HALLER LÁSZLÓ: TELEMAKUS BUJDOSÁSÁNAK TÕRTÉNETEI. 0327


HUSZON-KETTÕD: KÕNYV.

GErjedezett Telemakus Mentornak Salentumban-való látásának, és onnét véle egyûtt Itakába hozásának-való szenvedhetetlen kivánságával, nem kételkedvén attyának oda-való lett érkezésében. A' Salentumi mezökre érkezvén, eléggé nem csudálkozhatott, látván a' tartományt, mellyet miveletlen, 's-majd pusztán hagyot-vala, mint egy jó rendbe-szedett kertet, sok munkásokkal bövõlkõdni. Tisztelte azért azokban Mentor bölcseségének jelenségét. A' városba- való menetelével pedig észre-vette azon mester-emberk számát, kiknek munkájok az emberi életet gyõnyõrüségekre segíti, és a' czifraságokat, 's-a' pompát igen kevesedni. Fel-háborította ez az ifjünek Királyi tekíntetet, 's-méltóságot nevelö dolgokra hajlandó indúlattyát. De azonnal hasznosabb gondolatokkal [p 0328] töltetet-bé szive. Eleibe-ment a' jõvõnek Idoméneus Mentorral, kiket távulrúl meg-látván, bé-telék nagy õrõmmel. Noha pedig Adrástus ellen szerencsésen viaskodott, tartot mind-azáltal, hogy Mentor tetszését nem tellyesítette. Azért mennél inkább kõzelítet, annyival szorgalmatosabban visgálta szemeit az ifjú, ha valami dorgálást nem jelentenének-e'

Idoméneus atyai szeretettel azonnál meg-õlelte Telemakust. Az-után kõnyves szemekkel Mentor nyakába borúlt az ifjú. Mentor azon-kõzben: eleget tettél, úgy-mond, nékem, Nem gyengén, 's-nem egyszer hibáztál. De az-által magad meg- õsmérését, 's-kételkedésedet tanúltad. Hasznosabb némellykor az embernek a' gyalázatra, mint a' dicsíretre méltó dolgok cselekedése. Mert ezek kevélységre izgattyák az ember szivét, és maga csudálásával megvesztegetik; amazok magát õnnõn magának, és a' szerencsés solgok kõzõtt el-vesztett bölcseséget viszsza-adják. A' vagyon hátra: hogy az Isteneket dicsöicsed; te pedig ne kivány az emberektül dicsírtetni. Nagyokat cselekedtél; de úgy-e' nem magad erejével? Nem-de mint egy szokatlanoknak, és beléd õntetett idegen erönek lenni tetszettek, mellyek hirtelenséggel, 's- vigyázatlanságoddal el-bontathattak? Érzetted-e' más emberré lett változtatásodat, és magadon fellyül-való emeltetésedet Minerva istensége által, hogy a' mellyeket te cselekedtél, a' te kezeddel ö végezné? Az az nem más- képpen állította-meg gyarlóságidnak folyását, mint Nereus a' fel-zudúltt haboknak dûhõsségét.

Az-alatt még Idoméneus az újságok kivánságátúl izgattatván, a' Telemakussal viszsza-jõtt Krétabéliektül, egyrül, másrúl kérdezkedik: Mentor tanítását figyelmetesen halgatta Telemakus. Azután minden-felé álmélkodvá tekíngetvén, Mentornak: a' változásoknak, úgy-mond, mellyeket minden felöl látok, okát meg-nem foghatom. Talán Sálentum távúl-létemben valamelly szerencsétlenséget szenvedet? El-indúlásom elött-lévö ékességét, 's- pompáját micsoda háborgatta? Sem aranyat, sem ezûstõt, sem gyõngyõt nem látok. Az öltõzetek semmivel sem kûlõmbek a' kõzõnségeseknél. Az épületnek nem ollyan roppantak, és ékesek: Meg kevesíttettek a' mesterségek, és mester-emberek. Sálentum pusztasággá változot.

