KÁRMÁN JÓZSEF: A' MÓDI. 0065


Minap semmi Dolgom nem vólt. Idö-töltés' Kedvéért eggy Házhoz mentem, hol az Úr testi-lelki Barátom, az Asszony jó Barátném annyira mennyire. Az Úr nem alávaló Hívatalt visel; - és éppen ez az Oka Szerencsétlenségének. Mivel nagy Rangot visel, az Asszony nagy Rangot akar tartani. Ugy akar élni, járni, magát viselni, mint a' Módinak szent Törvénnyei kívánják. Játszik, veszt, költ - eggy Szóval, úgy él, mint Szokása az úgy nevezett nagy Világnak? 5 Férje ott könyvez, a' hol senki sem látja, elöttem-is hányszor panaszolkodott! de türi, mert türni kell, nyög a' nehéz Járom alatt, de Nyakáról le-vetni nem meri, mert - nevetségessé tenné magát a' nagy Világ elött.

[p 0066] Hüségessen elöl fogok beszélleni eggynehány Scenákat.

Bé-lépvén az elsö Szobában, találom az Urat.... gondolják-meg! a' Szakátsnéval. - Ne kérem! ne eresszék Roszra Gondolkozásokat Felebarátjok felöl - tsak Consiliumot tartottak a' Konyha-tzédula felöl. Szerentsétlenségemre nékem a' Föld alatt-való ötödik Monárkiának Ura bóld. Emlék. Klimius Miklós' Férj- fiai jutottak Eszembe, a' kik addíg a' Konyhában - mosogattak, míg a' Dáma az Író-asztalkánál dolgozik, vagy a' Bibliothékában.

Nem tudtam azért nevessek-é - vagy szánjam Barátomat. Kérdém töle: hol az Asszony!

Olly-forma Tekíntettel, a' mellyben Panaszolkodás, és belsö Fájdalom vólt lefestve, reám nézett, eggyik Kezében Kezemet szorította, másikát Vállamra tette, és keserü Nevetéssel azt mondá: Minek ida az Aszszony?