KÁRMÁN JÓZSEF: A' NEMZET' TSINOSODÁSA. 0263


Megbotsáthatatlan Hibája az, Nemzeti Íróinknak, hogy kényesztetik Nemzetünket. Ezek, a' kik felhágnak a' Tanító székre, felemelik Szavokat, hogy - oktassanak!... óh! melly illetlen ezeknek Szájokban a' Hízelkedés. - Ez az alázatos Supplicatiója az Írónak, mellyel Elméje' Szülöttjének Jóváhagyást kóldúl, alatsonyíttya azt a' diszes Hívatalt, mellyet magára vállaltt.

Zeng az egész Háza' Környéke, Litteraturánk' Divattyárúl. Nnts VÉge se' Hoszsza az Öröm-Újongatásoknak, Tudományaink' felderültt Egérül, a' Világosság' hasadó Hajnaláról, a' felébredtt józan Értelemrül, és az édes anyai, hazai, nemzeti Nyelv', Litteratura' 's Tudományok' szerentsés Megérkezésérül. - Az élessen látó Szemlélö bosszonkodik ezen Sarcasmussonn, mellyet [p 0264] alattomos Gonoszsággal Idönkre készítenek ezek a' tudós Parasytusok, - és a' legjobb Szándék, mellyet ezen Temjénezések mellett gondolhat, tsak az, hogy ezen Dítséretek által reá vegyék a' Nemzetet azoknak Megérdemlésére.

Ártalmas ez a' Szedítés. A' Dítséret' Tsiklándozása ámító Szirén. A' mit sokszor hallunk, a' Szokás végre elhiheti velünk, és a' habitualtt Hazug végre önnön Fillentéseit is elhiszi. A' magaszeretet Eröt vesz ott, a' hol önnön, belsö titkos Ítéletünket, sok tsalfa Száj visszahangoztatja....

Nem érzi felséges Vóltát annak a' Póltznak, mellyre méltó az igaz Litterátor, a' ki elég szemtelen két Ország' Hallatára tsapodárkodni. Igaz és egyenes légyen, a' ki felveszi Pennáját. MInden mellékes Tekíntetek elolvadnak annak Melyében, a' kiben feltámad az érdemes és valóságos Szerzönek Melege. A' ki ezt a' Kenetet nem érzi magába', ne nyúljon mosdatlan Kézzel [p 0265] ehez a' szent Hívatalhoz. Mérész légyen - víjjon meg bátran a' TUdatlansággal és az Eröszakkal; hagyja az örökkévaló: Úgy van! Igen is! Mondást az tányérnyaló Sycophantáknak. - Sisegjenek bár a' Kígyók, és köpködjék fekete Mérgeiket, húhogjanak a' Setétség' Madarai, károgjanak a' Varjak, és körülte ordítsanak a' Hóldfelé az éjfeli Ebek - ö szólljon Igazat, vagy - hallgasson.

Ne palástollyátok tehát Társaim! hogy meszsze - meszsze vagyunk a' Tökélletességtöl, hogy a' Tudományok' dítsö Halmának Derekán még nem járunk, hogy azoknak Szeretete még nálunk fel nem ébredett; hogy azok a' Nemzetek, mellyek ezen az Ösvényenn meszsze elhaladtak, minket a' durva Nemzetek' Rangjába vetettek; esmértessétek meg a' Beteggel Kelevénnyét, és kívántassátok meg véle az Egésséget! Verjétek fel a' Nemzetet vakmerö Veternumából, és így töltsétek be azt a' Póltzot, mellyre ültetek.

[p 0266] Valljunk Igazat! ott megállapodtunk, a' hol elkezdettük. Eggy kis 'Sibongás, eggy kis Felforrás az egész Dolog' Summája! Augutus' és XIV-dik Lajos' Századjai nálunk eggy Esztendöben be is állottak, el is múltak. --

De takarjuk el a' jövö Nyom elött ezt a' Képet, hogy kevesebb légyen az Ok, nékünk a' Szeméremre, és nékik a' Szánakozásra... Midön ök a' Tudományok' feltisztúltt Ege alatt azoknak bóldog Súgárinál melegítik magokat, mikor a' józan Értelem', és szép Ízlés' kedves Gyümöltsei mellett áldják Öseiket, a' kik Haszonkarasés nélkül plántálták ennek Fáit - ne tudják, ne hidjék ök, hogy olly hideg, olly mord vólt akkor az Ég, mikor azok tsirádztak.

Azonba legyen nekem szabad reá mutatni arra a' Féregre, melly fiatal Plántátskáink' Növését akadályozza, felfedezni ezen Akadályokat, és figyelmetessé tenni [p 0267] mind azokat, a' kiknek ezen Nemzetek' Álgozásai - a' Tudományok Szíveken feküsznek.

Nem Viszkezegség veteti fel velem Tollamat: Azzal a' Szándékkal, mellynek minden Íróénak kellene lenni, ülök le, hogy - jobbítsak. Szabadon írok, mert ezt Törvényeimmé választottam. Szívem' Tellyeségéböl írok, mert a' Szívre akarok munkálni. Nints Epe, sem Méreg ártatlan Pennámban, és a' Szatirának Ostorát tsak az ellen fordítom, a' ki Katzajt érdemel.

Minden Szempillantás, mellybe' Litteraturánkról ábrándozom, emlékeztet; eggy valóban nagy, és Hazáját melegen szeretö Hazafi' Mondására: "A' mi Klimánk, úgy mond, ellenséges a' Tudományoknak."... Nem értette ö, és én sem állítom, hogy valamelly dögletes Miasma terjedett [p 0268] legyen el Hazánk' Athmosphaerájában, melly nálunk ezt a' Plántátskát - a' Culturát megemészti.

Ha bár sokszor Hízelkedés vólt is már az, de Valósággal igaz, hogy valamint Határink termékenyek, Hazánk gazdag, úgy, alkalmatos is a' nagy Lelkek' Nemzésére... Az a' tellyes Erö, az a' Physica Tökélletesség, az a' nemes Testalkotás, melly az eredeti Magyart ékesíti, az a' józan Okosság (Sens Commun) az a' természeti Ítélettétel (bon sens) úgy látszik, mintha ebbe' a' szép Tájékba' választotta vólna Lakhelyét. - A' Hasonlítás gyülölséges, - de nem Nemzeti Büszkeség, nem is más Nemzetek' Ótsárlása mondatja velem, hanem megfontoltt Tapasztalás, hogy a' bárdolatlan Magyar véghetetlen Pusztáinkon, egésségessebb Ítélettétellel van felruházva, mint amott a' tsínos külföldi az ö kevély Városaiban. Nagy Elsösége az Nemzetünknek, a' mit eggy nagy tapasztalású és hívatalú Férjfiú eggy Alkalmatossággal elöttem állított: [p 0269] Hogy az együgyü, kába ( Szájatátott, Bamba - a' mint némelly Tájékon Nevezik. Tsak az is, hogy magyarúl ki sem tudjuk jól tenni, Bizonysága lehet, hogy ezek nálunk ritkán vagy talán nintsenek is. ) Személyek a' Magyar Drámákban, azért hasznavehetetlenek, mert ez a' Karakter nintsen Magyarba.

Van tehát Erö, van Tehettség a' mi kLimánk alatt is, és talán szebb, magassabb, elevenebb, mint akárhol - de az a' Jegyzés igaz, fontos, és mély Tapasztalásból merített, hogy a' mi Klimánk ellenséges a' Tudományoknak.

