KAZINCZY FERENC: A' BOT-CSINÁLTA DOCTOR. 0043


HARMADIK JELENÉS.

KATICZA. KUTYESICS. MIKLÓS DEÁK: BABOS GYURKA. SÁRA ASSZONY. RIGÓ JONATHÁN.

RIGÓ JONATHÁN. : Ez az Úr' betege, Uram Kutyesics Uram?

KUTYESICS. : Ez, édes Doktor Uram. Nincs több ennél az eggynél, 's nem is volt; 's ha el találnám veszteni, megölne a' bánat miatta.

RIGÓ JONATHÁN. : El találná veszteni? Hogy vesztené? A' szófogadó beteg csak akkor hal- meg, mikor Orvosa parancsolja.

KUTYESICS. : Kérem az Urat Doktor Urat, lásson hozzá. Int embereinek, 's azok széket raknak.

RIGÓ JONATHÁN, félig érthetõleg. : Az illy szép beteg körül éppen nem volna kedvetlen doktoroskodni valami takarékos fiatal-embernek.

KUTYESICS. : Doktor Uram megmosolyogtatja szegénykét.

RIGÓ JONATHÁN. : Az jó jel! annak a' jele, hogy a' beteg bizodalommal van Orvosa eránt. Pedig, higyjen nekem az Úr, minden attól függ. - Katiczához. Hát édes Kisasszonykám, hol a' baj? mijét fájtatja? Szólljon tartalék nélkül. Ne féljen tõlem; én nem kínzom-el sok orvossággal.

[p 0044] KATICZA némán felel a' kérdésre, 's kezét majd szájához, majd fejéhez, majd melyéhez viszi. : Hán, hi, hon, hán.

RIGÓ JONATHÁN. : Nem értem; tessék még egyszer.

KATICZA néma jelekkel. : Hán, hi, hon, hán, hán, hi, hon.

RIGÓ JONATHÁN. : Hogy van?

KATICZA. : Hán, hi, hon.

RIGÓ JONATHÁN. : Hán, hi, hán, hi, hon! Mi a' guta nyelv ez! én ezt a' nyelvet nem értem!

KUTYESICS. : Hisz épen ez a' baja a' szegény gyermekeknek. Eggyszerre állott-el a' szava, 's senki nem foghatja-meg, mi érhette, hogy elnémúlt. 'S a' dolog nekem annál sajnosabb, hogy éppen férjhez akarám adni, 's imhol vége mindennek.

RIGÓ JONATHÁN. : Vége? miért volna vége?

KUTYESICS. : Kérõje el nem veszi, ha a' szava meg nem jõ.

RIGÓ JONATHÁN. : 'S van e bolondabb ember a' föld' hátán, mint ez az õ kérõje! El nem veszi, míg a' szava meg nem jõ? Némulna-meg csak az én feleségem, én bezzeg nem mesterkednék rajta, hogy ismét megszólamljék.

[p 0045] KUTYESICS, magában. : Ez megfoghatatlan ember! - Rigóhoz. Krem, édes Doktor Uram, tegye-meg körûle a' mit tehet.

RIGÓ JONATHÁN. : Bízza reám magát Nagy Jó Uram. - Katiczához. Érez szorúlást melyében?

KUTYESICS. : Mindenét fájlalja, édes Doktor Uram, 's még melyét is; 's gyakorta olly szorúlást, hogy benne majd megfúl.

RIGÓ JONATHÁN. : Jó, derék! - Hasítja e gégéjét, mikor szóllani erõlködik?

KUTYESICS. : Irtóztató módon.

RIGÓ JONATHÁN. : O az igen hasznos. - Fáj e háta'- gerincze?

KUTYESICS. : Sokszor igen nagyon; 's kénytelen magát Sára asszonnyal dörgöltetni.

RIGÓ JONATHÁN. : Az is igen örvendetes dolog; örûlök neki! - Talpa viszket e estvénként?

KUTYESICS. : Viszket.

RIGÓ JONATHÁN. : Szakasztott úgy, a' hogy magam óhajtom. - Megyen e a' hol kell?

KUYESICS. : Megyen.

RIGÓ JONATHÁN. : Bõven megyen e?

KUTYESICS. : Oh annak nincs semmi szûkiben.

RIGÓ JONATHÁN. : Azt szeretem én. - A' szelek szabadúlnak e?

[p 0046]

KUTYESICS. : Igen. - magában. Melly ostoba, illetlen tudakozódások!

RIGÓ JONATHÁN. : Az jó nekem. - Katiczához. Kérem nyújtsa-ki a' kezét. - Ereit tapintja-meg. A' pulsus azt mutatja, hogy a' Kisasszony megnémúlt.

KUTYESICS. : Vaj iegn, édes Doktor Úr, az a' baja szegénynek! Az Úr mingyárt kitalálá, pedixg alig ért az eréhez.

RIGÓ JONATHÁN, számlálván az ér' ütéseit. : Ah, ah! ez itt felette nem jól van.

SÁRA ASSZONY. : Be nagy Tudós! mint kitalálá eggyszerre!

RIGÓ JONATHÁN. : Mit tanult Medicusok eggyszerre kitaláljuk, hogy 's mi. Azok az Empiricusok, kiknek semmi theoriájok nincs, itt is ott is felkapnak valamit, nagy teketoriával elperorálnak róla, 's utoljára is semmi se sûl- ki a' nagy teketoriából. Én csak megbiggyentem a' kacsóját, 's egyszerre kitalálom, hogy az a' baja, hogy nem szóllhat.

