KALMÁR GYÖRGY: PRODROMUS IDIOMATIS. 0298


Csak lëdjën ám fodros vagj kék káposzta a-mèlett; mindën ëgjé1b kertünk-beli fü-szërszám lëdjën ismég; szín-mézem 's ha lëszën, s két-féle kövéri a-téjnek: sëmmi ëgjé1bb étel, valéamit ki- találhat az-embër válogatós inyével, ugjan né1këm soha nëm këll. Élj a-mivel tetszik; nekëd, ugj nekëm-is szabad; ugj van. Élj a-mivel tetszik! töled nëm tilthatom-azt-mëg.

Élj a-mivel tetszik! soha nëmm kívánom a-szádból. Gyomrom, inyëm, né1këm még nemm-'s viszket soha érte. Frídjesëm e' kettö: s mëg-mondám, kîk a- barátim.

A-gabonát ki-vëszëm: nincs olj' szép Isteni áldás mint a-bor, à-mëljet fénylö Nap-alatt nyom az-embër. Azzal-is élj, a-mi-kép' tetszik; mindën-kor' az-ÚRnak adván háláhkat szîvböl; de nëm à-bor-eszëdböl, Né1këm ugjan àz-al-'s, ha ëgjé1b van, kész a-szövetség. Sëmmi ital fejemet soha nè próbálja, mëg-állom: ugj szeretëm s akarom! (Mostan dè nincsen ëgjé1b mód). Szîvemet ám más-kép'-'s mëg- vîdámitja az-Isten.

Mind-azon-által ugjan öömest plántálom a-szölöt. Mindën idén bojtom; másoknak-'s juttatok àból. A-bora (2 ... ] né1këm egész patikám: mindën-nap' az-által kedvem, egészségëm, szolgál mindënre, mîg élek. [p 299 ] Szoktam tartani jô módot mindënben; a borban-'s. Orvosságnak ugjan szeretëm jól; dè nëm italnak. El-vëszëm ëdj részét: másòk-al kõzlöm a-többit.

Mondomm, az- árpá-hoz látok. De, ha élëk, idövel böven, igën bövenn vetëm azt: búzát-îs âm ànjit. A-szép árpa-veséjével jô a-búza kövéri: élheszti s táplálja tüdöm'; tëszi szívem erössé.

Mit aratok! Szálkás árpát! Dè mit aratok most! Mind csak hallogatám a-vetést! mi okon pedig; arról sëmmire nëm gondolkodtam, s elmémre së vëttem. Színte kalászosodott; a-midön ezz ötle eszëmbe: az-aratásra bajoska fog ànak lënni talámtán: mert szúrós a-kalászsza: kezem' hà szúrni találja, vagj penig orczámat: de nëm ütköztem-mëg egészen. iljen-képen okoskodtam: szép csëndes idövel metzhetëm azt; hodj még kis gjënge szelecske së fujjon: és lë-lëhet lassan markok-ként mind rakogatnom. Ha pedig óvatlan valahogj mëg-súrna: nëm újság. E'rre is el-szantam magamat: s mondám, ha vetëttem, fël-'s takarom: hodj igën kedvellëttem gabonám az: annál këllemetësb ízû0 fog-lënni az-étel és az-ital àból: valamint à-ró'sa-is, ugj van, annál illatosàb s kedvesb; hà vérëd az-árra.

Micsoda szégyën ez; óh Hazafi! s csupa-csupa gyalázat! Né1këd-is, é1n-nekëm-is, a- Hazának-'s csuppa gyalázat! [p 0300] el-hagyod igjj magadat; nincsen hodj gondod a-Nyelvre. Micsoda kîncsët adott ISTEN nëm tudhatod épenn: el-hagyod im' magadat: nincsen soha gondod a-Nyelvre. Nincs sohol à-fõldön olljan kîncs, mint a-të Kíncssëd. El-hagyod im' magadat! nincsen soha gondod e' Kîncsre.

Mint mi-kor' à-gyermek, hodj a-kîncsët el-ásta az-apja, fül-hègy-el hallhatta; de hol? nëm tudja keresni. igj vadjon a-dolgod: valamit ha-is é1szbe-vëhettél e' Kîncsröl; a-helyét nëm tudhatod; àvagj a-módját, hogj këll jutnod a-hoz. Avagj túnyálkodol inkább. Mert ez a-túnyának nëm-igën- könjû: tunja másnak. Túnyítod magadat: más e' dolgot de tunjítja. Szégyën ez, óh Hazafi! söt csuppa gyalázat e' né1këd! Nincs Czimërëdd! a-mivel mënnél à-Czimmërësëk-hëz.

Anjira hát immár à-porba nyomott a-szëgènység; hodj në lehess töbé örökösse, birója, e' Kincsnek? Nè hagyd-el magadat, kér'lek! ki sërény vadj ëgjébre. Gyors mindënre szëmëd, szîved,lábad, kezed, elméd. Rajta! Szvem! lássunk mind ëdj akaaràt-al utánna! Fog'd a-kapát! e'nek vas rúdat; amànak-is ásót, adj a-kezébe! kapál'd, ássad, nosza! rajta! emeljed!

Jaj! ha darabra-darabra törik, szakad ànji sok esz-kõz! félsz! óh gjënge szîvû0! s mindën hijjába fog-esni. Rajta azért-îs! im' à-vas ëlé1g olcsócska mi- nálunk.

[p 0301] Ugj-de talám, monddád, el-füljedt méljen a-fõldbe. Vajjon-'s ki? de ki gyözi kapával, erövel, idövel? Rajta azért-is! imé mëg-akadt, láss'd, benne a-nyársam! Láss'd, mëg-akadt! Ki-vonom. Bátor nézz'd: à-hëgyi fénylik! Még ëgjebütt lássuk! dörgöld a-korom-hot a-nyársat! Láss'd, mëg-akadt! Ki-vonom. Bátor nézz'd: à-hëgyi fénylik! Másutt-îs nosza! De vagdal'd-mëg a-nyársnak a-végit! Nëm mëhet âm meszszèb! Ismég láss'd: à-hëgyi fénylik! Nô még ëdj-szër amott! Dè törd-el a-végit a-nyársnak! Itt sëm aláb! së továb! Ismég nézz'd: fénylik a-végi!

Rajta! szerettem Atjámfia! Vérëm! rajta barátom! Véle birunk majdan! majdan el-is oszszuk a-kinccsët! Ám të-nekëd tîz részt! é1n ëdj-el ugjan mëg-ëlégszëm. Százat adunk e'nek-'s örömest; dè ez'rët amànak.

Nosza, kereskëdjünk az-utaán- ha éltet az-ISTEN! Mindën-féle jelëss, tetszöbb és drágga dologg-al, s mindën- féle bëcsësbb, s ritkább árúval e' fõldön, nosza! kereskëdjünk! nô szerettessük mi-magunkat! És, ha kinek szûksége vadjon s lësz; költsön-is adjunk! Ingyen-is oszszuk! akâr-ki csak el-fël-tátja a- száját. Hodj a-Világ láthassa; vëhessék-é1szbe a- Bölcsek; [p 0302] mindën-holott széljel mëg-tudhassák az-Okossak, micsoda Kincssët adott ISTEN a-mi szép Eleinknek; s mi-kép' s mëlj részben maradott mi-rëánk el- azoktól; s mi-módon váltjuk s gyarapíthatjuk mi-is aztat.

Nosza, kereskëdjünk ez-után! hà éltet az-ISTEN! Nëm këll gondolnunk a-fëlëttébb-bölcsek eszével. Mindënn-nél okosabbak akarván lënni, rëpülnek. Ikarok ök! eszësek! sëmmit nëmm félnek a-naptól! Nëmm tompúl a-szëmëk; szárnyok sëmm olvad-el àtól!

Micsoda szégyën ez! óh Házafi! söt csuppa gyalázat! Nincs Cimërëdd! a-mivel mënnél à- Czimmërësëk-hëz. Këllene à-Nyelvet gyakorolva gyakorlani! s érte këllene mind ëdj-másra-való képëst tusakodni! këllene ékëssgetni, ëgëm, s bövvíteni aztat! Hodj e' Világ látván csuddálja, szeresse-mëg, aztat! Már-is az illj ékëss! gazdagg! s még mîre mënendö! azt ha mi-'s ugj szépítgetjük, s tusakodva gyakorljuk, mint ëgjebek: kik-'s à-magokét e'-kép' czimërëzték.

Tëd'd-fël, ugjan kér'lek, mindën hà lënne Vitézlö! A-Haza tõrvénjét tudná-'s mindën; noisza, tëd'd fël! Tëd'd-fël, imé Doktor mindën; s Boerbaveja ( Igj mond'd-ki - Búrbávja. ) magának! [p 0303] Newton ëlég lënne, s Leibnitz; kér'lek, nosza, tëd'd-fël! Tëd'd-fël, Bonfinius, Scaliger, Strabo, s Cluver, itt mind! Tëd'd-fël, az-Elb, Tiberis, Sejna-'s mind foljna a-szádból! Nincs a-Czimërr! ez okon mind annak Diszsze së lënne.

Félëk azért; a- Hazánk, hodj példa-beszéd-be në mënjën! hodj e' dicsö Nëmzet valahogj más Névre në kapjon! hodj à- Barbaruson s à-Hungaruson ugjan-é1djet nè értsën e' Világ; s é1djnek magjarázza a-kettöt; négy elsö bëtûit tévén ëdj-másnak helyébe. (2 ... ] Barbarus embërnek tartnak; mert sënki nëm érthet. Hungarus embërnek tartnak, mert sënki nëm érthet.

Nëm lëhet ezt más-ként gondolnod színte csudának, ha jut eszëdbe amà Mettzö, ama Barbarus embër. Ugj mondhatni: mivel õ-magát engedte parasztá valnia ötször-öt esztendönek elötte; a-somfa! Csak hat avagj hé1t esztendökîg ëvék idegën sót: sollj hamar el-sózhatta a-nyelvéböl a-Magjar Szót! Mint-ha ugjan, valahánj-szor a-késëcskét a- rezébe vagj fájába ereszté; mind színt' ànti bëtûket vagj szókat ki-vakarcsált-vólna a-gomba eszéböl! Balgatag à-czimërét könjen lë-vetëtte magáról! Illjen ajándéktól kívant mëg-válni goromba! Ez nëm ëgjé1b, hid'd-el; a-nagy Isten ostora nyilván!

[p 0304] Tëd'd-fël! csak nëm akart magjarúl már szólni-beszélni. Ez ha igaz: nëm ëgjé1b, ISTENnek az-átka; kevély vôlt!

Sok-szor más dolog-îs történt e' csudának utáña. Óh jaj! mind a- kevélységnek példája bizònjal.

Hodj sok-féle bëtû modján van a-nhangja a-K-nak még azon ëdj nyelvën szóllóknak-is, ànjival inkább ànji különb nëmzetnek, a-szájában; oda-fëljèbb mëg hallád: bizonjos, hodj többet hallasz idövel: dé soha nëm hallottam imezt, hodj M-nek a-módján hangzana: még-s e' mi-Nyelvünknek más csudda mi-vôltát gondolván- ki kevélységböl némëlj Fiak, M-nek mondják néha a-Kt: ha talám à-Franczia nyelvbe vagj Némëtbe törött-ki, avagj zsibbadt-mëg a-nyelvëk: Nëm tudom, ugj mondnak, magjarúl (szólni)! De szëgényëk! Óh de kevélyek! Imé a-Magjar konyhának a-füstit a-szél nëm fujhatta ruhájokról lë-egészen: ízel még szájokban àz- ízi Hazánk levesének: ott hever, âm lássák, à-hús maradéka fogok-kõzt: nëm tudom, é1n magjarúl, még-'s igj szólnak! De szëgényëk!