Szemeim elött láttam én felnöni sok Ifjakat, a' kik hírtelen Gyrapodással a' Tudományok' Útján eléhaladtak; meleg Szeretetek mindannak, a' mi Felséges, a' mi Szép, a' mi Tökélletes, gyúladtt fel nálok. Nemes Szomjúsággal feküdtek neki az esméretek' [p 0270] Kútfejének. A' Hazának nagy Reménységeit láttam bennek felnevelkedni... Bizonysága vóltam sok külföldi Föoskolákat megjártt Ifja' rakodtt és széles Esméreteiknek - De alig hogy Haza tértek amazok ösi Mezejekre, nemtudom mintsoda kimagyarázhatatlan Elalélás foglalta el öket. A' Könyvtárt Fegyverek tolták ki, a' szép Tudományokat a' Vadkergetés, - az Elmélkedést, Agarászat. -- Alig hogy kiértek emezek tsendes Parokiájokra, és elvadúltak mint az Erdei Aprómarhák, megtompúlt Elméjek, Erköltsök olly hozzá egyenesedett a' Halgatók' Erköltséhez, hogy azt tsak a' VIselet külömböztette, és hogy ez külföldi Formájokból egésszen kivetkezzenek, Kartsúságokat is feltserélték Potrohossággal. - Erre Szemeim tanítottak! Nem lehet nem kérdezni ennek Okát, és ezt ha nem éppen Hazánkü a' Polus 48-dik Grádusa alatt való Fekvésében kell is keresni, de tsak ugyan a' Hely' Környülállásaiban lehet feltalálni.

[p 0271] Nagy és emberinél fellyebb való Érdem az, a' melly magánossan mint a' magas Tserfa a' széles Térenn, felségessen, mint a' súgár Köszírt a' Tenger' Közepében tud állni. Ritka Érdem az, a' melly a' maga Betsében beborítva, tsupán magában találja Jutalmát. Demokris Abderában - nem mindennapi Jelenés.. Nagy de igen ritka az a' Tudós, a' melly mint a' Filemile magános Völgybe rejtezzen, és a' Halgatók elöl elfusson, hogy Torka' Vérzéséig énekellyen.

Ellankad a' legtörekedöbb, és Munkát kedvellö Érdem is, ha azt örökké Porba tapossák. A' hol a' Hang' varásló Édességét nem érzik, az akaratos Mesterség visszavonja magát, és vagy a' puszta Hasadékokban húhog, vagy a' Varjakkal együtt károg, vagy, a' mi legfájdalmasabb, - Rejtekbe' sohajt. És eggy illy Sohajtás, hidjétek el, Égre kiáltó....

[p 0272] A' mi Telekjeinkenn vegetaló, Tzimmel, és Tzim nélkül való Földmívelök, nem érzik Betsét az illy Érdemnek. Nem régi Dolog, a' hol az egész Könyvtár eggy házi és úti Kalendáriomból állott, sok mezei Ülésekenn. -

Nem lehet eltitkolni, hogy - a' res augusta Domi... Sokszor és talán fö Oka ennek. Igaz az, hogy a' Lélek' Szükségei mindég a' második Rangba tevödnek, mert nem olly erössek mint a' Testé. A' hol a' mindennapi Kenyér, a' házi Szükség, a' Háznép' Élelme eggynehány quadrátölnyi Földböl pótoltatik, ott nem marad sem Idö, sem Tehettség a' Musák' Szállásfogadására.

Res faera Miser! Pironság kövesse azt, a' ki ezen gúnyolódik. - De nem háladatlanok a' Musák, böven megfizetik Szállástartásokat. a' Szegény keresse ezeket a' jóltévö Szüzeket Haszonért, ha Szeretetböl nem követi. A' kit keskeny Telekje nem [p 0273] táplál, vagy alig táplál véres Verítéke után, ne engedje, hogy számos Gyermekei, ugyan azon Emlökre támaszkodjanak, mellyet már ö maga megapasztott. A' Tudományok nem tsak gyönyörködtentek, hanem táplálnak is. Nyítva áll a' Betsület' Útja a' Mérésznek, nyitva a' Kereskedés, a' nemes Mesterségek' Mühelyei - és nem méltóbb e hozzájok, jó bírtokos, és tehetös Polgárokká lenni, mint ha azok maradnak a' mik: Nemzetes Betyárok. -

Az illyeket vetik Szemünkre kártörülö Gúnyolással Szomszédink. És sohajtva vallom meg, hogy méltán vethetik. 5 Et in Arcadia ego A' Természet' együgyü, és ízes Örömeit szoptam én is jóltévö Emlöiböl. Háladatlan lennék ezen jó Anya eránt, ha a' mezei Életnek, minden Határozás nélkül tsak rosz Következéseket tulajdonítanék. De hogy a' mezei Élet nagy Részben a' Tudományok' Terjesztésébenn Akadály, azt nem lhet meg nem vallanom.

[p 0274] A' magános, félre való Élet, az Elzárkózás a' Világtól, elzár a' Gondolkozástól is. Az a' kis Darabföld, a' mellyen lakik a' mezei Ember az ö egész Horizonja. Nem tudja mi történik Faluján kivül, és azt hiszi, hogy Megyéjének Határdombjain túl, már ott kezdödik a' fekete Tenger. Minden Figyelmetessége abban az eggy újnyi Peripheriában szórúl, a' mellyenn született, és a' mellyben él. Minden Törekedése itt határozódik. - A' mindennapi Történetek, mellyek éppen azért Figyelmetességet nem érdemlenek, mivel mindennap elöfordúlnak, minden Újságkívánását betöltik. Sokaknak Szóllás' Formájokat, ha megmagyarázhatnánk vélek, az alatt: az egész Világ, megfogjuk látni, hogy nem értenek egyebet, hanem legfellyebb a' Vármegyét, a' mellyben élnek.

Sivatag Üresség uralkodik az illy fejekben. A' Gondolatok kiapadnak az illy Koponyákban, mellyeket az Aszály megtsapott, vagy Stagnálnak, mint a' Motsárban a' poshadt Víz. Nem rázza meg kemény [p 0275] Fibrájokat semmi egyéb a' Jégessö' félelménél, a' melly lábon álló Gabonájokat fenyegeti, vagy a'Deliberatum elött való Rettegésnél, melly félmirönyi Ugarjának Elvesztését ne talán adinveniálhattya. 5 A' Tehettségek halva feküsznek. Meggátolja a' henye és vad Életmódja, azoknak Kifejtödéseket. Nints Alkalmatosság, melly Tsomójából kióldozza, nints Indít'ok melly Mozgásba hozza, nints Fermentum, melly azokat felforralja. -

Balítéletek, Tudatlanság, és Vakság ezeknek Következései. Vénasszonyi Mívek, mint a' Régiség' Hagyománnyai ájtatos Hiedelemmel hírdettetnek, és terjesztetnek. A' Képzelödés, melly akkor ragadja az Uralkodást leginkább magához, midön az Értelmet számkivetette, Tsúfjaivá és Játékjaivá teszi az illy Nyomorúltakat.

