes ura, vessen
véget ennek a veszekedésnek; ez a dolog eljut a nádor vagy
kivált az uralkodó füleihez, s rám felelõsség(re vonás)
terhét rakja, hogy ilyenek történnek az én házamban. )
Domokos úr szólott Lacinak: - Édes uramöcsém, az uramöcsém
ura nekem is uram smindnyájunknak ura; itt arról szó sem volt;
ezek barátink, atyánkfijai, hazafi társaink vígan vannak,
tudván, hogy senki sincs köztük, akit ez illethetné, szabadon
mondták, amit mondtak. - Nem, urambátyám! etc. etc. - Sauer
még jobban elrémült. - Baranyi Mihály fel sem vette a dolgot,
s mondja Sauernek s Domokosnak: - Mindjárt véget vetek én
ennek a bolondságnak. - Ekkor Laci felé forduxl, s ezt mondja
a maga rettenetes képével s hangjával: - Ugyan, édes
uramöcsém major vagy úr! ha az uramöcsém érdemes
nagyatyaja, Bossányi Ferenc hallaná ezeket, nem kiáltana-e
fel: Fiam, Laci, tõled hozzád kutya láncos lobogós
teremtettét! - S az egész gyülekezet, kik BOssányit vagy
látásból, vagy történeteinek hallásából ismerik, majd
eldõltek nevettekben, s újra poharakhoz nyúltak. - Így
változék el az én lelkemhez egykor oly igen hasonló lelkû
Laci. - Elváltozott volna-e, ha a katonai grádusokon való
feljebb-feljebb lépdelés el nem szédített volna?
Velem
egyszer nagyon veszedelmes textusra szállott, de igen
szerencsésen búvék keresztül rajta. A francia revolúciónak
iszonyúságait hozta elõ. Arról igen sok rosszat lehet
mondani, ha az ember akar, s én minden tettetés nélkül
toldítottam, de akarva, mivel láttam szükségét. Tetszett az
neki, s azt a megjegyzést csinálta, hogy veszedelmesebb
contagiót ( (lat.): ragály ) gondolni nem lehet. Õ sok
emigránssal szólott, aki nagy úrból koldussá leve a
revúció miatt, és mégis mindamellett, hogy a revolúció
által koldusá leve, mind az elhagyott hazáért lángolt, mind
a revolutionáris principiumokat ( (lat.): forradalmi elv )
magasztalta, s általjában, úgymond, alles was zur Classe
der Gelehrten [p 0220] in weiteren oder striktere Sinn gehört,
das denkt draussen republicanisch. - ( (ném.): mindenki, aki
tágabb vagy szûkebb értelemben az értelmiséghez tartozik,
külföldön republikánus módon gondolkozik ) Ennél több
apológia, ( (gör.): védelem ) gondolám magamban, nem kell;
de emlékeztetvén, hogy hadnagy korában õ is így
gondolkozott, és minden így gondolkozik, aki a görög és
római nagyságig felemelkednxi tud, s látja, hogy a szabadság
elnyomása Rómát s Görögországot mint süllyesztette el -
általcsaptam a haza s nemzet szent szeretetére, mely minden
virtusnak nemzõje, s azzal végeztem el beszédemet, hogy jó
király alatt és egyszersmind eszes és szépet szeretõ s
becsülõ király alatt szintoly boldogul lehet élni, s még
boldogabbul, melyet osztán görög s római példákkal
bizonyítottam, s így a beszéd csendessn végzõdék.
22d. -
Józsival én Regmecre, hová 25dben karácsony reggelén
érénk. - Elindulásunk elõtt Laci megszólított, hogy
Tokajban Julisnál ( Kazinczy húga ) betérjek, különben
ewige Feindschaft, ( (ném.): örök harag ) s
ebédeljek nála, vagy háljak ott. Megígértem, hogy betérek,
de ebéd vagy hálás attól függ, hogy múlathatok-e.
Egyéberánt kimondám, hogy a mi barátságunk vagy nem
barátságunk nem a betérés- vagy be nem téréstõl függ:
minden testvérünk azon idejében van, amelyben préceptorra
nincs szüksége, s ki-ki tudhatja, mi illik és mit emészthet
meg, mit nem.Én senkinek nyugodalmát meg nem háborítom,
senkinek dolgát Asszonyámnál el nem rontom, sõt ott csinálni
igyekeztem, ahol vádolnak, hogy rontottam. Akinek semmi nem
fáj, ne kívánja, hogy nekem se fájjon. - Julisnál korán
reggel valék Tokajban, beadtam a leveleket, Józsi a ház elõtt
a kocsin várt.