Mind ezëk, és ëgjebek, ha lëhetnek ezëk-hëz hasonlók, a-mîg e' fërtelmes ragadó métëly, a-kevélység mëg-maradánd bennëk, soha nëm gondolnak a-Nyelv-el. Nëm-'s ëgjebek; hanëm ártalmas métëlyje a-Nyelvnek.

[p 0305] En de reménlëm azonba: szëlídëk lé1sznek idövel. Mert igën-irgalmas az-UR s bövségës õ-nála a-këgyelëm: mëljel környûl-vëszi hirtelen öket: hodj mëg-alázódván dicsöítsék a-JEHOVÁT: mint ama bél-poklos Samarítánus-'s ada háláht.

Të pedig, óh szeretö Hazafi, é1n Vérëm! azonban, a-míg óráról órára reménljük ezëknek szentèb életëket, törekëdj másòk-al ëgje'mben; én-'s veletëk; hòdj à- pálmát el-nyerje a-Nyelvünk.

A-Mënnyé mindën Birodalm: s mindënben a-háláh, s félelëm, és dicséret, imádás, az-örök ÚRé. Fëlségës NEVE mindënben mindën-ha dicsöül. Õ-maga országol: s maga tart, bir, igazgat e' fõldön mindënëket: s õ adja a- szájat, az-aj'kat, a-nyelvet. Õ a-nagy UR! mi- Atjánk a-JEHOVA! mëg-engedi né1künk, hodj az õ-FEL- KENTÉnek az-árnyékába nyugodjunk! Szárnya-alatt E' Dicsõ SASnak hodj örülve örüljünk! s hodj a-mi szép Czimërünknek a-Czimmëre Pálma-fa lé1djën!

Nosza azért, szeretö Hazafi, én Vérëm! örüljünk a-mi kiess örömünk Kõ-sziklájában, az UR-ban! Vîgadjunk, Szívem! örvendëzve õ-benne, mîg élünk! Nosza, Barátom! örülve örüljünk à-mi-SASunknak! Nëmzetëm! é1n Testëm! ind ëdj akaràt-al örüljünk a-mi magjra Nyelvünknek! örülvén nosza örüljünk! E' mi hasontalan Czimërünknek nosza örüljünk! Mind ëdj- másra-való képëst, nosza mind törekëdjünk, hodj e' mi szép Czimërünknek a-Czimmëre Pálma-fa lé1djën!

Vadjnak ugjan, de në félj, valamëlj akadáljok ez-ú1tban: mëljekben a-kezünk meg-akad; botránkozik a-láb. De të në félj: tusakodj! soha nè tarts sëmmit azoktól. Csak të vadj à-Magjarja; të vadj a-Magjarja a-SASnak.

Monddom: imé vadjnak némëlj akadáljok ez ú1tban.

Iljenëk im', a-kik ôrrolják ôrrolva e' Nyelvvet: sëmminek állítván s tartván bëcsmérlik e' Czimërt: lábok- alá kívánnák rúgni, tapodni, e' Gyöngyöt: rútolják igën e' díszszës Díszszét a-Hazának. Mit lëhet és këlljën állítani vajjon ezëkröl? Azt, à-mit mondunk s tartunk ama példa-beszédben: Nëm-jó madár az, a-mëlj mocskolja ganeé1j-al a-fészkét. De të në félj; tusakodj! soha né1 tarts sëmmit azoktól. Csak të vadj à- Magjarja; të vadj a-Magjarja a-SASnak.

Nëm kétlëm, hodj lé1sznek ëgjé1b akadáljok-is itten. A-Currú1ka fiak, várhatni zsibognak ëléggé. Nëm mivel az-ôrros mást; fintorgatja az-ôrrát: a-finnyára szokott: õ-magát kívánja büzölni. [p 0307] Lësz, ki irígy, ki penig részëg, vagj ostoba, gomba, vagj henye, túnya, ëszëm-s- aluszom dög; terhe a-fõldnek; a-ki ezën jól-szánt Munkámat alázza, gyalázza.

Im' é1n el-szántam magamat, s mindën kis erömet, hodj a-mi jô-hasznos, s elmés Fiaink- al ëgje'mben, mindën hátra-takíntés-nélkûl azon törekëdjem; hodj a-Hazánk, à mostani csúnya gyalázat helyében, Tisztësséggbe, biborba, fël- öltözhessën egészen talpig; végre tëhessën aranj koronát-'s a-fejébe.

Óh në zsibogj, kér'lek, në zsibogj të Currú1ka-fajzat! Kér'lek igën, të finnya, në fintorgassad az-ôrrod'! Vëd'd magad' é1szre, akâr-ki vadj, óh të fõldnek a-terhe! Ti vajjon s de mi-hëz vadjtok, ti, monddom, hasonlók?

Én e' Hazát, mint ëdj szépën termëtt jelës embërt, ugj nézëm: vadjon-îs persona tekínteti ànak: szép eleven szëmei villognak s égnek erösen. De nëm egészsegës színte, s nëm- 's tiszta egészen. Csügg im' a-nagy gëlyvája. Teli van hôlt-tetemekk-el-'s: s rakva szömölcsökkel; darabos és tarka azoktól. A-rüh mëg mocskolta nagyon: s à-bëli gëlësztas: tetvek vadjnak a-böri-alatt: s ször-férges a-lába.

Ti, mondomm, ti, kik à-fõldnek tereh-terhei vadjtok; ti zsibogók; ti fintorgó ôrrúak, irígyëk; [p 0308] ti ti részëgësek; som-fák; és ostoba gombák; ti túnyák; ti henyék; ti ëszëm-s-aluszom dögök, ëdjîg; ti tî vadjtok ezën mocskok, s nyavalyák valamènjen.

De mëg-rovü'd, szeretö Hazafi, é1n Vérëm, a-hármat; a-golyvát, s à-hôlt-tetemët, s à-régi szömölcsöt. Jaj! nehezen àvagj soha nëm terëm Orvos ezëknek. Én-nekëm ugj tetszik; nëm lé1szën hiába a-próba; ha eleint a- nevedékën tëszik. Ám igyekëzzünk! Mëg-lëhet à-töbit gyógyítani: csak lëdjën Orvos!

Hall'd-mëg azért! valaki nëm örülsz a-Hazánk Czimërének. Hall'd- mëg të! a-ki nëm kívánod e' szép Haza Díszét. Të, valaki tartasz e' jô Munkákban-is ellent, hall'd-mëg! Viszketegës ször-férëg vadj të- magadnak: ször-férëg vadj âm à-házad-népének egészen. Mëg-rakodott mindën börödnek az-alja tetûvel. Nëm nyughatsz; vakarodzasz: az-ért nincs sëmminek ízi. Rühe vadj e' Nëmzetnek: imé fërtelmes a-Testünk töled: ez-ért tölünk, mind, mind irtózik a-töb Nép. Vadj e'-fëlëtt két-féle gëlëszta-gjanánt a-Hazának. Ártalmas vadj igën; veszëdelmes a-bé1lnek a-Bé1lnek: nincsen im' a-belsö részeknek béka miattad. Óh de gonosz nyavalyánk vadj! jaj, ha ki-rágod a-Bé1lünk'! [p 0309] Végre nëm-is várhatni bizonj egjebet; hanëm eztët: majd okozol pestist; lëszën ëdj Catilina belöled.

A-Mënnyé mindën Birodalm: s mindënt õ igazgat. Õ könyörül rajtunk, s el- távoztatja e' pestist: Szent NEVE hodj nálunk áldásba maradjon örökké.

Gondolnunk lëhet, é1n Magjarom, még-îs a-Hazánkat mint Eszt'rágot: a-mëlj ki-is ábrázolja jelëssen e' dicsö Országot: ez-ért hát hajts'd ide jòban à-füled'! âm értesz valamëlj újságot ez-ú1ttal.

A-mi Dicsö Fejedelmünknek, hiszi mindën e' fõldön, e' Haza leg-dîcsöbb s leg-szëpb Országa bizònjal. Ollj Dicsö HÁZ-hoz bizonj illhetik-îs e' Dicsöség.

Tësz valamit; hà mëg-jegyzëd múlólag: e' két' Név, (tudhat'd) ának a-Fëlségës Háznak s e' Madârnak a-Neve ëdj módon hangzik-ki a- fülnek a-szájból: mindëniket, tudnod szûkség, ha ki- mondod egészen ( A-gólyának neve más-képen ëszt'rág. mëljis e'töl a-német szótól származik, hodj, Stork (gólya). Az-Austriai és Magjar-Országi Némët igj mondja- ki - Esztërák. Ugj színtén; Oesterreich, Észtërák: mint (reich) rák. ). Mást tësz ugjan: mert ëdj-mástól eredetre különböz. Nap-keleti Országnak akarjuk amazt magjarázni: mert âm ëgjé1b Némët Birodalmaktól, a-nap-estén, nap-költére esik, de kivált-kép' Vestfâliától. Mondom, imezt ellenbe lëhet-'s âm Déli madárnak [p 0310] mondani: mert délröl bujdosnak e' fõldre nyâralni; el-hagyván ideig ama szép Égyiptomi szállást.

Nincsen ugjan, szóljunk igazán, soha sëmmi tél ottan: de à- këllemetës Nilusnak az-árja okòza, hodj mindën legelö besték a-falukba szorúlnak a-telelésre: ezëk-'s ugj- színte legelni ki-jõnek mindën-hovâ, s ide-is: nekik úgj rëndëlte az-Isten. Jól tudják az-idöt: nekik ugj rëndëlte az-Isten: el-oda viszsza-'s evezgetnek nyâralni, telelni. Ötven-ötödbe, szëgényt, ugjan-ott érték ez útast-is.

Jól-lëhet ëdj-mástól eredetre különböz a' két' szó: de, mivel, igj mondám, ëdj formán hangzik a-szájból; ëdj-más-al mëg-fog jelësen ëdjezni a-két' SZIV. Oesterreich ( OLvass'd - Észterrájkh. ) a-magas Helyböl lë-lë- nézëgetö SAS kedvez az-Esztrágnak, ki magát mëg-alázza a-földîg.

En Magjarom! Szîvem! hallgass ide, nosza, tovább-is! A-magasan járó SAS-hoz ez alázatos Eszt'rág mëllj szépënn oda-illik; ugjan elmédre adom most ëdj szóval. Të tudod: Szëmei mëllj élësëk Annak! e'nnek-is à-szëmei szoktak jobbára vigjázni.

E'röl é1n böven éneklek idövel, ha élëk: Várj csak idöt; kis idöt; kis idöt, még ëdj kis idöcskét. ( A kis idön esztendöt értëk. Ugjan-is hármat engedëtt ö FELSÉGE këgyelmesen. ) Szûkség most valamëlj idegën aratásra ki-mënnëm. [p 0311] Viszszâ-hoz, hiszëm é1n, a-Hazámba nëgyed-szër-is Isten.

Mostan csak keveset jegyzëk-mëg; csak hatot ugjmint: àz-al-îs röviden akarok példázni elötted. Vëd'd jô nevën ezt-is! de kér'lek azonba mëg-engedj; ha nëm lësz mindën- képan a-hasonlat hasonló. Mindën hasonlítás, szoktátok mondani, sántít. Nálad az-engëdelëm kész lé1szën ànjival inkáb; gondolom, hodj oljan állatról vèszëm a-példát; mëlj-is a-fél-lábán néhánj órâkigan (2 ... ] õrt-all.

