KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0200

812-ben) már Barczynéval egy menüetet táncolék.

10-dikben Ruszkára,

11. Tornyos-Németibe,

13. Regmecre. - László öcsém Pestre indul Gyürkivel. Gróf Wartenslében Ferdinánd hívta le, oly véggel, hogy a húgát, ki jegybe lépe báró Podmaniczky Sándorral, ennek kezérõl üsse le, minthogy valaha egymást szerették. A leány kimondta, hogy kezét Podmaniczkytól vissza nem vonja, s hozá el is men.

14ben Puky István ( gesztelyibirtokos, Csokonai jakobinus érzelmû barátja )és Csokonai a pataki exámenrõl engem látni Regmecre jõnek. - Õk vissza Patakra. - 14-dik napja vala, hogy hazaértem, és még eddig mindég úgy vite a dolgot Józsi, hogy én Széphalmot ne láthassam. Az volt fõ célje, hogy innen eltilthasson. Pukynak és Csokonainak elmenetelek után kisétálék ide. Alig valék itt, imhol jõ, s azon frivolus ( (lat.): romlott, alattattomos, aljas )szín alatt, hogy õ egy borházat ( (rég.): présház )akar építeni a regmeci szõlejénél, melyre semmi szükség, és amely maig sem állott fel, elcsal a ház megtekintésétõl [p 0203] s felviszen a szõlõbe. Én meg sem álmodhattam ennek okát, mert a ház és a ház körül való földek fogságom elõtt már birtokomban voltak.

Feljegyzem itt egynehány elmés és szép tettét. - Hazaérvén fogságomból, az vala minden vágyásom, hogy minél elébb hozzáfoghassak gazdaságomhoz, s kipótolhassam, amit elmúlattam. De még idegen helyt is az volt volna örömöm, hogy mezei munkát láthassak. Egy nap tehát az anyám béfogatott, s kimenénk a kaszásokhoz. Ezek letették a kaszát, hozzám szaladtak, öszvecsókoltak. Józsi reájok rivalkodott, hogy ne köszöngessenek, hanem folytassák a munkát. - Vádolnám magamat, hogy energiám nem volt meg nem szólamlani, s nem mutatni, hogy értem, mit teszen az a tilalom. De azonfelül, hogy becsületes embernek nehéz gorombának lenni, ítélje meg minden, ha megengedheté-e azt nékem azon sok jónak emlékezete, amit ez az elfajult gonosz ember velem fogságom alatt cselekvék. Kész volt volna õ többet is tenni érettem, csak vesztem volna oda örökre.

Még aznap, midõn Munkácsról eljövénk, megszólíta, hogy Asszonyám nekem lovakat akar venni, de ellenkezzem; ott van az õ lova, parancsoljak vele, mikor tetszik. (Gyönyörû!) Ne avatkozzam semmi gazdagságba (ez még gyönyörûbb!), elviszi õ az oeconomicumot, ( (gör.-lat.): gazdaság ) vigyem én a juridicumot. ( (lat.): jogászat, jogi ügy )

- Ferenc - úgy monda Laci egy nap, minekutána enyhült szörnyû dühe, sés már mégis szólott hozzám: szemembe nézett is - a te egészséged nagyon el van gyengülve; ferdõbe kellene menned. Ránkra vagy Bártfára. Én azt nem tanácsolhatom, mert minden szem beléd tapadna. Tehát hozass a házhoz egy hordó savanyúvizet, s élj vele itthon. - Józsi protestált, hogy az három vagy négy napi úrdolgába ( (rég.): robot ) fogna kerülni; azt tenni nem lehet. - Hát a Ferenc egészsége nem érdemel egynehány napi úrdolgát? - kérdé Laci, s káromkodott. Józsi félrefordult, s tetszése szerént hagyá káromkodni Lacit.

[p 0203] Januáriusig nem vala inasom. Akkorára egy akasztófára való tolvaj és korhely embert, Gyalog Gyurkát tolának reám; kiben az vala a Józsi Plánuma, hogy belõle minden titkaimat vegye ki, mert ez felette szeretett fecsegni, kivált borért és áldomásért, melyet tõle el nem vontak. Soha gonoszabb cselédet képzelni sem tudtam. Egykor Debrecenbõl jövén, a halápi erdõkben meglátok egy nyírfát, mely egy tõrõl két messzére széjjelhajtott növésben nõtt fel. - Ez a fa - mondám annak aki velem ült - képe két rossz testvérnek.- Gyalog Gyurka megszólalt, s azt beszélte, hogy Józsi és Miklós õvele jöttek le a regmeci szõlõkbõl, s Józsi így kezdé: - Miklós, Ferenc nemsokára kiszabadul; az nekünk nagy kárunkra lesz, mert az anyánk Ferencet nagyon szereti. - De biz azért csak hadd jöjjön! - felele e nemeslelkû Miklós. Józsi, látván, hogy nem magához hasonlóval teve fel, abbahagyá. Nem szenvedtem én többet hetedfél esztendei s két héti fogságom alatt, mint e hóhér miatt szenvedek mindmaig.

Estvére kijöve hozzánk Komjáti Ábrahám egykori miskolci professzor, most p[orosznyai] pap, s vele......

