GELEI JÓZSEF: KLIMIUS MIKLÓSNAK FÖLD ALATT VALÓ UTJA. 0280


Radir Havának elein

Meg-indulunk, megyünk, tsikorog a' gája
Jó szelünk szolgálván, lobog vitorlája,

annakokáért, mi, kik evezök voltunk, mivel a' vitorlák segedelmével könnyen mentünk evezésre nem lévén szükségünk, [p 0281] tsak henyéltünk. Negyedik nap pedig
Nagy hirtelen jutunk szél veszes idöre
Zuhognak a' habok hátra és elöre
Kiáltják mindnyájan nosza evedzöre
Tarts kormányt, huzz vigyáz, ne néz szemre före.
Hánnya veti a' szél habok közt gájánkat.
Le kapta, tengerbe tsapta vitorlánkat,
Lotsog a' hab-, szem közt tsapkodja pofánkat
Felejteti vélünk Apánkat Anyánkat.
Én-is némellyekkel az evedzöt ráztam
Galléromtól fogva talpamig meg-áztam
Most az evedzésben hevültem, majd fáztam
Keserves kinok közt sirván hajókáztam. Látván pedig a' hajós gazda, hogy ez a' dolog nékem igen nagy terhemre esik, ottan ottan pihenést engedett, és az után ez alá való szolgálat alól végképpen-is fel-szabaditott. Miért tselekedte ezt az emberséget velem; azért e', hogy engem ártatlannak lenni ismért, vagy pedig azért hogy a' parókának bölts találásáért jobb állapotra-is méltónak itélt? voltaképpen meg-nem mondhatom. Három parókákat hozván magával, [p 0282] azokat nékem a' fogorgatás és tisztogatás végett ki adta, ugy hogy én az evezö hajós legénységböl tsak hamar hajfodorittóvá lettem. Továbbá a' mi hajós gazdánk, azt az emberséget-is tselekedte én velem, hogy mikor kikötö partra jutottunk, én-is mindenkor azoknak száma között vóltam, kik a' szárazra ki mehettek, és az által nékem elég alkalmatosságom esett a' magam gondos kivánságinak eleget tenni.

A' tengeren való menésünkben siokáig semmi meg-jegyzésre méltó dólgot nem láttunk, hanem minekutánna annyira bé-mentünk, hogy már a' partokat nem láttuk.
Ott némelly állatok magokat fel-adták,
Vad ábrázatjokat vizböl mutogatták.
Ezek Sirenek voltak, kik, valamenyiszer a' habok dagadási meg-szüntek, mind annyiszor a'hajóhoz jövén alamisnát kértek.
Ortzájokról vélnéd Férfi embereknek,
De köldök tájjokról gondolnád szüzeknek,
Alább ha tekinted tagjait ezeknek
Hal formát mutatnak nyilván mindeneknek.
[p 0283] Majd tsak nem ollyan formán beszéllettek, mint a' Martiniaiak, ugy hogy azokkal némelly hájós legényeink minden tolmáts nélkül beszélhettek. Mikor pedig én egyiknek kérésére egy falat hust vetettem, esennen reám nézvén igy kiáltott fel:
Majd koronád lészen, van páltzád Hertzegi készen!
De én az ö jövendölését mint hijjában való hizelkedését tsak nevettem, nóha a' hajós legények szentül bizonyitották légyen, hogy a' Sirenek a' következendö dolgoknak meg-jövendölésében ritkán hibáznak. Nyoltzad napi hajókázásunk után láttunk egy földet mellyet a' hájósok Pikárdániának lenni mondottak. Mikor pedig a' ki kötö hellyre érkeztünk, ott egy Szarkát, a' ki fel-'s alá röpdösött nagy érdemü embernek és Vamszedö Urnak állitottak lenni. Alig álhattam meg- nevetés nélkül, mikor hallotam, hogy a' szarka illyen hivatalt visel, és mikor láttam, hogy a' tárház gazdája
Fel-'s alá röpdösött a' levegö égben
Szárnyát tsattogtatta a' magas térségben.
[p 0284] A' Vámosnak illyen formájából gondoltam a' vám körül forgolódó szolgákat legyeknek lenni.