Eltikkad az Öngondolkozás' Ereje nálok. Nem merik felemelni magokat - és [p 0276] gondolkozni. Vannak Szemeik és nem látnak, Füleik és nem hallanak.A' mások' Tekíntete, és Felsöbbsége - az a' Rabszíjj, melly öket Orroknál fogva húrtzolja. Az az, úgy hitt derék Ember, a' ki eltudta hitetni a' Környékkel, hogy mélyen látó, tanúltt Ember, az illy Helyeken nagyobb, mélyebb és vakabb Hiedelmet talál, mint Dalai Láma Japonban. A' mit ö kiejt, Törvény és Igasság. Szemöldöke' Hunyorításával kideríti és bevonja az Eget mint Zevy - ha ö nevet az egész Környék vígan van, és ha ö elszomorodik, mély Sohajtásokkal várják az egész Megyében azt a' nagy országos Jelentést, a' mellyet ök nem tudnak, de a' mitöl ök félnek. Így követ sokszor eggy egész Tájék, eggy középszerü Embert, mint a' gyáva Juhok a' Bakot. 5 Égyptomi Setéttség boríttya az illy Rablelkeket. Tudatlanság pedig és Vakság a' Tudománmyok' legfenébb Ellenségei. Nem gyarapodnak ezek a' szelíd Plánták, a' hol jó Földet nem találnak: [p 0277] mint a' sovány Iszapban tsak sínlödnek, és hogy Vírágjokba mehessenek, Szükség, hogy az Elmék, mellybe béóltatnak valamennyire elkészülve legyenek.

A' falusi Élet melengeti a' Magunk-szeretetét és elkényezteti bennünket. Midön valaki mindég egyedül beszéll, és senki ellene nem szóll, elhiszi végre, hogy mindég okossan beszéll, és hogy ellene nem is lehetne szóllani. A' ki Házanépe által minden Szavát mint Orákulumot látja tiszteltetni, könnyen elhiteti magával, hogy Orákulum. Mivel eggynéhány Béreseket, és gyáva Szántóvetöket eltud igazgatni, azt véli, hogy Montesquieu és Kalonne hozzá tsak Árnyékok.

Nagy Kérdés, ha nevessen é, vagy szánakozzon itt az értelmes Szemlélö. Az a' Magahittség, az a' maga Személlyével, és Tudománnyával való hibás Megelégedés, nem olly aprólékos Dolog a' mint talán elsö Tekíntettel látszik. Legyen bár [p 0278] halhatatlan kiki négy Köfalai között, legyen, vagy hitessen egynek a' hét Böltsek közzül, az talán a' Ház' Igazgatására szükséges. De ha azt hiszi, hogy ö a' Tudományok' Kútfejét már az utólsó Tseppig kimerítette, hogy a' Böltsességnek minden Tellyessége egyedül az ö Melyében nyúgoszik; hogy mind az, a' mit más szóll, ítél, és tanít, felesleg való Dolog, és az ö Mindentudóságának szükségtelen; ha minden Tudományokra magas Megvetéssel Váll vonítva néz, és azokat szentségtelen Lábaival tapodja - akkor engedje meg, hogy egyenessen azt mondjuk, hogy az illyen dagályos Felfúvalkodóság szomorú Akadállya a' TUdományoknak...

A' Féltudósság veszedelmesebb a' tsupa tiszta Ostobaságnál. a' makats és megátalkodott Szív, a' negédes Magamegbízás az illyeneknél fészkelte meg magát. Eüs óh - nints Száma a' Féltudósoknak közöttünk. Hányan vagynak azok a' ritka Lelkek, a' kika' Tudományokat ifjú Korokban, [p ]79 ] nem tsak azért tanúlták, mert Szüléi úgy akarták, és mivel Mesterei azt beléjek verték? - Hol az a' szomjú Kívánása az igaz Böltsességnek, és az a' Törekedés Esméretink' Kiterjesztésén? - Azok az eggy pár homályos Ideák, mellyeket tökélletlen 's száraz Compendiumjainkból nálunk megragadtak, vallyon nem nagyobb részen e és sokaknál, az egész Böltsességnek Summája e? --

Azt hogy éljünk, hogy az éh Gyomrot betöltsük, hogy Mezítelenségünket eltakarjuk, könnyen eléri a' Szántóvetö, a' kit Telekje táplál. - Könnyebbnek véli ennél a' Tudománynál megállapodni, mellyet minden Eröltetés nélkül Majorossától megtanúl mint Fejtöréssel, és Elmefárasztással azt megfontolni, ha jó e a' mind úgy, a' mint van? A' Tudományok' meredek Útai visszarettentenek. - "Minek nékem az?" azt kérdik mindenLépten és megavúltt Szokásaik mellett maradnak, és Tüzzel Vassal kergetik azt, a' ki nékik meg [p 0280] mutattya, hogy másként jobb vólna, mint úgy a' mint van. -

Mind a' tsupa Tudatlan, mind a' Féltúdos annyival veszedelmessebbek, hogy makatsan 01 megmaradnak Setétségekben, és hogy ezt a' Setétséget kedvellik mint a' Bagoly az Éjjelt... Életét oda adja az illyen magával elhitetett Ágazatiért. Mozdúlhatatlan Állításiban, mert azokat tsak más után hiszi, nem erös, eleven, tiszta Gyözödésböl. Átalkodva bedugja Fülét minden más jobb, és igazabb Ítélet elött. Legördül Szívérül minden Ok, minden jobb Esméret, mert az, - Ok által nem vezéreltetik.

Az animalis Élet, melly a' mezei Élettel öszvepárasodott, elállja a' Tudományok' Súgárinak Behatását. A' vastag Organumok, sürü Vér, és nehéz Képzelöelme, álmossá, és túnyává tesznek. Lágymelegség, vagy inkább Hidegség, megmerevedett Indolentia, Érzéketlenség [p ]81 ] önti ki Elalélást hozó Opiumát. Nints olly Tárgy, a' melly erös Benyomást szerezzen, ezen Lethárgiábann Szenyvedökre. Az Értelem, ez a' másként munkás Értelem' Müve megakad. "Kételkedni, visgálódni, fontolni, tanúlni kell annak, a' ki megakar világosodni. Óh de hogy eressze magát ezen Értelem' nagy Munkájira az eltúnyúltt, megkeményedett, és örök halálos Álomba borúltt Értelem? --

A' Szív, az Értelmet követi. Durva Héj boríttya be a' Szívet, a' hol az Értelem' Eröi tompa Merevedésben feküsznek. Azok az apró, és alig érezhetö, de még is olly éles, olly édes Érzései a' Szívnek, nem rezzegtetik azt meg. A' Szépnek Érzése nála idegen Érzés. - Vad Bacchanáliák, és Thraciai Dühösködések tsak elég hathatóssak, hogy azt Apáthiájából felverjék... Óh ezek a' szelíd, gyengélkedö Mu'sák, a' kik bóldog Tüzekkel tsak az éles Érzésü Felkentteket szokták beárnyékozni, a' kik a' Szívben nem Szélvészt, hanem tsak tsendes [p 0282] Habokat okoznak, hogy lakhatnának azok illy Szíveknél? -- A' szép Tudományok elfutnak az illy Vidékekröl, a' hol az Erdök 's Hegyek hijába' kékellenek, a' Tsergetegek hijába' hívogatnak az édes Ábrándozásra, a' Mezök hijába terítik ki gazdag Zomántzaikat, és a' hol az egész szép Természet hijába' kiált a' tompa érzéketlen Szíveknek.