15-ben Patakra mentem, hol még tartott az examen. Comáromy György vicekurátor, ( (lat.): algondnok ) kit a vérség egykori együttszolgálás és barátság emlékezete publice ( (lat.): nyilvánosan ) megcsókoltata, hidegen, ijedve fogadta csókomat, s perplexitásából magához nem tuda térni; szuperintendens Õry forróan. - Ma látám legelébb professzor Beregszászi Pált. ( Nagy Pál: a teológia s a keleti nyelvek tanára Sárospatakon 750k.-1828) )

A fogságból kiszabadult ember alig hiheti, hogy kiszabadult. Ha barátimmal öszvejöttem, úgy beszéltem történeteimet, mintha csak huszonnégy órára volnék kieresztve. Álmaimból az rettente fel, hogy ismét fogva vagyok, vagy keresnek, hogy bédughassanak, s soká nem mertem pápista templomba lépni, nem mintha fogságom alatt tántorgattak volna, mely soha nem történt, hanem azért, mert [p 0205] dédõsömrõl juta eszembe, hogy õ csak a valláscserélés által nyerheté vissza szabadságát. Elhûltem, midõn a pataki exámenben Bárczay István beszélé nékem, mely titkos játékokat játszottam munkácsi fogságomban.

17-ben Asszonyám Semlyénbe viszen le. Ebéd Kenézlõ, ( helység Szabolcsban ) Kótaj ( helység uo. ) éjtszaka, hol az öreg Ibrányi Károlyné asszonynak nem gyõzöm megköszönni kegyességeit, melyeket velünk közle munkácsi utunk alatt itt múlatván.

18-ban. Ebéd Balkány; ( helység uo. ) éjtszaka. Mihálydi. ( (Nyírmihálydi) község a nyírbátori járásban ) Ez a ház fogságom alatt épült. Képzelhetetlen illúziók fogják körül a sokáig szenvedettet, midõn végre ismét szabadnak érzi magát.

19- ben Semlyénbe értem.

20-ban Dienes öcsém váratlanul Semléynbe jõ, és anélkül hogy ottlétemet tudná.

21-ben Álmosdon ebédelünk. Viceispán Péchy Imre úr mutatja a vármegyéhez a palatínustól érkezett feleletet: Kazinczy Ferenc már el van eresztve; Szlávy János addig fog tartattatni, míg megjavul. - Azért nem eresztettek el egyszerre, hogy ne vélje a világ, hogy a béke cikkelye eresztetett el, és hogy egyszerre való megjelenésünk sok szemet ne vonjon magára. De miért hát okul a meg nem javulást adni?

23-ban Dienes béviszen Váradra. Tizenegy órakor éjjel a legszebb holdvilágnál járjuk végig Váradnak legnevezetesebb utvájit.

24-ben. Gyönyörû szcéna! Dienessel némely házaknál vizitet tévén, végre elmegyünk Domokos Jakabhoz is. Nincsenek. Alig megyünk száz lépést, imhol jõ kocsin Jakabné. Köszön Dienesnek, engem Miklósnak gondolván, nem vesz figyelembe. Megpillant, nem hallá kiszabadulásomat, elsikoltja magát, csókol, sír, magához szorít, konvulziókat ( (lat.): (síró)görcs, görcsös felinduxlás ) kap.

25-ben Dienessel árendált ( (lat.): bérelt ) püspökségi praediumába. ( (lat.): birtok, jószág ) 26-ban haza.

[p 0206] 1801. augusztus

9- ben Debrecenbe vásárra. Mely örömök ezt a tolongást ezt a sok mindenfélét együtt látni! - Elsõ öröm mindjárt az a szép anglus kert nagyban, mely Semlyén és Debrecen közt elnyúl.

Vámos-Pércsen ámbár ismeretes nem valék, új meg új ismeretségeket ásítván, ( (rég., táj.): áhít, óhajt ) meglátogatám az ott megszállott Irínyi Lászlónét két szép kisasszonyaival s fijával. A lyányok, testvérei báró Vay Lászlónénak, Becsky testvérekhez mentek, s mindketten felette szerencsétlenül. - Magyar teátrum. - ( magyar színházi elõadás ) Nagy Gárob úr, ki még iskolában volt 1794, most már névre jutott prókátor.

Két moldvai vad kanca 110 Rft.

12-ben. Vámos-Pércsen öszvetalálkozánk báró Bánffy Györggyel, báró Wesselényi Miklósnak sógorával. Ez ment. Azután oda jöve özvegy báró Huszárné a fijával és gróf Teleki születésû menyével, kiket hálásra Semlyéneb hozánk.

13-ban. - Nem emlékezem kitõl, meghallám Debrecenben, hogy báró Wesselényi s Fejér Lónál ( híres fogadó a régi Debrecenben ) szállott meg. Oda mentem. Mint hûlék el, midõn nem Miklóst, hanem Farkast lelém. Ennek István fija az öcsémmel egy regimentben szolgált, Ferenc fija pedig Valencienses ( észak- franciaországi város ) mellett Lacihoz közel állva dõlt el, s így megjelenésem nekik igen kedves volt. Farkas, az atyjok, István, a most Patakon fekvõ óberstere a Ferdinánd huszárjainak, s József és ennek felesége, gróf Kendeffy Rákhel, 13dban Semlyéneb jöttek hozzánk. Fogságom s annak oka felõl lévén szó, az öreg Wesselényi, ki a Közép- Szolnok vármegyei fõispánságból a huza-vonák miatt lehányattatott, nem intés-, hanem szánásképpen azt beszélte, hogy statuum praesidens ( (lat.): (erdélyi) kormányszéki elnök ) gróf Lázár János néki valaha egy igen okos tanácsot ada: Fac officium taliter qualiter; superioribus ne obloquaris; mundum non reformes. ( (lat.): Lūsd el úgy-ahogy hivatalodat, fölötteseidnek nem mond ellent, a világot ne akard megváltoztatni. ) Az igaz, hogy így az embernek kevés baja lesz ezen a szép világon, csakhogy [p 0207] ezt a tanácsot az olyanok, mint én, nemigen goutirozhatják. ( (fr.-ném.): ínyére van, kedveli ) Én báró Wesselényi Farkastól pénzt, Miklóstól virtust óhajtottam volna inkább kapni.