En penig, el-hihetëd s várhat'd, ugj îgyekszëm azonban, hodj, valamint à-gólya vigjázatjának oká-ért szokta az-álldogalást fél-lábán; é1n-is azon-kép' e're vigjázzak, hodj âm a- hasonlításaim ëdjig essenek à-talpokra, mëg-is állhassanak állván.

Mostan azért ezëket té1szëm jegyzésbe tëné1këd. Rëndre lëhet tudnod. Hodj, a-Gólya mëg-észi s emészti (ha vadjon âm,) a-poszáta fiát, gyomrába lënyelvén, S hodj, az igën hasznos állat. S hodj meszsze határról jõn-ide. S hodj kedves madâr az. És hodj, a vigjázó. És hodj, tudja az-óráját s idejét: nëm hibázik.

[p 0312] Hodj- ha vadjon, monddom, nyomorék fia; elnyeli aztat. Ezt láttam magam-îs e' ké1t' szëmm-el a-Hazában. Annál méljebben lëhet elmélkëdnëm azértán e'röl; s ànjival-îs fontossabban lëhet îrnom s példázgatnom; imé a-Hazánkban esëtt-mëg elöttem.

Bánhatik illj mód-al a-Hazánk-'s a-poszáta fiàk-al. El-nyelvén mëg-emésztheti à-nyomorékokat ëdjig.

Vajjon-s dè kicsodák s mi-né1mû0k azok à-nyomorékok? A-Currú1ka fiak! s azok à-golyvák! s a-szömölcsök! s azok a-hôlt-tetemek! s à-ször-férgek! s a- gëlëszták! s azok a-bör alját csipö tetvek valaménjen! s azok a-rühesëk! à-kiknek mind viszket a-börök! Nézzünk, mondomm, azokra, mi-ként a-poszáta fiakra.

Hagyd lássuk, mi-módon emészti-mëg öket e' Gójya? Fël-tëszëm: az-iljen nyomorék, vagj-'s ez a-poszáta, vagj nös, van felesége; avagj hodj nötelen ember? Ha nincsen felesége; talám nëm-'s lësz soha hôltig: töb nyomorék fiakat soha nëm-'s szaporíthat az-iljen: õ-maga már õ-magát e'-kép' mëg-emészti egészen.

Hodj-ha vadjon felesége: vadjon szaporája-'s; avagj nincs? Ha nincs; nëm-'s lé1szën; õ-magát mëg-emészti amà-ként. Ha tëszën âm-'s õ-magga-alá; vagj té1sznek alája másunnan tojománjt; s ki-lëszën-'s az költve idövel: az, bizonj, el-fog-veszni, bizonj, nëmm lësz maradandó.

Ha pedig à-nösnek nincs a
- felesége hiába: ànak a-gyermëkei, tëd'd-fël, mind férjfiak ëdjîg; vagj hodj ljánjòk elegjesleg; vagj csupa ljánjok?

[p 0313] Ha férjfik mindnyájan azok; s még ànjival inkáb ha mindnyájan, avagj, kõzûlök, némëljek ugj estek, mint à-tjúk' vagj kappan- alá à-récze-fiacskák: mind ezëket könjen a-mi-Gólyánk el-nyeli könjen: vagj ide vagj oda küldi a-fegyver-alá, mëg-emészti: vagj pedig à-szent Mënny, ez okos Eszt'rágra viselven gondot imé gondolhat hamar sok-féle veszéljt ki; vagj valamëlj nyavalyát, vagj más inségët, halált-is. Monddom: hanëm-ha erös a- barátságok nekik immár az-álgyúval; ez-ért, hodj nè ártson a-golyóbis! vagj, ha kötöttek igaz frîdjet në-talám a-halállal! mindën idén-'s az- ajándékot küldözgetik ànak! vagj ha szövetségët szërzëttek âm à-nyavalyák-al! vagj ha talám örökös békësségëk lëszën épen mind a- szëgénység-el s mindën inség-el örökké!

Hodj-ha penig elegjëk ljánjók-al a-férjfi szülöttek: a-mènél kevesèb à-számok azoknak; alítom, annál könjèben bánik velëk a
-nëmës Eszt'rág.

Ha pedig à-nyomoréknak a-gyermëkei csuppa lëánjok: bátran eredj Hazafi! nè gondolj sëmmit azòk-al. Nincs të- rëád gondjok, sëm ëgjébre; magokra vadjon csak. Föznek, avagj fonnak s varnak; vagj játz'nak alàk-al; vagj más czifra bolondságot ki-csinálnak, övedznek, ö tudják micsodát; vagj heverve hevernek egész nap'. Föznek ugj-è? De mi az? Ám által- mégyën a-gyomron. Onnét el-mënvén hovâ vettetik; âm tudod [p 0314] Az-õ-beszédëkk-el gondolj sëmmit në különben! Fonnak s varnak ugj-é? De mi az? Ám mosni-való az. El-mòsák szappàn-al a-szennyet: s mind oda lé1szën. Az-õ-beszédëkk-el gondolj sëmmit së különben. Hodj-ha pedig bábot kötnek s ëgjebet ki- mivelnek: majd a-szemé1tre, avagj az-égö tüzbe vetödik. Az-õ-beszédëkk-el gondolj sëmmit së különben.

Hodj-ha hevernek azok: né1këd mit ártanak àz-al? ö vagj alusznak; avagj az-idöt el-töltik hiába? Hodj-ha alusznak: imé à-kor' leg-jòbak, itélëm: à-koron ö mindënnek igën jô baráti bizònjal. Hodj-ha pedig ébren az-idöt el-töltik hiába: vagj nyavaljások azok, vagj egészségëssek egészen? Ha nyavalyások: im' à-nyavalyájòk-al van a-bajjok: sënkit nëm bánthatnak: azért nyugtod van azoktól. Ha van egészségëk: nëm vadj të né1kik eszëkben: mert idejëk nincsen: a- lëánjzó-társaik inkáb mindën-nap' szenvednek ëlé1g rágást a-fogoktól. Ha van egészségëk-'s; eszëket függesztik a-Hüsre: àról van a-beszéd: né1këd nëmm ártanak àzzal

Vagj, ha õ-magokat birván, sétálnak; a-naptól féltik a-gjënge fejér orczát; a- szërént az-eséstöl lábaikat: të azërt nëm juthatsz né1kik eszëkbe.

Vagj pedig ültökben a-legyek vagj a-szúnyogok öket kísértik: s té1gëd könjen ki- felejtnek eszëkböl.

Vagj hodj nappali s éjtszakai társòk-al, az ëbbel, s macskával, játzodnak: azért nincs gondjok ëgjé1bre.

Vagj hodj a- balháktól nincsen nyugodalmok azoknak. [p 0315] lédj csëndes! mert nëm vadj eszëkbe: felejtik a-rágást.

Vagj hodj a-tetvektöl nincsen soha békëk õ-né1kik: rágatván õ-magok, té1gëd rágtsálni felejtnek. Hagy- 'd rágják; hodj ëdjék s mëg-emësztszék öket a-férgek; azokat az-élës nyelvû0, buja, kénjës ünöket.

Latod azért, Szîvem,nincsen akadáljod ezektöl. Csak tusakodj! törekëdj! nè tarts a-poszáta fiaktól!

Mëg-mondám oda fëljëb: hasznos a-Gólya minékünk. Hasznos a- fëcske: mivel az-eget tisztítja a-légytöl. Hasznos a- harkály-is: mert mëg-szabadítja a-fákat a-sok férgektöl. A-tövis-borznak-'s sok a-haszna: mert à- patkányok s egerek távoznak a-csürtöl. Nagj haszon ez-is: a-Gólya fogyatja a-férget a-rétröl.

En nëmës Esztrágom! mindën-ha segítsen az-ISTEN! nosza vigjázz, igyekëzz, igyekëzz, szüntelen erölködj! mind a-mi ártalmas né1këd, s káross a-Királynak, öljed, ëdjed; nyeljed; mëg-emészd; gólyád-ki egészen! A-Currúka tojást törjed, rontsad, lë-tapodjad! Ronmts, monddom, s pusztíts, s építs! s magad' újra fël-állíts! Én nëmës Eszt'rágom! mindënbe segítsën az-Isten! Nosza vigjázz, Hazafi! tusakodj a-poszáta fiàk-al! Állj õrt, é1n Magjarom! të vadj az-Eszt'rágja a-SASnak!

[p 0316] Említé; hodj meszszéröl jõn a-Gólya mi-hòzánk. Déli madârnak îrám: ez-îs jól juthat eszëdbe. Tudni- való; hodj a-mi-Magjarink jòbára Keletröl jöttek, azonban ez-îs igaz âm, hodj Délre hajúlnak régi lakó-helyeik; de kivált' âm azoknak, a-kiktöl e' mai szép Nyelvvünk több Díszt kapa, tarta, magának.

Nè gondolj-vele: hà valaki ellenbe találna, viszketegës lévén, mást mondani né1këd e' pontban. van benned szeretet: s engedj-mëg az-oljan irígynek. Azt a-kevélyt në tekínts'd: magad' annál jòban aláz'd-mëg! Õ bár-îs e' dologban akarjon lënni tudatlan: a-mi még nëm-igën-bizonjos; të mëg-értëd idövel. Nëm lëhet âm mindënt bé1- szúrnom e' posta-levélbe.

Még-is ugjan mëg- jegyzëm im'-ezt mú1lólag ezú1ttal: hodj, a-tudóska csak azt hiszi, tartja, s itéli igaznak, mît, a-kemënczé-nél, a- mëg-îrt História dictál. Óh de szeles! hodj nëm vëszi-eszre magát a-tudóska! Nëm tëszi-fël, hodj az ollj Irónak könjû hibázni. Nëm mëhetëtt õ-'s mindënnek végére helyëssen. Sok-szor, a-mit hallott, s a-mi- ként hallotta, ugj îrta. Hol maga nëmm érthette, mi- kép' këll: hol pedig ànak, a-ki beszélte, bizònjal këllëtt-lënni hazugnak. [p 0317] E' szëmëk, âm az-é1n- szëmeim, láttak sokat olljat, a!miröl sokan îrtak ugjan; de hibássan, hamissan. Nincs a-tudóskának sëm kedve, së módja ezëkben: hodj mindënt mëg-kísértsën vagj itéljën okossan. En-né1këm së-lëhet terhelnëm e' posta levélkét:

Rovni-valób mostan: hodj, igaz, hodj messze-helyekröl jöttél, é1n nëmës Esztrágom, të-is, e' Kanaánba.

Rov'd-mëg imez kettöt-'s, Magjarom! hodj a-Gólya helyére viszsza-mëgyën; s ismég el-jõ nyâralni mi-hòzánk: és hodj ànji okosságot rëndëlt neki ISTEN, ànjira, s e'njire, hodj tudjon helyére akadni.

Lédj okos, é1n Magjarom, të-is! Elméd' birja az-ISTEN mindënben! s dicsérd, a-kitöl van az-Elme s Okosság.

Elméd-el, kér'lek, mënj viszsza a-régi helyedre! Ugj-de mi-ért? Jár'gass Szîv-ért s Nyelv-ért oda viszsza! Hozz Szîvet és Nyelvet! s ugj jöjj nyâralni, telelni! Hol van a-ré1gi Szîved? Van ugjan Európai Szîved: de nekëm à nëm këll; mert nincs àban ëgjenësség.

