KÁRMÁN JÓZSEF: ELIZA. 0111


Raynal, a' kit ki nem esmér? ez a' kedves Író, kinek minden Sora Szívünket számtalan Érzésekkel tölti, minden Szava Képzésünket gazdagítja... ez a' felséges Író, az Emberiség' Bajnoka, a' le-tapodott nyavalyás Szeretsenynek az Európai Hatalmas ellen Védelme - így keseregte Elizáját: 5 Kisded Vidékja A'singának ( As'inga eggy Anglusok Telepedése (kolonie) A'siában Travankor Országban. ) semmi sem vagy te, de te adtad Elizam' Lételét. Eggykor el- tünnek ezek az Euróoaiak' Rakodó-társai ( Magazin - Niederlage. ) az Asiai Tenger-partokrúl. Fü takarja öket, és a' meg-boszúltt Indus Omladékain épít, minekelötte eggynéhény Századok el-folynának. De ha az én-Írásim élnek, [p 0112] Á'singának Neve, fenn-marad az Emberek' Emlékezetében. A' kik engem' olvasnak, a' kiket a' Szélvész ezekre a' Partokra ki-ver, azt fogják mondani: Itt született Draper Eliza! és ha eggy Britanus lesz közöttök, sebesen, és kevélyen hozzá fogja adni: és Ánglus Szüléktöl született.

Hadd öntsem-ki Könnyeimet, és Fájdalmimat. Eliza Barátném vólt. Olvasó! botsásd-meg ezen Háborodásom; hadd foglalatoskodjam Elizámmal. Ha én érzékenyítettelek néha az Emberi-nem' Nyomorúságira, végy Részt az én Bóldogtalanságombúl-is. Én Barátod valék esméretlenül, légy enyim eggy Pillantásig. Tsendes Sajnálkodásod legyen Jutalmam.

Eliza Futását be-zárta Szüléi' Honnyokban 33. esztendös Korában. Mennyei Lélek vált-el mennyei Testtül. Ti! kik a' Helyt, hol szent Hamva nyúgszik, látogatjátok, írjátok a' Márványra, melly öt' nyomja: ez Esztendöben, ez Nap, az Órában [p 0113] Isten Leheletét vissa-húzta - és meg-hóltt Eliza! 5 Fö Író, ö Tsudálója, 's Barátja! Eliza öntötte beléd Írásidat, és azokba a' leg-érzékennyebb Helyeket. Bóldog Sterne! Te el- múltál, és én, én itt maradtam. Sírattunk Elizával; sírattad vólna velem ötet; és ha úgy akarta vólna az Ég, hogy engem' fellyül éltetek vólna, te sírattál vólna vele engem.

A' Férjfijak azt mondták: nints több olly Asszony mint Eliza, azt mondták az Asszonyok-is. Mindens dítsérte Nagy-szívüségét, minden dítsérte szép Érzését, minden kereste Esmérettségét. Az Írígység nem karmolta azt az Érdemet, a' melly magát esmérni nem látszott.

A's4singa! a' bóldog Eged olvasztotta öszve benne azt az ellenkezö Eggyezését a' Gyönyörüségnek, és a' Szeméremnek, a' melly egész Személlyét el-borította, és minden Mozdúlásiban elegyedett. A' Kép-metszö, [p 0114] ki a' Szerelmetességet ábrázolni akrná, öt' választotta vólna Mustrául. A' ki a' Szemérmetességet akarná faragni, öt' választotta vólna. Angliának komor és ködös Ege nem fojtotta-el ezt a' nálunk esméretlen Lelket.

Akár mit tett Eliza, Kellemetesség vólt az. Ohajtás, félénk Ohajtás követte öt' tsendes Halgatással. Szerethette öt a' jó Ember - de azt néki meg-nem mondhatta.

Mindenütt keresem Elizát. Fel-lelem némelly Vonásit, némelly Kedvességeit széllyel hintva az Asszonyok' Jobbjai között. De hová lettt az, a' kibe azok mind meg-vóltak? Egek! a' kik ki- merítettétek Ajándékitokat, hogy eggy Elizát formáljátok, eggy Pillantásért adtátok ötet? hogy legyen eggy imádott, és örökre el-veszett Bálvány? -