Öszvefoglalván már mind ezen apró Környülállásait Helyheztetésünknek, a' Nevelést, Életmódját, és abból következö Temperamentumot, Szokást, és Testalkotást, sok Akadállyait láttyuk bennek a' TUdományoknak, mellyek éppen 's egyedül tsak itt találhatók, és a' mellyekre Szükség, hogy ügyeljen minden, a' ki azokat elhárítani, vagy akarjam, vagy kívánja.

Idö elött való Beszéd az, ha valaki mindjárt Elinúlásakor megakad, és még arról is panaszolkodik, hogy három Országot be nem járhat. - Ha Latteráturánk alig [p 0283] tud eggy kis Mozdúlást tenni, talán szükségtelen azt meg is említeni, hogy igen nagyra alíg ha mehet valaha. - Hazai Nyelvünkön készültt Tudományainknak tsak a' két Haza lehet Piattza, és - melly keskeny Mezö ez, a' telhetetlen Betsület' Szomjúságának. MInden nagyra született Iüró, eggy Sándor, a' ki Világokat szeretne hódolni, és sír, hogy a' Hóldba fel nem viheti gyözedelmes Zászlóit. Elvész az a' magas Repülése az Enthusiásmusnak, ha Nevének eggy Tenyérnyi Hely Jutalma 's Piattza. Alig ha mi is olly alázatos Kandidatusi nem látszatunk lenni a' Betsületnek, (hogy eggy híres Író' Szavával éljek) mint a' kik Neveiket az Ablakokra vágják. -

Vagy lesz e Pannoniából valaha Albinon? Támadnak e Newton, Loke, Shakespear, és Miltonok itt is mi közöttünk - a' kik... félre vakmerö Álom, a' melly ámító Képeiddel tsalogatsz. - [p 0284] Itt - ezen keskeny Határit is Szülötte Földjének, hány Osztályosokkal kéntelen feldarabolni szegény Nyelvünk. Nem vítta meg tsak azt a' nagy Víadalt is, hogy eggy Halotton Diadalmat vett vólna, és ti tsalfa Képzeletek annyira ragadtok! -- Ha szép Téreinkröl felhat édes Nyelvünk a' Havasok' Tetöire és a' Völgyekbe, mellyeket azok fedeznek, ha népes Útszáin és magas Palotáiban Városainknak ez a' Hang fog hallatni; ha az Élet a' Halálon gyöz, és a' köz Országlószékek a' Hazának Nyelvén szóllnak, akkor, a' kik azt értik, álmodjanak olly szépen, mint én kezdettem, én addig - ébren szomorkodom.

Általlátom én mitsoda szövevényes Munkához fogtam, midön feltettem magamba az Akadályoknak Elészámlálását, mellyek a' Tudományok' Elömenttét meggátolják nálunk; és hogy ha, ezt a' Képet tökélletessen akarnám kifesteni, olly véghetetlennek [p 0285] kellene lenni Munkámnak, mint szomorú lenne Foglalattya. Az eddig elészámlálttak annyira közönségesek, és messziröl valók, a' mellyeket tsak az Idö, és talán bizonyos szerentsés Öszvetalálkozása némelly kedvezö Környülállásoknak háríthat el. Hozzá adom még azt is, hogy ne annyira Okok ezek, a' miértt nem gyarapodhatnak Tudományink, hanem inkább, mivel Tudományink nem gyarapodnak, azért vannak ezek az Akadálok. De mivel azok, el nem mellözhetem. Így adja eggy Dolog a' másnak a' Természetben Kezét, és így lesz némelly Dolog Ok, és Következés eggyszer'smind.

Azt hogy valami Dolog tessen, tsak akkor érjük el, ha azt kedveltetövé, hasznossá, vagy szükségessé tenni tudjuk. A' mord Ábrázat, mellyet a' Tudományokera ruházunk, sok jó Igyekezetet visszaijesztett. A' Musák szertik a' Grátziáktól kísértetni magokat. A' Kellemetesség eggy a' legelsö Tulajdonságai közzül a' Tudományoknak. [p 0286] E' nélkül elvesztik azt, a' mi által lehetnek közönségessé, és tsupán eggynehány setét Tzellákban, és komor Odúkban vonnyák meg magokat, és vagy némelly kevés Böltselkedök elzártt Kíntsévé, vagy a' mi roszszabb eggy Rend' Monópoliumává változnak. A' nyájas Popularitas, a' melly olly Tsudákat szül, és eggy vad Nemzetböl eggy tsínos és kiformáltt Népet készít, tsak akkor párosodik öszve a' Tudományokkal, ha ezek a' Grátziáktól Rózsaköteleiket költsönzik. - Azok a' felleges Idök, mellybe' olly szomorú vólt hazai Tudományaink' Állapotja, már széllyelkezdenek verödni, ámbár Wieland, a' ki a' Grátziákat hozzánk lehozni tudta vólna, még köztünk nem született.

De a' Középútat megtalálni nem a' mi Szokásunk. Azon való Törekedés miatt, hogy komorok, kedvetlenek ne legyünk - enyelgök, aprólékossak, és gyermekeskedök lettünk. A' Versek', és Versetskék' Özöne elborította Hazánkat.

[p 0287] Szükséges itt megállapodnom, ne hogy balúl értessem, és megmondanom, hogy nem gyülölöm én a' Póézist. Sok bóldog Örömeimet bájoló Kezeiböl vettem. Nem is alatsonyítom! Megesmérem én, hogy ehez nagy Elme, ritka Képzelödés, és szerentsés Szív', és Ész' Formálása szükséges - megesmérem, hogy az az édes Hatalom a' Szíveken, azok a' bóldogító Felindúlások, az az elolvasztó, és elragadó Erö, tsak az isteni Póézis' tündér Vidékjein teremnek, és hogy a' Proza száraz, és lankadtt Léptetése, nem is hasonlítathatik amannak ditsösséges és magas Repüléséhez.

Több az, még esmérem, hogy ez a' Mód, ez a' leghathatósabb Mód, melly által eggy Nemzetet, melly addig a' Szelíd Tudományoknak nem áldozott,vissza lehet vezetni azoknak Tiszteletére. Nem Ok nélkül költötték a' Régiség' Nézöi; Orféus' Lantyának Varáslásait, melly által a' Vadakat megszelidítette. Az Emberiség' Történetkönyvei mindenütt a' Poézisen kezdödnek, [p 0288] és a' Vadságból kivetkezö Nemzeteknek Szelídülését mindég a' Költés eszközlötte. A' hajdani Aranyidök azért viselnek Lantot és Sipot fö Attributumúl. Az elsö Böltsek, a' Nép' elsö Tanítói minden Nemzeteknél a' Költök valának. A' Bardusok és Pruidák az Északi vad Fajzatoknál azok vóltak, a' mik lehettek elsö Görög' Országban Orféus és Homer.