Ugyanez beszélé, hogy egyszer az erdélyi rendek megszólíták Lázárt, hogy viselné dignitással ( (lat.): méltóság ) a hivatalt, s tégyen remonstrációkat. ( (lat.): kifogás, fellebbezés, tiltakozás ) Kifakadt. - Nem vagyok én Krisztus, úgymond, hogy magam az emberi nemzet kedvéért megfeszíttessem. - Az ilyen semmirevalókat hasznos megismértetni a maradékkal.

Még egyet: - Az a kálvinista pap, aki így könyörgött Józsfeért: ( II. József császár és király ) Ne nézd, Uram, hogy õ német, a diódi ( Diódváralja; község a régi Alsó-Fehér megyében ) pap volt. Wesselényi jelen vala a konzisztóriumban, ( (lat.): egyháztanács ) midõn ezen könyörgés miatt a pap megdorgáltatott. - Ez a pap felette oktalan cselekedetet teve, és mégis több becsülést érdemlett, mint a maga Krisztusát követni nem akaró statuum praesidens és az õ tanácsát nevetés nélkül emlegetõ Wesselényi.

29el Semlyénbõl. Balkány, Kótaj.

30. Kenézlõ, Regmec.

1801. szeptember

3-ban. - Végre látom Kassát. Úgy bántak velem, mint a fõkötõs skatulyával. ( (rég.): kalapdoboz ) Ha Asszonyám ment, mennem kelle nekem is; ha jött, én is jöttem; ha pihent, én is pihentem. Most a Józsi rabja valék, annakelõtte a császáré. Melyik alázó?

Beérvén a városra a Forgács utcán, minden legmesszebbrõl ismereteim számokban ( (rég.): sorában, között ) is Viczay ( József: kassai orvos, Kazinczy barátja ) vala az, akit legelébb láték meg. Õ tûzzel fogadott. Fried ( Sámuel: Kazinczy barátja ) és mások mentegetõzve, hogy õk féltek. Ha õk jöttek volna ki fogságokból, én nem azt izentem volna, hogy ne siessenek látni, hanem elejekbe mentem volna.

5-dikben - nyugtalanul várván, hogy a kocsis befogjon, lementem süyrgetni. Midõn alól a legelsõ grádicsra hágnék, s grádics fordulójxán meglátám Baranyai Mihályt, ki 1800. májusában eresztetet el. [p 0208] együtt Újgyörgyi Józseffel, a kufsteini várból. Elõtte két gyermek és egy útiruhás asszonyság ment. Öszveforrtak ajakaink, elnémultunk. - Herr von Kazinczy - monda az asszonyság -, es ist gar nicht schön, dass Sie mich neben Baranyai nicht auch sehen wollte. - ( (ném.): Kazinczy úr [...] ez bizony nem szép, hogy Baranyai úr mellett engem már észre sem akart venni. ) Szentiványi Náni, a judex curiae ( (lat.): országbíró, kúriai bíró ) leánya, Kapy Józsefnek szenvedõ hitvese volt az asszonyság. Megígértem, hogy nemsokára felkeresem.

8-ban. - Józsi lyánynézõbe indul Balajtra ( Borsod megyei helység Edelény közelében ) Péter onkellel. ( Kazinczy Péter, az író nagybátyja ) Rhédey Gedeonné által ott már tudták, hogy érkezni fog. Magdolna és Erzsébet kisasszonyok voltak még a háznál, s Józsi Magdolnához várattatott. magdolnához ment. Azonban meglátván Erzsit, Péternek jelenti, hogy neki nem kell Magdolna, hanem Erzsi. Ismerni kell Pétert, hogy az az ilyes elakadásokban magán segíteni nem tud. Imti Józsit, ne bohóskodjék, de ez el nem áll Erzsitõl. Másnap tehát Péter és Józsi elöállanak, s Péter kinyögi a konziliáriusnak... Ez elekad, s ezt feleli: - Manci leányom nem oly rút mindég, mintt amilyennek most látszik; most beteges. - Erre nem volt felelet, s semmit sem végezve, Péter és Józsi eljõnek.

9- ben Klári Ruszkáról, ( Kazinczy húga, Krajnik Jūzsefné, a közeli Göncruszkán lakott ) s mindjárt utánok Miklós és Miklósné ( Kazinczy Miklós, az író öccse s annak felesége, Beöthy Victoria ) Regmecre. Miklóst és Miklósnét ma látom együtt elõször.

Nincs feljegyezve a nap, mikor Asszonyám, Miklós, Miklósné, én a kertben vagyunk, zörög a kocsi, s Józsi elhajtat a Hericz-féle házhoz. Asszonyám utánaküld, nem tudom, kit, s midõn jön, még messzére kérdi: - Széna-e vagy szalma? - Józsi nem felel semmit, köszönget. - No, ne köszöngess, megvan-e? - Az hogy... Az hogy, Uram!... az hogy... angyal az! Angyal! - De, de beszéld hát, megvan vagy nincs? - Nem tudott szegény szóhoz jõni, hanem mint egy faragatlan campagnard, ( (fr.): vidéki, parlagi fickó ) csak mondogatta az Uram-okat, az Angyaljait, úgyhogy az anyám majd megpattana mérgében. Könnyû képzelni, Miklós, Miklósné és én mely szatiszfakcióval ( (lat.): elégtétel ) hallánk mindezeket.

