KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0185

5. Szmethanovics Károly ( pesti joghallgató, a Martinovics- mozgalomban való részvételéért õt is halálra ítélték eredetileg 775-1815) )

6. Hirgeist Ferenc ( pesti joghallgató; a jakobinus mozgalom vádlottjaként halálra ítélték, de kegyelmet kapott 774-180; Kazinczy plátói szerelmének, Hirgeist Annának bátyja )

7. én

A munkácsi várnak némely foglyukai ( (rég.): zárka, börtöncella ) már el voltak foglalva régtõl fogva itt szenvedõkkel, és így bennünket nem lehetett egymás mellé szállítani.

A státus-foglyainak ( (rég.): politikai fogoly ) kínzására rendelt szobák a vár dombjának közepén három sorban vannak, ily formán, napnyugatról tekintve:

[p 0186] (2 ... ]

A. Grádics.

B. Az ajtó, vasrostélyból. - A rabok szobájinak ajtaja elõtt álló folyosót itt nem lehete feljegyezni.

Ezen 21 szoba így foglaltatott el:

n 1. Doktor Menz

2. Schédel, würzburgi születésû fiatal ember

3. Úza Pál

4. én

5. Báró Riedele András

6. Egy magát senkinek ki nem jelentett öreg.

Riedele, ki mindennap általhallatá, hogy misei éneket mond, és az ördögöt arra kénszeríti, hogy neki hozzon hírt famíliája felõl, ezt Mágusnak nevezte el.

7. Ruzsicskay György

8.

9. Hirgeist Ferenc

10. Hackl, bécsi polgár és Glückshafenes ( (ném.): "szerencsefazék", szerencsés fickó )

11. Szmethanovics Károly

12. Jelinek. Talán nevelõje valamely nevezetes bécsi ház gyermekeinek

13. Angiolini Ferenc

14. Egy tirolis ( (rég.): tiroli ) paraszt, ki olvasni sem tudott

15. Szlávy János

16.

17. Sigmonde nevû francia obester

18. Laczkovics László

19. Grossiynger

20. Chipault francia obester

21. Szulyovszky Menyhért. De ez egy hólnap [p 0187] múlva azután, hogy ide szállíttatott, általvitetett a fõprofósz szobájinak egyikébe.

Generális Fiorella az úton nehány ízben tett bennünket bizonyosokká az eránt, hogy Bernadotte bécsi követségébõl Párisba visszamenvén, vele Strassburgban öszvejött, s néki azt beszélte, hogy a francia nemzet, valamint másutt, úgy itt is megkötött békének egyik cikellyévé tette, hogy a revolucionáris gondolkozás miatt fogva tartott rabok eresztessenek el. Ugyanily biztatással bocsátott el bennünket a budai várból hozzánk a Margitszigetéig lelovaglott generális, és így mi a munkácsi foxgság alatt mindég csak azt lesénk, ha a békesség meg van-e kötve. Hogy meg van kötve, azt onnan gyanítottam, mivel februárban, betegségem miatt egész éjjel nem alhatván, meghallottam a postakürtölést, mely a Chipault eleresztése eránt hozá a parancsolatot. Chipault másnap reggel szabadon eresztetett.

Június 4-dikén eleresztetett Szulyovszky Menyhért, maga. Õ nyerte vissza szabadságát elõször a Munkácson szenvedõk közül.

Június 14d. reggeli ajtónyitás alatt jelt ád nekem az éppen alattam lakó Szmethanovics, hogy a profósz minden rend ellen az õ második szomszédjánál múlat; vigyázzak, nem történik-e valami. - Fél óra múlva a profósz megáll külsõ ajtóm elõtt, mely egészen nyitva volt betegeskedéseim miatt, s megkövet, hogy a külsõ ajtót bezárja, mert, úgymond, a folyosón valamit kell dolgoztatnia. Belsõ ajtómnak nyitva álló kis szárnyát azonban nyitva hagyta. Az volt a célja, hogy ne lássam s ne tudjam meg, hogy a Mágust viszi. - Én dalolva jártam fel s alá a szobámban, s nem hihetvén, hogy mi, magyarok nem leszünk az elsõk az eleresztetésben, nem figyelmeztem arra, ami történik.

Azonban báró Riedele, a szomszédom, azt kopogja: [p 0188] Magus deductus est ad hortum. ( (lat.): Magust levitték a kertbe. ) A hortus a mi lexikonunkban azt a sáncot jelentette, ahová bennünket sétálni hordottak. Kérdém Riedelétõl, honnan gondolja ezt. Felel: Unus venit, duo abiverunt. ( (lat.): Egy jön, ketten elmentek. ) Szmethanovics nagy örömmel kopogja: Elszabadult az olasz. - Nagy vala az öröm. Hackl egy marsot ( (fr.-ném.): menetinduló ) vert a falon.

Június 15d. - A profósz megnyitotta belsõ ajtómat, hogy menjek sétálni. Kilépvén a folyosóra, lepillanték, s egy öreg embert láték lejõni a kommendáns grádicsán a mi udvarunkra. Réklicskéje molnárszín ( (Táj.): világos szürkéskék ) kék volt. Úgy elõre vala hajolva, hogy feje hátulja egy lineában állott mellyével.

