ILLEI JÁNOS: TORNYOS PÉTER. 0042

Tor. Pét. ): Áhá! hogy a' Kánya egye-meg a' nagy vendégségét: majd megdögxlik a' Vendég, míg asztalt terítnek. Én két katona-bélest meg-ettem immár, még sem gyözöm várni. Itt vagynak a' kések. Tor. Pét. ): Amansur, Amansur, Domine Frater! tardé, tardé! Tor. Pál. : Ugyan mit tréfál Uram Bátyám éh gyomorra? Tor. Pét. ): Ötsém ez nem trefa, hanem merö válagatott Deák Benevéntálás - hát nem érted? Tor. Pál. : Én nem. Mert elég derék Deákot esmértem én teljes életem' rendiben; de egyet sem híttak Amansirnak; hanem Audias, Venias vólt a' neve: 's talán bizony Bátyám Uram Deákúl akar tanúlni vénségére? - Koporsó, koporsó Kendnek immár, nem a' Deákság! Tor. Pét. ): (Hijjába! tsak Magyarúl kell vele szóllanom természetem ellen is) Ötsém! hagyjuk a' korsót a' vendégségre, vidd-viszsza a' késeket is; már nem kívántatnak. Tor. Pál. : A' bizony rendes! hát tsak kettetskén leszünk abba a' híres Bálba? Tor. Pét. ): Mind ott [p 0043] lesznek, valakiknek fog tetszeni; de a' más késit még sem törli senki az abroszomhoz. Elég van a' Bóltba, kés, kalán, minden. Tor. Pál. : Van, van, de - Tor. Pét. ): Mit de? Pecunia pénz, azt akarád mondani, úgy é? Ne kéméld a' másét: nem Apád kereste! Adott Isten eleget, és három óra után is tsak annyi leszsz erszényembe, akár mennyit költsek belöle. Akkor szóllítom még elö a' sok körmötzi Sasokat! néked pedig ne elöre is egy két pár - tsak mutass osztán egy kis jó kedvetskét a' Vendégek elött. Tor. Pét. ): (Mi lehet ez? talán ugyan a' Demeter' Kintsére kapott?) Tor. Pál. : Sött kell é még hat annyit is adok hozzá? Vallyon hány az óra? Tor. Pál. : A' Toronyban el-ütötte az egyet. Tor. Pét. ): Soha ne nézd Ötsém, a' Toronyba hányat ütött: mert ott ( Az-az, a' Tömlötzben az Erdélyi szokás szerént. ) még a' fertály is igen hoszszú, és késedelmes. A' Deákos ember ama friss, gyors órátskához szabja dolgát, mikor sürgetö. - A Diö vale Frater! vagy ha kedved tartja, a' vendégség elött Petymeges Komámhoz térémus-bé egy kis temporixátióra, és beszélgetémus. Tor. Pál. : Hiszen hangos Deáksága van Uram Bátyámnak olly hamarjába! ha sokáig lehetnénk együtt, elöbb, tovább talán tsak reám is ragadna valamitske [p 0044] belöle? No! hát menémus, (Be nagy Koma ez az én Bátyám! nem tudom mit érez) Batyám Uram! ha mind végig így tart a' Vendégség, én is tsak azt mondom, hogy ha eben leszsz is a' sánta, még is meg-gyógyúl.

HARMADIK VÉGZÉS.

ELSÖ KI-MENETEL.

TORNYOS PÁL, és TORNYOS PÉTER.