[p 0209] Tavaly Péchy Imre ( Kazinczy nagybátyja ) bátyámmal a Vér Náni tútorának ( (lat.): gyám ) rekommendáltatá ( (lat.): ajánl ) magát, s kedves barátjával ki neki valóban érdemes barátja is vala, Csóka János tiszteletes férfiúval (semlyéni predikátor) Erdélybe bément. Mihelyst beléptek a házhoz, azonnal általadta a levelet, noha tudta, mi van bene. A lyány meg nem tetsze. Eljövének, s azt mondák, hogy nem vala reá kedve, mert a ház-e vagy az abrosz mocskos vala.

14- ben Asszonyám Semlyénbe méne le. Én Regmecen maradtam Miklóssal és MIklósnéval, kik Porubára ( község a régi Árva megyében ) készültek. Engem Teréz ( Radvánszky Teréz ) várt, napot rendelvén megjelenésemre. Nem lévén lovam, parancsolám a gazdának, hogy forspontot rendeljen. Estve a ház elõtt ülék Miklóssal, MIklósnéval, s Józsi elõttünk forgott. Amint a gazda jõ, elébe megyen. - Mi baj? - Ferenc úrnak jövök hírt hozni, hogy Mikóházán és Vilyben nincs ló, és így innen kell hajtanom. "Most szántani kell, nem pesléreznia" - ( (rég., táj.): ki-be jár, jön-megy ) ezt felelé Józsi. - Bizony, igazat monda a Bibliát fordító Luther: Die Narren muss man mit Kolben haufen. - ( (ném.): a bolondokat bottal kell kergetni )

15-ben, nem tudom immár micsoda lovakon, csakugyan Gálszécsig ( helység a régi Zemplén megyében ) mentem Miklóssal. Ott elválánk, s én éjtszakára Kemencére ( helység a régi Hont megyében ) értem Terézhez, kit 1794. május 24d. olta és így 2671 nap nem láttam. Ott vala, hogy maga ne légyen, a testvére is, Polyxéne, Újházy Sámuelné. - 16. egész nap Kemencén. 17. én Ruszkára, Polyxéne Budamérra. 18. Regmec. - 25. Laci és én Szõlpskére. Ott ordinarius viceispán Okolicsányi János. Vacsorára jõ Szemere Albert. Ennek fellépését a császárnál és Izdenczynél, ( József: dinasztiahû államtanácsos ) az akkor mindenhatónál, lásd Aponmem, II. köt. lap...

29. Jesztreb ebéden, éjtszaka Beretõ. - Miklós ott ebédele. Érte küldénk. Jõ õ és Soós Pál és Pálné is. - Laci itt megneheztel reám, amint látni fogjuk alább a decemberi naplóban...

[p 0210] Október

4. Miklós és én, Laci és én a debreceni vásárra. Kenézlõn egy nagy harcsát veszünk, csolnakázunk. Éjszakára a Kucorgó nevû csárdában. Gusztáv ( Kazinczy Miklós fia, Gusztáv Adolf ) négy esztendõs, feláll az asztalra, sorba jár mindnyájunkat, minden nevetés nélkül, nagy gravitással ( (lat.): méltóság ) konziliáriusi néma fejbillentésekkel köszönget reánk, a tour-t ( (fr.): kör(ben járás) ) folyton megújítván.

5. Generális báró Vay Miklós, de aki csa 1805-ben lett generális, a bálban meglát, s felém hozza nagylelkû hitvesét.

6. Semlyénbe.

10. Asszonyámmal Regmecre.

15. Nagy Gábor úrral már dolgoztunk, a regmeci, nem sokára tartandó exekúcióhoz ( (lat.): végrehajtás ) készülvén. Ma, gyönyörû idõ lévén, a Hallgató tetejére mentem fel magam és hír nélkül. ( (rég.): titokban, anélkül, hogy bárkinek szyólt volna ) A lemenõ nap a munkácsi vár falaira lõtte sugárait. Idvezlém Úzát. Két epret hoztam az Anyámnak.

22. A pataki szõlõ 60 hordó bort, az újhelyi 29-t adott. A toronyié 485 forinton költ el; azt Asszonyám nekem...

November

1. Estve Kázmérba és vissza.

3. Exekúció Regmecen. András bátyám jelen van. Az exequens ( (lat.): végrehajtó ) konziliárius Fáy Barnabás. Nincs Consignatio Sessionum et Appertinentiarum ( (lat.): a birtoknak és tartozékainak jegyzéke ) Hericznél, és így semmire se mehetének vala. Józsi kezekbe adja, pedig el vala végezve, hogy semmi levelet ki ne adjunk. Ezen öszvevész vele, az anyánk sír, engem vádolnak, hogy nem tudok hozzá, én Nagy Gábort provokálom, ( (lat.): felszólít ) hogy szóljon, ez azt mondá, hogy nekem van igazam. Ezen tette után ismét egy más jegyzyést kommunikál.

7. Véghez méne. Hericz letett 14523 forint 44 krajcárt, 394 forintot pedig vetésért. Nagy Gábor és én Kázmérba.

[p 0211] 11. Kis Jánosnak elsõ levele érkeik kiszabadulásom olta.

