KÁRMÁN JÓZSEF: A' WINDSORI ERDÖ. 0112


Mylord Lansdownhoz.

Popé szerént - szabadon.

Énelem a' Windsori Ligetet, és annak Barlangit, mellyekben a' Mú'sá és a' Királyok Múlatozást találnak. Nimfák! kiknek Jelenlétek szépíti ez Helyeket, nyíssáto-meg az én Kedvemért szent Forrásaitokat, hadd szökdétseljenek a' buzgó Habok Lantomnak Hangjain, azután resszetek be engemet is árnéykos Kunyhóitokba. Ti is Isteni Szépek! kik az együgyü Pásztorokba Verseket lehelletek, Igyekezetemet segélljétek. Granville parantsolta, hogy éneeljek én; az a' Granville, a' ki a' Mú'sákkal issza, a' Castálius Forrás' édes Nektárját. - Az Alcinous' Kertjeit már régen elhervasztotta a' Boreás: még is feleleveníti bennetek, 's szeretteti veletek azokat a' Verseknek bájoló Ereje: óh miért nints az az Ereje az én gyenge Mú'sámnak, midön az a' Windsori Ligetet akarja halhatatlanítani.

[p 0113] A' Halmok és Völgyek, a' Mezök, mellyeken Látásink gyönyörüségesen végzödnek, a' messire elnyúló Térségek, a' Föld és a' Víz, szép Öszve-elegyedéssel váltjákfel egymást: nem azért, mintha Hadat igyekeznének egymást közt indítani, mint a' Zürzavarna (Chaos) Kebelében; hanem hogy eggy tsudálatos Egészet készítsenek, valamint a' sok egymástól külömbözö Dolgok a' Természetben, az Egészet tökélletesítik.

A' habzó Ligete építenek itt eggy külömbözö Játszószínt. - A' Tél álomhozó Italt ád itt a' Gyönyörüségeknek, a' mellytöl megrészegülvén ezek, alusznak e' kies Ligetnek Kebelében, mind addig, míg a' gyenge Levelek Szárnyaion elhozzák a' vídám Tavaszt - Ennek pirossolló Hajnala Harmat gyöngy' Tseppjeit tsepegteti ö reájok; Elevenséget lehellenek ezek a' Böltsöben heverö Vígasságokba. - Egyet szóll hozzájok a' mosolygó Tavasz; megesmérik ö az ö Szavát, és a' Zefirnek gyenge Susogása kiüti Szemeiböl a' hosszas Álmot.