Minden Példa helyett kiírom, a' mit Árkádiának elsö Általváltozásáról a' régi Írók után feljegyezve találok: (2 ... ] "vad, és durva Elméjeket (Árkádia' elsö Lakosinak) hogy megszelídíttsék, leghathatóssab'nak vélték a' felsö Értelmü Böltsek, az újj, és gyenge Érzéseknek Felindítását, és Kedvet szerzettek nálok a' Póézishez, Énekekhez, Tántzhoz, és Innepekhez. Soha az Értelem' Súgári illy szapora, és közönséges Fordúlást az Erköltsökben nem szerzettek! Azoknak [p 0289] szép Következései mind e' mai Napig (a' 4-dik Százban szóll az Író) megmaradtak, mert az Arkádiaiak, soha félbe nem hagyták azon Mesterségek' Mívelését, a' mellyeket tiszteltek Öseik. - Az Elöljárók elhitetvén magokkal, hogy tsak ezen ígézö Mesterségek által tehetik Bátorságba a' Nemzetet, a' Klímának ellenséges Befolyása ellen, öszvegyüjtik Esztendönként az Ifjakat, gyakorolják öket akkor, és megjutalmaztattyák azokat, kik azokban elömentek. - Cynetheusok' Példája igasságossá teszi ezen ö Vígyázásokat; ez a' kis Nép Árkádiának Északi Szomszédja, a' Hegyek' Közepében dúrva és vad Ég alatt lakik, futott ezen Bomlottság elöl, és olly fenévé, olly kegyetlenné lett, hogy Nevek sem neveztetik Írtódzás nélkül. Az Árkádiaiak ellenbe szelídek, jóltévök, tisztelik a' Gazdálkodás' Törvényeit, türik a' Munkát, erössek Szándékjaikban, és az Akadályokat 's Veszedelmeket megvetik."

[p 0290] Nem ótsárlom tehát én Hazám' Költöi! szép Törekedésteket. A' Halhatatlanság füzi Borostyánnyát azoknak, a' kik arra méltók. Az Idö eggy naggy Folyó a' melly kihánnya Kebeléböl a' Gazt, és, - hogy eggy kedves Írómnak Szavát itt is költsönözzem, -
tsak azt tarttya meg az Örökkévalóságnak, a' mi megérdemli az Örökkévalóságot. - Azok a' sok Ephemerisek, a' mellyek Reggel születnek, és Estvére elhalnak, azok az apró Vaktüzek, a' mellyek halvány Szikrájokkal az Athmosphaerán jádzottak, és eggyszerre elenyésznek, azok a' Versfaragók, és Rythmus' Koholók a' Feledékenység' Örvénnyében feküsznek majd nevezetlenül, midön az igaz Költöt a' késö Nyom nevezi. - E' legyen Bíró, én nem bírálok! --

Mint Szíveket készítö, lágyító, és szelídítö, Áldása tehát a' Nemzeteknek a' Póézis. De - ha mindég jádzunk, ha mindég tsak a' Virágok után kapdosunk, ha a' szép Fedelet a' Tarka Borítékot szeretjük, [p 0291] nem emellyük (a nagyra
soha Nemzetünket. - Ne hagygyuk abba, de ne tsak ezt mívellyük. Tegyük az egygyet, és ne múlassuk el a' mást. - - A' Természet mindég eggy tökélletes Egészszet formál; nem tagonként készíti az Embert, nem szálanként a' Virágot, mindég egész Embert, egész VIrágot készít: Kövessük zt a' nagy Mestert. ne járjunk a' Tudományoknak tsak virágos Rétjeinn, hogy addig Ugaron maradjanak tápláló és éltetö Szántóföldjei. -- A' felséges és érdemes Költök, nem Akadállyok, söt Szövétnekei a' Tudományoknak. Ezeknek hatalmas Szava a' puszta Vadonyokat megnépesíti, Lelket önt az Érzéketlenekben; a' Költemény', szép Színei által elragad Tündérvilágokban a' hol a' Földet elfelejttyük és az Istenek' Társaivá leszünk. Ezek szaggattyák Verseiket a' Musák' Kerttyeiben, azt mondja az isteni Plátó, ezeknek folynak a' tsendes Zsergetegek Téj, és Méz Habokkal; Apolló leszáll [p 0292] az Egekböl, és Lanttyát nékik költsönözi, az ö Fúvallása felgyúlaszttya öket, szent Dühödéssel betölti, és Szájokba adja Beszédét az Isteneknek. - Ez a' Tüz )ü az igaz Költök' esmértetö Béllyege. Nem a' kiszabdaltt Mérték, nem a' lebékózott Rythmus, nem a' megszámláltt Hang, teszik a' Póétát. ... A' mérész Képek', az eleven Költés, az Ábrázolatok' Külömbfélesége, és Szépsége, az az Enthusiásmus, Tüz, sebes Rohanás és Erö, és az a' nem tudom mi a' Szókban és Gondolatokban, a' mellyet tsak önként ajándékozhat a' Természet. Lehet írni Verset Póézis nélkül, és Póéta lehetsz Verselés nélkül.

Ártott é, vagy használtt, a' Póézis a' hazai Tsínosodásnak ezen Képböl, mellyet itt felfüggesztettem, meg lehet esmérni. -

[p 0293] Hányan vagynak, a' kiket a' Természet felkentt, és Meghittjévé választottak a' kilentz Szüzek? Hányan nyúltak Minerva ellenére a' Húrok' Pengetéséhez? Hányan kortsosították szép Nyelvünket eröltetett Szóllások' Formájával? Hányan kódúltak Gondolatot a' Hangtúl és a' Kádentziátúl, vagy inkább hányan áldozták fel a' Dolgot a' Hangnak; a' Szónak, Formának és Héjnak a' Dolog' Velejét és Belsejét? - Homály és temérdek Felleg fekszik némellyeknek Írásain. Viszás, a' Nyelv' és Értelem' szent Törvényeivel ellenkezö idétlen és eröltetett Faragás vólt Sokaknak Szüleménye; elrontották, megszeplösítették Szüz Nyelvünket, és mivel mindég tsak követtek, mindég tsak emlékeztek, soha se' formáltak, soha se' gondolkoztak, kivették eredeti Erejéböl, szívos és velös Természetéböl Nyelvünk' egész Alkotását, és ha így, újj, megtsonkított, vagy megrútított Szókból öszveraktak eggy visszássan hangzó értetlen Kortsverset, azt hitték, hogy a' Helikontól egyenessen szakadtak, és a' Pegázus' Habjaitól részegek.

[p 0294] Mennyünk be mélyebben Bajainkba, és panaszoljuk meg eggymásnak Sérelmeinket. MInden Tudományoknak e' vólt Nyavalyája, hogy készületlen nyúltak sokan ezekhez; a' Port, melly még sokat meglepett, a' Téjt, melly még Száján ragadtt soknak, le sem tölötték és Nemzet' Tsillagjainak vélték magokat. - a' Tudományok atyafias Lántztzal vagynak öszvekaptsolva; nints itt,vagy nem kell lenni Hézaknak, Résnek. Veszedelmesebb, még eggyszer mondom, a' Féltudósság az Ostobaságnál. --

Ízzadsággal árúlják az Istenek a' Tudományt. A' kinek Körme viszket, nem belsö Hívatal még az, az Írók' Méltóságára. Nem eggy két félig megemésztett sovány Ideákból áll a' Böltsesség, és a' ki annak Hírdetöjéve akarja magát felszentelni - bölts legyen maga is.