Mind- azon-által im' ezt-'s nyilván mëg-vallom örömm-el: Soknak a-szîve mi-îs ëgjenës s hívségës, a-mint këll: mëljnek még sëmmit nemm árta az-Éjszaki szél-vé1sz; nëmm zavaródott-mëg soha ezz Európai széltöl. De a-szîvem fájdalma im' ezt mondatja velem ki: hodj âm à-levegö-égnek Fejedelme, kivált-kép' kezdetin e' Száznak, soknak szivét zavará-mëg. [p 0318] s óh mëllj csúnya zavart s káros kárt szërze az-által!

Elméd-el, Magjarom, mënj-viszsza a-régi helyedre! Hozz ide állhatatos szîvet! s azt jól mëg- erösíts'd; té1gëd a-szent Tudománj, s Këgyelëm, s jô lëlkëd a-mint int! Sënki në lé1djën ez óra-után már! Óh soha sënki, a-ki fël-indúljon; a-ki helyt-adjon a-Gonosznak!

Lédj okos, é1n Magjarom, s mindën-kor' hív a-Királj-hoz! Lédj okos, Esztrágom, s hôltîg hîvségës a- SAShoz! Elméd-el, Magjarom, mënj-viszsza a-régi helyedre! Óh, kér'lek, mënëgess viszszâ! s' hozz Nyelvet-is onnan! Hajdani szépségét, kér'lek, hozz'd-viszsza e' Nyelvnek! Hozz'd ide é1n Vérëm mindën kert-bé1li Virágát! Nëmzetëm! óh szëd'd-mëg mindën szépp ritka gyümölcset! Annak az-értt édës szölöjét nyom'd-ki borodnak! Ott szëdëgess gyökeret! hozz! hozz jó illatot onnan! Lédj gazdag, Magjarom! soha többé óh në szëgénjkëdj! hodj a -të Kînccsëdnek lé1djën nagy híre a-Földön! Lédj okos, é1n Vérëm, hodj azt látván az-Okossak, s hirdetvén ëdj-másnak, örülve örüljenek annak! Lédj bölcs, é1n Magjarom! s tisztëlnek té1gëd a-Bölcsek: s e' dolog-ért mindën-ha magasztalják a-JEHOVÁT!

[p 0319] Kedves igën: ezt-is mondám à-Dé1li Madárról Várja e' vendégnek mindën jô embër a-jöttét. Várja e' szállónak ki-ki az-õ-mëg-jelënését.

Lédj, të-is, é1n Magjarom, kedves! Óh lédj a-Királjnak kedves, këlemetës, s féltö mint ké1t' Szëme fénje! Ugj igyekëzz s cselekëdj mindënben óh nëmës Esztrág; hodj tudhass'd bizonjossan, imé kedves vadj a-SASnak! Ldj, Magjarom, kedvess! óh lédj kedvess e' Világon mindën Bölcsek-elött: kik-'s hallván, ànjival inkáb, tudván e' Nyelvvnek gyönyörü szépp csudda mi-vôltát, té1gëdet ök fognak- bëcscsülni, szeretni, keresni.

Vôlt ez-is említetve: Vigjázó állat a-Gólya: és hodj tudja az- óráját s idejét: nëm hibázik. Mîre vigjáz? Fészkére, magára, fiára, vigjáz az. A-mit eléb mondék, itten-is elö-hozom aztat: de monddom, mindën idejét: s bé1-foglalom azt-is. Tudja mi-kor' këlljën ide jõnie; mënni-'s el innét: tudja, mi-kor' strá'sálni; mi- kor' eledelt szëdëgetni. Edjike mîg fészkén strá'sál, à-másika táplál: van bizonjos órájok; az- ért-is a-forra vigjáznak: éjtszaka, mint nappal, fël- váltják rënd-el a-strá'sát.

Lédj të-is, óh Hazafi, mindën-ha magadra vigjázó! Óh vigjázz mindën-kor', egész házadra vigjázván! Óh vigjázvavigjázz mindën csemetédre Barátom! Lé1djën a-gólya, szerettem Atjámfia, példa elötted! [p 0320] Bir'd magad, é1n Vérëm, mindën órádat, idödet! Bir'd magadat, s birjad mindën tisztëdre a-szíved'! Szüntelen óh mindën kötelességëdre vigjázgass! a-mivel ISTENnek, feleidnek, ëgjébnek, e' fõldön tartozol: à-szíved, szájad, mindënbe valóság lé1djën: a-bölcsesség hodj atjádfia lé1djen örökké.

Lédj bölcs! s ISTEN-elött në siess soha szóllni a-szájd-al. E' fõldön vadj: õ szent Fëlsége pediglen a-mënnyben. Szóllj sok-szor! szóllj! dè keveset mindën-kor' elötte. Tédj fogadást, mëg-is ad'd, mindën-nap': igj illik a-bölcs-höz.

Lédj bölcs! s hà valamit a-Királjod akarva parancsol; hajts fejet: añak-elötte-'s ugjan már lé1djën a-térded készën? és lé1djën az-õ Élete kedves elötted! këll esedëznëd az-ért: a-mi-képen illik a-bölcs- höz. Lédj bölcs! és e'-szërént mindën të- szülöttödet oktass'd; s intve, fenyítve, taníts'd: öket: föbb tisztëd e' né1këd mint-sëm a-táplálás. Ugj à-töb házi cselédnek lédj jô példa-gjanánt mindënben: igj illik a-bölcs-höz.

Józanon élj, kér'lek, hodj mindën idödre vigjázhass! Szûntelen ISTEN-el társalkodj: féljed a-Mënnyet! Házad' egész népét jártassad az-UR-al egész nap': éjjel-is, el-në mú1lass'd, társalkodtassad õ-vé1le! Gyermëkidet szentül az-õ-félelmébe nëveljed! [p 0321] és mindën órájokat ugj intézz'd a-nagj UR-ért, hogj ök sëmmi idöt sëm az-oskola-házba, sëm otthonn, el-në-veszessenek; âm mindënben a- czélra tekíntvén.

Micsoda czél az? Igën könjü tudnod: de azonban könjen-îs el-mellözöd, atjámfia; félre aránjzasz.

En pedig e' pontban épen most léptem a- czélra ènji gjalog lépésnek utánna: mivel-hodj az-ú1ton sok helyën és sokat álldogalék fél-lábomon úntîg. Most jutok, ezt monddom, a-ki-tárt tárgjomra örömm-el. Kér'lek azért ismét; ismég kér'lek! ugjan intlek-'s! gyermëkeidre viselj gondot! Soha sëmmi idöcskét el-në-veszessenek; âm mindënben a-czélra tekíntvén.

Micsoda czél az? Igën könjû tudnod: de të tudva, óh nyavalyás embër; el-lõsz-mellette akarva.

Micsoda czél az? Az-ISTENnek felelme a-legföbb. Mindën ëgjé1b czélodnak ugjan ez lé1djën a-czélja! E're tekínts mindën dolgodban! e're aránjozz! E'-nélkûl a-Királjt igazán nëm tisztëlëd, el-hid'd,

Të penig ezt mondod: Söt-inkáb. Ugj de hazudsz âm! Ám valamit végezz, s mozdíts; nincs mëntëd-elöre. ISTEN elö-mënetelt nëm âd: Õ jól tudja, gonosz vadj. Néha talám valamit nyersz; dè töb né1këd a-károd. [p 0322] Kétt' napot el- vesztesz hármmat-'s ëdj nyúl s kacsa-végëtt. Puska-porod hijjába veszëtt és ànji sërétëd. Látod azért: hodj az-Istennek félelme a-föbb czél.

E'-nélkûl soha nëm lészsz jô-akarója Hazádnak. Të penig ezt mondod: söt-söt-inkább. De hazudsz àm! Ám igyekëzz, mozdíts valamit: de azért bizonjában nëm vadj jô-akarója: gonosz vadj; tudaja az-Isten. Ám cselekëdj valamit: mind el-párállik a-füstbe: csak köd az; és nëm egészségës; veszëdelmes a-fönek. Néha talám látszyik valami láttatja csinádnak: ( Csina, munka; a rad. Kün (csün). ) ugj-de, ha sok napot el- vesztesz érëtte hiába, drága lëszën ëdj-kis kosaracska epërnek az-ára. Eszbe-vëhet'd: hodj az-Istennek félelme a-föbb czél.

E'-nélkûl a-barátodnak sëm vadj jô barátja. De të sötögetëd: të tudod jòban. De hazudsz âm! Ám mú1togass jeleket: mind az nëm ëgjé1b; csupa bíze. De vëszi-è hasznát a-barátságodnak az- embër? Të magad, óh kér'lek, tudakozz'd ott-ben a birótól! E're felel-'s: ha vadjon lëlkî-ësmérete né1ki.

Iljen ëszëm-iszom-társnak a-tanátsa leg- inkáb, ha javasol-'s ëlëget, pók-haló; nëm maradandó. Ha valamit nyertëk-'s hazugúl; fog lënni hazuggá: [p 0323] mert, el-vár'd, fog-hazúdni idövel mind a-hazugnak, mind pedig ànak, a-kî a- hazugságnak hive könjen. El-nyeli azt valahára a-tengër avagj Duna; mëg-láss'd: vagj pedig a-nagj, igaz, ISTEN, valahogj mëgemészti. Monddom: az-illj levesës s poharas társnak jô tanátsa pók-haló: szöttön szövi rëggel s estve magának: üldögel à- kõzepén: lesi à-legyet; iszsza a-vérit.

Csak szövöd à-hálót: neki termëttël të të haspók. Edj kis hazudtol-al nyerhetsz ëdjj-szer nagy ebédët vagj vacsorát Nyereség: háromm, négyy, húszas a-'sebben mëg-marad. Ugj-de nagyòb kárát vallod në-talámtán. Ingyen ëlé1g van imé mostt: nëm mértéklëd az-ingyent. Jaj! ha találsz valamëlj nyavalyát-îs nyerni azonban: majd ötven aranjat-'s költeni százat-is àra: még-îs nincsen egészségëd; nincs haszna fejednek. Hagy'd-el a-híze kënyért: në hazudj soha: vëd'd magad'-eszre. Eszbe- vëhet'd: hodj az-Istennek félelme a-föbb czél.

A- fele-mássod-hoz së lëhet soha lënnëd igaznak e'- nélkûl. Soha azt szentül s tisztán së szeret het'd e'-nélkûl. Ha van-îs e' világnak módja- szërinten kõztetek olj feslëtt szeretet; nincs istenës élet: õrdöggel keztétëk: ugjan szolgáltok-is annak: annak ajánljátok szaporátokat-is. S a-segít-mëg [p 0324] bennetëket: s a sugallja, në féljetëk; eltëk, el-éltëk: barmaitok szaporodva tenyésznek: a-föld terëm úntig: lé1szën esö böven; lé1sznek szép száraz idök-is. rëndi a-természetnek ugj áll; nëm változik épen!

Mind el-nézi darabb ideig s el- szenvedi a-Mënny. Majd ha a-fëlhöket mëg-tiltja sokáig a-fõldtöl; majd hà bènetëket pusztít, s rëttegtet ëgjé1b-ként> majd ha parancsol a- sok nyavalyáknak az-UR a-nagy ISTEN; honnan jõnek azok, mëg-tudván eszre-jöhettëk: s eszre-jõvén, mëg- tértëk õ-hozzá e' gonosz ú1tból: hodj lássátok; az- ISTENnek félelme a-föbb czél.

