HÁZI KERESZT VAGY SZABAD AKARATBÓL FEL VÁLLALT HOSZSZAS TORTÚRA. 0003


HÁZI KERESZT.

Vévén e' világot, szemem czirkalmára
Visgálni, embernek, mi vólna kárára?
Abban nyugtattam meg elmém utóljára,
Nints semmi, a' mi ne vólna ártalmára.

Minden állapotot, bár elö forgatok,
Tsendes nyugodalmat, még sem találhatok,
Szerzetest, katonát, világit láthatok:
De életek Veksza, mert mást mit mondhatok?

Vekszál némelyt tisztje 's fö elöjárója,
Másnak, házi bajja préselö sajtója,
Némelly lót, fut, fárad, mint Nóé hollója:
Tsendes Ararátra még sem jut hajója, Katonát rettegtet, ellenség fegyvere,
A' melly dühösséggel sokat által vere,
Gazda embert, dolog öl, kopig tenyere,
(2 ... ]

[p 0004] Ezen közönséges szemben tünö bajok,
Mellyek ránk tódúlnak, mint köpüre rajok,
De belöl vagynak más titkos kinzó jajok,
Kik vivják szivünket, mint gálxát a' zajok.

Az élet módját hát, ha kérdöre vészem,
Mi vólna jobb lenni: ezt a' érdést tészem?
Feleletül tudom, sokatól ezt vészem:
Ha meg házasodom, a' lessz leg jobb részem.

Jó, el hiszem, mivel Isten rendelése,
Hogy emberi nemnek légyen terjedése,
Próbálja is, kinek van hozzá tettzése,
De soknak ebböl jö lelke el vesztése.

Jó a' jó feleség, Salamon is irja,
Mert ez, az életnek 's a' léleknek zsirja.
De a' rossz, férjének el temetö sirja,
Rossz asszony erköltsét mert angyal sem birja.

Láttam már éltemben, sok Gavallérokat,
Kiknek magasztalta világ, virtusokat:
De hogy házasságra forditák magokat,
Az által el veszté bóldogulásokat.

Fényes vólt némellyik 's ékes elméjével,
Más, gazdag, jószágos, raodott pénzével,
So virágzott eszes deli termetével:
(2 ... ]

[p 0005] Sok féle praktika van az asszonyokba,
nem tudom mindenbe: de mondhatom sokba.
Ha dughatja fejét, a' fö kötö tokba,
Férjét mint vekszálja feje fö azoba.

Nem tzélom hogy szoljak más mesterségekröl,
Hanem rövideden, tsak az illyenekröl,
Kik bal itélettel vagynak a' férjekröl,
Mert ki is tudhatna irni mindenekröl?

Nints ennél veszettebb gonoszabb praktia,
Nem segithet ezn Doktor sem Patia,
Nem szárazt olly szörnyen Ftizis sem Hetika,
Mint férjét az illyen asszony Politika.

Szép szinnel mázolja, urához szerelmét
Azonban tetteti szivének gyötrelmét,
Félti tám mást szeret, épzeli sérelmét,
Hamis vádot gondol, mutatja félelmét.

Bár hiv légyen férje, hamisnak vádolja,
Inti, ettöl 's attól, hogy magát meg ólja,
Pedig ez illy gyanut tsak maga gondolja,
'S annál fogva osztán ártatlan hurtzolja.

Igy szóll: én tégedet, melly igen szeretlek,
Ugy hogy, hiv szivemböl ki sem vethetlek,
Mikor nem látlak is, el nem felejthetlek,
De te nem vagy igaz. Hát méltán félthetlek.