KÁRMÁN JÓZSEF: A' VALLÁS' SZERETETRE-MÉLTÓ- VÓLTA. 0001


Tartózkodva merünk elsö Bé-lépésünkkel kellemetes Olvasónéink' Társaságokban eggy olly Tárgyról beszélleni, a' melly sokaknak Szemeikben, leg-alább elsö Tekíntettel, fontosnak ugyan, de szomorúnak, komornak, vagy helytelennek fog tetszeni; vagy talán a' mellynek Választásán némellyek nevetni és gúnyolódni fognak. Érezzük mi, melly Veszedelemnek vagyunk ez által ki-téve, tudván azt, hogy az Emberek' Ítélete, valakinek Érdeme és Tehetsége felöl leg-inkább annak elsö Lépése által határoztatik-meg.

[p 0002] Meg-gyözi még is Félelmünket érdemes Hazánk' Leány' Tudomány-kívánásokon, és az Igazhoz, Jóhoz, és Széphez- való Buzgóságokon épült helyes Bízodalmunk; és reménljük, nem vádolnak avval, hogy kedvetlen, és komor Matériát adtunk Olvasásokra, ha Figyelmetességeket meg-nem vonják töle.

Az a' setét, és komor Mód, a' mellyel a' Vallást szokták elé-adni, Oka kétség-kívül annak, hogy mi a' Vallás' Képzeletével mindenkor szomorú és kellemetlen Képeket, és Gondolatokat kötünk-öszve, és hogy víg Ortzával nem gondolkozhatunk felöle. Akkor folyamodunk rendszerint a' Valláshoz, miön Szerentsétlenségben vagyunk, midön a' Nyavalyák az Ágyhoz szegeznek, midön a' Tüz, Ár-víz, Fergeteg Vagyonunkat, és Életünket Veszedelemmel fenyegeti, midön kedves Szüléink' Házas-Társaink', Gyermekeink' vagy Barátink' Sírjok felett vígasztalatlanúl siránkozunk; midön a' Lelki-esméret szorongat, és szomorú Gondolatok nyúghatatlanná [p 0003] tészik Lelkünket. Azomban soha sem gondolkozhatunk helytelenebbül a' Vallás felöl, mint ezen szomorú, és setét Órában az Életnek! Lehetetlen, hogy illendöen foglalatoskodhassunk az Istenröl, és a' magunk' Helyheztetéséröl-való Gondolattal, ha nem vagyunk alkalmatosok arra, hogy tsendesen viszszá-tekíntsünk magunkba, és Lelkünk' és Indúlatink' Állapotját meg- visgáljuk. Haragosnak, kegyetlennek, boszszú-állónak, rettenetesnek véljük az Istenséget, midön Nyúghatatlanságok, és Félelmek közt vagyunk, midön Szenvedések, és Nyomorúság által Lelkünknek természeti Tsendessége fel-forgattatott. ... Hogy Szeretetre-méltónak taláéjuk a' Vallást, foglalatoskodjunk avval Lelkünknek víg, és tsendes Állapotjában, midön az Igazat meg- foghatjuk, egyenes és nemes Szívvel; már elöre meg-kell gyözödni felöle, és Sajátinká tenni azon Érzékenységeket, a' mellyeket tölünk kíván, és belénk önt, hogy Tsendességet, és Vígasztalást meríthessünk belöle a' Szenvedés' Óráján, és hogy eggyátaljában annak [p 0004] jóltévö Bé-folyását érezhessük egész Életünkben.

Engedjék-meg tehát kellemetes Barátnéink, hogy eggynéhány Leveleket áldozzunk annak a' Tárgynak, a' melly olly igen tartozik Szívünkre. Vegyék Kezeikbe azt, Lelkeknek víg és tsendes Állapotjában, és fügeszszék szép szemeiket, és Figyelmetességeiket Olvasására.

(2 ... ]

A' ki az Istennek, mint jóltévö Teremtönek, és bölts Igazgatójának mind annak, a' mi teremtetett, Lételéröl elevenen meg-gyözettetett; szükségesképpen által-látja azt-is, hogy mi-is Emberek egésszen töle- függünk, hogy minden, a' mi történik, az ö bölts Vígyázása, és jóltévö Íntézése alatt történik; hogy az Ember' Bóldogsága az ö Akaratja, mivelhogy olly fényes Tehetségekkel ruházta-fel ötet, és hogy ha ebben az Életben nem olly bólog, a' millyen Természetéhez, [p 0005] és Erejéhez képest lehetne, a' Síron túl, más Életben éri-el aztat.

Ezeken eggyütt-véve épül az, a' mit Vallásnak nevezünk, de a' mellyröl sokan beszéllnek, a' nélkül, hogy helyes Képzeletet kötnének-öszve véle.

Midön okoson azt mondjuk valakiröl, hogy Vallása vagyon, azt értjük allatta

Elsöben, hogy által-látja, melly Helyheztetésben vagyon, mint okos Teremtés, a' leg-föbb Valósággal; hogy tudni-illik az Istentöl vette Életét, Eröit, és Tehetségeit, hogy az Isten bölts Óltalmazója, és Kórmányzója mind annak, a' mi van, hogy Isten a' Virtusnak, mint a' Bóldogság leg bizonyosabb Eszközének Követését parantsolta, és meg-jutalmaztatja azokat, a' kik ezen Eszközzel élnek, örökké állandó Bóldogsággal; valaminthogy ellenben azok, a' kik a' Virtusban, és Jóságban nem gyakorolják magokat, Bóldogtalanságnak önnön magok Okai.

[p 0006] Másodszor, hogy örül ezen fontos, és jó Helyheztetésén, hogy Háládatossággal, és belsöképpen érzi, melly nagy az okos Lelkü Embernek Betsi, hogy Alatsonyság, és gyalázatos Dolog, azon Tehetségekkel, és Tökélletességekkel, a' mellyeket nékünk a' Teremtö a' Jónak, és Virtusnak Követésére adott, viszszá-élni, mások' Kárára, és Nyomorgatására fordítani, vagy úgy élni vélek, hogy útóllyára Meg-bánás kövesse azokat.

Harmadszor, hogy minden Tselekedeteit, és Fel-tételeit-is úgy íntézi, hogy a' Virtust meg-ne sértse, a' melly eggyedül Eszköz Bóldogsága', és Tsendessége' El-érésére.

Tehát az Istenre nézve-való Helyheztetésünknek Esmérete, annak Nagyrabetsülése, és ezen Nagyrabetsülésnek Magunk-viselete által-való Ki-mutatása fö Részei a' Vallásnak. A' ki eggygyel bír, a' mással nem, vagy buta, vagy Kép-mutató.