KÁRMÁN JÓZSEF: A' MÓDI. 0065
Minap semmi Dolgom nem vólt. Idö-töltés'
Kedvéért eggy Házhoz mentem, hol az Úr testi-lelki Barátom,
az Asszony jó Barátném annyira mennyire. Az Úr nem
alávaló Hívatalt visel; - és éppen ez az Oka
Szerencsétlenségének. Mivel nagy Rangot visel, az
Asszony nagy Rangot akar tartani. Ugy akar élni, járni,
magát viselni, mint a' Módinak szent Törvénnyei
kívánják. Játszik, veszt, költ - eggy Szóval, úgy
él, mint Szokása az úgy nevezett nagy Világnak? 5 Férje ott
könyvez, a' hol senki sem látja, elöttem-is hányszor
panaszolkodott! de türi, mert türni kell, nyög
a' nehéz Járom alatt, de Nyakáról le-vetni nem meri, mert -
nevetségessé tenné magát a' nagy Világ elött.
[p 0066] Hüségessen elöl fogok beszélleni eggynehány
Scenákat.
Bé-lépvén az elsö Szobában, találom az
Urat.... gondolják-meg! a' Szakátsnéval. - Ne kérem! ne
eresszék Roszra Gondolkozásokat Felebarátjok felöl -
tsak Consiliumot tartottak a' Konyha-tzédula felöl.
Szerentsétlenségemre nékem a' Föld alatt-való ötödik
Monárkiának Ura bóld. Emlék. Klimius Miklós' Férj-
fiai jutottak Eszembe, a' kik addíg a' Konyhában -
mosogattak, míg a' Dáma az Író-asztalkánál dolgozik, vagy
a' Bibliothékában.
Nem tudtam azért nevessek-é - vagy
szánjam Barátomat. Kérdém töle: hol az Asszony!
Olly-forma Tekíntettel, a' mellyben Panaszolkodás, és
belsö Fájdalom vólt lefestve, reám nézett, eggyik
Kezében Kezemet szorította, másikát Vállamra tette, és
keserü Nevetéssel azt mondá: Minek ida az Aszszony?