[p 0329] Mentor mosolyogva tudákozta: ha meg-szemlélte-e' a' városi mezöknek minémüségét? felelvén Telemakus, hogy a' mezei munkát tellyes állapattyában, és az annak-elötte terméketlen földet, most jól mivelve tapasztalta. Mellyiket becsülöd tehát fellyebb, viszont Mentor, az arannyal, 's- ezûstel tündõklö várast, miveletlen, 's-szegény földjével-é vagy a' miveltt, és gazdag földet, a' középszerü, és jó rendben-lévö várassal? Az ollyan mester-emberekkel bövõlkõdö város kik az erkölcsök gyõnyõrkõdtetésit segítik, ollyan csuda-állat elöttem, mellynek a' feje nagy, és ékes; az ételtül meg-fosztatott teste pedig száraz, 's-fejével nem egyezö. Az Országnak valóságos gazdagsága a' lakosok, és eledelek bösége. Most számlálhatatlan népe vagyon Idomenéusnak, szorgalmatos, és határai tágasságának mivelésére elégséges. Egész birodalma most egy váras; Sálentum pedig csak a' kõzepe. Az embereket, kikre semmi szûkség sem vólt Sálentumban, a' mezökbe szállítottuk; mellyek munkások nélkül szükõlkõdtek. A' dolgosok száma szerént szaporodik a' földnek termékenysége. Ezen kellemetes, és csendes gyarapodással bizonyára jobban terjednek az Országok szélei, mint az idegenek uraságának el- foglalásával. Mindeneknek, a' miket ezen városban cselekedtûnk, ez a' rõvid ki-fejezése; hogy a' hijába- való mesterségeket meg-tiltottuk, mellyekkel mind a' szegényeknek el-vonattatnak a' mezei dologtúl, az ember élete valóságos szûkségének segedelmétül; mind a' gazdagok meg-vesztegettetvén a' kevélységtül, 's- puhaságtúl roszszabbakra vetemednek. De a' tudományokat, 's-hasznos mesterségeket, és a' természetek szerént azoknak tanúlására-való alkalmatosakat nem bántottuk. Azért Idomenéus sokkal hatalmasabb most, mint a' midön pompaságának fényességétül el-ragadtattál. Azon fényességgel fedeztetett az undok nyomorúság, melly nem sokára az egész Országot fel-forgatta vólna Most pedig nem csak tõbb népet táplál, hanem alkalmatosabban, és jobban-is táplál; kik mindnyájan fõldjeknek, 's-két kezek munkájának óltalmazására készek. Azért ezen Ország, mellyet te meg-romlotnak álítasz lenni, fel- épülvén, egész Hesperiának nem sokára álmélkodására lészen.

Fontold-meg, kedves Telemakuso! hogy két dolog találtatik [p 0330] leg-inkább a' fö birodalomban. Elsö az igazságtalan, és szerfelett-való eröszakos hatalom, melyet a' Királyok szoktak magoknak tulajdonítani. Második a' rendetlen pompaság, melly a' jó erkölcsõket vesztegeti. A' Királyok, kik faját kivánságoknak adják magoakat, semmi más tõrvényeket nem ismérnek zabolátlan akarattyoknál, cselekedhetik a' mi tetszik. De ugyan ezen tetszéseknek cselekedhetésével feszegetik, 's-sértegetik hatalmok fundámentomit. Semmi bizonyos módot, 's-rendet nem tartanak cselekedetekben, 's- vezérlésekben. Egy-mással duskálva hizelkednek nékik mindnyájan. Már nincsenek jobbágyi, hanem rabjai, kiknek száma naponként kisebbedik. Ki mondja-meg az igazat? kicsoda vet határokat a' sebesen-folyó-vizeknek? el- távoznak mindenek. A' bölcsek el-rejteznek, és a' szomorú magánosságban sohajtoznak. Egyedül az ûdöknek hirtelen, és véletlen-való változása tartóztathattya ezen tartalék nélkül dûhõskõdö hatalmat, és egyenes folyására hozhattya. De gyakran tõrténik, hogy a' mértékelésére alkalmatos hirtelenség egyszer 's-mind annyira meg-erötleníti, hogy felépülésének reménységétül-is meg-foszttya. A' jõvendöléseknél bizonyosabb jele a' romlásnak a' rend-felett fel-emeltetett hatalom. Hasonló az igen erösen meg-vonattatot ideghez, melly ha fel-óldozva meg-nem tágíttatik, véletlen el-pattan. De kicsoda óldja-fel? kicsoda tágíttya-meg azt? Illyen hizelkedö hatalommal vesztegettetett vólt-meg Idomenéusnak szive. Meg-fosztatván Királyságátúl, hibáibúl mindaz-által ki-nem vetkezet. Szûkséges vólt az Istenektül ide küldetésûnk, hogy el-vegyûk hályogját ezen viszszás, vak, és az emberi sorsal ellenkezö hatalmának tiszteletét. Söt, némelly csudálatos dolgokat- is kellett azokhoz tenni, hogy tanításunknak súgárait az akartva vakoskodónak szemi el-szenvednék.