Minekutánna háromszor a' mi hajónkat meg-kerülte, ismét a' szárazra ki ment, és három kissebb szarkakkal együtt viszsza fordulván hajónk orrába le-szállott. Tsak nem meg-sérültem, ugy nevettem, mikor láttam, hogy ezekhez a' szarkákhoz egyik tolmátsunk millyen buzgó tisztelettel ment, és velek sokáig-is beszéllett. Azért jöttek oda, hogy a' mi portékáinkat meg-visgálják, mert az ö szokások szerint meg-kellett keresni, ha nem volna e' nálunk tilalmas portéka, kiváltképpen pedig Slák-fü. Ennek a' fünek bé-vitele keménnyen, meg-tiltatot a' Tanáts által, 's ugyan azért a' mi hajónknak minden szegit lyukát öszve tsuszták mászták és zsákainkat tarisznyáinkat ki forgatták. Mert hogy ezért a' füért a' leg-drágább és szükségessebb portékákat-is fel-tserélni szokták a' lakosok, azzal ollyan kárt okoznak, hogy a' Pikárdaniai füvek, nóha azoknak-is hasznával szinté ugy élhetnének, nem kellnek, és meg-oltsulnak; ugy annyira hogy a' Pikárdoiak ennyiben hasonlók a' mi Europai lakosainkhoz, [p 0285] mert szintén ugy ök-is tsak azért kapnak az idegen portékákon, hogy meszszünnen hozattatnak és idegen földön teremnek. A' fö-vámos, minekutánna a' mi tolmátsainkal sokáig beszéllett, a' hajó fenekére le- szállott, és onnan viszsza fordulván, 's haragos szemeit reánk vetvén azt mondja; nem szabad mi nékünk Pikárdániában kereskedni, mivel a' tilalmas portékáknak bé-hordásával a' szövetséget meg-szegtük. De a' mi hajós gazdánk, mivel az ö sokszori tapasztalása szerint tudta módját, miképpen kellessék a' vámos haragját le-tsendesitteni, egy néhány font Slak füvet ajándékozott néki, és mindjárt az ö haragja meg szünt, 's hogy portékainkat a' hajóból ki rakhassuk, meg-engedte.

E' meg lévén tsak hamar temérdek szarkáknak sokasága oda röpül. Ezek mind Kalmárok voltak. A' mi hajós gazdánk pedig a' szárazra akarván ki menni, engem némellyekkel együtt maga után szóllitott. Négyen mentünk ki a' hajóból; egyik volt maga a' hajós gazda, második én, és még két majmok, kik közül az egyik a' társaságnak tanátsosa, a' másik pedig tolmáts vala. Ebédre hivott [p 0286] minket a' Vámos Ur, de, mivel a' Pikárdaiak széken nem ülhetnek, semmi asztala sem volt, és azért tsak a' pádimentom közepire teritették az abroszt. Drága Uri étkeket hoztak fel, de igen apró tálatskákban, és mivel a' konyha a' felsö Contignátzión volt, minden tál étket négy szarka hozott, és mintha váluban hozták volna azt, ugy ereszkedtek alá. Az ebédnek vége lévén, vezet minket a' Vámos Ur egy könyves házba, hol-is felette sok könyvek voltak, de tsak ollyan aprók, hogy a' legnagyobb darabok és az egész levélben lévök-is alig voltak akkorák mint a' mi Kalendariumunk. Alig tártóztatthattam meg-magamat a' nevetéstöl, mikor láttam, hogy a' könyves ház gondviselöje a' nyoltzad és tizenkettöd részben való könyvetskéknek le-szedésére a' fölsö poltzokra fel- repült. A' mi a' többeket illeti; nem sokat külömböznek a' Pikárdániaknak épületjeik a' miéinktöl, akár az ö roppant alkotmányira, akár pedig az ö belsö ekességekre nézve; ágyaik pedig, mint a' madár fészkek, a' padlás alatt függenek. De talám itt azt fogja valaki kérdeni, hogyan tudnak a' szarkák, kik az apróbb nemzetség közül valók, ollyan roppant házakat épitteni? [p 0287] Lehetett azt látni egy házon, mellyet éppen akkor fundamentomából épitettek; mert azon egyszer 's mind egynéhány ezereken dolgoztak, ugy hogy az ö sokaságokkal és gyors repdesésekkel erejeknek fogyatkozását ki pótolták. Annakokáért szinte ollyan hamar fel-épülnek itt a' Pikárdánai házok, mint a' mieink. A' Vámosnak Felesége, mivel gyermek ágyot fekütt nem jött bé-mi hozzánk; mert itt a' gyermek szülésben fekvö Aszszonyok, addig ki nem mennek mig az ö Fiaik mezitelenek; de rövid napok alatt, ugy mondá a' Gazda, ki fog menni az ö felesége, mert már a' fiait veri az Annyok tolla.