Illyen emésztetle, meg nem kérödzött Gondolkozás' Módjával lehet sok Veszélyt [p ]95 ] tulajdonítani, melly mint eggy dögletes Párádzás beborította a' Hazát. Titkonn, mint az öldöklö Angyal Éjfélkor, tsúszott a' Hitetlenség, és Erköltstelenség. Szabad Léleknek vélte magát minden Oskolagyermek, a' ki a' Vesszö elöl elszökött, mert mindent arztzátlan Lábbal tapodott, a' mi szent, és tiszteletesd. Nevettségesség lett elötte a' Virtus' és Kötelesség' szent Nevezete! és hogy elfójtsa a' Sokaságban belsö józanabb Érzéseit avagy viszketeg Elméjének, és hiú Betsület' Szeretetének áldozzon, terjesztette, és hangossan prédikállotta éretlen Értelmeit. 5 A' Féltúdósságnak lehet tulajdonítani nagyobb részét megvesztegetett Ízlésünket is. Azt hitték sokan, hogy nem kell egyéb az Íráshoz, hanem eggy két Gondolat, és Penna, és Ténta, és Papiros. a' Szépnek elsö Lineáuival is esméretlenek lévén, nagy Képíráshoz fogtak, és - mázoltak tsupán.... Tellyesek Könyveink az illetlen Tropusokkal, motskos Allusiókkal, [p 0296] mellyeket mi Szépségeknek gondoltunk; némellyek béfogadták a' Példabeszédeket, minden Külömbség nélkül és azokat mind ugyan annyi Gyöngyszemeknek lenni állították, ha színte melly idétlenek, illetlenek, és Jelentés nélkül valók vóltak is. a' száraz, életlen Elmésség, a' melly sokaknál uralkodik, a' sok Provincialismusok, Localismusok, mind ugyan annyi Bizonysági még nem tsínosodott Ízlésünknek. Nem kívánom, hogy ezeknek Nyomdokit olvassa a' Maradék, és azért eltakarom ezeknek Neveiket elötte, másként könnyü vólna Íróink' Munkáiból ide szomorú Példákot elöhordanom. -- 5 A' Féltúdósságnak lehet tulajdonítani, hogy a' Nemzeti Litteráturába' félrevezetö Ösvényeken járunk. - Hátra hagygyuk a' nyomos Tudományokat, és pepétselünk. -

Szent, áldott, és jó Dolog a' Nyelvenn magán dolgozni. Nagy foganatú [p 0297] Munka azt mívelni. ha szép Nyelvünk eléri azt a' Tökélletességet, mellyen mindnyájan látni kívánnánk, nem fog elfelejtetni sok Hazafiak' Munkálkodása, a' kik azt mint Nyelvet, tsínosgatták, egyengették, és a' Beszéd' Törvényeihez szabogatták; nem! nem felejtenek el ezek a' Priscian-ok; és ha eljut Állapodására a' felállott Nyelvmívelö Társaság, mellynek szép Hasznaival elöre hízelkedünk magunknak, - ezen Törekedéseknek ki ne tapsolna elejében? ki ne óhajtaná, hogy támadjon köztünk eggy Adelung, a' ki eggy tökélletes, a' Nyelv' belsö Állatjából folyó criticum Lexiconnal ajándékozza meg Hazánkat? -- 5 De még ez, nem elég!... A' Nyelv nem Tudomány, a' Szó, Beszéd nem Böltsesség... Kúltsa a' Tudományoknak, Út, Mód, eszköz, a' Böltselkedésre, Örömestebb tanúljuk a' Nyelvet eggyütt a' Dologgal; mélyebben benyomódnak a' Jelek, a' jelentetett Ideákkal Emlékezetünkben. - A' száraz, velötlen, és ízetlen Grammaticaalis [p 0298] Regulák nem vernek Gyökeret; Tudják, a' kik idegen Nyelveket tanúltak, hogy az inkább megragad a' hosszas, gyakor Olvasás, Beszéd, és Gyakorlás által, mint a' kínzó Memorizálással. 5 És kinek írunk Grammatikákat? - Elfogja é hinni a' született Magyar, hogy Anyai Tejével beszopott Nyelvét nem tudja? reá fogja é venni magát, hogy betekíntsen elébb a' Grammatikában, minekelötte írni, és beszélleni akar? -- 5 Külföldieknek? - óh elébb nagy, hasznos és eredeti Munkák által kellene szükségessé tenni és elmúlhatatlanná elöttök Nyelvünk' Megtanúlását? Indít'ok nélkül, kiveszi reá magát, hogy eggy Nyelvet nagy Munkával megtanúljon, mellyet eggy félre való Szeglétében Európának beszéllnek, és a' mellyben új Találmányokat nem szülnek sem a' Mesterségekben, sem a' Tudományokban, és a' mellyel annyi Szövetkezéseik sintsenek mint az Astrakán' vagy Indastán' Lakosaival. - [p 0299] Mennyi szörnyü, idomtalan Fajzásokat szültt ez a' Grammaticalis Epidemia? - Elborította a' sok Kortszók', idétlen Faragású, Hangú, a' Nyelv Természetével ellenkezö, és Fület sértö Kortsszók' Sáskaserege egész Litteráturánkat, - és ezt Nyelvmívelésnek neveztük! - Ha üstökös Öseink, a' kik olly tiszta Magyarsággal szóllottak, közinkbe betoppannának, másként is süllyedtt Nemzetünket, tsak Nyelvünkért sem hinnék el hogy mi vagyunk az ö Únokáik. -

Haszontalan, és valóban tsak Akaratosság és Viszketegségböl származott ez a' Puritanismus. Nints Nyelv, a' melly ne költsönzött vólna mástul. a' Rómának hajdani Világbíró Nyelve, telve van a' sok Görög szóllások' Módjával. a' Deákkal sógoros Nyelveket nem is említem, a' mellyek akkor élnek a' Deák és egyéb idegen Szókkal, mikor azokat szükségesnek láttyák. De most, midön a' Német Litterátura, a' legfelsöbb Tetönn lenni látszik, legderekabb [p 0300] Íróik minden Tartalék nélkül nem élnek e vallyon a' Deák, Frantzia és egyéb Szókkal, ha azokat éppen olly jelentöleg, olly hathatóssan kitenni nem tudják? -- És miért kerülnénk mi olly nevettséges Idegenséggel, a' külföldi Szókat, mi, a' kik a' Nyelvmívelésnek elsö kezdetében vagyunk, a' kik a' Közbeszédben annyi minden Népböl 's Nemzettségböl eredö Szókat Hazafiúsággal már megajándékoztunk, a' kik, ha kevélyek lenni nem akarunk, kéntelenek vagyunk megvallani, hogy Nyelvünk ezer Tekíntetben szük, és szegény! - Ha ez a' tudós Tévelygés nagyobb Eröt vesz, nem sokára Nyelvünket önnön Honnyunkban tanúlni kell. Nem azért írunk, nem azért beszéllünk e hogy -- meg értettessünk? Az Érthetöség, az Írásnak legelsö, leggyökeresseb Törvénye. Mit nyer avval az Olvasó, ha a' sok újjonnan faragott Szókat elöször neki Deákúl kell gondolni, hogy megértse? --

Egygyezö Lépéssel jár a' Nyelv a' Tudományokkal. Öszveséggel kell mind kettöt [p 0301] mívelnünk. A' Szó magában semmi; hamis Pénz, a' mellynek folyása változó, és belsö Betse nem magában vagyon. Ne Szót vegyünk az Ülö alá, ne Szót kovátsoljunk, - Dolgot, ne Héjt, Velöt, ne Formát, de Valóságot, Verbaque provisam Rem, non invita sequentur.

Horat.