A' második, 's-az-is majd gyógyíthatatlan rosz a' pompaság. Valamínt a' KIrályokat a' rend-felett-való hatalom; úgy az egész népet meg-vesztegetik a' pompa, és czifrálkodás. Ezt ugyan azzal mentegetik, hogy a' szegények szolgálattyokkal a' gazdagok kõltségébül kereshetik; mintha nem lehetne a' szegényeknek tápláltatásokat hasznosabban szerzeni, ha a' gyõnyõrüségek mesterséges találmányival nem hódítanák a' pénzesebbeket, hanem fáradtságokat [p 0331] a' mezei minkákra fordítanák. Ekképen szokják-meg egész nemzetségek a' hijába-valókat az emberi életnek el- kerûlhetetlen istápjának tartani. Minden napok újjabb szûkségeket szûlnek; és e' jelen-való ûdöt sokakkal szorongattyák, mellyeknek nevezeteket sem tudták a' nem régen múltt esztendöl. Hamisított nével a' pompa, a' szépségek' értelmes meg-választásának, 's- itíletének, a' mesterségek, 's-tudományok' tõkélletességének, a' nemzetség' udvariságának neveztetik. Ezen vétek tõbb számlálhatatlanokkal egyûtt mind a' jóságnak szinével kedveltetí magát. Az illyen dõgletesség a' Királyoktúl a' kõzségre terjed. A' Fejedelemnek kõzelebb-való attyafiai kõvetik az ö méltóságát: azokkal duskálnak a' Fö-urak: hozzájok hasonlíttyák magokat a' kõzép-rendek: a' kõzéprendüek kõzzé egyelednek a' leg-alább-valók: senki maga határában nem tartózkodik. Némellyek a' kevélységtül, némellyek a' gazdagság dicsekedésétül, mások a' bolond szeméremtül, és a' szegénységnek titkolásátúl el- ragadtatnak. Azoknak-is, kik ezen gonoszságnak undokságát értik, nincs annyi okosságok, hogy példájokkal leg- elsöben mérészlenék eleit venni. El-ronttya magát az egész nemzet: egybe-keverednek minden rendek. A' gazdagúlásnak kívánsága, hogy meg-ne fogyatkozzon a' czifraságra, és a' felesebb kõltségekre-való tehetségek, próbálgattya a' leg-tisztább indúlatokat. A' gazdagságokon kivûl minden olgoknak igyekezete lankad. Kisebbíttetik a' szegénységnek becsülete. Légy bár minden fö tudományoknak tudója, a' nagy dolgok folytatására szûletett, 's-oktatott, tellyes minden tõkelletességgel; légy az oktatásoknak mestere, sok hadi gyözedelmekkel dicsíretes, hazádnak szabadítója, és a' lokosok bóldogságának elö-mozdítója: ha csak ezen ékességeidnek tekíntetet nem ád a' pompaság, soha a' kõzség alacsonságábúl fel-nem emelkedel. Söt a' kiknek kezek majd kúldúlásra nyújtandók, a' gazdag nevet vadászván, azok módjára éldegelnek. Azért költsõnõznek; csalárdságok koholtatnak; és semmi mesterséges fogások, 's-semmi szemfényvesztések el-nem hagyattatnak a' pénz szerzésére. Kicsoda orvosolhatya-meg ezeket? Az egész nemzetnek új természetet, és szokásokat kell fel-venni; és más tõrvényeket kell szabni. Ezekre pedig kinek vagyon egyébnek tehetsége, hanem a' minden dolgokat által-értö Királnak, a' ki [p 0332] a' pompás vesztegetést kedvellöket mértékletes példájával meg-szégyenítse, az okosabbakat bátorítsa, kik õrvendezni fognak, ha takarékosságok a' Királyi tekíntetnek tiszteletivel meg-erösíttetik.

Ezekrül-való okoskodását, mint a' mély álombúl fel- eszmélkedö ember, úgy hallgatta Telemakus. Meg-fogván a' Mentor beszédének valóságát, szivé-nyomtatta, mint a' tudós kép-faragó, midön rajzolásával a' márványon az elöknek elevenségét, és állását ábrázollya mesterséges vésésével. El-végzett beszédjére pedig semmit nem felele; hanem Mentor tánítását maga emlékezetiben újítván, valamellyek a' Városban meg- változtattak, nézegette szemeivel. Mindeneket meg- visgálván.

