KÁRMÁN JÓZSEF: EGGY- ÚJJ-HÁZAS' LEVELEI BARÁTJÁHOZ. 0101


(2 ... ] I.

Kedvesem! Julia anyim! enyim Örökre a' Házasságnak fel-bomolhatatlan Kötelei által. Te, a' ki mind az én Szívemet, mind az Övét, esméred, hozzá-való Szeretetemet eredni, nevekedni, és Tökéletességre mennei láttad, ' ki annyiszor Tanúja vóltál Hívségünknek és Bóldogságunknak; tsak Te tudhatod, mit érzék akkor, mikor ezt írom: Julia enyim!

Óh Édesem engedd-meg, hogy vissza-hívjam azokat az édes Órákat, mellyekben készültünk erre az Állapotra, a' melly engem' Férjjé, és ötet Asszonnyá által-változtatott! hadd éljek még eggyszer Képzelödésemben ezzel a' Bóldogsággal... [p 0102] Eggy tsendes Estvén mentünk eggymás Karjánál fogva azon kedves Erdötskében, a' melly vólt Szeretetünk' elsö Vallás-tételének Temploma!

Mérséklett Világossággal vólt be-terítve a' Föld. A' Hóld Ezüst- világával, tsak mint Fátyolon által nézett-le két Teremtések' Bóldogságára. Julia' Szemei nem azt a' víg és tréfás Mosolygást mutatták, a' melly néked-is eggyszer majd nem veszedelmes lett. Földre le-eresztett Tekéntete, Halgatása, valamelly nagy Tárgy felöl-való Gondolkozását és belsö Foglalatosságát jelentették...

Telve vólt az én Szívem-is felséges Érzésekkel!... El- kezdém végre én: Julia Kedvesem, hólnap lész az a' Nap, az a' régen óhajtott kedves Nap, mellyen Te enyim leszel a' Világ elött, mint régen ennyim vagy közöttünk! Nem reménylem, hogy Házasságunk' elsö Hetei, legyenek Szeretetünkben utólsók! Nem lakik [p 0103] Te bened illy közönséges Lélek, nem félek, hogy a' Férj-nevezet, lenne Szeretetünknek Temetö-sírja. De próbáljuk még eggyszer Szívünket; ne rejtsünk-el eggyet-is Erötlenségeink közzül, a' melly talán eddig valamellyikünk' Szívébe' el-titkolva maradtt. ... ITt, a' hol az az egygyetlen-egy Szó, mellyet olly Angyali Szemérmetességgel ki-mondtál: Szeretlek! és a' melly ezer Esküvésnél erösebb vólt, itt Szerelmesem tegyünk most eggy Esküvést, nem arról, hogy ezután-is fogsz engem' szeretni, de hogy mindég inkább igyekezünk ezen Erötlenségektöl meg-szabadúlni, és azok' Helyében szép Tulajdonságokat plántálni. Nézd ott, a' messze- lévö Jövendöt, Öregségünk' késö Napjait! tedd Kezedet Szívedre! Kérdezd-meg azt a' Szívet: ha vallyon abba' a' Jövendöbe', azokban a' késö Esztendökbe' olly hív és Szeretettel tellyes lessz-é? ha minden Próbájit az Ég' Rendeléseinek, minden magát elöl-adó Nehézségeket, Bánatot, Nyomorúságot, Türéssel és Örömmel fog-é szenvedni? és... [p 0104] némán esett Karjaim közzé, Mellyéhez szorított, Szívem' Szívével költsönözte forró Dobogását, ki-mondhatatlan Bóldogságomban elegyítettem Könyveimet, azokkal a' drága Tseppekkel, a' mellyek Ortzáján lefolytak. Tsukló Szóval magához szorítván azt mondá: Tied, hív, mind Halálíg!... eggy forró Tsók petsételte-meg ezt a' nagy Esküvést.

Le- nyomattatván ezen mennyei Érzések' Terhétöl, Térdre esvén, dítsértem a' Természet' Urát, a' ki ezt a' Szeretetet 's Hívséget öntötte Szíveinkbe!

Julia az Örömtöl könyvezö nedves Szemekkel, hálá-adóan tekéntet az Ég-felé, mellém Térdére le-ereszkedett, Kezemet Kezében szorította, mind kettöt az Egre felemelvén, aztmondá reszketö Szóval: Atyám, ez a' Kettö eggy!