KÁRMÁN JÓZSEF: A' KÍNTSÁSÓ. 0059


De még legkissebb Gyanú sem vólt Szívében. Igaz, hogy szaggatták Szívét a' Megtsallattatásnak Kínnyai, de enyhítette Sebeit, a' Reménység' Bal'samja; abba' az eröss Vélekedésbe' vólt, hogy Propertzius valamelly nagy Történet által tartóztatik, a' melly az ö személlyes Jelenléttét, és Munkásságát megkívánnya, hogy a' miatt nem jelenhetett meg eddig, de hogy rövid Idö alatt eljönn, hogy Helyre hozhassa, a' mit elmúlatott.

Éppen kellemetessen rengette magát ezen vígasztaló Álomban, midön e' következendö Írást adták Kezébe:

"Tekíntets þr! Rózália, és én Bátorságban vagyunk, és öszveházasodunk. Ne várakozzon tehát az Úr tovább az én Nézövesszöm' Szolgálatjára, a' mellynek ha eggyedül tsak annak használ a' kié; segített azon Kínts' Felvételére, a' melly - nem az Omladékokban, hanem az Úr' Várában, és Pénzládáiban vólt elrejtve: Rózáliát vélem, [p 0060] és a' háromszázezer Tallért. Óh Tsudaállat! a' melly ezen Kíntset örizted, ne irígyeld tölem! mivelhogy nem kevesebbel, hanem egéssz Jószágommal óldoztam fel azt.

"És valóban Tekíntetes Uram! mint igazságot-szeretö Férjfi, nem kívánhattya azt tölem, hogy bóldogúltt Angyósnak reám maradott egéssz Örökségét az Urra vesztegessem. Én a' nékem általadott 3000, és 3000 Tallérokat tízszer megjutalmaztattam, mi lehet tehát annál igazságossabb, mint hogy az Úr is tízszer jutalmaztassa meg az én 30000. Talléromat? De mit mondok? Hiszem a' 300000. Tallérnak fele Rózáliát illeti, és így én az Úrtól, Tettes. Uram! nem tízet hanem ötöt vettem Száztól. Ezt a' Tsekélységet bizonyára! megérdemlette azon való Fáradozásom. - hogy az Urat bóldoggá tegyem. Avagy nem vólt é az Úr a' legbóldogabb Ember e' Földön, a' míg abban a' Hiedelemben vólt, hogy az elrejtett Kíntseket fel fogja venni az Omladékokban?