A' Királyok kõzõtt, úgy-mond, leg- bölcsebbé tetted Idomenéust. Más Király, és más nemzet az. Véghetetlenül meg-elözi ezen cselekedeted a' minapi gyözedelméinket. Sokat segítik a' hadakozásnak elö-menetelét a' szerencse, és a' fegyverbéli hatalom. Szûkség a' gyõzedelemnek társaságába bé-foglalni a' kõz-vitézeket-is. De ezen nyertt dicsöségedben társod nincsen. Te egyedül a' Királyt egész népével, te a' gonoszságoknak sokaságát magad gyözted-meg. A' fegyverkezésnek folyamattyát, 's-ki-menetelét terheli az irígység, és nyomorúság. Itt pedig mindenek jelengetik a' mennyei bölcseséget. Mindenek csendesek, tiszták; kellemetesek, és az emberi tehetséget fellyül-haladó hatalmat mutattyák? A' halandó emberek, kik a' dicsíretekre vágyakodnak, miért nem keresik azokatt jó tétemények által? O melly roszszúl õsmérik az igaz dicsöséget, ha azt gondollyák, hogy az állandó hir, név a' tartományoknak pusztitásával; az embereknek õldõklésével szereztetik.

Mentornak nagy õrõme ki- tetszhet személlyébül, látván, hogy Telemakus fiatal- korában, a' melly kûlõmben a' dicsöségnek édességétül kõnnyen el-szokott nyomattatni, a' fegyver által keresett hírnévnek hivságos vélekedésébül ki- vetkezet. Azután monda Mentor: Jók ugyan, és hasznosok, alamiket szemlélsz. De még jobbak-is rendeltethetnek. Mert noha Idomeneus alkalmasint zabolázza kivánságit, és a' tõrvényes országlásban szorgalmatos, de még sok hibákkal tusakodik, mellyek az elöbbeniekbül, mint-egy megveszett forrásbül, folynak. Mert midön az emberek el- hagygyák [p 0333] a' vétkeket, azoktúl ûldõztetvén nyomattatnak. Meg-maradnak, és elég sokáig a' rosz szokások, a' meg-gyengíttetett hajlandóságok, a' meg- rõgzõtt hibák, a' régen bé-óltatott, és majd el- tõrölhetetlen vélekedések. Bóldogok, a kik soha el-nem tévelyedtek; mert azoknak kõnnyebb úttyok vagyon a' jóknak kõvetésére. Töled, kedves Telemakusom, tõbbet fognak kivánni az Istenek, mint Idomenéustúl. Mivel az igazság kebelében nevelkedtél, és az igen kedvezö szerencsének kétségtetésében soha nem forgottál.

Kûlõmben Idomenéusnak meg-vagyon bölcsesége, 's-értelme. De igen figyelmetes lévén a' kûlõnõsõkre, olly helyesen nem fontollya-meg az õtet illetö föbb dolgait, hogy azoknak egyenes rendét magában ki-ábrázolhatná. Nem abban áll a' Királynak kõtelessége, hogy maga végezzen mindeneket. Ostoba hivság ezen czéllya el-érésének reménysége, és el-érhetésére elégséges vóltának el-hihetése. Parancsolni kell a' Királynak meg-választván, 's-oktatván azokat, a' kik ö alatta uralkodnak, és általa parancsolnak. Haszontalan tészi kezeit a' kûlõnõs dolgokra; mert úgy az alatta-valóinak foglalatosságiba avatkozik. Azért csak a' folytatott dolgokrúl kell számot kérni, és elegendö okosságának lenni, hogy a' gondviselöknek bé- adott számadásokat tellyesen által-lássa. Az a' helyes, és dicsíretes Ország, midön a' Király alkalmatos személyeket választván segétöinek, azokat természetek hajlandósága, 's-tehetségek szerént helyheszteti; leg helyesebb pedig, jól igazgatnii azokat, a' kik véle egyûtt igazgattyák a' népet. Reájok kell vigyázni, tartóztatni, jobbítani, 's-õsztõnõzni, fel- emelni, le-tenni, egy helyekbül, 's-hivatalokbúl változtatni, és mindenkor hatalom alatt tartani. Ha mindeneket csak maga akar visgálni, kételkedést, gyarlóságot jelent, és a' leg-kiss4ebb dolgok hántorgásával az elme mutogatásának gyanóságát fel-indíttya: azokkal el-vész a' jó nyugodalom, az indúlatnak szabadsága, a' nagy dolgok viselésének nem csak két segedelme, hanem istápja-is. Mert a' nehezebbeknek fontolására szûkséges a' csendes, és szabad indúlat. Nyugalmas ûdöben, és midön a' kétséges gondoktúl nem háborgattatik az elme, sok dolgokrúl kell elmélkedni. Az aprólékok szorgalmatosságával el-fárasztatott indúlat ollyan mint a' bor-seprö, mellynek [p 0334] sem eréje-nincsen, sem kedvessége. A' kik a' csekélységekkel foglalatoskodván igazgattyák az Országot, a' jelen-valókhoz ragaszttyák elméjeket, '-a' jõvendöknek visgálására nem terjeszkedhetnek. Csak azon napi dologban, melly magát elö-adja, tõltik magokat; abban fáradoznak; 's-arrúl gondolkoznak; noha nem helyesen. MOndám: nem helyesen; mert helyes itíletet nem tehetni a' dolgokrúl, ha csak egy- mással öszve nem vettetvén, bízonyos rendbe nem szedetnek, hogy minémüségek szerént egybe- kapcsoltatván meg-egyeztethessenek. A' ki az Országlásnak ezen tanítását el-hadja, hasonló az ollyan hegedüshõz, a' ki a' leg-ékesebb hangzásokat egyenként keresi, 's-fel-talállya, de azoknak õszve- illettetesekben nem igyekezik. Hasonló az ollyan építö mesterhez, a' ki sok csudálatos oszlopoknak, 's- ékesen faragtatott kõveknek egybe-gyüjtésében helyheszteti kõtelességét, azonban az épület el- osztatásárúl, rendelésérül nem gondolkodik. A' ki midön a' tágas palotát csinállya; nem jut eszébe a' garádicsnak annak nagyságához-való alkalmaztatása. Midön a' háznak föbb részein munkálkodik; el-felejtkezik az udvarrúl, 's-a' fö paúrúl. Az egész épület nem egyéb, hanem a' roppant részeknek, mellyek nem egymásért készíttettek, rendetlen egybe rakása. Azért nem hogy becsületire vólna a' mesternek, söt gyalázattyának fenn- álló emlékezetére, mellybül a' kõvetkezendök tapasztalhassák, hogy nem vólt elegendö okossága a' készítendö épület minémüségének meg-fogására. Ez jelensége a' gyenge, és mások segétségét kivánó értelemnek. A' kinek csak az aprólékosok visgálásával határoztatik elméjének szorgalmatossága, mások keze nélkül semmit sem végezhet. Kûlõmben hidd-el Telemakusom: hogy az Országoknak igazgatásában olly szûkséges az egyeztetés, mint a' musikában, és az építö mesterségben a' részeknek õszve- illettetése.