(2 ... ]

Elborzadtam. Járni is alig tudott. Ez vala a szegény Mágus. Hetven esztendõs öreg volt, és tíz esztendeig szenvedett fogságot. - Midõn feljövék a sáncból, hová bennünket egyenként, de tiszt vagy profósz által kísérve, szellõzni s járni hordtak, megláttam Angiolinit is a mi udvarunkon. Neki is, nekem is meg volt tiltva, hogy egymásra még csak ne is köszönjünk. [p 0189] Egy fiatal ember, vereses szõke. Fel-felhányta pálcáját, s el-elkapdosta. Ezt [tette], hogy én gorombaságnak ne vegyem, hogy nem köszönt. Néki és a Mágusnak históriáját másutt. Itt csak azt jegyzem fel, hogy ezt báró Rill vagy Rielnek hívták.

Június 26d. nagy szerencsétlenség érhetett volna, ha vége nem volt volna szenvedéseimnek. -

Februárban vagy márciusban az orvos azt rendelte, hogy ablakunkon és belsõ ajtómnak szárnya, a külsõ ajtóm pedig egészen nyittassanak meg, hogy szobám tisztább levegõt kapjon. Alig méne el az orvos, s azonnal próbát tevék, ha a szárny-lyukán kiférhetnék-e. Oda vontam asztalomat. Nem fértem ki. Hogy kiférhessek, levetettem nadrágomat, s megtettem a próbát. Kifértem, diagonaliter ( (gör.-lat.): ferdén, rézsút ) ejtvén csípõmet a négyszögû szárnyan: de oly gondolatlansággal, hogy nyakamat vagy karomat törhettem volna, semmiben sem támaszkodhatván karommal, míg lábamat kivontam. Másodszor már nem fejjel, hanem lábbal mentem ki, veszedelem nélkül. Ekkor végigjártam a folyosót, s társaimnak ajtajok elõtt megállván, hallgattam, ki mit csinál. - A szegény Mágus misét recitált, ( (lat.): mond ) s lassan vont, neheztelõ hanggal így szóla az ördöghöz: "Geist der Lügen, ich befehle dir im Namen des Gottes der Wahrheit, dass du mir Nachricht bringst, ob meine Gattin und Kinder leben, gesund sind etc." ( (ném.): Hazugság Szelleme, parancsolom neked az Igazság istenének nevében, hogy nekem hírt hozz, vajon feleségem s gyermekeim élnek-e s egészségesek-e stb. ) s ismét visszamentem.

Riedelének is nyitva vala az ajtószárnya a belsõ ajtón, de a külsõ ajtó zárva volt. A belsõ vaspléhvel vala béborítva, de nem a külsõ. Ennek deszkája repedést kapott, s midõn én a Mágus ajtaja elébe csúsztam, Riedele a hasadékon meglátta, hogy ott emberi figura suhan el. - Fél óra múlva kopog: Amice, circumdati sumus exploratoribus. - ( (lat.): Barátom, megfigyelõkkel vagyunk körülvéve. ) Hogyan? - Per fissuram januae meae observari unum ex his diabolis qui nobis insidiatur et collocutiones [p 0190] nostras, prodito alphabeto nostro, connotant. - ( (lat.): Az ajtóm hasítékán át láttam egyet azokból az ördögfajzatokból, akik nyakunkra jöttek, s beszélgetéseinket, elárult ábécénk segítségével följegyzik. ) KI akartam verni fejébõl, nem akartam megvallani, hogy az a spion én voltam, s Riedelét meg nem tudám nyugtatni. Egykor ismét kinn jártam, s Riedele hitt. Nem kapván feleletet, megsejtette, hogy én kinn járok. Kért, vallanám meg, nyitva-e az ajtóm. - A külsõ nyitva van, mondám, nincs a belsõ. - Nem igaz; hogyan járhatnál ki? - Tagadtam. - Hát miért nem feleltél kopogásomra? - Aludtam. -

Másszor ismét tudakozza: Miért nem feleltem. - A lemenõ nap szcénáját néztem az ablakomról (hová csak úgy juthattam, ha asztalomra tettem fel székemet, s a székre állottam). - De nem aludtál? - Nem. - Ha nem aludtál, tudhatod, hány ízben kopogtam. - Tudom is. - Hányszor tehát? - Háromszor. - Vártam a feleletet, s csak kétszer kopogtam. Megkaptalak; valld meg, hogy nyitva az ajtód. Ímé, te vagy, akit spionnak gondoltam; hallottam, mint csúsztál ajtódhoz.

Megvallám neki, hogy kis lyukon búvok ki. - Ó bravo! - kiálta nagy hanggal -, megvan, amit óhajték. Barátom, adj ennem, majd elveszek éhen. - Szívesen, de miként? - Bújj bé a kemencelyukba, azon csak horog van, nincs zár. Én vaskemencém gombját leveszem, s leereszstek neked egy strimflit. Még hárman vagyunk oly szerencsések, hogy a gombot leszedhetjük; adj azoknak is. - Így nekem az a szerencse adatott, hogy négy idegen nemzetbeli társamat, tudniillik Riedelét, Ruzsicskait, Angiolinit és talán Schédelt négy holnapig mindég tápláltam. Riedele mindennap egy butellia tejet, egy darab csokoládét, tészta-süteményt, sódart, pecsenyét kaptak a többiek.

Menz, aki N 1. volt szállítva, azalatt, míg én kinn jártam a folyosón, mindég a maga ajtajánál leskelõdött, ha nem nyílik-e a rostélyajtó (lásd a delineáción ( (lat.): vázlat ) a b. betût), s ha nyílt, verte a vaspléhet, s az nekem jel volt, hogy szökjem be.