ILLEI JÁNOS: TITUS. 0159


VII. KIMENETEL.

TITUS MAGA.

LÁtott-e' soha valaki illy nyakas hitetlenséget? bánthatott-e' akár mitsoda kegyes Atya lágyabban vétkes fiával? ha mindgyárt minden más egyéb' bûntûl tiszta-is, tsak ezét-is nem érdemes élni. Meg-boszúlom meg-vetett, meg-tapodott kegyelmességemet. ( Az asztalhoz megy haragossan. ) -- Meg-boszúlod? ah Tite! 's hozzá férhet szívedhez ez a' le-termett indúlat? mi teszi egyenlõvé a' megbántottat meg-bántójával? derék dlog valóban, méltó minden ditsiretre! boszút- állani; a' mi nem telik semmi egyébbe az egy akaratodoxn kívûl. Ki-vághat mást életébûl minden giz-gaz ember: de aztot nem adhattya, és meg-nem tarthattya másnak senki, hanem az Istenek, és az otszágló Hertzegek. Ah! éljen -- Héjába szól tehát a tõrvény? én õrzõje, így tartom-fen virágjában? Titus Sextus baráttyán boszút ne álhasson? -- Manliusok, és Brutusok míg Atyai- volotokat-is [p 0160] félretõtték néha ûdõn az effélében: nyomozzuk a' jeles példákat! ( Le-ûl. ) a' barátság, a' kegyelmesség most halgassanak, dolgomba belé ne ártsák magokat; é minden, a' mi gyenge, szívembû0l takarodgyék -- Sextus vétkes; Sextus hallyon- meg. ( Alája ir a' végezésnek. ) Imé reá gyõztem egyszer szívemet a' keménységre! imé tsepeg a' Városi vélr kezemrûl! és pedig barátomon kezdete a' mészár- stzéknek. Mit fog immár mondani utánnunk-való maradékunk? azt; hogy belé-unta Titus a' kegyelmességet, valamint Sulla, 's Augustus a' kegyetlenséget: és talán még azt-is fogja hinteni a' repdesõ hir utánnam; hogy mód nélkûl kemény voltam, hogy neme, 's idejére nézt botsánatot érdemelhetett a' bûnõs, hogy az elsõ vétket nem kellett meg-bûntetni, hogy az okos metszõ nem irttya-ki mindgyárt hertelen a' fonnyadásra indult ágot; szóval: hogy Titus vólt, a' ki meg-bántódott, azért a' tõrvénynek minden sérelme kivûl meg-kegyelmezhetett a' magát illetõ boszúságnak -- imén tehát így erõszakoskodom szívemen; és még sem leszek leg-aláb' bizonyos benne, hogy helyén hadgya a' világ, a' mit tselekszem? ah! ki-ne-rándullyunk a' fel-võtt õsvénybûl Tite! éllyen [p 0161] barátom ( El-szagattya az írást. ) bátor hiti-szegett-is most az egyszer: és ha éppenséggel vétettnek állit ez iránt a' világ engem, vádollya a' kegyelmességet nem a' kõ-keménységet bennem. Hallod-e' Publi!