KÁRMÁN JÓZSEF: A' KÍNTSÁSÓ. 0001


Eggy régi Krónika szerént.

A' Rénus Vízének Partján lakott eggy öreg Nemesember, ösi Jószágán. - Eggy kiszáradott Magánakvaló, a' ki hogy Ifjúságának Büneiért eleget tégyen, Vénségét egésszen a' Buzgóságnak, és Testsanyargatásnak, szentelte fel; legalább úgy nevezte Fösvénységét, a' mellyre nézve, minden Gyönyörüséget megtagadott magától, hogy avval az eggyel élhessen: Kíntseinek Gyrapodását szemlélni. Napjait felosztotta a' mennyei Elmélkedések' és Tallérjainak Szemlélése között, nem érhette-el még-is, hogy [p 0002] az utólsókban több Gyönyörüséget ne leljen, mint az elsökben.

Egéssz Udvara négy Inasokból, három Szolgálókból, és eggy Tútorsága alatt lévö, tízennyóltz esztendös, szép barna Leánykából állott. Szomorún folyt ennek Szegénynek Életé' Tavasza fonnyadtt Tútora mellett, a' kinek buzgó Gondolkozás-módja nem igen eggyezett az övével. Haszontalan papolt néki az Öreg a' Világi Gyönyörüségek' Hijjába'valóságáról, és a' klastromi Élet' Bóldogságáról; - leg-kissebb Hajlandóságát sem mutatta a' Lyányka, hogy az utólsónak Választása által, ötet Jószágainak, a' mellyre istenes Szemeit függesztette, Urává tégye. Avagy nem élek é most- is Klastromba' mondá a' Leányka, nem szükséges, hogy másba menjek? Valóban nem is sokat külömbözött a' Nemesember' Lakása eggy Klastromtól, eggy Nap úgy folyt el, mint a' más - tsendessen, öröm,etlen; semmi Látogatás sem háborította a' szüntelen Eggyformaságot, a' melly [p 0003] itt uralkodott, mivelhogy a' Nemesember Buzgólkodása, és Fösvénysége, körül belöl esméretes vólt, és senkinek sem vólt Vágyódása Társaságában únatkozni, avagy Asztalánál böjtölni.

De a' Szerelem' Istene, a' ki örömest könyörül az elhagyattatott Leányokon, és minden Szükségben segíteni túd, felfogta a' Rózália' Sorsát-is. Történtt, hogy eggy Estve, midön a' Mezöröl visszá tértt vólna, a' hol az Aratókra vigyázott, eggy deli Férjfival találkozott, a' ki barátságossan közelített feléje, és eggyet mást tudakozott töle, a' mellyet minden nagy Kár nélkül kérdetlen, és feleletlen lehetett vólna hagyni. de az efféle Esetekben nem veszik olly szorossan a' Dolgot, és az a' Principium: eggy Szó adja a' másikot, már sok szép Esméretséget kötött. Rózália szépnek találta a' Férjfit, ez is Rózáliát; és így nem lehet tsudálkozni azon, hogy a' Beszélgetés tsak hamar fontosabb leve. Azomban el nem felejtette Rózália, meg íra [p 0004] vigyázni az öreg Tútor elött, és midön minteggy kétszáz Lépésnyire vólt a' Várhoz, jó Éjtszakát mondott az Idegennek, és elsietett. 5 De más Nap Dél után - jóllehet a' Tútor nem parantsolta - ismét az Aratók után mentt, és midön Estve Haza felé mentt, újjonnan Szembe találkozott az Idegennel. Ugyan az történtt a' következendö Napon-is. Rózália, és nem Ok nélkül! tartott attól, hogy az Öreg meg ne tudja ezen Öszvejöveteleket, és annak Következése a' vólt, hogy Rendelést tettek annak Eltitkolására; - és ez Okból Éjjel, a' Várkertben jöttek öszve, midön az Öreg és a' Tselédek aluttak.