Ha tatszik, hogy ezen mesterségek hasonlatosságával éllyek, meg-mutatom, hogy azok, kik csak darabonként folytattyák dolgaikat, fellyûl nem haladják a' kõz-rendüeknek elméjeket. A' ki az éneknek csak némelly részét magyarázza, ámbár azt tellyes mesterséggel énekellye, mind-azáltal nem bevsesebb a' kõzõnséges énekesnél. A' ki pedig az egész musikát igazgattya, és annak minden [p 0335] részeit egyeztette, az mesterre a' musikának. De a' ki az oszlopokat faragta-is, vagy kö falt rak: ki nem vétetik a' kömivesek számábúl, vagy nevezetébül. Az tudni-illik, az egyedül az építö mester, a' ki az egész munkát ki-gondollya, és magában minden részeit õszve-illeztette. Tehát azok sem uralkodnak, se nem Királyok, a' kik munkálkodnak; a' kik a' parancsolatokat tellyesítik, 's-a' felesebb dlgokat végzik. Ezek csak munkások, a' kik egyedül a' foglalatosságoknak segedelmére, nem pedig a' hatalomnak részeltetésére hivattattak. Egyedül csak az a' Király, feje, és mint egy istene az Országnak, a' ki semmit nem cselekedvén cselekszi, hogy mindenek cselekedhessenek; a' ki elmélkedik; sokat i-gondol; a' ki a' jõvendöket által láttya, visgálya az el-múltakat; a' ki mindeneket el-rendel, és mérték alá vészen; a' ki magát az érkezendökhõz alkalmaztattya, és a' szerencsével, mintt a' patak sebessége-ellen úszó szûntelen tusakodni igyekezik; végre a' ki éjjel nappal vigyáz, hogy semmit a' sors tetszésére nem kénteleníttessék hagyni.