22. Kassán gróf Csáky Antalnál ( szepesi fõispán ) és Barkóczy Jánosnál. Ennél lelem Keglevics Ágostont. - ( császári és királyi kamarás ) 25d. Gróf Sztáraynak ( Mihály: szabolcsi fõispán, kamarás 759-1798) ) Brandl nevû komornyikjától egy igen szép és jó kocsit 200 forinton veszek. - Márjási Zsigmond, Keczer György, Szirmay Józsi. ( Szirmay József, 1804-ben Zemplén megye szolgabírája és követe )

30. Török Pepivel a toronyi hegyekre.

December

3-5. Asszonyám Semlyénbe, s én Asszonyámmal 18dban Debrecenbe az öcsémmel, Lászlóval. Domokos Lajos ( debreceni fõbíró, a Kollégium fõgondnoka ) úrnál szállunk meg. Még nem láttam volt professzor Budai Ézsaiás ( a klasszikus nyelvek és irodalmak tanára a debreceni Kollégiumban 766-184 ) urat, s óhajtottam ismeretséget csinálni. Az öreg Domokos úr eleresztett ugyan, de úgy, hogy mikor tizenkettõt üti, ott legyek, mert õ eszik akkor. - Budainét lelem, azt feleli, hogy férje az új professzor Széplaky úrnál van. (Debreceniség. Ezt a reduplikációt ( (lat.): kettõzés, szóismétlés ) nem szoktuk magyarban arról mondani, aki jelen sincs, hanem csak ahhoz, akohez szólunk: Uram, Széplaky ( Széplaky Pál, a debreceni Kollégium jogtanára ) uram! vagy feljebb aarván titulálni: Uram, Széplaky úr) - Széplaky a Rhédey- háznál lakott, ezt sem láttam még soha, a Budai és Széplkay szállásaik közel valának egymáshoz, és így általmentem. Kértek, beszélném el, mi történt gróf Teleki László ( író, költõ, mecénás 764-182 ) és némely pataki ifjak közt, hogy igen kevésbe múlt, hogy ezek a grófot meg nem botozták. Elbeszélém: Nehány publikus a pataki kávéházban vacsorált, kártyázott, biliárdozott, s mindezek alatt oly szilajon viselte magát, mint az ily korú ifjak szokták, midõn magokra hagyva érzik magokat. Teleki kassai útjában, hová mátkáját ment látogatni, megszálla ott, s nem lévén üres szoba, a kávéházba tért. Eszébe jutott, hogy õ Teleki Józsefnek, a coronae custosnak! ( (lat.): koronaõr ) a fõispánnak! a fõkurátornak! s isten tudja minek még! fija: de nem jutott eszébe, hogy az ifjak nem tudhatják, [p 0212] hogy õ mindaz, aminek magát méltán és nem méltán nézi, s hogy az ifjak nei sem vesszeje alatt nincsenek, sem ott leckét venni nem felette hajlandók, s nékiek álla, s vehemens ( (lat.): heves, indulatos ) hangon kezdé az exhortációt, ( (lat.): kioktató beszéd ) melyet egy gróf Desöffy József bizonyosan nem tett volna. Az ifjak tehát szemet meresztettek, s a legvadabbak teremtettézve feleltek préceptor uramnak, s reámérték a dákót, úgyhogy kevésbe múlt, hogy a hit hirdetõje confessáriussá ( (lat.): hitvalló (vértanú) ) nem tétettetett. Budai és Széplaky a pataki ifjak vadságaikat kezdék emlegetni. Én azt feleltem ,hogy valahol ifjak vannak, vannak excesszusok ( (lat.): kihágás ) is; a különbség csak a többen és kevesebben áll. - De myint lehetne annak elejét venni? - Azáltal, felelék, hogy a professzor ne szégyelljen társalkodni a maga tanítványaival. - Az nem lehet, felelének, úgy oda a professzor tekintete. - ( (rég.): tekintély ) A professzor tekintete felelék, nagyon gyenge alapon áll, ha a közelrõl látás semmivé teheti. De hát Pesten, Kassán, Göttingában miért nem veszt a professzor semmit ezáltal? Nékem sohasem volt tiszteletre méltóbb s tiszuteltebb és szeretettebb professzorom, mint Szent-Györgyi István Patakon; s õ semmit sem veszte azáltal, hogy velem a Páncélhegyig kisétált, velem tréfáló hangon társalkodott, és egyszer félittason láttatá magát. Õ nem akart félistennek tartatni. Mondám azt is, hogy konzíliárius Vay József úr, fõkurátora a pataki kollégiumnak, egyszer az én ítéletemet is akarta hallani, hogy az oda való ifjúságot mint kellene elszoktatni a vad módtól, s én azt javasoltam, hogy adjunk nekik szép örömöket; az ifjú nem lesz el öröm nélkül, s ha szép örömelesz, nem fog alacsonyokon kapni. Rousseau a táncot nemcsak nem tiltja, de még javasolja, mert rosszat a legocsmányabb erkölcsû ember sem tesz sok szem elõtt: mi pedig azt Patakon s talán - mondám - Debrecenben is pálcáztatással, kicsapással büntetjük. - Konziliárius Vay nekem azt felelte: - Úgy öcsémuram állítson az öt [p 0213] professzor helyébe más professzort - s a konziliáriusnak igaza volt. - Mindezek Budai és Széplaky uraknak nem tetszettek, s mi a beszédet gróf Teleki Józsefre fordítánk, hogy a kedvetlen tárgy, melyen öszve nem férheténk, elménket egymás eránt ne idegenítse. Teleki felõl Budai és Széplaky éppen azt állíták, amit én: hogy az felette sok és nagy virtusokkal s felette sok és tetemes hibákkal bíró ember volt. Én õtet szeretni sohasem tudtam. Reménylem, nem fogom elfelejteni holmi bohó cselekedeteit feljegyezni, midõn majd megírván ezen decenniumomat, ( (lat.): évtized ) életemnek elsõbb szakait beszélendem. A szent római birodalombeli grófság dölyfe és amit mi, magyarországiak erdélyi dölyfnek hívtunk, minden nyomon kiütögette magát õ kálvinista archimandritaságán. ( ( (gör.): rendõrfõnökség, fõapátúrság )

