KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0109


Principálisomhoz, Topercyer Zsigmond úrhoz alkalmasint haszontalan járánk fel; sok agenciája ( (lat.): ügyintézés, intéznivaló ) volt, de nem volt annyi dolga, hogy minden hozzá ajánl ifjúnak munkát adhatott volna, s eszerént a mi eperjesi múlatásunknak fõ célja legutolsó célunkká leve. Egyébbel töltém idõmet.

Kézsmárki tanítóm az ibolya- s barackvirágszín ruhákat lerúgta magáról, s helyettek feketébe öltözött, s most elsõ predikátor vala Eperjesen a német gyülekezetnél; itt vala mint rektora az iskolának az öreg Carlovszky is, s e kettõhöz s a második predikátorhoz, Neustädter úrhoz gyakorta eljártam, de legkevesebbé a rektorhoz, ki elúntata. Náyjassággal fogada az orvos is, Kriger úr, s ennek s a két predikátornak mind kedves órákat, mind némely szép ismereteket köszönhetek. - Egy itt lakos ifjú valamit Wielandtól bírt, s igen sokat bírt, eladóvá tevé, s én a sok könyveket megvevém, s dolgom elég lett, s szobámban ülheték.

Elmúltán végre a tél, Wielandjaimmal kimentem az Epeerjest körülfogott gyönyörû vidékekre, s kedves andalgásokban töltöttem idõmet úgy, hogy a könyvet többére meg sem nyitottam. Szép táj szemléltében s a kocsi zörgése alatt, midõn az száraz földön s sebesen megyen, nekem sohasem jöhete kedvem olvasni, nem hogy szemeimet kíméljem, melyeket kémélnek nem vala szükség, mert igen jók voltak, hanem azért, mert a kerékzörgés alatt lelkem mindég muzsikai fantáziákban hullámzott, s a szép vidék nézését nem kaphattam meg szobámban, mint a könyveket. - Eperjesnek fekvése gyönyörû...