SÁRA ASSZONY. : Jókor, mikor mindentõl hallottuk.

KUTYESICS. : Igen, de nem lehetne tudnom, miért nem szólhat?

[p 0047] RIGÓ JONATHÁN. : Azt igen könnyû tudni. Az onnan jõ, mert elállott a' szava.

KUTYESICS. : Úgy! úgy! De miért állott-el a' szava?

RIGÓ JONATHÁN. : A' Medicinai Kar' elsõ rendû Lúmenjei eggy szájjal lélekkel úgy mondják, hogy az onnan ered, mivel a' vér a' maga circulátiojában elakadott.

KUTYESICS. : De miért akadott-el? Mi cselekszi hogy elakadott? Az Úr' Collegáji, a' kiket eddig hordattam a' szegény lyányom' gyógyítására, sokféle okait adták ennek az elakadásnak. Szeretném az Úr' ítéletét is érteni.

RIGÓ JONATHÁN. : Plátó errõl azt mondja - oh Uram Kutyesics Uram, Plátó errõl igen szép dolgokat mond.

KUTYESICS. : Azt elhiszem.

RIGÓ JONATHÁN. : Az igen nagy ember! igen igen nagy ember!

KUTYESICS. : NIncs szerencsém ismerni.

RIGÓ JONATHÁN. : Hogy volna? hiszen több két három száz esztendejénél, hogy az örökkévalóságra általment. De térjünk a' dologhoz - értem a' KIsasszonyka' állapotját. Az én eggyûgyû 's alázatos vélekedésem abban határozódik, hogy ez a' vér' csendes [p 0048] folyamatjának elakadása, megrekkenése, azon nedvességek által okoztatott, mellyeket mi Tudósok a' mi nyelvünkben így nevezünk: hu-mo-res pec-can-tes - nem bû-nös vagy vét-ke-zõ nedvességek; ugyan-is a' nedvesség maga, a' léleknek czimborasága nélkül, nem leht bûnös vagy vétkezõ; hanem ártalmas, megromlott nedvesség. Humores peccantes. - 'S mivelhogy az influentiáknak exhalatioji által formáltatott váporok, mellyek az aegrotantiák' regiojában elterjedni szoktanak - Reménylem, az Úr mind érti a' miket mondok?

KUTYESICS. : Ah nem értem, édes Doktor Úr! Mikor én deák iskolába járhattam volna, még Macedoniába' voltam, 's ide kerülvén, egyéb gondom volt, nem a' deák nyelv, 's így osztán a' nélkûl maradtam örökrõl örökre.

RIGÓ JONATHÁN. : Az Úr igazán semmit nem ért deákúl?

KUTYESICS. : Eggy kukkot sem, édes Doktor Uram. - magában. Megjárom, ha a' deák nyelvet is bottal önti belém!

RIGÓ JONATHÁN. : Quod felix, faustum, fortunatumque sit, Quirites! - Hát görögûl ért e?

[p 0049] KUTYESICS. : Jobban mint magyarúl! hogy ne értenék én görögûl? hiszen az nekem anyai nyelvem. - De én nem értem azt az Urak' Hellenikájokat?

RIGÓ JONATHÁN. : 'S a' Helleinát sem érti? Dehogy?

KUTYESICS. : Nem én.

RIGÓ JONATHÁN. : Az nagy kár, igen nagy kár; úgy azon fogtam volna megmagyarázhatni a' dolgot, mert én azt úgy tudom mint a' deákot. Tehát, a' mint mondom, a' nagy Plátó, a' kit mi Tudósok isteninek nevezünk, divus Plato, ez az isteni férfiu tehát a' jelenvaló szomorú esetre ím ezt mondja: (2 ... ]

KUTYESICS. : Ah, hogy nem érthetem!

BABOS GYURKA. : Eb a' málya rigója, bizony jól felvágták a' nyelvét!

RIGÓ JONATHÁN. : Azon váporok tehát, mellyekrõl már feljebb szóllék, majd a' jobb oldalról szívárogván felfelé, a' hol a' szív resideál, majd a' bal oldalról, a' hol a' vese van; innen az következik, hogy a' tüdõ, [p 0050] mellyet mi deák nyelvünkön e' szóval teszünk ki: ven-ter, nexusba lévén az agyvelõvel, mellyet mi a' görög nyelvünkön így nevezünk: pi-tu-i-ta, minthogy a' vér azon gömbölyeg-alkotású, belõl üreges csatornán megyen végig, mellyet mi a' mi zsidó nyelvünkön így mondunk: be-re-sith, 's a' maga útjában azon váporokkal ütõdik-össze, mellyeket a' szív és a' vese magokból felgõzölögtetnek, felszívárogtatnak -- Jól megértse az Úr a' mit mondok, jól figyelmezzen-

KUTYESICS. : Izzadok belé, édes Úr; tessék folytatni.

RIGÓ JONATHÁN. : Az említett szív és vese által kigõzölögtetett váporoknak vagyon bizonyos genyecséget- szûlõ malignitások, mellyek a' nyelv' gyökerét elûlik, hogy az sem úgy nem foroghat a' mint kellene, sem azon articulátus hangoknak elõadásokra, kiejtésekre, 's a' mint mi Tudósok nevezni szoktuk, pronunciatiójokra, mellyekbõl ez a' mi kedves magyar nyelvünk áll, elegendõ erejek nincs. Quod erat demonstrandum.

BABOS GYURKA. : Hát tudott e akármelyík ennyit mint ihol ez tud, la?

SÁRA ASSZONY. : Már azt neki meg kell adni, hogy a' nyelve derekasan pereg.