Megtörténhetnék, hogy másutt elfeledném feljegyezni, és így álljon itt: - II. Leopold a frankfurti coronatiora ( (lat.): koronázás ) kivitt némely magyarokat magával, hogy Európa azon veszedelmes konjunktúra alatt lássa, hogy általunk szerettetik, s ezek között vala gróf Teleki is. (Megtörténhetnék, hogy itt botlom, égy így nem szököm által, hogy ez talán nem a II. Leopold, hanem a mostani császár németországi koronázásakor, 1972-ben volt.) Közel lévén Teleki Göttingához, ámbár sietett a prágai oronázásra, mégis módját ejtette, hogy Göttingát láthassa. J™vetele már tudtokra volt adva a professzoroknak. Õexcellenciája oda érvén, el kezdé õket mesterezni, ( (rég.): iskolamesterként faggatni, illetve oktatni ) a vallástalanság felõl s a Kant istentelen filozófiájáról stb. leckézni, s több egyéb abszurditásokat. Ezek elhûltek, hogy it látnak a magyar musagétában. ( (gör.): múzsák vezére ) Így van az, mikor az ember magát in possessoris veri ( (lat.): igaza tudatában ) lenni gondolja, s azt hiszi, hogy az ember nem progresszióra, hanem egy helyben állásra teremtetett, anélkül hogy azt maga tudná, a legabszurdusabb antikatolicizmus mellett is,oly katolius, sõt katolikusabb, mint a világos fejû Leo X. ( X. Leo pápa 475-152 )

[p 0214] sõcskén mentem a Domokos úr ebédjéhez. Már ették a levest. A nagyasszony (Kenesey Katalin) praesideált, ( (lat.): elnököl, ül az asztalfõn ) jobbja mellett maga és az asszony között Domokos úr nekem helyt hagya. Laci pedig balról foga helyet. Az asztalnál ültek Imre és Lõrinc urak s más fijai s sok uokáji Domokos úrnak. Az öreg kérdi, mint leltem Budán urat. Elhallgatván, amit a pataki ifjak felõl beszélénk, mert Domokos is szörnyû szeverus ( (lat.): szigorú ) ember volt, azt mondám el, amit Teleki felõl mondánk, de azon szemességgel, amelyet az okosság javasla, minthogy én nem tudtam, az öreg miként gondolkozik Teleki felõl. Ezt Domokos Lajos gyönyörködve érté, mert éppen ez vala értelme Teleki felõl, s ezt beszélé:

1. Midõn 1791. Pesten szinódust ( (gör.): zsinat, egyházgyûlés ) tartatott, arról is tanácskozánk, hogy a duellum legibus etiam religionis ( (lat.): a párbaj egyházi törvények által is ) tilalmaztassék meg, s ez vitettessék kánonba. Teleki, praesese a szidónusnak megszólala, hogy õ a duellumot nem tartja semmi tekintetben vétkesnek, s kész, ha megbántatik, sérelmét ezen úton bosszulni. Ezt az öreg Domokos úr, kit ismérni kellett személyesen, ha meg akarjuk érteni, hogy miként esett az a beszélés; nem a maga hangjával s mozdulásaival, hanem a Telekiével mondá el. A mondás valóban nevetséges egy magát filozófusna tartó, irtóztató istenes ember szájából: mennyivel nevetségesebb, midõn más által mimice ( (gör.-lat.): arcjátékkal, taglejtéssel ) adattatik elõ. Nevettünk mindnyájan, s maga az a gravis, ( (lat.): nehéz(kes) ) szeverus, gyakorta éppen austerus, ( (lat.): fanyar, komor ) és mégis sokszor igen víg szusszanású öreg is. Laci nem nevetett, de mi úgy el valánk foglalva a nevetés által, hogy azt mindaddig nem vevénk észre, míg meg nem szólalt: - Én, úgymond, nevetem, amit a filozófusok a duellum ellen mondanak; a külföldön duellálnak, s a megbántott nem kéntelen dehonestatorius processusokra ( (lat.): becsületsértési eljárás ) fakadni, amivel Magyarország tele van. - Domokos felele: - Engem seni nem dehonesztál, s ha dehonesztál, megnevetem az esztelent, s nincsen [p 0215] szükségem sem processzusra, sem duellumra. - Felhevülés nélkül folyt a beszéd, s nekem úgy látszott, hogy tovább foly már kettejek közt a beszéd, mint illett, s beléelegyedtem. - Egy megbántás, mely többször nem akart, mint akart, mondám, nem érdemes, hogy magamat megölessem, megcsonkáztassam, vagy abba az irtóztató fekvésbe ( (rég.): helyzet ) vettessem, hogy magamat úgy kelljen néznem, mint gyilkost. Osztán a duellum szinduelltúgy bizonytalan jele annak, hogy igazam volt, mint az ordáliumok. - ( (lat.): istenítélet (babonás középkori bírósági eljárás) ) Laci felelt, de neheztelés hangja nélkül. Én ugyane tónusból feleltem, de mi folyt köztünk, arra nem emlékezem, hogy azt is mondám: - Én valóságos oktalanságot követnék el, ha példának okáért egy Rhédey Lajossal duellálnék, aki magos termetû, csontos ember, és fegyvert forgatni tanult, holott én kis termetû, gyenge alkotású vagyok, s fegyvert forgatni nem tanultam. - Laci azt mondta, hogy nemes embernek szégyen azt vallani maga felõl, hogy fegyvert forgatni nem tanult. A tónus nem hevült fel, s az öreg Telekinek egy más szinódusi cselekedetét s szavát beszélé:

A házigazdák s szülék hatalmáról vala szó, s kánont akaránk hozni, s Teleki magát elfeledvén ezt találá mondani: - Már én bizony megverem a feleségem. - Ezt Domokos ismét a Teleki hangjával s mozdulásával mondá, s azt vetette mellé, hogy õk, kik a tiszteletre oly méltó grófnét mind morális virtusairól, mind testes növésérõl ismerik, látták, hogy ez igen nevetséges szó, mert ha botra került volna a dolog, ez verte volna meg a férjét, nem a gróf õtet. Mindnyájan, akik asztalnál ülénk, igen édesdeden nevettünk, s Laci felpattant a székrõl, s három-négy lépést tévén azt hányta szörnyû indulattal, hogy õ magát kinevettetni nem engedi. Könnyû elképzelni, mely konsternációba ( (lat.): elképedés, zavar ) jött az asztal. Ki gondolhatott egyebet, mint hogy Laci az öreg Domokos úrra neheztelt meg, talán azért, hogy Domokos az õáltala [p 0216] háládatosan tisztelt Teleki háznak ezt a tagját szólá meg. Én tehát mint vendég, jónak láttam a házigazda mentségére kelni, s elébe adtam, hogy urambátyám egy szót sem monda, ami Lacit sértette volna. Laci megszólala, hogy az õ igazságos neheztelésének nem Domokos úr a tárgya, hanem én. - Ez lehetetlen; mert én a házigazdák hatalma felõl való textus alatt egy hangot sem adtam, és vadabban, mint mások, nem nevettem, amit mindnyájan vadság nélkül a legszelídebb vigasságban s epe nélkül kacagánk. Elrettenvén tehát brutalitásán és igazságtalan vádján, az igazság kétségbevehetetlen hangjával provokáltam a mindentudó Istenre, hogy meg sem gyanítottam, hogy általam bántathatott volna meg; és még most is azt hiszem, hoygy Laci ezt csak rút vadsága elfedésére hazudta, mert nem én, hanem Domokos úr volt dühének tárgya, de ezt a maga házánál megbántani átallott. Ezen deklarációm igazságát alkalmasint érzette minden, alkalmasint minden érzette, mely vadságot követett el az öcsém, s így Laci leült, s az asztalnál többé nem esett egy hang is. Szerencsére vége vala az ebédnek, s az öreg Domokos úr asztalt bonta, s intett, hogy én kövessem; Laci a nagyasszonynál maradt. - Nézze, öcsémuram, monda Domokos Lajos úr, ilyenek a mi katonáink; szégyenlik, hogy az ellenség mindég verte, s rajtunk akarják mutatni vitézségeket. - Laci nem jött be; sokáig magunk maradánk, s négyszemközt sem szólánk sokáig. - Én attól féltem, hogy mint megyünk majd haza Semlyénig egy kocsin.

Felülvén a szekérre, Laci elfojtott hanggal lobbantá szememre, hogy miolta hazajöttem fogságomból, már ez a második megbántása tõlem. Az elsõ az volt, midõn szeptember 29-dikén Beeretõn a biliárdszobában Kárnernek jelenlétében az eránt vala szó, hogy a parasztnépet kell-e olvasni s írni tanítani a birodalmaknak bátorságokra ( (rég.): biztonságos ) nézve, s én kandallónál az õ szavait felelet nélkül hagytam. - Ez, úgymond, [p 0217] megbántás, - Én emlékeztettem, hogy én nemcsak nem hallgattam, amint vádol, sõt azt kérdtem tõle, ha bátorságosabbnak gondolja-e Weimar s Berlin és London tájéánál az erdélyi oláhságot? a diskurzus azután a Kant filozófiájáig ment által, afelõl is szabadon megmondám ítéletemet - hogy akik eljutnak annyira, hogy megértik, tiszteletben tartják: ellenben akik rágalmazzák, azokra kivilágosodik, mint Rozgonyira, ( József: a bölcselet tanára a sárospataki fõiskolában; több Kant-ellenes mûvet írt ) hogy nem is értik; - én nem értem, és így nem védelmezem; de amit mondék, az azt a prezumpciót ( (lat.): föltevés ) téteti fel, hogy az nem rossz; populáris írásai ugyan nemcsak jók, de felségesek is. - Laci azt felelte, hogy õ Németországban predikátorokkal szyólott efelõl, s ezek néki ezt mondták: es sey an die ganzen Kantischen Philosophia gar nichts. ( (ném.): az egész kanti filozófia semmit sem ér ) Erre nem feleltem, az igaz: de az ilyen szó nem is kívánt feleletet.

Itt van helye, hogy egy Lacit festõ történetet beszéljek el, melyet nem Domokos úrtól vettem, hanem egy valakitõl, aki jelen vala az aktuson, de akit többé meg nem nevezhetek; elfeledtem ki volt.