Eredeti Munkák gyarapíttyák a' Tudományokat, tsínosíttyák a' Nemzetet, és emelik fel a' nagy Nemzetek ragyogó Sorába. Nagy Akadállya az nálunk a' Tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti Munkák még eddig nintsenek. -- Nintsenek! még egyszer jól ,egfontolva mondom. Avagy lehet e Munkáknak nevezni, azokat a' kis Munkátskákat, mellyek' Vidékeinn termettek, vagy azokat a' Munkákat, mellyeknek nints egyéb Neveknél a' mi eredeti, és a' mellyet tsak ugyan idegen Húlladékokból kapargattunk öszve? - [p 0302] Aude, incipe! - Ezt szeretném hangoztatni minden Írónak Fülében, a' ki érzi, hogy méltó ezen nevezetre. A' Tolmátsolás nam Haszon, kis Érdem!

Elmellözöm azt, hogy hányszor sohajtott sok Szentségtörö Kéz alatt, némely nagy Szerzöknek Árnyéka, midön azt levetkeztették tulajdon Érdemeiböl, és Rongyaikkal ruházták fel; hogy önnön saját Ereje 's nagy Lelke az Írónak elveszett gyakran, és lett belölle eggy idétlen Habarékja a' józan Okosságnak és Eszelösségnek; elmellözöm ezt - mert ha én halgatok is azoknak Bosszúért kiáltó Árnyékai, vagy eltsúfított Munkái eléggé síralmassan beszéllnek; és azért is, mert ez tsak ugyan nem mindenkor történtt, söt van eggy két Példa, a' mellyben nyertt az Író a' Fordító által. Tsak azt említem, hogy ez még maga nem Litteratura, és ez is tsak Út; és Út' Egyengetés. -

[p 0303] Azok az apró készítö Munkák, mellyek által valamelly már megélemedett Tsínosodású Nemzet, oda lépett, a' hol ván, már többé nintsenek, és az illyeket könnyebb is, hasznosabb is készíteni, mint fordítani. 5 Nem illyeket tehát, hanem nevezetes, nagy és Remekmunkákat fordítunk nagyobb részént. És ezek által nem érjük el azt a' Tzélt, mellyet láttatunk, és igyekezünk el érni. Elöre felteszem, hogy fordítani, tsak azokért kell, a' kik az eredeti Nyelvet nem értik, mert bizonyos az, hogy a' ki a' Forrásból meríthet, nem merít a' Folyamatból. Már pedig az illyekre nézve az illy MUnkáknak nem sok Haszna van. 5 Vegye magát az olly Fordító Példáúl, mig a' maga Originálissának Méltóságát, vagy Édességét megtanúlta érzeni, nem kellett e ahhoz Idö és Szorgalmatiosság? - Egyszerre nem látunk élessen a' Tudományokban, ollyat a' kinél a' Praemissák, és Praecogniták [p 0304] nem találtatnak, bevezetni a' Tudományok' Palotájában haszontalan, és az illyen elött a' fö és sarkalatos Igasságokat megmezteleníteni nem bátorságos. Visszafordúl itt újra az a' Jegyzés, mellyet már illettem, hogy nem Böltseket, hanem emésztetlen Féltudósokat, és veszedelmes Eszelösöket nemz.

Elvesz nagyobb részént, ezen Praecogniták' Nemléte miatt sok szép Munkának Érdeme az olvasó Közönség elött. Minden Írónak van maga Világa, maga Athmosphaerája, a' mellyben él, és a' mellyböl ír, van maga Publicuma, a mellynek ír. Az a' sok kitsiny Tekíntet, az a' számlálhatatlan Környülállás, teszi az Írót nagyobb részént kedvessé - és hasznossá. Nem akarom én azt mondani, hogy valamelly Írót nem lehet jónak mondani Magyar Országban, a' ki Angliában írtt. De igaz az, hogy ott a' hol minden Allusiójit, minden mellékes Ideáit, minden Szavának Élét és Savát, elértik, kedvesebb, mint a' hol ezt mind nem tudják. Aluszékonyan [p 0305] leteszi az ollyan, a' ki ezeket nem tudja, a' legkellemetessebb Írót is. 5 Kegyetlenség nélkül, talán nem is lehet tehát Szemére vetni Hazánknak az Olvasás eránt való Hidegségét. -- Hogy ez a' Hidegség nagy, hogy a' Könyv a' Háznál nálunk legutólsó Jószág, és ennél kedvesebb eggy Játék Kártya, vagy eggy Üszö, azt fájdalmassan láttyuk, a's kik Hazánkat esmérjük. - De idegen, esméretlen, járatlan Világot talál az Olvasó lefordított Könyveinkbe'. Örök Igasság az, hogy nem szereti az Ember, a' ki reá nem tartozik; a' mi közelébb illetö, a' vonsza magához, a' reá illö, néki használó Igasságokat keresi. - Kitsinosodott Ész kik ahoz hogy a' Közönséges, 's széles Terjedésü Igasságokat kedvellyük; a' Gyermek Olvasónak, és gyermekded Nemzetnek közel kell találni az Igasságok mellett az Utilét, vagy a' Dulcét, mert azokat messze nem tudja keresni. --

[p 0306] Szólljon helyettem Seneca, ezen nagy Tanítótúl nem lesz olly kemény, olly szúró a' Tanúság! - (2 ... ]

[p 0307] Itt a' Térmezö! itt fusson Pállyát, a' ki magát érzi. Az Öngondolkozás' Síkján állanak le nem szedve sok szép Virágok, ezekböl füzzünk Bokrétát, mellyet Hazánknak ajánlyunk. Eröltetett minden Gyümölts, minden Plánta, mellyet messze Világrúl nálunk ültetünk, és ízetlen, vagy szagatlan Terméssel bünteti meg Ragadozóját, a' ki anyai Földjéböl kitépvén, azt idegen Ég alá szorította, 's számkivetette.

Így tesszük méltókká magunkat, hogy olvastassunk; így fordíttya a' negédes Küéföld mi reánk is Szemeit, és észrevesz majd bennünket.

Nagy elesz majd és méltóságos a' Litterator' Nevezete, mert rettegni fog eggy olly Munkától a' napszámos Író, és viszketeg Gyermek, melly alatt Ereje lerogy, és nem fogja majd eggy is ezek közzül hinni, hogy eggy tudós Gyílkosság, vagy eggy Írónak Munkáján tett Eröszak által lehet beíratni a' Tudósok' Karai közzé.

[p 0308] "Kevessebbek lesznek Munkáink." De mit árt az! tsak jók legyenek. Tsínos lesz Nyelvünk, és velös minden Szó, mert az magán fogja hordani az eredeti Lélek, és az Öngondolkozás' Béllyegét.

A' Közönség Író most fogja olvasni azt az Írót, a' ki neki hasznavehetö Tanúságokat terjeszt, és a' Szívhez beszéll, nem a' Papiroshoz. 5 A' megfontoltt, megkérödzett, újj és hasznos Igazságok Forgásba jönek, mert - interessálnak. Az Emberek' Esmérete, Hazánk' 's Állapotunk' Esmérete, terjedni fog, mert a' magunk Világát fogjuk Könyveinkben találni. A' Gondolkozás, a' Meggyözödés, és gyökeres Tudomámyok veszik fel az Uralkodópáltzát, és mivel ezek nélkül nem tsak haszontalan, de valóban ártalmas és Nemzeteket részegítö minden Világosodás, e' lesz nálunk az igaz, és józan Világosodás bóldog Idönyílása.