Nëm lëhet e'-nélkûl igazán tisztëlnëd e' fõldön sënkit: ugjan soha nëm lëhetö tisztëlnëd ëléggé azt, ki tanít, ki nevel, s a-ki nëmzëtt, és fogadott, s szült. Tiszta s igaz szeretet soha gyermëkeid-hëz a-nélkûl nëm lëhet: âm benned-'s lé1djën indúlat azokhoz természèt-el; a-mint à- borjá-hoz a-tehé1nben.

Hát nëm akarsz-é lënni különb s bölcsèb a-barom-nál e' részben-is? a-kî à-nál mindënben okosbb vadj.

Nosza azért, kér'lek, mindën nevelésnek a-czélja mind ott-honn, s az-Oskola- házban, akâr-hol ëgjé1bütt, az-URnak félelme lëdjën! fö czélja pediglen! Mindën ëgjé1b tudománjt könjen mëg-âd ISTEN a-mellett Magzatod igj soha sëmmi idöt nëm veszt-el hiában. Igj, mëg-láss'd, hodj fogja valóba szeretni szüléit: [p 0325] igj lé1szën kedvess atyafi; jô barát; igaz embër; s igj lé1szën igazán hazafi, és hív a-Királj-hoz.

Óh dè mènji idp30t el-veszt ma az-oskola' gyermëk. Többire à-nevelése akâr-hol, mind idõ-vesztés! Mindën ëgjé1b tudománjt hà tudna-'s: mint hodj ami föbb még nëm tudja; azért nëm ëgjé1b, csak ëgj-ostoba magzat. Fájdalom! Óh bizonjára igën-nagy fájdalom ez! ez! e' jónak hodj ilj akadáljja vadjon e' Hazában! Im' az- idöt a-Dëák Nyelvben el-töltik egészen: mëljnek-is âm kevesen vëhetik hasznát. S âm a-töbek, hodj-ha szabad száj-al ki-mëhetnek az-oskola' porból, tarló-módra maradnak! ugjan mëg-lësznek aratva! Anjit fáradtál hijjába: hiában a-szántás! Képzeltél örömet: hijjába van ànji reménség! A-magodat sëm adá-mëg imé mind e'nji vetésëd! Nincsen imé, látod, tudomány! nincs sëmmi kedjësség! Im' a-dëák nyelve-'s à-porba esëtt! Mi a-haszna?

Már a-të kinn s ott-honn-lévö nevelésëdet ëdjütt fël-vëszëm; és valamëlj példába jelëntëm elötted.

Té1gëdet é1n valamëlj kertész-gazdának itél'lek. Szélësen és hoszszan nagj meszsze ki-terjed a-kertëd. Mëlj okon azt jô kerítés-el nëm gyözöd egészlen. Tësznek azért à-barmok igën- sok kárt a-vetésben: a-veteménjt el-ëszik hèly-el hèly-el, s lë-tapodják. Honn' s idegën lú1dak nyájastól benne legelnek. Ejtszaka még nappal-'s a-lopók hordják a-gjümõlcsët. [p 0326] még nëm-is érik; imé szabadon veri mindën a-szélën. Tjúkaid-is àz-égi madár-al âm ërtenek ëdjet; vagdalják a-javát s à-zsëngéjét a-gjümõlcsnek.

Tágas a-kertëd igën: legëlöd-'s réted-'s vadjon ában: abban ëlé1g rozsod, kölesëd, terëm; és zabod úntig. Nëm mondom s nëm itélëm a-fõldet színte soványnak: szépit a-búzának-'s mëg- vallhatná; csak akarnád. Óh csak akarj'd; mëg-termi a- szép kívánatos árpát-'s. MInt használma-tüdönek az! âm hallád oda-fëljebb: azt élhezti: a-szód-îs lé1szën az-által erösebb.

Jól mëg-nézëgetém à-kertëdet e're a amàra: Ottan lënne a-méhesnek-'s alkalmatos állás. En mëg-vallom elötted; igën sajnállom a-dolgod'. Károlom ezt: gondatlan avagj roszsz gazda vadj embër! Károlom ezt: nëm akarsz épen termeszteni szölöt: hodj ënnéd s innád a-magad munkája gjümõlcsét. Tégëdet à-bor, az-árpa, s a-búza tëhetne erössé. Másnak-is e'-képen bizonjos hasznára lëhetnél.

Mint-hodj avagj parlag- formán van a-kertëd: s el-hagyod igj magadat; nëm lévén gondod azokra, mëljek ez életben fõbbek s hasznosbbak: ezérten Isteni gond-viseles nincsen: im' e'-vôlna kerités. Këll bizonj à-kertëdnek e'-nélkûl lënni bitangá. [p 0327] Ám soha nëm lé1szën ëlëgendö haszna e'-nélkül.

Sëmmi gjümõlcs nincsen olj tetszö s kedves a-szëmnek mint az-értt szölö. Helyës ábrázatja mi-bènük à-kedjës és jó indúlatnak: a mëllj bizonjára ISTEN-elött kedvess. E'böl folj mindën ëgjé1b jô. Forró mustja penig szép ábrázatja a-szîvnek, ha buzog âm. Ugjan-azt ábrázalhatja-ki à-bor; csak lëdjën állhatatos, búzgó; s soha tetje në lé1djën.

Mostan a-tiszta kövér búzának a- tiszta veséjét, s annak a-tiszta fejér liszt- lângját vëd'd-fël eszëdd'-el: ez ez igën- szépënn s nagy eröben adja elödbe a-JEHOVÁnak az-õ- félelmét! Szépp csuda példa! Szépp s csuda példa bizonj! Tisztán-'s këll félni, szeretni, a JEHOVÁT: a- ki jól látja s vi'sgálja vesénket. Õ a-rëttenetëss, dicsö ISTEN, ki magá-ért szërze mindënëket: soha nemm engedheti másnak az-õ-dicsöségét: hát méltán rëttegi mindën. Tiszta Szívet kíván õ Szent Fëlsëge mi-tölünk-'s: mëg-tisztúlt kezeket kíván és tiszta veséket. Sëmminek állítsunk mindënt; mindënt e' Világon, Õ-érëtte! rëá térjen ëgjedbûl a-dicsöség! E'ben áll, röviden, az-Isteni- félelëm; e'bben!

Këllene, látod, ezën szép búza kövérivel élnëd! Këllene, a-mèlett, vîdámságodra; a-bòr-al szívedet újítnod s, mëg-erösítnëd magad' azz-al! Kér'lek, azért, Szívem, à-nagy Istenre! në vess'd mëg: élj ezën két- féle ajándékával az-ÚRnak! E'-képen, hid'd-el, az- egész kertnëd a-haszna mindën-kor' bizonjos s álandó lé1szën, a-mig élsz: [p 0328] csak-hodl, okos lévén, soha mëg-nè-vessed az-eszközt; mëlj szûkségës igën s alkalmatos arra a-végre. Azt-is elödbe-adom: már itt van nyelvemën a-szô.

Vess árpát ëlëget! soha nè kíméljed erödet! s azz-al, a-mîg élhetsz, táplal'd, é1lhez'd a-tüdödet, hodj szádból foljhasson erössen, mint patak, à-szód: Lé1szesz igën szép, testës, egészségës, piros, àtól. Lé1szën eröd ától. s ültetsz szölöt-is örömm-el Présëlëd à-mustját örömest, s vîgan iszod a-bort. Jõ nekëd âm kedved búzát- îs vetëd, aratnod, böség-el: s örömest részeltetsz másokat àból.

Juthat mostan eszëdbe, hiszëm, mî vôlt a-beszédëm; a-mi-idön metszém s takarám az-árpa-vetésëim'. Mig të-magad vetnél s a- magad szuámára aratnál; né1këd-is âm böven s örömest-îs juttatok àból.

Mint-hodj az-árpának kívánatos és nagy a-haszna: s mint-hodj igën szeretëm magam-îs (ki-nëm irthatom aztat): annak a-példájában akartam rakni elödbe e' mi bëcsës Nyelvvünknek az-õ szép, s drága, mi-vôltát. Mëg-lëhet âm àz-al mindënt magjarázni idövel; a- mit à-nap-alatt kíván jól tudni az-embër. Várj csak idöt! mindënt ki-fogunk mi fejezni, ha élünk.

Mostan azért jól-jól mëg-gondolván a-tanítást és hasznos nevelést, à-mëljel tartozol embër gyermëkeidnek; ugjan láss'd, mëllj szûkségës a- Nyelvünk.

Nosza azért fözzünk árpából; az-anja- téjböl; [p 0329] mindën szép eledelt! Készítsünk à-jô vajával mindën jô ízû0 falatot! s a- kövérivel éljünk!

Én valamit kérdëk: most àra feleljën a-lëlkëd. Ha këll-è a-lëánjodnak-'s a- helyës jô tanítás? Ha këll-è mindën-kor' az- Isteni-félelëm ànak? Ha këll-è a-kedjës nevelés mint, színt' a-fiadnak? S këll-è à-két-féle Nëmët ëdj régula-által az-URnak félelme-szërént oktatni, nevelni? Ha këll-è ott-honn; valamint az- Oskola-házban? Ha këll-è mindën helyekën; templomban, akár-hol? Ha van lëlkëd: Igënt s Ugj-vant mond e're bizònjal.

Jó felelet pontban. Dè nincsen mód e' dollogban. Gondod igën kevés a-férjfîra; kevésb a- lëánjra. Nëm-'s lëhet az más-ként: mert nincsen mád a- dologban. Mert îm nagy akadálj a-Dëák Nyelv! Ez a- tanúlás! Mindën idöt el-vesztnek: egész hijjába- valóság. Ezt-is imé csak a-férjfî tanúlja: ha lënne belöle vagj sajt, vagj valamëlj túró; vagj gyúrni-valócska. Ugj-dè këll ànak majd többire válni savóvá: s adják à-disznónak: avagj öntödik a-földre. Gyermëkëd igj lé1szën hitványá s csúnya soványá! Nincs Eledel! Tudománj nincs! Isteni-félelëm óh nincs!

Mènji idöt veszt-el a- dëákzás-al csak a-férjfî! Több az, a-kî soha mëg-nëm fogja-tanúlni e' nyelvet: némëljik pedig âm késöre ha érti-mëg aztat. Hát az-alatt sëmmit nëm horda rakásra magábnak! Nëm gyüjtött eledelt: üresen s é1bën marad hôltîg! Rágódott ëlëget: de mit sëm nyelt a-gyomorba! [p 0330] Nëm csuda, hodj halavánjka, szëgény, és csúnya soványka!

Té1dj-fël akâr ött-százat âm, à-ki dëákoza úntîg. Hodj-ha találsz ëdjet; kinek ugj használt a-dëák- szô mint maga kívánná ha találsz, mondomm: sok az ëdj-szër: Tédj-fël akâr háromm ezëret! Ha találsz avagj ëdjet, a-kinek ugj használt; a-mi-képen é1n é1n akarnám; hodj-ha találsz, monddom, kõzûlökk ëdjjet: sok az ëdj-szër.

