KÁRMÁN JÓZSEF: MESÉK. 0095


A' Tsikó.

Eggy tüzes szilaj és zabolátlan Tsikó, megvetett minden Tanítást, el-futott, a' Hegyeknek 's Pusztáknak vette magát; 's ottr éltt. Által-mentt Bövségben, és Szabadságban a' Nyár. Be-állott a' Tél; El- olvadtt a' Mezök' szép Zöldje; el-hervadtak a' Fáknak óltalmazó Árnyékai, Fagy zárta-bé a' Földet és Vízeket! -

El-fogyva, nyomorúlttan, régi Urához megy.Az Istálló, melly az elött néki Útálatosság vólt, most kedves Menedék-helye. Bé-fogadja barátságossan jó Gazdája, megtisztíttatta, jól-tarotta, és puha Szalma vólt elsö Éjjel Nyugovó-Ágya! - Más Nap nehéz 0096 Tereh nyomta kiálló Tsontjait, tsipös Vágások, és Estve vékony Vatsora fizették-meg keserves Fáradtságát. - 5 Kevélyen igazít-el minden Kéröket Ajtajától Dafne. Nem tudja ö, hogy a' Szépség tsak akkor ád Bóldogságot, ha abból másnak adhatunk! - De el-múlik a' Nyár, jön az Élet' szomorú Tele! Akkor a' Legelsö, a' kinek még kedve vagyon Szépségednek Tarlóján szedegetni kedves Vendég lesz... Óh bár tsak ne Pénz, Név, Tisztség, hanem igaz Hajlandóság vólna Leányainknak Vezére, midön Férjet választanak.