[p 0309] Óh ha én azt az Ábrázolást, olly elevenen, olly tüzessen tudnám lefesteni, a' mint érzem, oly hathatóssan, hogy azt velem eggyütt mások is érzenék: ha én feltudnám serkenteni szép Tehettségeit Hazámfiainak, feltudnék ébreszteni sok szemérmes és félénk Lelket, a' kiben az Öngondolkozás Széket foglaltt, elvonhatnám az alól a' Rabság alól, melly miatt nem mernék soha magok költeni, és mindég tsak Tolmátsolnak, mindég tsak magyaráznak, feléleszthetném nálok azt a' szép Tüzet, a' melly öket Nemzeti Szerzökké tisztítaná, és formálná! Örömöst lennék én az a' Fénkö, a' melly tompa maga és élesít, az a' Tüzkö, a' melly maga nem meleg, de Tüzet ád. - De ellenben, a' ki mosdatlan KÉzzel, szentségtörö Lábakkal és készületlen Fövel járúlna, 's közelítene a' Nemzeti Szerzök' Templomának Ajtajához, akkor örömest lennék az Ajtónálló Angyal és lángoló Karddal rettenteném azt vissza, 's azt kiáltanám elejébe:

[p 0310] Megemlítem még mint eggy Mentemben, azon Ártalmat is, mellyet a' Kenyér keresö Tudományok okoznak. -- Nem minden Tudomány fizet kész pénzenn, sok Törekedésinknek gyakran megtisztított Gondolkozásnál és érzékeny Szívnél nints egyéb Jutalma, és ez elég bö, söt igen bö Jutalom magában is. De sokaknak még sem elég! Pengö Pénzért, és a' mindennapi Kenyerért nyomják sokan, söt a' nagyobb Rész a' Tudományok' küszöbét. És ezek a' Tudományok ámbár melly szükségessek, söt elmúlhatatlanok is a' Közbóldogságra, de a' ki ezeknél fellyebb nem emelkedik, a' kinél nints elég forro Szeretet, hogy durva Haszonmkeresés nélkül, tsupa maga belsö Megnyúgovásáért fáradjon, söt ha Szükség Áldozatot is tudjon vinni önnön Hasznával is, -- óh ott száraz, Erö nélkül való, és mindennapi Esméretekböl áll az egész Tudományok' Kérülete. (2 ... ] A' szép, és magas Tudományok elfelejtve feküsznek, és a' közönségessek [p 0311] gyakoroltatnak. (2 ... ] - Nem Szükség, hogy közelébb fejtegessem ezen Feltételek' Alkalmaztatását nálunk. Tribonian' Udvara tömve áll, imádja öt' az ösz és fiatal Sereg, és Socrates, Nevton és a' Grátziák Képeire itt amott aggat, tsak rejtezve titkos Betsülöjök eggy két zöld Leveletskét. -

Az a' Panasz, hogy a' Penna' és Pres' elzártt Szabadsága, a' Tudományoknak Akadály, Elmélkedésembe eggy Részrül beletartozik.Nem állítom én azt, 's nem is tudom elhitetni magammal, hogy a' zabolátlan Írás' Szabadsága hasznos legyen akármelly Országban, 's Igazgatásban is. Jótéteménynek tartom azt, ha kiragadják Kezéböl az Üszköt, mellyet [p 0312] húrtzol a' Lakosoknak tsendes Hajlékai közöt valamelly éretlen Pajkos. Nem Akadály tehát, söt a' valóságos Culturának Elömozdítója az a' Zár, melly tsupán a' hasznos és foganatos Munkákat ereszti szabadon, és oda taszítja a' veszedelmeseket és éretleneket a' hová valók, az örök Setéttségbe.

Élek itt eggy Író' Szavaival, a' ki minden Tekíntetben ezen Kérdésben legigasságossabb 's leghellyesebb Bíró, Sonnenfels Úrnak Szavaival. (2 ... ] Önként Szembe tün azokból, mikor, és mely Részbe lesz az Írásnak megtiltott Szabadsága a' Tudományoknak ártalmassá.

"Az legyen tehát a' Könyvvisgálás' Meghatározása, hogy, a' nélkül, hogy valamelly hasznos Könyvnek Útját megnehezíttse, kizárja mind azokat, mellyek tévelygö, [p 0313] botránkoztató, és veszedelmes Gondolatokat terjesztenek." --

"Egyébaránt Elrendelésére nézve, eggyre megy akár eggyes Személyeknek akár eggy egész arra kinevezett Széknek általadva, tsak ne adódjon az könnyen egy Közönség' vagy Rend' hatalmába. MInden Esetben Szükség, hogy olly Férjfiakból álljon, a' kik a' Tudományoknak minden Részeiben járatossak. - De valamint az Olvasás' és Présnek igen nagy Szabadsága; a' melly minden Külömbség nélkül mindennek, mindent olvasni megenged, Annya a' Hitetlenségnek és a' Zürzavarnak, és a' legrútabb Feslettségnek: Úgy a' Könyvvisgálás' határozatlan Keménysége, a' melly az Értelmenn és a' Gondolkozás' Módján kegyetlenkedik, a' melly az illendö Egyenes- kimondást az Írásban, a' Vakmeröséggel öszveelegyíti, és Külömböztetés nélkül mindentöl mindent eltílt a' Nép' Világosodásának ellentáll, és azt mind [p 0314] a' Tudományokban, mind az Esméretekben, mind az Ízlésben sok Századokkal visszatartja. Szükség tehát, hogy itt a' Szabad kénnyén való Járás elkerültessen, 's a' t."

Utóljára halasztottam azt az Akadályt, mellynek ott fennis Helyet találhattam vólna, és a' mellyel most bezárom azoknak Elészámlálását - A' Litterátorok' kevés Betsülete. Igaz, hogy az eggyezö Lépésekkel szokott járni a' Tudományok Betsülésével, és igaz az is, hogy nem szokott mindenkor elmaradni a' Betsület az Érdemtöl. De ki lesz Hazánkfia közzül, a' ki reá vegye magát arra, hogy a' Tudományoknak Életét és egész Erejét felszentelje, ha arra reá sem látszatik ügyelni a' Haza. Ha meggondolja, hogy a háladatos Ánglia Királyné mellé teszi Túdósainak Hamvait, Piattzain a' nagy Vitézek' Állóképei eránnyában fénylenek Litterátorjaiknak Monumentomi, és mi itt - nem is olvastatunk.

[p 0315] Mi légyen a' valóságos Litterátor, ezen Elmélkedésünkbe sokszor széllyelhánytt Jegyzéseim eléggé mutogatták. Nem kíván az, külsö, és Hangból, vagy Apróságból való Betsülést, a' melly felett nagy Lelke felemelkedett, hanem a' mi ennél ezerszer többet ér a' Szívnek Betsülését, a' mellyet könnyen adhattyátok és örömest adhattatok.

Az igaz Litterátor hozza le, mint egy második Prometheús, az Égböl a' Böltsesség' szép Világát; a' terjeszt a' Nemzetekre Dítsösséget, és Virágozást, és Közbóldogságot, a' teszi a' Jobbágyot, Meggyözödésböl való kész Engedelmü Jobbággyá, az Úralkodót a' Szívek' Uralkodójává, az Embert, Emberré. A' vezeti végre, a' Népet, a' józan Értelem' Kötelin a' maga Kötelességeire, és a' Szív' édes Lántzainn a' maga Bóldogságára.