Nô már, kér'lek, ugjan kér'lek! mint nézëd a-többit? Ugj maradott némëlj mint à-kóró, vagj a-széna! Némëljik mint ëdj száraz-fa a-kertbe vagj erdön! Némëljik mintz tüzre- való füz-fácska a-viz-nél! Némëljik kõzûlök még- îs mëg-termi a-makkját! Némëljën terëm ëdj, ké1t', esztendöbe vad-alma! Némëljën savanyú vagj férges kerti gjümölcske! Ablaka nëmëljnek gyönyörü s árnyekos a-fától: nyughatik alhatik, à- házban à-nyâri melèg-el. Majd farag olj'k palczát õ-magának gal'gonya' fából. Olj'k pedig a-som' vagj fûz-fából törhet akó-fát; s ugj mëgjën à-templomba: ha r'á-ér néha; tëdjük-fël:

Itt vadjon, âm lássad, mint a'-szép büszke dëákság! Vé1szi talám még-is valamëlj hasznát: jut eszëmbe. Már mondhatja imé tractál: nëm mondja taraktál! a-mit ëszik vagj iszik, mind el- számlálja dëákúl! mind mëg-mondja nekëd, valamit láthatsz a-kezében: [p 0331] puska, jëret, vagj tö; kapa, vagj eke-szarva; avagj kés! Más-hoz sëmmi nehéz szô-ért nëm mëgy tudakozni: Judria, Judlium, Incattus, Cottus; maga-'s érti: ezt-is: Versio; Reccipe; vagj Species; s recidíváz; ezt-is ugjan: Tropus: és Major; Conclusio: Per se. Nëm gyözném ma egész nap' elö-számlálni, a-mit tud: s Edj árkusra lë-nëm-tudnám irkálni egészen; mint tud ezën el-aszott hitván kóróknak örülni! Sok pénzit s idejét; iljen örömének az- árrát, nëm vesztëtte hiába! magának örülve örülhet! Illj öröm-ért a-fiától sëm szánhatja, së tiltja, költségét: az-után ànak még jòban örülhet! Nëm vëszi- eszbe, hodj örülés az-iljen örülés!

Kér'lek azert, Hazafi! kér'lek, hallgass ide é1n-r'ám! Vëd'd-magad'-eszre, Szîvem! nè mënj a-bizonjtalan ú1tra. Ám mëljik lëdjën à-bizonjos jô régula, s esz-kõz, mëg- mondám: tarts'd kézbe: tudom, mëg-nëm-csal a tëgëd. Ez Ország ú1tán bizonjossan el-érëd a-jó czélt.

Im' a-kegyës Természet adá nekëd az-Anja' Nyelvet! Im' a-mi-kép' ki-szopád; mostan-îs szádban az-ízi! Këllemetëssen itatja magát: ízint nyelëd-azt-lë. Mènél többet iszodd; annál kívánhatod inkább. Én tudom, igj nëm këll fúró s töltsér a-fejednek! Nëm lëhet irtóznod: nëm lészën rajta erö-szak.

Tátts'd-el csak száj dat! folyton folyik àba folyó-víz [p 0332] s mint az- egészségës levegö-eget, ugj nyelëd-azt-lë. Nyelve nyelëd: té1gëd frîsít: soha nyelni nëm únod: újúlván újúlnak a-belsö részeid àtól: élhed igën a-tüdöd: vîdúl és buzzog a-szîved: örvendnek majdan örvendve veséid az-URban: a-fejed, el-hidjed, be-merül az- örömbe egészen: tapsolnak tetemid: szëmeid villognak a- lángtól

Majdan a-sok tó-állások bövülni të- bèned kezdenek: és, majd, mindën-féle pataknak az-árja mëg-tódúl: s mëg-telnek az-árkok gazdag esövel, Kútaidat mëg-tölti a-lassú1 s zápor esö- vîz. A-hëgyek óldaliból élö források erednek. Még a-hëgyek tetejéröl-îs folj zúgva a-hô-vîz. Mëg- telnék mindën tavaid: nëm látni a-partot. Onnan azért mind à-sok-féle vetésre lë-folynak a-vîzek: és lé1sznek bizonjára kövérek a-földek.

Látod azért, Szîvem: nincs itten sëmmi nehézség. Mind ëdj férjfi, lëánj: nincs kõztök sëmmi különbség. Négy vagj öt esztendös: már száll a-fejére a-harmat! Hatba vadjon: már-îs be-veszi az-esõ- csëpëgését. Hétbe vadjon: már-îs à-forrást bé1-vëszi könjen. Nyôltzba vadjon még csak: dè már- is el-iszsza a-záport. Nézz'd! a-foljó vîz imé foljik à-szájába kilentzre. Tizre pedig még à- zúgó patakot-'s nyeli könjen. Majd az-után mindjárt à-földnek az-árja mëg-indú1l: a-tudománjt az- ártatlan kis gyermëk-is önti: nëm fogy rajta csudad; mindën kérdésre felelget: nëm fogy rajta csudad; këll kérdésére felelnëd: [p 0333] s örvendëzve csudálod az-õ sok-féle beszédét.

Férjfi, lëánj-gyermëk, kissèbke nagyòbka korában. Oskola-házban, akâr ott-honn, vagj akâr-hol egjé1bütt, mëg-láss'd, illjen ajándékot fog-nyerni az-URtól: mind, a-mit embërnek szép tudni a-Napnak alatta, mind, monddom, mëg-kapja, tanúlja az-anjja-tejével: csak lëdjën âm mindënbe tanúltt, s nagy-okos, jô Tanító, a-ki sërényen, igaz lélëkkel, éjtszaka, nappal, azt oktassa az-Istennek félelme-szërinten.

Ez bizonjos, mindën ki-fogás-nélkûl; hodj elöször s többire szûkségëss à-szent tudománjra tanítni: rëggel s estve kivált abban gyakorolni kedjëssen: mindën napnak a-fërtáljját szentëlni csak e'rre nëm lé1szën sok igën: s ugj lé1djën gondod ëgjé1bre. Mint: a-Terëmtésnek mindën munkáit elö-vëd'd; s-rëndivel ëdjek-ként, s lassan rakosgassad elébe: micsoda lé1djën azokban a-Mënnynek a- czélja kivált-kép'? és hà vôltanak-è más végei bennëk a-SZENTNEK; ki ëgjedül szentség; ëgjedûl bölcs; mélj a-tanátsa! és mi okon tetszëtt az-ÖRÖKNEK, a-szent JEHOVÁNAK hodj azokat mind e'-képen rëndëlje, szërëzze; hodj, más-kép' nëm, hanëm mind îgj alkossa, terëmtse? és mi okon tetszëtt àz-UR ISTENNEK akarni és engedni, hodj îgj változnak idövel idövel? s mik a-tulajdonsági, mi- vôltok s hasznok azoknak? [p 0334] s mindën czikkëlyëket fël-vévén, szépën okoskodj: s épületre- való tudományokat hozz-ki azok-ból.

Ha valamëlj állatba vadjon mëg-rovni-való, s szép: rovjad elébe: tëhetsz tudománjt-îs né1ki belöle. Lé1djën akârmi kicsînj állatka; virag, vagj ëgjé1b fü: mindënröl a-szërént elmélkëdj, mint a-tudósok; a-kik a-természetnek a-dolgát fejteni szokták s bölcsen mëg-vi'sggálni: dicserik az-URat azonban.

Vëd'd-fël az-embërnek lëlkét, s mit mondnak a-Bölcsek, ad'd neki értésére: s elötte azònal okoskodj: és, mi-képen okoskodjék ö-'s, szabjad elébe: mëg-láss d, hodj mindënbe kövess természeti rëndët: vonj âm elébe sinórt-'s, à-mëljet eszébe vëhessën: s mindënëket rënd-el mind à-núál-fogva sinórozz.

Vëd'd-fël a-testünknek nëmesèb s szëpb részeit osztán: Vëd'd-fël edjek-ként: közûlök mert mindënik adhat ké1t' órára-való letzkét mindën-kor' elöször-'s.

Ültök avagj jártok, s sétáltok a-kertben, akárhol; ësztëk, avagj mú1lattok; a-mî jõn a-szëmnek elébe, àtól elmélkëdj; vetekëdj ö-vé1le; s okoskodj: öt-is okoskodtass'd; hodj tartsa magát a-sinór-hoz. Mindënböl valamit sejts épületre, haszonra. E'-képen szoktassad a-szép erkölcsre, szokásra. Anjival inkább- is, a-midön à-testi tagokról elmélkëdsz; a- kedjës jô erkölcsökre tanítsad: és mindënben az-URnak imádására fël-ébrezz'd. [p 0335] S hodj-ha szëmébe-'s esik valamëlj morsácska va' ( Va', ava', pro vagj, avagj. Vid. V. 4208.c. ) szálka; àva' legyecske, s-ëgjé1b bogaracska üté1ndi-mëg aztat: vagj ha csak ëdj tötöl fog-mëg-szúratni va' méhtöl: bagj kissé-'s valamîbe találja-mëg-ütni a-tagját. el-në-felejts'd; mindënbe fohászkodtatnod az- UR-hoz szûkség ki-nélkûl soha sëmmi nëm eshetik olljan. És ha a-szájából ki-találánd-esni falatja: mondja buzogva; URam! én Atjám! nincs érdemëm e'rre-'s.

Gondoltass'd-mëg vé1le a-járását az-idöknek-'s: a- szelet, à-havakat, s az-esöt, s à-mënny- kõvet épen. S számlálhat'dsza elébe, hodj, à-ki terëmti, va' szërzi, mind ezëket szabadon, ugjan-az rëndëlte terëmtvén a-Természetët-îs, mëlj mëg-nëm-változik, ugj áll: s hodj, ez-okon, az-istentöl el-tére sok embër; még pedig olljan, à- ki magát gondolja eszësbbnek. S a-mi-idön à-fõld hamr indú1l s rëszket alattunk; s ha villámlik, avagj mëg-csattanik, és dörög az-ég; mint- hodj a-természetben âm ugj këll lënni; ez-érten a-szîvét fásítja; keményebb bizzonj a-kõ-nél; e'-koron õ nëm rëszket; imé csak mëg-sëm-is indú1l; vagj hodj tetteti: mindën-kép' barmabb a-barom- nál, mëlljet ama buzgó Dávid Próféta mëg-említ.

Várhatnánk, ez igaz, hodj, a-hol nyomtattatik a-kõnyv, këllene inkább-îs mindënnek félni az-Istent. Még-'s tudok ëdj helyet, à-hol igën r'á-szoktak e' szóra- [p 0336] Hallgass! Ám igj okádnak akârmire tréfa szokásból. Innen esëtt, hodj a-mënny-dörgésre-'s ugjan-ugj okádott ké1t' barom àrva' bolod ifjú1. Hallottam e' füllel. Mëllj-'s némëlj szandék-al esëtt bûn-nél tetemëssebb.

E'-kor' mind az-îrott mind à- természeti tõrvénjt ëdjszër-s-mind magjarázz'd: s mindën napon e're-is el-szánj ké1t' órát leg-aláb: a- kîs elme az-által öregbül.

Már valamëlj, ártatlan, okos, játékra-valócskat mondok: adom-'s, kedveltem Hazámfia, bizva, tanáts-úl; estve-felé àz-al mú1lattatgass'd az-eszëcskét. Ad'd tudtára; mi-kép' këll számot-vetni parasztúl. Mëljet elötte nevezz inkáb babozásnak, a-babtól. Ám kaphatsz sok-féle s elëg színû0 babot arra. Mëlj-el az-ért könjèb számoznod, mint-sëm ëgjé1bel; mert nëm këll liniák-al, avagj veszszök-el, ëgjé1b-el, a-fort né1ki különböztetni, sorozni: a-nélkûl-'s mëg-tudhatja sorát à-krajtzárnak, s a-tizesnek; ugj à- húszasnak, s a-forintnak, aranjnak, a-rëndit.