Fogságom ideje alatt Laci Váradon múlatván, hivatalos vala gróf Sauer Kajetán nagyprépostnak ( (lat., rég.): káptalani méltóság, a négy elsõ, ún. oszlopos kanonok egyike ) ebédjére, ki éppen szokatlanul nagy vendégséget ada. Egyetlenegy német születésû vendég sem volt jelen, mert atisztek mindnyájan az inszurrekciótól voltak oda híva. A vigadók közül valaki azt az elmétlen tréfát csinálá magának, hogy elbeszélé, hogy Olaszországban egy macska sincs: mind megette a német sereg. - Laci a maga dörgõ szavával megszólal, hogy õ meg nem engedi, hogy az õ ura nemzete ( ti. a császár nemzete, a német ) mocskoltassék. Okos ember a bohó szót dissziumlálta ( (lat.): elleplez, elken ) volna. Némelyek a Laci szavát, a magyarét, a bihari inszurgens majorét ( (lat.): nemesi fölkelõ õrnagy ) vagy obristlieutenantét annyival inkább tréfának vevék, minthogy a többi tiszt semmi resensust ( (lat.): ellenérzés ) nem mutatott, s a beszéd annyira felmelegült, hogy Sauer, a házigazda, kéntelen volt [p 0218] kérni az öreg Domokos urat: Domine Spectabilis, faciat finem huic rixae; haec res ibit ad aures Palatini vel plane Principis, et me onus responsionis manebit, quod similia in mea domxo contingant. - ( (lat.): Tekintetes ura, vessen véget ennek a veszekedésnek; ez a dolog eljut a nádor vagy kivált az uralkodó füleihez, s rám felelõsség(re vonás) terhét rakja, hogy ilyenek történnek az én házamban. ) Domokos úr szólott Lacinak: - Édes uramöcsém, az uramöcsém ura nekem is uram smindnyájunknak ura; itt arról szó sem volt; ezek barátink, atyánkfijai, hazafi társaink vígan vannak, tudván, hogy senki sincs köztük, akit ez illethetné, szabadon mondták, amit mondtak. - Nem, urambátyám! etc. etc. - Sauer még jobban elrémült. - Baranyi Mihály fel sem vette a dolgot, s mondja Sauernek s Domokosnak: - Mindjárt véget vetek én ennek a bolondságnak. - Ekkor Laci felé forduxl, s ezt mondja a maga rettenetes képével s hangjával: - Ugyan, édes uramöcsém major vagy úr! ha az uramöcsém érdemes nagyatyaja, Bossányi Ferenc hallaná ezeket, nem kiáltana-e fel: Fiam, Laci, tõled hozzád kutya láncos lobogós teremtettét! - S az egész gyülekezet, kik BOssányit vagy látásból, vagy történeteinek hallásából ismerik, majd eldõltek nevettekben, s újra poharakhoz nyúltak. - Így változék el az én lelkemhez egykor oly igen hasonló lelkû Laci. - Elváltozott volna-e, ha a katonai grádusokon való feljebb-feljebb lépdelés el nem szédített volna?

Velem egyszer nagyon veszedelmes textusra szállott, de igen szerencsésen búvék keresztül rajta. A francia revolúciónak iszonyúságait hozta elõ. Arról igen sok rosszat lehet mondani, ha az ember akar, s én minden tettetés nélkül toldítottam, de akarva, mivel láttam szükségét. Tetszett az neki, s azt a megjegyzést csinálta, hogy veszedelmesebb contagiót ( (lat.): ragály ) gondolni nem lehet. Õ sok emigránssal szólott, aki nagy úrból koldussá leve a revúció miatt, és mégis mindamellett, hogy a revolúció által koldusá leve, mind az elhagyott hazáért lángolt, mind a revolutionáris principiumokat ( (lat.): forradalmi elv ) magasztalta, s általjában, úgymond, alles was zur Classe der Gelehrten [p 0220] in weiteren oder striktere Sinn gehört, das denkt draussen republicanisch. - ( (ném.): mindenki, aki tágabb vagy szûkebb értelemben az értelmiséghez tartozik, külföldön republikánus módon gondolkozik ) Ennél több apológia, ( (gör.): védelem ) gondolám magamban, nem kell; de emlékeztetvén, hogy hadnagy korában õ is így gondolkozott, és minden így gondolkozik, aki a görög és római nagyságig felemelkednxi tud, s látja, hogy a szabadság elnyomása Rómát s Görögországot mint süllyesztette el - általcsaptam a haza s nemzet szent szeretetére, mely minden virtusnak nemzõje, s azzal végeztem el beszédemet, hogy jó király alatt és egyszersmind eszes és szépet szeretõ s becsülõ király alatt szintoly boldogul lehet élni, s még boldogabbul, melyet osztán görög s római példákkal bizonyítottam, s így a beszéd csendessn végzõdék.

22d. - Józsival én Regmecre, hová 25dben karácsony reggelén érénk. - Elindulásunk elõtt Laci megszólított, hogy Tokajban Julisnál ( Kazinczy húga ) betérjek, különben ewige Feindschaft, ( (ném.): örök harag ) s ebédeljek nála, vagy háljak ott. Megígértem, hogy betérek, de ebéd vagy hálás attól függ, hogy múlathatok-e. Egyéberánt kimondám, hogy a mi barátságunk vagy nem barátságunk nem a betérés- vagy be nem téréstõl függ: minden testvérünk azon idejében van, amelyben préceptorra nincs szüksége, s ki-ki tudhatja, mi illik és mit emészthet meg, mit nem.Én senkinek nyugodalmát meg nem háborítom, senkinek dolgát Asszonyámnál el nem rontom, sõt ott csinálni igyekeztem, ahol vádolnak, hogy rontottam. Akinek semmi nem fáj, ne kívánja, hogy nekem se fájjon. - Julisnál korán reggel valék Tokajban, beadtam a leveleket, Józsi a ház elõtt a kocsin várt.