Telemakusom! gondolod-e', hogy a' nevezetes kép-író egész nap azért fáradoz képének festésében, hogy annál-hamarább végezhesse keze alatt- lévö munkáját? bizonyára az ollyan kén, és eröltetett fáradtság annyira el-csábítaná képzéseit, hogy az-után semmiben sem kõnnyítené szorgalmatosságát. A' cselekedeteinek eröszk nélkül, és hirtelenséggel kell meg-esni, a' mint kedve, és indúlattyának hevessége hozza mgával. Vagy talán gondolod, hogy a' festékek tõrlésével, 's-eszkõzeinek egyengetésével tölti idejét? ezek az inasoknak kõtelességei; a' mesteré pedig az elmélkedés, és fel-találás. Föbb gondolattya a' szép, és mesterséges vonásoknak csinálása, mellyek a' képnek nemes, es jeles tekíntetet, elevenséget, és az indúlatoknak árnyékozását adhattyák. Õ az ábrázolandó vitézeknek gondolattyokat, és érzékenységeket magába foglallya. Viszsza-tér elméjével az ö ûdejekre, és mintegy el-ragadtatván, ugyan azon állapatba, mellyben ök valának, magát helyheszteti, és úgy képzésével az ö életeknek tõrténeteit újíttya. Ez illyetén el-ragadtatásokhoz kell csatolni az okosságot, hogy attúl igazgattatván valami hamisság, hiba, vagy illetlenség ne háborítsa gondolatit. Már véled-e' hogy egy jó Királynak nincs annyi szûksége, [p 0336] vagy az elmének elevenslglre, 's-hevességére, vagy az indúlatoknak tehetségére, mint egy kép-írónak? Ezekbûl tehát ki- hozhatod, hogy a' Királynak dolga az elmélkedés, a' nevezetes dolgoknak ki-készítése; végre az alkalmatos személyeknek választása, a' kikre azoknak olytatását bizhassa.

Mentornak pedig felele Telemakus: úgy tetszik, hogy oktatásaidat alkalmasint meg-értettem. De ha illyen rend tartatik a' dolgok folytatásában, szûkségesképen gyakran meg-kell csalattatni a' Királynak, mivel a' kûlõnõs dolgoknak visgálásátúl magát el-vonnya. Söt te csalattatol, viszont felele Mentor. Az igazgatásnak, és mindeneknek tudománnya meg-nem csalattathatik. A' kik se a' dolgok folytatásának mesterségét, se az elrölcsõknek megválasztását nem tudják, úgy járnak, mint a' setétségben-lévök. Csak-tõrténetbül esik, ha nem hibáznak. Nem-is tudják valósággal mit, keresnek, és mire igyekeznek. A' kétkedés minden tudományok. A' becsületes emberekre, a' kik vélek ellenkezni mernek beszédjekkel, inkább gyanakodnak, mint a' csalfa hizelkedökre. Ellenben, a' kik Országoknak igazgatására jól meg-taníttatnak, és az embereknek meg-választásában értelmesek, tudják, mit kivánhatnak, tölek, és miképpen nyerhetik-meg, a' mit kivánnak. Jól tudják átallyában, ha a' fel-tett dolgaiknak végezése alkalmatosok-e, kiket azokra rendeltek? ha jól meg- értették-e', hogy szándékjoknak ki-menetelében meg-ne csalatkozzanak? Azonkivûl minden terhesebb dolgokba kûlõnõsõn nem kevervén magokat, annyival szabadosabban, 's-csak nem egy szempillantásban meg- fogják a' munkában-lévö leg-nagyobb állapotokat, 's-által- láttyák, ha ki-menetelek fö zéllyokkal meg-egyeznek-e'? Ha némellykor tõrténik azokban-való hibázások; sokat nem árthat a' föbb dolognak. Továbbá fel-nem háboríttatnak a' kicsiny állapotokon, melly a' szoros, és nemtelen indúlatnak jelensége. Nyilvánságoson tudják, hogy a' nagyobb dolgok hiba nélkül nem folytathatnak, a' kik szorgalmatosak a' hibák szerzésében. Veszedelmesebb a' hibázás gyanósága miatt semmit sem végezni, mint más gonoszságával egy keveset hibázni. Elég nagy bóldogság, csak a' kõzép-rendü állapotokban csallattatni. Mert azzal nem gátoltatnak-meg a' föbb dolgok, mellyekrül [p 0337] szûkséges egyedül gondoskodni a' Fejedelemnek. A' kinyilatkoztatott álnokságot pedig semmiképpen nem kell bûntetetlen hagyni. De némellykor az álnokságot meg-kell várni annak-is, a' ki azt valósággal el akarja kerülni. A' mühelyben semmi sincs el-rejtve a' mester és a' munkások szemei elött. De az Országnak nagysága miatt a' Király mindeneket nem láthat, és cselekedhet. Csak azokat kell õnnõn-magának véghez-vinni, mellyeket alatta-valói nem tellyesíthetnek; és látni, mellyek az érdemesebb, 's- terhesebb dolgoknak meg-választását illetik.

Végre mentor [!] monda Telemakusnak: kedvellenek az Istennek, és bölcseséggel meg-töltõzõtt Országot készítenek néked. Valamiket itt szemlélsz, a' te oktatásodra inkább, mint az Idomenéus világosítására szedettettek rendbe. Ezen bölcs tõrvények, mellyekkel igazgattatni csudálod Sálentumot, csak példázzák azon dolognak valóságát, mellyeket Itakában cselekendesz jõvendöben, ha szerencséddel meg-egyez tõkélletességed. de már ideje, hogy el-indúlásunkrúl-ís gondolkozzunk. Készen vár az Idomenéustúl el-vitelûnkre rendeltetett hajó.

