ILLEI JÁNOS: TORNYOS PÉTER. 0005


ELSÖ VÉGZÉS.

ELSÖ KI-MENETEL.

Tornyos Péter.

De
eb a' híre! én sem lészek ám ez után bolond, hogy a' pénzemet élire verjem, és tsak a' ládába hagyjam heverni, mint a' kotlós tyúkot. Hiszem nem is tudnák, mitsoda ember Tornyos Péter, ha vagy egyszer egy ykis múlatságot nem penderíttene a' Fársángon. -- Azért ma, ma leszsz a' napja, hogy tsak én is ki teszek magamért. Se feleségem, se gyermekem: minden roszsz emberre pedig nem örömest hagynám a' két száz aranykát. - Hopp - hopp - ugyan megropjuk ma a' tántzot! Hopp - hopp - Lörintz! te Lörintz! ide, ide szaporán.

[p 0006] MÁSODIK KI3MENETEL.

Lörintz. Tornyos Péter.

Lör. ): Itt vagyok Uram! Tor. Pét. ): Hol a' Piskóta? Lemonáda? Lör. ): A' szapulóba. Tor. Pét. ( Hozzá üt. ) ): 'S hát a' szapulóba tartják a' Piskótát? Goromba! talán ugyan e' félét nem eleget ettél Tornyos Péter' Udvarában, úgy é? Lör. ): Vólt részem benne Uram, vólt napjában háromszorr is; de ha a Vendégeket is illyen pityókával kínálod, nem lesz köszönet benne. Tor. Pét. ): De, 's hát mért felelsz így he? Lör. ): Azért, mert magad parantsoltad, mikor Ebhendi Uram elött asztal-keszkenöt kértél, és azt mondám, hogy nints. Tor. Pét. ): No! másszor se mond, hogy nints; hanem azt mond, hogy a' tsemegés Bóltba van a' Lemonáda és Piskóta. Lör. ): Értem. Tor. Pét. ): Most pedig teríts asztalt száz ötven Személyre - Az étkeket három fogásra oszszátok. Lör. ): Értem Uram: Az elsö fogás legyen borsó-leves, úgy é bizony? a' második borsó? a' harmadik törött borsó? Hát a' fekete levest mikor adjuk-fel? Tor. Pét. ): Maradjon utoljára. - Az után add elö a' külömb- külömb féle szép Maskarákat; rendeld-el a' Török fejü, égö lámpásokkal [p 0007] ragyogó szánakat. Minden szán elött, és mellett hat fáklyás, és megannyi kótzag- tollas Legény, és Trombitás legyen. Lör. ): De hisz e' bizony könnyü: tsak éppen az az ördögség, hogy egyetlen- egy szánat se találunk az egész Háznál, ha tsak a' Patikából nem hozatunk. Tor. Pét. ): Meg kell lenni, ha mindjárt a' fejedre állasz is. Hadd emlegessék-meg ezen a' mai napon ezek a' drágalátos Úri Vendégek Tornyos Pétert, hogy nem egy kotzipór, vagy tsak magának való ember. Lör. ): Hát lovakat kérjünk? Tor. Pét. ): A' lovak mind szép almás-szürkék legyenek, és bokrétássok. Lör. ): Úgy Uram, de ha ló nints? Tor. Pét. ): Ennye ( Ismét reá üt. ) beste karaszszon' fia! Hát nem mondottam immár, hogy soha sem említsd elöttem azt a' kóldús szót, hogy nints? Lör. ): Uram az imént mondád, hogy a' fekete leves utoljára maradjon: de ha mind így leszsz a' vendégség, inkább mindjárt katonáváá leszek. Mert talán én sem vagyok éppen ollyan sültt bolond, hogy a' lovakról azt mondjam, hogy vagy a' szapulóba, vagy a' tsemegés Bóltba vagynak. Tor. Pét. ): Nem is azt akarom, te ostoba! nem. Lör. ): Hát mit? Tor. Pét. ): Azt, hogy mind arany tsatos Liberiába öltöztesd, és Postilióra fogasd, ama Frantziásson. [p 0008] Lör. ): Értem. Tor. Pét. ): No! ha érted, vidd végbe; és a' Musikásokat is állítsd rendbe: a' Trombitásokat az ablak alá; a' Sípos' és Dobosokat az Udvar' közepére; a' Hegedüsöket a' Pitvarba; a' Tzimbalmosokat a' kályha megé. Lör. ): Hát a' Dudás hová álljon? Tor. Pét. ): Ö lássa: hanem a' Nóták mind Valtzer és Lengyel Nóták legyenek; nem padig tsak ollyan Nagy-Idai Menuetek. Én Petymemeges Mihály Komámhoz fordúlok azonban, még a' Vendégek egybe-gyülnek.

