HATVANY PÁL: NÉMELLY FEL-JEGYZÉSRE MÉLTÓ TÖRTÉNETEK. 0013


II. Mimódon találta-fel Columbus Kristóf ennek a' Világnak negyedik részét.

COLUMBUS KRISTÓF születésére nézve Olasz-Országból Genuából való vólt; igen tudós természet visgáló bõlts ember lévén, midõn Spanyol Országba a' nap-nyugotra fekvõ tenger felé ment néha sétálni, tapasztalta az Esztendõnek bizonyos részeibe hogy a'; tengernek nap-nyugoti része felõl, kemény, és sokáig tartó szelek fújtak. A' természeti tapasztalásból pedig õ tudta azt, hogy a' szelek elsõ eredeteket a' fõldbõl veszik. És azért erõssen gyanakodott, és azt állította, magába, hogy nap- nyúgot feé túl a' nagy tengeren valahol távol, valamelly Tartománynak kell lenni a' honnat a' szelek jönek. És fel-is tette magába, hogy tsak módgya légyen benne, õ azt az esméretlen országot fel-keresi. Azért-is, sok Udvarokhoz el-ment és Királyokhoz, tzélját ki nyilatkoztatta, és az új világnak fel-keresésére és találására hajókat, embereket, 's más egyéb meg-kivántató dolgokat kért: De mindenütt tsak ki nevették, és mint eszelös embert el-utasították magoktól: Mig osztán a' Castiliai Királyné Izabella reá vette magát; és az adott Columbusnak hajókat, embereket, 's egyéb meg-kivántatókat. És el-indúlt Columbus 1492-dik Esztendõbe Augustus Hólnapban Spanyol-Országból nap- nyúgot felé a' tengeren tsak 3. hajóval. MInekutánna pedig sokáig hajokáztak vólna, és még-is semmi új fõldet nem találtak, és azon közbe minden eleség a' hajóba meg-kezdett szükûlni: A' Hajós Legények zúgolódni kezdettek Columbus ellen, szidalmazták, és azt mondották hogy ha azonnal viszsza nem tér; tehát a' tengerbe vetik. [p 0014] Illyen veszedelembe látván magát Columbus, reménkedett az úti társainak, és a' hajósoknak, hogy még tsak három nap legyenek álhatatosok a' hajókázásba: És ha õk az alatt száraz fõldre nem találnak, õ kész leszsz viszsza térni Spanyol-Ország felé. Sok kérésére ezt tsak ugyan meg-is nyerte. Két nap már el-tõltvólt az hajókázásba, és még-is semmi száraz fõldet nem találtak. Akkor egy kevéssé magába szomorkodott Columbus, de mások elõtt nem mutatta, és úti társainak azt mondotta, hogy a' be-következõ harmadik nap, el-nem múlik addig, mig Isten segedelme által az keresett új fõldet, meg-talállyak. A' mint már az Éjtzaka be-következett vólt, és Columbus alól az hajóba ûlt, tehát egyik a' hajós legények közzûl az Árbotzfára fel-mászott, és korös [!] környûl tekintvén kiáltani kezd, tüz, tüz, úgymond én tüzet látok! Akkor mind oda tsõdûltek a' többiek-is, és ollyan kedvek lett a' hajókázáshoz, hogy tsak hamar a' száraz fõldet el-érték, tudniillik Amerikának az inneksö szigetjeit. Mert Columbus magához Amerikához nem jutott vólt, hanem Americus Vesputius, a' kirõl neveztetett azután a' Világnak ez a' része. Hogy osztán a' száraz fõldhöz értek, mind az emberek térdre estek, és úgy kérték, 's engesztelték Columbust hogy nékiek gyarlóságból esett hibajókért engedjen-meg. Columbus azonnal fából egy keresztet készittetett és allíttatott azon a' helyen, a' hol elõször ki-szállottak, a' meg-feszített ÚR JÉsus Kristus emlékezetére. És ekképpen találtattak-fel az új Világ szigettyei, Hispaniola, Cuba, és Jamaica, Columbus által, a' ki-is azután ki- mondhatatlan kintsel, úgy mint Arannyal, azüstel, és számtalan drága kövekkel tért viszsza Spanyol- Országba, és dolga miként történt meg beszéllette. Öt esztendõkkel azután úgy mint 1497-dik esztendõbe, oda útazott Americus Vesputius-is, a' ki-is nem tsak a' szigeteket meg-járta, hanem az új Világot-is fel-találta. És éppen azért ez az új Világ õ róla [p 0015] vette a' nevezetét, és most Amerikának neveztetik. Azután ismét oda hajókázott Magellanus Ferentz, és õ róla Magellánikának neveztetik; és azólta mindenkor szoktak oda járni.