Telemakus sem késet ki-jelenteni, minémü indúlattal vólna ezek iránt. De nem vólt nyughatatlanság nélkül szándékának kinyilatkoztatásában-való tekintete bizonyos hajlandóságáért, mellyért becses kezdet Sálentum nála lenni. Talán vétkül fogod tulajdonítani (úgy-mond) hogy meg-nem emlékezvén jõvevény sorsomrúl, kõnnyebben mint illik, szerelembe keveredem. De soha csendes nem lehetne elmém, ha Idomenéus leányához Antiopéhez való gerjedezésemet töled el-titkolnám. Nem ollyan vak kivánság ez kedves barátom, a' minémütül engemet a' Kalipsó szigetében meg-mentettél. Jól tudom azon sebnek nagyságát, mellyel Eukáristúl meg-sértettem vólt; kinek még csak nevét sem bocsáthatom-ki indúlatom háborodása nélkül ajakimon. El-nem tõrölte ötet még az ûdönek hoszszasága, és távul-léte. Intettetem azért magam példájával, hogy magamban kételkedjem. De kûlõ,bõzök azok, mellyeket Antiope miatt érzek. Ne ostoba szeretet, és hevesség ez, hanem értelmes meg- õsmérés, becsülés, és szivemnek gyözhetetlen el- hitetése. O melly bóldog vólnék, ha életemet [p 0338] véle tölthetném. Ha viszsza-adják atyámat a' halhatatlan Istenek; ha Telemakust magánosságában hagyni nem akarják; jegyesemnek választom Antiopét. Szeretetemnek okai a' halgatása, szelídsége, szemérmetessége, dolgossága, szorgalmatossága, mellyel a' gyapjútúl, vàrrástúl nem kémélli kezeit; annyának halála után a' háznak gondviselése, az aszszonyi ékességeknek meg- vetése, szépségének majd semmire-való becsülése. Midön a' síp zengésénél a' Krétai leányok elött az attya parancsolattyára tánczolna, vélnéd ötet a' Grácziák seregében a' vig Vénus testvérének lenni. Ugyan véle vadászatra menvén, ékes öltõzetivel, nyilak lõvésében a' Driades szolgáló csoporttya kõzõtt õrvendezö Diánát ábrázolta. Egyedül maga, a' mit mások csudálnak, láttatik nem tudni. A' templomba-való menetelével szenteltt készületet hordozván fején kosárokban, bizonyára õnnõn maga azon Istenségnek mondathatnék, a' mellynek imádására szándékozik. Es minémü áhétatossággal szemléllyûk foglalatoskodni az Isteni szolgálatban, engesztelni az Isteneket, vagy a' vétek meg-bocsatására, vagy a' szerencsétlen jeleknek el-távoztatására? Aranyos töjével az aszszonyoknak serege kõzõtt Minerva helyett kõszõnteném, a' ki emberi ábrázatba öltõzvén a' földieket a' tudománmyokra taníttya. Õ a' tõbbieket õsztõnõzi biztatásával: enyhíti az alkalmatlanságot; unalmát eltõrli a' munkának ékes szavának hangosztatásával, mellyel az Isteneknek csuda cselekedeteiket számlálgattya. Szebben, 's-gyengébben le-nem irhattya a' rajzolás, a' mit ö töjének varrásával. Bóldog annak élete, a' kihez ötet házas társúl kapcsollya a' szeretet kõtele. Nem félhet semmitül, csak el- vesztésétül, vagy által-élésétül.

Bizonyságim az Istenek, kedves Mentorom, hogy kész vagyok az el- indúlásra. Antiopéhez-való szeretetemnek ugyan, és életemnek egy határt vetettem. De el-indúlásunkat egy szempillantásig sem fogja gátolni. Hogyha más férjét rendeltek számára az Istenek, én õrõkõs gyázban lészek. El-megyek mindaz-által, és mindjárt pedig; noha tudom, hogy távozásommal meg-fosztathatom személlyétül. Szeretetemet mind ö 's-mind attya elött fogom titkolni. Néked egyedül illik tudni, mid a' Királyi székének viszsza-nyerésével [p 0339] Ulissesnek tetszése fiának kivánságához járúllyon. Ezekbül által-látod kedves Mentorom, minémü kûlõmbség légyen a' mostani akaratom, 's-akkori hevességem kõzõtt, midön Eukárishoz vakoskodó ragaszkodásomat sajnállottad.