Mivel pedig e' tartományban nem sokáig késtünk, azért ennek állapotját és az ö lakosinak természetit és erköltsét le nem irhatom. Akkor mindnyájan nagy félelemben voltak a' nagy haboru miatt, melly nem régiben a' Pikárdániak és és [!] Húrosok között támadott; kiváltképpen pedig, mivel éppen a' mi oda érkezésünk után való nap hozták hirül, hogy a' Hurosoktól a' levegö égi ütközetben nagyon meg-verettettek a' Pikárdániak: minekokáért az Hadi fö-vezért törvényre [p 0288] idézték, és az ö szárnyainak el-vágattatására itélték. Itt ez a' büntetés nagynak tartatik, és nem sokat külömböz a' fej vételtöl. Mi pedig portékáinkat fel-tserélvén, és hajóra rakodván meg-indulunk: hát mindjárt a' száraztól nem meszszire látjuk a' sok tollakat, mellyeket a' tenger habja hordozott; innen azért gondoltuk, hogy itt volt az ütközet a' Szarkák és Hurosok között.

Harmad napig tartó hajókázásunk után érkeztünk a' musikás földnek partjához. Itt a' vas-matskákat meg- vetvén a' szárazra ki mentünk; a' tolmátsunk pedig elöttünk járt egy ollyan musikáló szerszámmal mellyet közönségessen Bassumnak mondanak. És mivel én meg-nem foghattam, hogy mi végre vetette azt az ö nyakába, az nékém szörnyü nevetséges dolognak láttatott. Minden felé pedig tsak pusztaságot látván, és tsak egy teremtésnek nyomát sem találván a' hajos gazdánk parantsolja, hogy kürtöléssel adjunk hirtt a' lakosoknak ide érkezésünk felöl. Hát a' kürtölésre mintegy harmintzig való musikáló szerszámok vagy-is Bassusok hirtelen oda tsödültek Ez a' dlog nékem valóságos boszorkányságnak lenni láttatott, mivel [p 0289] az egész utamban ennél tsudálatossabbat nem láttam. Ezek a' Violinus Bassusok, kiket-is e' föld lakosinak lenni gondoltam, igy voltak formálva: Fellyül kitsiny fejek és hoszszu nyakok volt, a' derekok pedig rövid lapos lévén szép simán bé-volt deszkázva, ugy hogy az ö deszkázatjok és testek között üresség volt. A' természet pedig köldökökön fellyül egy széket vagy-is lábot négy hurokkal együtt adott nékik. Egész testek tsak egy lábon állott, ugy hogy mindnyájan egy egy lábon ugrándozván olly frissen jártak, hogy hirtelen gyorsasággal az egész mezön-is keresztül futottak. Hogy a' dolgot rövideden meg-mondjam; gondolnád öket az ö formájokra nézve valóságos hegedüknek lenni, tsak hogy két kezek volt nékik. Egyikben hegedü vonót tartottak, másikkal pedig a' hurokat pengették. A' mi tolmátsunk-is, ki a' lakosokat beszelgetésre szóllongatta, azt a' szerszámot, mellyet magával hordozott,
Bal kezével tartván néki egyengette,
Tanult ujjaival hurjait pengette,
Vonóját jobb kézzel gyengén billegette,
Igy magát azokhoz hasonlóvá tette,
[p 0290] és majd a' huroknak pengése által beszélgetett velek; ugy hogy most egyik, majd pedig másik musikálván, egy másnak akaratját zengedezés által értették. Elöször tsak Adagiót tengedeztek, és elég szép egyenlö hangitsálással, de azután egy mással ellenkezve hangzottak: végre pedig a' musikálásnak ama' kedves és kellemetes hangu Praestoval véget vetettek. Hogy ezt a' mieink hallották, örömökben tombolván azt mondották, hogy már a' portékáknak árán meg- van az egyesség. Azután ki tetszett, hogy az elsö Grave tsak elöre való beszédet jelentett, és egy másnak köszöntében meg-állott. Mig pedig egy mással ellenkezve tengedeztek, addig alkudoztak; végre pedig ama kedves hangu Praesto a' dolognakszerentsés ki menetelét jelentette; mert mi azután tsak hamar a' hajóból ki rakodtunk. A' melly portékák ide hozattatnak, azok között leg- kapóssabb a' gyánta, mellyel a' musikás Földnek lakosi az ö hegedü-vonójokat vagy musikáló szerszámokat szokták megkenni. Annak okáért, a' kik valami gonoszságban tapasztaltatnak, törvény szerint az ö vonójoktól való meg-fosztatás fej vétel gyanánt tartatik. Mikor meg-hallottam, hogy mellettünk a' szomszédban [p 0291] törvény szék tartatik, kivánván a' musikás törvénynek folyamotját' látni, oda futottam. Hát a' Prókátorok szó beszéd helyett az ö vonójokat mozgatták, és az ö hasokon lévö hurok zengése által felelgettek. A' Törvénynek folyamatja alatt egy mással ellenkezö zengzések hallattatta, és az ékessen való szóllás tsak a' tanult fris kézben állott. A' pörnek pedig meg-disputaltatása után a' Biró fel-kelt, és vonóját kapván Adágiót dudolt; melly-is annyit tett, mint Sententiát mondani; mert a' Sententiának Exekutori mindjárt ott toppantak, és a' meg-Sententiáztatottnak vonoját azonnal el-vették. A' kisded gyermekek itt ollyan musikáló szerszám formát mutatnak, mint a' mellyet mi Karvasoknak mondunk. Ezeknek, mig három esztendöket nem érnek, vonókat nem adnak. Ha pedig negyedik esztendöbe fordulnak, oskolákra küldetnek hegedülést tanúlni, vagy a' mint mi mondjuk Abécét tanúlni, és mind addig az ö tanittójoknak veszszeje alatt tartatnak, mig helyessen musikálni nem tudnak, és a' vonót tsikorgás nélkül mozgatni meg-nem tanulják. Az illyen musikáló gyermekek fel- 's alá késérgetvén bennünket hegedüléssel ostromlottak. A' mi emberünk [p 0292] pedig, ki a' musikás nyelvet értette, azt tolmátsolta felölök, hogy azok mi tölünk gyántárt kéregettek. Mig igy koldulgattak Grávét vagy Adágiót vontak: mikor pedig valamit kaptak fris Praestot hegedültek. Mert a' köszönetet ezzel fejezték ki. Ha pedig semmit sem kaptak, az egészz Hélikon él-halgatott.