Tor. Pét. ): Bizony tsak jól mondá Petymeges Mihály, és Prelukai Márton, hogy az a' Maszir Deák tsak egy élödi, ámíttó, szemfény- vesztö földi boszorkány, a' ki még a' kürtön is ki tud repülni, ha meg-illasztják. Azért rúgná farba, 's hagyná oda a' fa képnél Bátyám Uram! mert valójában ma tserbe hagyja a' Vendégek elött, és tsúffá teszi. Tor. Pét. ): Tsak nem nyúghatom töled, Ötsém! ugyan legyen eszed egyszer immár, avagy leg-alább [p 0045] ma; és a' mit Petymeges Mihály 's Prelukai darál, repítsd-el a' füled mellett. Mert tisztesség, betsület ö Kemeknek; de tsak annyit tudnak az én mai dolgomhoz, mint te magad: te pedig annyit, mint a' tyúk a' regéhez. Ergo maradjanak a' tsávájok és kaptájok mellett: és Amansur Luna Urat, a' ki bölts, eruditus ember, háta megett ne gyalázzák. Tor. Pál. : De hát ha igazat mondanak? Tor. Pét. ): De hát ha nem mondanak? és ugyan gondold-meg, hogy az ördögbe mondhatnának igazat, mikor még ólvasni se tudnak, mint a' borjúk? - De édes Ötsém! tsak hijjába mosdik a' Holló: és ti is hijjába szépíttitek, színlitek az Irígységet! az fáj néktek, az, hogy én már nem valami dib- dáb, gizen-guz; hanem Deákos ember vagyok, és nem sokára meg-sétálom Béts Várossát az Allegátióval. Egy szóval: meg nem tudjátok emészteni magatokban szerentsémet, hogy ezen túl pénzem is, emberségem is bövebben leszsz mindenkor. Tor. Pál. : Való ugyan, hogy a' mostani Világ a' pénzes embert nagyon süvegeli, kivált, ha egy két nehezék Deákság is van mellette: de hát ha ugyan tsak a' hirtelen nagy Doktorság után se pénz, se posztó nem leszsz? Tor. Pét. ): Ötsém! nints haszna, akár mint mesterkedjél: mert három óra elött ki nem veszed belölem, [p 0046] miképp, 's hogyan lehet, hogy Deák is, gazdag is légy egyszersmind rövid idö alatt? hanemha Amansur Luna Uramat szépen kéred. Majd itt leszsz: ülj melléje: add néki erszényedet; 's megtsinálja, hogy soha ki ne fogyjon. Tor. Pét. ): Üljön a' Bentzli! Nem kell, nem kell babonasága. Ha ki-fogy erszényem, megint meg-töltöm, és tele leszsz minden boszorkányság nélkül. Tor. Pét. ): No! ha nem kell, hagyj békét néki; 's menj haza, múlasd a' Vendégeket: beszélld-el mitsoda raritásokat készítek számokra; és hogy meg ne ijjedjenek, ha egy Sárkányfiat mutatok ö Kegyelmeknek a' Bálba. Tor. Pál. : Jaj! köhöz legyen mérve, a' mit gondoltam! Bátyám Uram! talán ugyan éppen Garabontziás Deákká lett immár maga is azzal a' Szén-égetövel? Tor. Pét. ): A' Lörintz pedig álljon- elö, hadd halljam, a' Kalmároktól mit hozott, mit nem? Tor. Pál. : Szinte érkezik (Eredj, eredj! a' Garabontziás Deák hívat.)

MÁSODIK KI-MENETEL. Tornyos Péter, Lörintz.

Tor. Pét. ): No jó Madár! mi hír Budán? mit hoztál a' Bóltból? Lör. ): Mindent, tsak a' mit a' szem meg-kívánhat: Veres-hajmát, [p 0047] fog-hajmát, és tormát. Tor. Pét. ): Óh te ökrön dederunt, szamáron tulerunt! hát singgel márik a' hajmát, tormát, és a' Kalmárokn ál kell keresni, he? Nem azért küldöttelek én téged. Lör. ): Hát mért? hiszen a' vendégségre ezek kívántatnak leg-inkább, annyi sok fogás ételekhez. Tor. Pét. ): Azért küldöttelek, hogy Maskarákot szerezz. Lör. ): Matska-rákot? Már azt bizony se Bóltba, se Patikába nem kaphattam. Tor. Pét. ): Te Poronty! te - még ma ki-gyúrom a' béledet! nem matska-rákot kerestettem; hanem ama szép gyönyörü Matériákat. Lör. ): Az Isten akár hová tegye a' Matériáit! hiszen a' Bóltba is mondák, hogy talán ezek kellenétek inkább; azért vak szerentsére el is rendeltem, a' mit elö-szedegettek. Tor. Pét. ): Vagyon é tehát közötte ama hupi-kék, deli- veres, földig-érö fehjér és fekete fátyol, és patyolat, mellynek egyik fele a' gyászos Hóldat, másik pedig a' fényes Napot ábrázolja? Lör. ): Vagyon akár az egesz házat bé-vonnyuk vele. Tor. Pét. ): Vagyon é üstökös Tsillag színü fehjér tafota? Lör. ): Vagyon az is böven. Tor. Pét. ): Vagyon é Azur 01 szín, avagy ama Garabontziás Deákot Sárkányon hordozó forma ki-varrott Tsuitár? Lör. ): Uram! ez ok vetetlen vagy a' szapúlóba, vagy a' tsemegés Bóltba leszsz a' Kalmároknál; [p 0048] mert elö nem adták: pedig ugyan magam is szerettem vólna látni egy ki-varrott Sárkányt. Tor. Pét. ): (Várj engem' emésztö roszsz Fitzkó) Még elevent is láthatsz. Lör. ): Ugyan bizony! 's ki nyergeli-meg? Tor. Pét. ): Akkor válik-meg. Hanem vagynak é még más e' féle Portékák is. Lör. ): Untig elég vagyon, valami kell minden. Tor. Pét. ): 'S el-hoztad? Lör. ): Nem adák ide pénz nélkül. Tor. Pét. ): Nem? be képtelen szörnyü prasztság! Lör. ): Százszor, meg ezerszer is mondottam én ezt nékik: de tsak nem fogadták szómat. Tor. Pét. ): Menj-viszsza, mondjad, hogy szinte le-ülnek a' Vendégek; adjanak-ki mindent bátran: mert elég pénzem van: egy óra múlva betsülettel meg- fizetek. Lör. ): Én? nem ma többször pénz nélkül. Tor. Pét. ): Nem? nem? hát tsak nem? eredj, 's mond-meg nékik kerék szóval vég képpen, velem ma, ne minden tréfa jó tréfa: mert ha ki nem adják a' matériákat emberségemre; én is utánnak hordom a' zsendelt: majd Sárkányra ülök, 's fel-forgatom a' Bóltokat mind egy szálig, porrá teszem, 's úgy megyek a' Vendégek eleibe. Lör. ): De Uram! ha így beszéllek, még meg is tsípnek érte, és mintha Garabontziás Deák vólnék, a' matériákat singgel, vagy lötstsel mérik a' vállomra. Mi! a' Bóltos Legények nem igen félnek ám az illyen [p 0049] ijesztö Deákoktól - 's talán ugyan Garabontziás Deákká lett az Uram is olly hamar? holott még ma reggel, mint a' tyúk, tsak annyit tudott az Ábéczéhez. Tor. Pét. ): (Forr a' méreg bennem) Hát még te is illy parasztossan? és az Urak' hallottára? - és tsak nem mégy a' Bóltba? nem? Lör. ): Nem megyek, nem pénz nélkül, akár Sárkány, akár Lidértz.