Mindën ëgjé1b dolgot, lé1djën à száraz avagj híg, próbálgass-mëg elötte: gyakorljad mènjire szûkség, mind a-nagyòb s kissèb mértéke-szërint a- dolognak. Most-is igën-hasznoss: még-hasznossb lé1szën idövel. Azt tudván, az-után îrni s czífrázni tanítgass'd.

Mîg-nëm a-sokszorozásra tanítgatod ötet: elöre öszve-adás-által summáltass'd-öszve a-summát, [p 0337] mëljet sokszorzás-által këll s këllene tudni.

Sokszorzásra-való summáját ànjiszor irass'd; mènjit a-sokszorozó számának az-ëdjike mú1tat. És a-mit öszve-adott az-ëdjjike- által, ugj írass'd; ëdj-másnak hodj essën alája; tîzes a-tizesnek, s ëdjes az-ëdjesnek, s százas százasnak alája. S a-mit a-sokszorzónak a-tîzese- által âd-öszve, îrass'd azt à-tîze-alá az-öszve- adottnak: s e'nek a-tîze amànak a-száza-alá fog ugj esni: s a-százas czifrája mëgyën az- ezërnek alája.

Mëg-láthat'd; a-sërénj elmécske rëá-szokik àra: még hamaráb végez, mint más à- sokszorozás-al. Mondom, a-mit próbálva tapasztaltam-mëg ëlégszër.

Már-is imé kettös hasznát vëszi, mond'd-mëg, a-számnak: s még az-után többet; ha elö-vëszi à-mire szûkség: lé1djën akâr-miné1mû0 embërke s gazda belöle.

Kér'lek, azonban az-elméjét az- égre emeltess'd! Gondoltass'd-mëg vé1le kevé1s idejét s rövid éltét a-gyarló embërnek, akâr-ki lé1djën, e' fõldön: hodj az szent Tudománj-nélkûl hijjába-való mind. Ad'd tudtára, mi-kép' számot-vetni kedjëssen. Hodj Mó'ses s Dávid szava s lëlke-szërint könyörögjön; söt mindën órába fohászkodjon az- ÖRÖK-höz, arra tanít'd: s szoktass'd; gondolja-mëg à-maga végit: mondván; "Óh mi-URunk, szent-szent JEHOVA, taníts-mëg minket, mëg-tudnunk jól à-mi-napinknak a-számát, [p 0338] hodj járjunk igazán, szentül, bölcs szível elötted!

Ez a-valóságos számlálás: adjad eszére. És ha mivel ëgjebet soha nëm mondhatrja az-embër életnek; mint-hodj nëm ugj éli ez életët embër, mint Isten kívánja s akrja: nëm arra a-végre éli, a-mîre az-embërt à- JEHOVA terëmté. Mond'd inkább, akarom, mëg-hôlt életnek; halálnak.

Vévén ezt a-szîvecskéjére a- gjënge tanítvánj; kérd'd-mëg ugjan; vajjon már mit gondol õ-magában? Nëmde nëm illendöbb s gyönyörübb- è mindën idöcskét tölteni hasznossan, hodj öregbüljön s gyarapodjon; számot-is adhasson õ-magának mindën idöröl; mindënik óráját s napját drágára bëcsülvén; ànjira, hodj számot tudhasson adni az-URnak?

Osztán adj neki más játékocskát a-kezébe. Mindën-féle terëmtésnek mú1tass'd-mëg a-képét. Ugj-de, kinek micsodás természete lé1djën, elökér'd. Gyakran-is e'-képen emlékëztessed az-elmét. Bizz'd õ- magára: në lé1djën az-által sëmmi erö-szak.

Szoktass'd elméjét más-kép'-is az-emlékëzésre. A- füveknek az-õ-nëmeit s formájokat îrva né1kie mëg-mú1togass'd; az-után a-kertbe, mezöben: és mindën erejét ki-fatsar'd: hagyd'd tudja a-hasznât: hodj mindënben az-ISTENnek dicsérje hatalmát!

[p 0339] Né1kie fekte-elött né1hánj csillagzatot-is mondj: s ugj magjarázz'd, hodj az-elméjét fël-emelje az-é1gre: hodj annál méljèb gyökeret verhessën õ-benne az-URnak félelme; lëhessën eszëssbb-is azok-nál, kik haza mëg-térvén idegën nagy-meszsze helyekröl, e' tudománjt tudják: de szëgényëk balgatagòká lëttek azonba; mivel nëm bölcselkëdnek ëgjèbröl. Hisznek a-Természetnek; ëlé1g! s nëm félik az ISTENT! Fël-púffadtak igën, lévén Christus-tagadokká!

Más napi játékát akarom mëg-mondani immár: estve-felé àz-al mú1lattatgass'd a-kîs elmét Csak röviden oszd-el e' Világot elötte, a-mint këll. S a-Fejedelmünknek Birodalmait el-ki- nevezgess'd. És értess'd-mëg a-mit szûkség tudnunk a-Hazáról. Mond'd-mëg, ëgjé1b Föld-nél mi okon tarthatni különbnek. A-Haza Tõrvénjét az-után, számláld'd, s a-szokását.

Több napi játékára lëhet s këll hagynod a-több Részt. Rënd-el elébe tëdjed mindën Részét e' Világnak: s ad'd tudtára a- mostani, régi szokásit azoknak, s mind azokat, mëljek hajdan történtek azokban.

Edjnéhánj nap-után à-mëg- lëtt dolgokat adjad érteni mind: dè formálgass'd s gyakorol'd azok-által né1ki az-erkölcsét: s a-kis elméjét fël-emeltess'd; hodj mindënben imádja velünk az-uraknak az-URát.

Hodj-ha elö-fordúl oljan história néha; mëlj az-alázódásra igën-jô példa-tanúság: rág'd jól à-szájába; be-töm'd a- fülébe erösen: [p 0340] színt'-ugj mint más-szor, a- mi-kor' à férgeket érté; mire-való à-balba, tetü; s à-szúnyog, a-légy, s pók, hodj az-alázódásra rëá-szokjon, ki-tanúlá. S mire-való im' ez-îs, haà rágják s csípik az-embërt a-nagj két' lábúk? ugjan-arra-való dolog az mind. Igj a- kevélységnek mindën magvát ki-keresgél'd; s áskál'd mindën-nap': në lëdjën õrdög'fi belöle.

Látom, a-gyermëknek, hodj a-téj-foga húllani kezd már: hagy'd húlljon! majdan fog-nöni helyébe erösèb: majd à-bús-eledelt könjèben rágja s emészti. Készíts grádìcsos liniát s czirkalmot õ-né1ki. Né1ki sinór' s szëglet' mértékët, nosza, szërëzz már!

Nött foga, látom: eröske pedig, s élëske a-hús-hoz. A-kis malmain-is könjen örölhet: erez'd-mëg! Lássuk! hà vadjon-è beñed s õ- beñe okosság! Most vëd'd, kér'lek, elö, mit tudsz; s mint bánsz a-kicsînj-el. Itt van a- mestërség! në lëdjën hodj sëmmi eröszak. En ugjan ezt-is okos játék formának itélëm. Söt tudom- îs; iljen mód-al mind többre mëhetni.

Már à- czifrázásba, hiszëm, gyakoroltad ëléggé. Mint à- számokban haszon van elöször: mëg-mondám; szépën mú1latja magát azok-által: most hòzá tëszëm ezt- is: az-elméje öregbül: színte azon ké1t' haszna vadjon à-czirkalom-által.

Az-esze, már ëdjszër gyarapodván, töbre-is érhet: mostan ezën nehezèb játékot-'s kapja örömm-el: [p 0341] csak-hodj az- elméjére vigjázz; módjával igazgass'd: mëg-lássd; fog- gyarapodni sokat, gyarapúlva naponként.

Itt-is az- erkölcsére kivàlt-kép' lé1djën a-jô gond. Itt hamar eszre-vëszi, hodj õ-is tud már valamicskét. De të nè enged'd puffadni, dagadni, szëgénykét: a-ki tudatlankáb, azt nè csúfolja, nevesse. Mint à-kik, idegën Országokról haza-jõvén, e' tudományt, igën-is, értik; deazonaba bolondok: színësek; és nevetik s mëg-csúfolják a-Kërësztjént. Fël-puffadtak imé, lévén Khristus- tagadókká.

Inkább elméjét az-egekre az-UR-hoz emeltess'd; hodj igazán s szüntelen imádja, dicserje, a-SZENTët; a-ki né1ki këgyelmet ada s jô modot ezëkben. s el-në-mulass'd, mindënn órában az-UR-at imádtass'd, hodj neki mind hôltig engedjën alázatos elmét!

Vár'd-mëg már az-õ-élete-bé1li Hetének a-végit. Addig, à-miket el-számláltam, azokban öregbíts'd. Czirkalmát mindën-nap' elö-vëdje ëdj igaz órán. Mindën elö fordúlni szokott dolgoknak a-hoszszát méretgess'd vele; színt-ugj à-szélit s a-magassát, s a-vastagságát, s üreget; még à-nehezét-is.

E'-koron-îs tsiztëd lé1szën; hodj a-mënnyre az-UR-hoz elméjét fël-emeltesed szép gondolatòk-al.

"Mëllj szépëk s drágák az-õ szent munkái mi-bennünk! Mindën, akâr-mëlljik munkája bëcsëssbb e' Világ-nál. Mëllj magas és méljségës az-õ-jô-ú1lta mi-hòzánk! Óh mëllj szélësen és hoszszan vadjon az-õ-szerelme! [p 0342] Anak az-õ ësméreti mindën ëgjéb tudománjnál szëph; s fëjjül-halad az mindën ësméretet itten. Mindën ëgjé1b ësméret e' fõldön sëmmi a-nélkûl. Sënki de azt mëg-nëm-tudhatja ëgjé1b, hanëm a-szent, a-ki kedjës, s a-kiben az- UR félelme eröt-vëtt; s a-ki mëg-gyökerezve van az-hitben, s szeretetben.

A-Hete el- telvén, ezëket terjezd-ki egészen: mindën gombolyagot fonalastól adj a-kezébe. Szõni-való fonalat-'s vettethetsz vé1le azoñal: s szõni taníts: magad-is eleinten szõjj vele ëdjütt. Mindën tudni-való tudománjt adj nèki elébe. S ints'd-mëg: az-ISTENnek félelmét tartsa-elötte.

Majd, hà viszsza-jövök 's élëk, csak kérjed az-ISTENT; ëdj különös Munkát készítëk a-jô nevelésröl: mint këëll à- gyermëknek az-erkölcsére vigjázni: mi-módon këlljen mindën Tudománjt magjarázni: mi-módon foljtatni: mi-kép' mindënt ki-fejezni tiszta Magjarr szóval; hodj kapja- mëg, értse-'s a-gjënge! s micsoda jô mód-dal këlljën készítenëd-azt-el; hodj lé1djën értt ferjfiú1-embër idönek elötte; a-mi-kor' által-lépte felét à-másik Hetének: illik tudni; tizën- kettöre hazározom aztat. Tizre, a-mint fël-tëttem, a-szép tudománjokat érti. S már a-tizën fëljûl kettöig a-Nyelveket úszsza: âm a-'Sidót leg-aláb, s Görögöt, s a-Dëákot ugj érti; hodj kettöre ki-úszsza; s gázol-is annak-utánna.