HARMADIK KI-MENETEL.

Lörintz.


Jól-van! el- várhatod, még én néked asztalt teríttek. Sok a' mi sok: az Ördög se gyözné. Másoknak készítt vendégséget, és engemet abrakol minden nap kétszer, háromszor a' nagy mendergös kantsukával. - Még bobitás, bokrétás lovakat fogassak-be! és pedig ama Frantiásson - holott egy Kantzánál nints több az egész Ménesbe, és az sem az övé. - Parádéroz, hányja veti magát az Urak elött, hogy így, 's úgy leszsz a' vendégség. Pegig tudom, hogy utoljára is tsak az én hátomon kél, és sül-meg a' dorongos fánk. De engem utstse, nem várom én, hogy reám süljön a' pattantyú. - Más [p 0009] Urat keresek magamnak. Mert ezt a' Komontziót akár kinél is meg-találom, és akár mikor, ha reá szorúlok. Isten hozzád jó Tornyos PÉter. NEGYEDIK KI3MENETEL.

Ventifax
és Lörintz.

Vent. ): Hová, hová illy szíved dobogva Lörintz? tehát tsak meg- úntad Tornyos Pétert? Lör. ): Uram! te a' mint látom, Deákos ember vagy, hogy könyv nélkül is tudod a' nevemet. Vent. ): Óh szegény! ez még semmi. Én a' Hóld' udvarában tizen-két Iskolát végzettem; mindent tudok. Lör. ): Ohó! a' Hóld' udvarában? en hidje: 's hiszem oda még a' Hólló se repülhet. - Hanemha Ördög vólnál. Mert azt mondják, hogy a' kik tizen-két Iskolát végzettek, azok mind, 's merö Ördögök. Vent. ): Lörintz! tsak a' szipák, és guzsalyosok' beszédje ez. Nem Ördögök; hanem hogy tudnak kitsinyt-kitsinyt, tagadhatatlan. Lör. ): De URam! én tsak azt tartom, hogy mind egy ördög, akár Ördög, akár Boszorkány: hát te mit mondasz rá? Vent. ): (Ez ugyan elég simplex Frater forma; de még sem ütötték éppen tökkel a' fejét.) Lör. ): Uram! én ugyan még tovább akarok menni a' lötstsel; de annyi mint az; hadd tudjam leg-alább, [p 0010] kinek hínak? Vent. ): Monsuer, Monsuer, Hóld-Udvari, Szeretsen-Országi, Sárkány-házi. -- Lör. ): Ho, hó! de e' bizony soha el nem fér a' fejembe; mert hoszszabb, mint talán az egész Dominiumod. Mond-ki kerék szóval rövideden. Vent. ): Egy szóval: Ventifax Garabontziás Deáknak hívnak. Lör. ): Ventifás, Garabontziás Deáknak? - Mitsodát? tehát néked talán bizony Sárkányod is van? Vent. ): Van igen is: de most az Almási Hegynek óldalában vagyon a' Vendég- fogadónak iránnyában ( Rév-Komárom' szomszéd Faluja, a' mellynek homokos foldje alatt egy igen boros pintze vagyon. ) Lör. ): (Tsak e' mellé állok; mert igen okos ember a' mint látszik) No Ventusás Uram! szó a' mi szó: de vallyon nem kellene é egy Szolga? hozzád állok. Vent. ): Parula! Lör. ): Parula! ( Kezet fognak. ) de mivel szegödött bér, osztott kontz, de tsak úgy, ha meg- tanítasz arra a' tizen-kettödik Iskolára: mert ha az elsön kezdjük, tartok töle, hogy igen késöre válik Garabontziás Deák belölem. Vent. ): Nem bánom; fogd nosza ezt a' könyvet ( Egy nagy potrohós Könyvet ád kezébe. ) Lör. ): De hát egy Sárkány-kölket adsz é nékem is? Vent. ): Az is meg-leszsz, és pedig Tornyos Péterböl fog válni.