KÁRMÁN JÓZSEF: A' HAZA-SZERETET. 0015


Harmadik Eduárd Ángliai Király, eggy egéssz Esztendeig ostromlotta Calais (Kalé Városát.) 1347-dik Esztendöben 3-dik Augustusban, más annyira sorította a' Városbélieket az Éhség által, hogy Eggyezésre fel-akarták adni a' Várost. De Eduárd boszonkodván, hogy Hadi- seregének Virágát eze eggy Város' Ostromlásában el- vesztette, és eggy Esztendeig kénszeríttetett mulatni mellette, eleinte nem akart semmi kedvezö Eggyezésre lépni. Eggy Részét az Örízetnek meg-akarta öletni, más Részét pedig Fogságba vetni. Mindazonáltal, Fö- tiszteinek Szavokra, a' kik azt terjesztették eleibe, hogy ez által a' Frantziáknak-is Jussok származna hasonlóképpen bánni az Anglusokkal, arra vette magát, hogy meg-elégszik avval, ha a' Város-béliek, magok közül hatot küldenek hozzája, fedetlen Fövel, a' Nyakokba Kötelet, és Kezekbe a' Város' Kúltsát vivén, hogy egyedül ezek légyenek [p 0016] Bosszú-állásának Áldozati. Mauni (Moni) küldetett-bé a' Városba, hogy a' Gyözedelmes' Akaratját ki-jelentse. A' Város' Igazgatója kérte, hogy maradjon benn addig, míg a' Dolgot a' Népnek meg-beszélli. A' Lakosok öszve-gyülvén a' Piatzon, várták az Eduárd' Feleletét, avval a' Nyúghatatlansággal, mellyet szül a' Halál' Félelme, és az Élet' Reménysége. El-olvastatván a' Rendelés, a' komor Halgatás jelentette-ki a' Szívek' El-alélását. Borzadozva néztek eggymásra, keresvén Írtózással a' Köz-jó' Áldozatját, a' mellyeknek Fel-találását nem reméllették. A' hosszú Halgatást Kiáltások szakasztották-félbe, mellyek Jajgatásokkal, Sirással, és Zokogással egygyesültek; Jean de Vienne (Zsán de Vien) a' Vários' Igazgatója, eggy igaz Vitéz, most szánakodó Polgár, eggyesítette Sohajtásait az Övékkel. Mauni, ezen érzékeny Történet' Bizonysága nem tartóztathatta-meg Könnyeit. Azomban el-folyt a' Választásra engedtetett kevés Idö: meg-kellett határozni magokat. Ekkor Eustache de Saint Piere (Üsztás de Szeint [p 0017] Pier) elé-álla bátran a' reszketö Polgárok közül: "Uraim, Nagyok, és Kitsinyek! felkiáltá ö, nagy Gonoszság vólna el-nézni, hogy ez a' Nép Éhség által, vagy másképpen vesszen-el, holott lehet Módot találni Meg-tartásában, és nagy Kegyelmet érdemel az Úr Isten elött az, a' ki ettöl a' Veszélytöl meg-menti. Nékem annál nagyobb Jussom vagyon Irgalmára, mivelhogy leg-elsö vagyok, a' ki Életem' fel- áldozom Meg-tartásáért." Alig végezte-el Beszédét, hogy a' Háládatosságnak leg-tisztább Bérét vette Polgár- társaitól, tsak nem imádták; Lábaihoz borúltak, és Könnyeikkel áztatták azokat. Melly nagy a' Virtus' Hatalma! Jean d' Aire (Zsán d'Ér) bátor Követöje Attya-fiának Eustakhiusnak, melléje-állott, hogy meg-ossza vele a' Dítsösséget, Hazájáért meg-halni. Jaques és Pierre Wissant (Zsák és Pier Visszán) két Test-vérek, és Attya-fiai ezen nagy-lelkü Mártiroknak hasonlóképpen el- szánták magokat. A' kettönek Neve nints meg-írva. Kár, hogy a' História, a' melly sok haszontalan, [p 0018] és az Emberi Nemzetnek veszedelmes Emberek' Neveit meg-tartotta, azt halhatatlanná nem tette. A' Város' Igazgatója, a ki Vénsége, Betegsége, és a' Bánat miatt gyalog nem mehetett, Lóháton kísérte öket a' Kapuig: ott által-adta öket Mauninak, kérvén ötet, hogy vetné-közbe magát érettek a' Királynál. Meg-jelentek a' Király elött, és által-adták néki a' Város' Kúltsait. A' Királynál lévö Tisztek nem titkolhatták-el Szánakozásokat, és Bámúlásokat ezen a' nagy-lelkü Tselekedeten: a' Fejedelem körül mindenfelöl zúgolódva jelentette-ki magát a' közönséges Szánakodás. Egyedül Eduárd nem illetödött-meg, komor Szemekkel nézte öket, és parantsolta Meg-ölettetéseket. Haszontalanúl borúlt Lábai eleibe a' Valliai Fejedelem: a' Harag bé- kötötte Szemeit ebben a' Szempillantásban, hogy ne láthassa Indúlatjának Úndokságát: újjonnan parantsolta Halálokat. Végek lett-vólna ezen nagy lelkü Szerentsétleneknek, és az Eduárd' Ditsösségének, ha a' Királyné nem lett-vólna a' Táborban. De ez a' tiszteletre-méltó Fejedelem [p 0019] Asszony Térdére borúlván Férjének, és a' Betsület', Emberiség', és Vallás' leghatamasabb Indít'-okait terjesztvén eleibe, kérte, hogy ne fertéztesse-meg Dítsösségét illy rút Tselekedete által. A' Király, lefüggesztvén Szemeit, Óh Asszonyom! felkiáltá rövid Halgatás után, melly igen szeretném, ha itt nem vólna: olly érzékenyen kér, hogy ellent nem állhatok. Bánnyon Tetszése sezrínt vélek. Azonnal a' maga Szobájába vezette öket a' Királyné, Ebédet, és Köntöst adott nékiek, és kinek-kinek hat Arany-pénzt adván Szükségére, bátorságos Örizet alatt vissza- küldötte öket.