Dolgainkat itt kivánságunk szerint el-végezvén, Kusán Havának vége felé a' Musikás földröl meg-indultunk; és minekutánna egy néhány napokig hajókáztunk, némelly partokat láttunk. Mivel pedig onnan felette igen büdös szag jött az orunkba, gondoltuk ott Pigloszszát lenni. E' földnek lakosi hasonlók az emberekhez, hanem abban külömböznek, hogy ök, szájok nem lévén, hátulsó részeikkel szóllanak. A' ki elöször hajonkhoz jött, gazdag kalmár vólt; ki-is az ö nemzertségének szokása szerint hátulsó részével bennünket meg-köszöntvén, portékáinkon kezdett alkudozni. Éppen akkor a' mi borbélyunk meg-betegedvén, és az én vesztemre erötelenkedvén, kéntelenittettem magamat egy Pigloszszai borbéllyal meg-borotváltatni. És mivel a' Pigloszszai borbélyok az Europai borbélyoknál-is tsatskábbak [p 0293] szoktak lenni, az-is a' ki engem borotvált, az egész házat tele töltötte büdösséggel; ugy hogy az ö el-menetele után tömjénnel kelletett ki füstölni azt. Én ugyan a' természettel ellenkzö tsudálatos doldoknak [!] látásához annyira hozzá szoktam, hogy már semmit sem tartottam tsudának lenni: de mivel az emlitett rosz miatt felette alkalmatlan vólt a' Pigloszsziakkal társalkodni; azért igen siettünk innen el-menni; még tzélunknál-is elöbb fel-szedtük vas matskáinkat; mert egy Pigloszszai gazdag vatsorára hivott minket, és mi vállat vonitván, más külömben nem akartuk elmenni, hanem tsak ollyan fel-tétel alatt, ha a' vatsora alatt senki sem szóll egygyet-is. Mert a' révböl el-indultunk, a' Pigloszszaiak minékünk hátulsó részeikkel a' partokról szerntsés hajókázást kivántak; mi pedig, mivel a' szél felénk éppen onnan fujt, kezeinkel viszsza integettünk, hogy ne fáraszszák magokat az ö köszöntésekkel: mert a' fölösleg való udvariság-néha unalmas. A' melly portékákat a' Martiniabéliek ide szoktak hordani, leg-inkabb róla vizböl, balsamból, és külömbb-külömbb-féle szagos drága kenetekböl állanak.