KÁRMÁN JÓZSEF: SZERETET ÉS HÁZASSÁG. 0061
Az igaz és tartós Szeretetnek Ész, Tiszta-
szívüség, és meg-próbáltt Érzékenység,
Fundamentomi. Az okos Fö zabolázza a' tüzes ifjúi
Szívét! sokszor térjen Nyugodalomra az nöni akaró
Indúlat! Legyen némelly éjjeli Órában a' Szeretö
Gondolkozó-is! Próbálja-meg minden meg-tett Lépéseit,
Tselekedeteit; és húzza az Józan-okosság' és Virtus'
Iütélö-széke elejében leg-titkosabb Kívánságait.
Kell a' Szeretönek Embert és Szíveket esmérni.
Semmi Tselekedete szeretett Kedvesének el-ne mennyen elöle,
hogy azt Észre ne vegye. A' leg-barátságosabb
Társalkodásba' vigyázzon annak Erköltsére,
Gondolkozása-Módjára, ezer Észre nem vett Alkalmatosságot
adjon Karakterének, Természetének, minden Részböl-
való Meg-próbálására.
Nyúghatatlanúl munkálódjon azon,
hogy mind a' két Szívet hasonlóbbá tegye; talán erre vagy
amarra az Erötelenségre szoktatott [p 0062] Szívét, meg-
tisztíttsa; Némely bóldogabb Órákban fesse-le elötte az
Házasságnak Örömét, a' melly tsak a' Gondolkozásmódjának
Meg-eggyezése által szereztetik.
De kinek beszéllem én
ezt mind? A' mi Ifjainknak? - Óh hol veszi az Iffjúság a'
mostani Nevelés mellett, ezt a' gondolkozásra-való Eröt, és
ezt a' Szív' Tisztaságát? -
Ezért nem bóldogok az
Házasságok édes jó Barátném! Nints Iffjainknál - mind két
Nemen - tiszta Gondolkozás, nints a' Szívnek jó Formálása,
és azért olly ritka az az Név-nélkül-való Bóldogság, a'
melly két jó Házasokat követi, és a' melly az Életet
mennyei Paraditsommá változtatja. -