Tudd'd-mëg elöre, szerettem Atjámfia, tud'd-mëg ez ëdjet. [p 0343] Ugj lëhet à-Tudománjt, à-Nyelvet-is, ànjival-inkáb, a-gyermëknek eszébe napon-ként bé1-csëpëgetni; hodj në lëdjën terhelve az-elmécskéje szëgénynek sëmmi nehéz, vagj-is új szóval. Tud'd-mëg, hodj a-dolgot épen nëm fagjuk nehezíteni; miu-kép' ama Némët az-új Grammaticában a-vvort-wort-wort-al, ëgjéb-el. Ám lé1djën õ-magának Quintilianus a-gyermëk; minek- utánna ki-gázolhatta a-vizet öröm-el.

Mint-hodj azért tîzig magjarúl këll-îrni, tanúlni, mindënt: hüségëdre të-is ugj igyekszël, itélëm, hodj mind azt, valamit magjarázol nèki napokként, jól mëg-fogja, tanúlhassa, s tarthassa haszonra: nëm lëhet én-nékëm mást gondolnom, hanëm eztët; hodj à-szája magjarr immár; és böv a-beszéde. s a-szóllásba tëhetségët szërzëtt õ-magának.

Anjival inkáb-is várhatni belöle sokacskát: ha gyakorolja magát sokk îrás-által a-Nyelvben. E'-nélkûl ugjan-îs mind à- készt mettzi, takarja; õrli a-tisztúlt árpa- szëmët-'s, töltvén a-garatra. Magva vadjon böven; maga-îs már szántson alája. Söt régën, az-elött már, mîg-nëm a-téj-foga hullna, mindën napnak az-ëdj ötödén ëgjebet në miveljën: szántson az-árpának; vetëgesse-el, és boronálja. Két-szër-îs, el-në mú1lass'd, mëg-forgattassad a-fõldet: nè színëlje pedig! méljen be- ereszsze ekéjét! és a-barázdákat szép-vékonykán hasogassa! Ezt-is mond'd-mëg: két' Kënyeret vet a- két-szëri szántás: de bizonjossan igér, s âd à- három-szori hármat.

[p 0344] Képzelëm, el-hidjed: majdan fog-örülni magának! Gjënge Magjar Csemetécske magán gazdálkodik immár! Hánja az-ártatlan szëmeit majdan az-egekre: énekël, örvendëz, tapsol; dicseri a-Mënnyet! Hogj buzog! ártatlan lëlkével imádja a-SZENTET! Kérëget az-URtól kis esöt, szép harmatot, áldást: Kéri, hodj à-kút-fö el-nè-száradjon a- Hëgyböl!

Kér'lek, ugjan kér'lek, Hazafi! gondod lëdjën e'rre-'s. A-mi-idön à-gjënge Magjar Gazdácska magának szántogat: és czirkalmocskát mersz adni kezébe: küld valamëlj hangoss erdönek az-öblibe bátran; hodj ottan szántgasson avagj pedig irtson elöször; s irtottát ëdj óra-alatt mëg-szánta napok-ként: de të magad szépën szabogass'd-ki határit a-hóldnak; ugj hodj à-kõzepén ëdj ú1ti barázda hasadjon; mëljnek a-töbin mind által-këll- mënni kërësztül: s ad'd neki értsesére a- szëpb szántásnak a-módját: hodj-hà, tudni-való, a-barázdáknak vagj a-néggze, vagj à hármma, avagj à-ketttejë öszve-mëg-ëdjez a-végin, aztat mi ugjan gyönyörünek alítjuk.

A-mi-idön ezt hathatosan mond'nád: a-fülébe a-szós erdöböl hangzik viszszâ neki à-szó: tetszik a né1ki igën: s fog õ té1gëdet ëdjbe követni. Mindën része vîgad: kis szîve ki-nyilt az-örömre: ének a- szájában: tombol örömébe szüntelen: hangját à- sürûnek tusakodtatgatja szavával. Kér'lek a-két' lábát különössen nosza szorîts-mëg .[p 0345] Mert az-után jòban s szëpben tommbolhat a-gyermëk, Hagy'd vîgadjon erezd! s tomboljon az-új borîg épen! Ám mindën napon ëdj órát az-új borîg épen! Majd buzog à- kis szája dicsérètt-el az-ORÖKnek!

Hodj-hà az- UR kedvez né1ktëk; s látjátok az-új bort: Kössed a- két' lábát ugj öszve, mi-képen el-állja; s mint van a-lépëgetésnek mestërsége, taníts'd-mëg. E'- koron inkább-is tombol: Énekre fakad-ki. Mëljre rëá- szokván ëdjszër, à-szája rëá-jár. Nyelve vîgad, përëg, és tántzol, tapsolva szökellik: Mind újàb dicséretëket mond à-JEHOVÁNAK. A-JEHOVÁban örül; a-kitöl jõ mindën ajándék; a-szép harmat, a- zsíros esö s termése a-fõldnek: s kitöl az- élö-források erednek a-Hëgyböl.

Áldva vadj, óh të kis ártatlan szájacska az-URtól! Bôldog vadj, të kis ártatlan Nyelvecske, a-Mënnyböl! Gazdag vadj, të kis ártatlann Szîvecske, az-URban! Angjali vadj, të kis ártatlann Elmécske, az-URnál! Mënnyei vadj, të kis ártatlann Lëlkëcske, az-URnak! Lëlki vadj, óh të kis ártatlann Embërke, az-URért!

Nô már most láthat'dsza, Szîvem, mi a-szép nevelésnek haszna ezën ártatlanban; ki-'s férjfiú1 embër! [p 0346] Már-'s három-szor avagj négy-szër tizet ért ez a-gyermëk. Nëm mëgyën à-Templomba, mi-ként más, szivnia mérget: nëm mëgyën õ sohovâ ugj, mint à-szúnyog a-dögre: nëm siet ö sohovâ ugj mint à-légy a-ganéjra. a-méh-ként inkáb keres; ugj, mi-ként a-szëlíd méh: a-rétën, s hëgyekën, s szölökbe, mezöben, a-kertben-'s öszve-keres mindën- füt, s mindën-féle virágot: áldva van Istentöl, azokat kísérti szagolva: teljes a-torka, rakodtak a-lábai; hordja a-mézet; s a-templom-beli szin-mézz-el tele gyomra tüdöje: õ oda nëm mé1gyën, mi-ként más, szívnia mérget. Të pedig óh nyomorúlt gazdácska! të túnya! të álmos! Të të halni-való s fé1lig mëg-hôlt puha kertész! Të föld- höz ragadott! të të bôldogtalan embër! mit várhatsz ëgjebet mind e'nji örömnek helyëtte? és mást mit várhatsz az-igaz áldásnak helyëtte? a vajjon mît várhatsz a-való nyugalomnak helyëtte? de vajjon-s mit a-méltó tisztësségnek helyëtte? Nëmm ëgjebet; nëm; hanëm szomorú s békételen elmét! nëmm ëgjebet; nëm, hanëm csak csuppa gyalázatot, âtkot! Nëm vadj ëgjé1b, nyomorúlt, csak mocska az-embëri nëmnek! Nëm vadj a-Bölcsek-elött máss; nëm; hanëm ostoba bestje! Mi vadj az-Angjalok' ártatlan szëmeiknek elötte? Nëm vadj ëgjé1b: szégyën, s a-sëtétségnek fia; nëm más. [p 0347] S mëg-vadj az-ISTENtöl vettetve: s a-tüzre-való vadj.

Óh të világi paraszt! rozsod âm vadjon! élsz, hodj ëhess d azt! Van zabod à- lovaidnak ëlé1g. Të nëm vadj azok-nál jòb: a-holott zablát tartasz szájokban azoknak: të penig à-zabolát nëmm szenvedhet'd-mëg a-szádban. Van zabod a- lú1dadnak ugj à-tyúkoknak, ëgjé1bnek-'s van kölesëd; van ëlé1g: të sëm vadj jòb; nëm azok-nál. Im' ezëk, à-mit az-ISTEN adott nékikk, a-szavòk-al azt mivelik a-mi-végre terëmté öket az-ISTEN. Të penig a-tisztëdnek, a-mëljet mond a JEHOVA, nëm kívánsz, nëm akarsz, soha, mëg, mindënbe, felelni. Ám tudakozz'd-mëg a-szîvedtöl; a-goromba füledtöl! Ám kérdëzz'd a-gonosz kezeidtöl; s bujja szëmëdtöl! Nyelvedet âm szóllíts'd-mëg! a mëg-felel ëdjbe a-száj'd-al! Gyermëkeìd-el imé mindën-nap' szóba akadhatsz: ellenëd à-vádat, lëlkëdd-el ëdjbe, ki-mondják,

A júhodnak, az-ökrödnek-'s, látám, legelöd van: van, hodj, télre-való szénát-'s gyüjts, hoszszú kaszálód. Nëm vadj a-júhod-nál jòb sëmmivel: ànji szëlídség nincs benned, de vadàb vadj az-ökröd-nél, a-barom- nál: könjen a-járom-alá adhatja nyakát im' az- ökröd: s a-të kemény nyakadat sëmmi iga mëg-nëm- alázza.

[p 0348] S âm min à-két-féle barom jó példa lëhetne a-kérödzésben: soha nëm kérödzesz a-szájd-al: a-mi a-gyomrodból böfög, azt ki-okádod azonnal. Rágalom az; s mérëg! s trágárság! vagj szitok, átok!

Júhaid, ökreid, âm tudják jászlát az-uroknak: de të nëm értëd az-URadnak jô s szent akaratját! Im' ez okon à-gyermëkidet së nevelhetëd- ugj-fël, mint azt töled az-UR akaratja akarja, mi-tölünk-'s. Mint à-barmodat ugj nevelëd: söt néha különben van gondod júhodra, lovadra, s ëgjé1bre, mit ell'nek; mint sëm azokra, a-kik a-magad képére születnek.

Micsoda szépp neveléss! Im' a-lónak, ökörnek, utánna esneka-kis fiaid! s mind bögni, nyerítni, tanúlnak. Micsoda szépp neveléss! nevelés ez! Im' a-lëánjid vesznek a- nyáj lú1dadnak utánna; zsibogni tanúlnak és gágogni: avagj gondolnak a-tjúk-al a-tjúkok: s nëm tudván ëgjebet, kárálni, pipëgni, tanúlnak!

Gyermëkidet küldöd még à-kert-bé1li gjümölcsöt-'s örzeni a-kárzó tjúkoktól, s égi madârtól. láss'd, im' azon madarak vágják-lë a-házi gjümölcsöt. Hodj-ha a-templomban vagj az-Oskola- házba, tëdjûk-fël, hintetik âm olj-kor' valamëlj jô magocska szivëkbe: azt im' ezën, s ugj ëgjé1bm madarak kapván kiragadják. Á, à-házad-bé1li gonoszsz és bujja cseléd-el vadjnak a-gyermëkeid mind, társalkodnak- is àz-al. mëlj-is igën alkalmatos esz-kõze àma Gonosznak. [p 0349] A-mi-kor' âm szëpben zsëndülne a-házi gjümölcsöd: nagy kár! mind prédára mëgyën a-cselédnek, ëgjé1bnek. Söt némëlj'k csak alîg indúlt zsendülni nëm ért-mëg: már-'s kezdik lopogatni kivülröl, lopni belölröl: tësznek az-ártatlan erkölcsön erö-szakot! Óh jaj!

Osztán mindën-féle vetésën rajta legelnek lú1daid, az- idegën lú1dak-'s, ëgjé1b ostoba barmok: s a-gyönyörü veteményt szëmeid láttára tapodják.

Láss'd, hogj jára a-kert: mint-hodj nincs jól be-kerítve. Láss'd! im' láss'd! a-holott nincsen félelme az-URnak, prédál à-Sátán, amaz ellensége a-Mënnynek.