HARMADIK KI- MENETEL.

Ventifax, és a' Vóltak.

Vent. ): Ej, ej, mit boszszontod jó Uradat Lörintz? mind el-vadúlnak a' Vendégek, ha elöre mindjárt látják izetlenségét. Tor. Pét. ): Hallod é te betstelen? hallod? No! fogadom, hogy nem boszszontasz sokáig. Tsak alig állok, úgy el-fogta lábaimat a' kólika mérgembe. - Isten hozta Manfel Uramat! be régen várom. Talán eddig egybe is gyültek a' Vendégek? Vent. ): Felessen vagynak immár; nyomba onnan jövök. No! ugyan szemen szedett drága Úri Vendégek: akár mitsoda Fejedelem eleibe be-illenének, és számot tennének a' Compániába. Tor. Pét. ): Úgy is kell. Vent. ): Tsak az: hogy a' konyha még nem is füstölög. Tor. Pét. ): Mert az én konyhámból se nem a' fedél alatt, se nem [p 0050] a' kéményen megyen-ki a' füst; hanem ama Frantziásson a' föld alúl: azért nem tetszik, hogy bövebben kél a' sáfrán, fuszerszám� mindazáltal, tsak az asztal legyen készszen, a' konyha mind semmi; mert a' Szakátsom igen derék Kováts vólt a' Berlini Udvarban; és mind a' Burgus Huszár; két tempóra mindent ki tud sütni. De ha ugyan még is valami hiba vagyon a' konyhán, ennek sem más az oka, hanem ez a'lélek vesztö gaz - ( Hozzá üt. ) Vent. ): Ne bántsuk, talán meg-jobbítja magát még estig, (küldjük félre, az után töltse-ki teljes mérdít rajta.) Tor. Pét. ): Úgy de hát a' Kalmároktól ki hozza-el a' Maskarákot? Vent. ): Én magam, ha nem ellenzi Collega Uram! Tor. Pét. ): De már ez igen sok vólna illy drága eruditus Vendégtöl. Vent. ): A' Deákos ember ebben is külömböztetik másoktól, hogy örömest szolgál mindenben, akár kinek, ha lehetséges lehet. Tor. Pét. ): Hallod é te Jobbik? állj-elö! tsókold-meg kezit, lábát Mansel Uramnak, hogy pártodat fogta, 's menj-bé a' Tsemegésbe addig, míg kiszóllítlak udvarolni. Lör. ): Szépen köszönöm paszomántos, bokrétás Deák Uramnak: de a' Tsemegésbe ugyan bé nem megyek ma, hanem itt várakozom inkább. [p 0051] Tor. Pét. ): 's mért nem? fogadj szót, menj-bé, mikor mondom. Lör. ): Hogy engem' Sárkánnyá tegyen, meg-nyergeljen? ohó! vak eb az, a' ki a' rostán át nem lát! Tudom én, mit súgtak búgtak: abbúl semmi se leszsz. Tor. Pét. ): Ne félj, (majd eszre veszi a' dolgot) bolond! hogyan lennél te Sárkány? Lör. ): Gyalog! 's négy kéz láb. Vent. ): Lörintz! legyen eszed, semmit se félj. Lör. ): De esmérem én a' Deákokat: Kendet is egy bordába szötték az Urammal. Tor. Pét. ): (mit tsínáljunk véle?) Vent. ): Ne a' kezem! gavallér parulámra mondom, hogy ma velem lészel a' vendégségbe Tornyos Péter Uramnak grátziájából; úgy é Tornyos Péter Uram? Tor. Pét. ): Úgy igen is, úgy leszsz minden bizonnyal. Vent. ): No! menj-bé tehát bízvást, 's láss addig dolgodhoz, míg elöszóllít Uram ö Kegyelme. Lör. ): Uram! Deák Uram! én ugyan bé-megyek paroládra; de ha el-rágod a' madzdzagot, én is nagyot tselekszem; 's meg- látjátok mitsoda gonosz Sárkány leszsz belölem.