Jól értem, felele Mentor, mind-kettönek kûlõmbségét. Antiope szelíd, csalárdság nélkül- való, és okos: nem kerûli a' dolgot: tud halgatni, és mindeneket rendivel és mértékletesen cselekedni. Mindenkor foglalatos, mindaz-által szabad mindenkor, mert dolgait idejében végzi. Házi rend-tartása sokkal inkább ékesíti, mint személlyének szépsége. Tõbb cselédeknek: jobbíttya, pirongattya, meg-veti kéréseket, mértékeli a' költséget, még-is kedveltetik mindenektuül. Mellynek ez az oka, hogy se indúlatinak rendetlensége, se vakmeröség, se hebehurjaság, az aszszonyoknak tulajdonsági, ebben a' szüzben nem találtatnak. Szeme intésével jelenti akarattyát. Félnek meg-bántásátúl. Szorgalmatosan magyarázza parancsolatit, 's-azokat a' cselekedendök tehetségéhez alkalmaztattya. Harag nélkül meg-mondja hibájokat, 's-azokat kegyes biztatásával bátoríttya. Õ benne helyhezteti szivét Idomenéus, mint az utazó a' lagy füben az árnyékok alatt nyugtatandó tstét. Jól szeretsz, én Telemakusom. Ollyan kincs Antiope, melly a' meszsze-lévö Országok rejtekében-is meg-érdemli keresését. Se elméjét, se testének szépségét hivságos ékességekkel nem czifrázza; meg- tartóztattya indúlattyának heves erejét alázatosságával. Szûkség felett, és idején kivül nem szól: 's-midön szól, szájábúl folynak ékes szavai. Tréfés mulatságai nem mesterséggel eröltettek, hanem mintegy szûlettetnek ajakin. Mihelyt száját a' szólásra mozdíttya, mindnyájan halgatnak a' jelen-lévök; azzal pedig annyira nevekedik szemérmetessége, a' szorgalmatosabb figyelmetességnek észre-vételével, hogy kezdett beszédjét csak nem félbe-szakaszttya. Mi-is alig halhattunk szólani.

Emlékezel róla, kedves Telemakusom, midön az attyátúl hivattatott? Meg-jelent alá- fûggesztett szemekkel, 's-díszesen bé-fedeztetve. Beszédjét csak azért kezdette, hogy Idomenéus haragját engesztelné, a' ki egy rab szolgáját keményen akarta vala bûntettetni. [p 0340] Eleintén dicsírte attyának szándékát. Azután alkalmatos szókkal csillapította háborodott indúlattyát. Végre, a' mit a' vétkes mentségére gondolt hasznosaknak lenni, elö-hozván (noha meg-nem mutatta, hogy a' véteknél nagyobb vólna haragja) az igazságra, és kõnyõrületességre térítette. Tétis a' vénNéreusnak hizelkedvén, nem csendesítheti nagyobb kellemetességgel a' fel-dagadtt tengernek tajtékos habjait, mint Antiope attya indúlattyának hevességét. Noha pedig semmi hatalmat valaha magának ne fog tulajdonítani, sem szépségének kedvességét annak szerzésére ne fordíttya: mindaz-által jõvendö férjének szintén olly kõnnyen fogja igazgatni alméjét, valamint most lanttyának hangzását ékesen egyezteti. Azért mondom, kedves Telemakusom, hogy helyes a' szereteted. Az Istenek ötet néked rendelték. Bölcsen szeretsz. De várakoznod kell, még Ulissestül néked adattassék házas-társúl. Szeretetedet-is okosan titkoltad elötte. És ha szintén homályos kérésedbül észre-vehette vólna-is gondolatidat, meg-vetvén hajlandóságodat, meg-szünt vólna tisztelésedtül. Soha az nem a' maga, hanem az attya tetszését fogja férjhez-menésében várni. De nem-is fog menni, hanem ollyanhoz, a' ki mind az Isteneket féli, mind az illendöséget kõveti. Tapasztaltad, hogy viszsza érkezésedtül fogva ritkábban mulattya magát; inkább tartóztattya szemeit. Tudja hadi szerencsés tõrténeteidet. Tudja nemzetségedet, 's-nemességedet. Tudja életednek folyását, és az Isteneknek veled kõzlõtt jó téteményeket. Azért-is bánik veled olly vigyázva, és szemérmetesen. Nosza, indúllyunk Itakába Telemakusom! Már csak az a' dolgom, hogy atyádat ismét meg-láthassad, és te olly korba helyheztessél, hogy Antiopét el- nyerhessed; a' ki ámbátor a' hideg Algyides pusztáiban, 's-nem Királyi atyának karjain nevekedet vólna-is, tégedet mindaz által szerencséssé, és bóldoggá tenne személlyével.