GYÖRFI JÓSEF: KLIMIUS MIKLÓSNAK FÖLD ALATT VALÓ UTJA. 0001


ELSÖ RÉSZ.

E' Könyv Irójának Föld alá való le szállása.

Minek utánna 1664dik Esztendöben az Hasniai Akadémiában kétszer meg-próbáltattam, és mind a' Filosofiában mind pedig a' Theologiában való Tudossaktul nagy ditséretet nyertem, a' hazámba viszsza menni készültem; és jól lehet mind a' két féle tudományokban ki adott Leveleim szerint tanúlt Ember voltam, de pénz nélkül szállottam egy hajóba, a' melly Norvegiának Berga Városába igyekezett. Hasonló szerentsétlenségem vólt nékem a' több Norvégiai [p 0002] Tanulókkal, kik a' Tanulásbúl üres erszénnyel szoktak hazájokba viszsza menni. Jó szelünk lévén hat napok alatt való hajokázásunk után szeretséssen Bergás Városának ki kötö partjához jutottunk. Igy a' Hazámba el- érkezvén, sokkal tudossabb vóltam ugyan de egy csöppel sem gazdagabb, mint az elött; ugy hogy egy darabig kéremés szerint az Atyámfiain élödtem, de az idömet hijjában nem töltöttem. Mert hogy a' Természet visgálásának Tudomanyában, mellyet tanultam, elöbb mehetnék, és a' Földnek természetit, 's a' Hegyeknek belsö részeit meg- visgálhatnám, szorgalmatossan az egész Tartománynak minden szegit lyukát el-jártom. Nem volt olly magas kö száll a' mellyre föl-hagni, sem olly mélly verem, a' mellybe le-menni kész nem vóltam, hogy valami kellemetes természeti ujj dolgot találhassak. Mert a' mi Hazánkban sok dolgok vagynak ollyanok, mellyek felöl sem nem halélottunk sem nem olvastunk; ha pedig azok Frantzia, Olasz, és Német országban, vagy akár melly tsudálatos dolgokkal bövölködö Tartományban lettek volna, eleget hallottunk, olvastunk, és tapasztaltunk volna felölök. A' többek között, mellyek [p 0003] elöttem inkább meg- jegyzésre méltók, vala egy nagy száju mélly barlang Flöien Hegynek tetejében; és mivel annak száján szaakadozva való lehelléssel, mintha nyögne, lasu és kellemetes szellö jö vala ki; annakokáért a' Bergási Tudosak, kiváltképpen pedig amaz hires nevezetes Abelinus, és ama nagy oskolának tenittója Eudardus, a' ki az Ég forgásában és a' Természet visgálásában igen tudós vala, méltónak tartották, hogy meg-visgáltossék a' böltselkedésnek gyakorlására nézve; és mivel öregségek miatta magok meg-nem visgálhották, gyakran öztönözték a' népséget annak meg-visgálására: annyivalis inkább, mint hogy ugy szokott lehelleni mint az Ember. Én ezeknek beszédjek által, és rész szerint magam indulatjábólis serkentetvén kezdek vala gondolkodni, hogy azon Verembe le száljok, és gondolatomat némelly Barátimnak kiis jelentém. De azoknak az én gondolatom nem tetzvén, azt mondják vala, hogy kétségbe esett bolond embernek gondolatja az. Mind az által, nem hogy az ö intésekkel föl-tett szándékomtul el-vontak volna, de azon mégtsak meg-sem indultam; söt a' melly okokkal rettenteni kivántok, azokkal inkább serkentettek: mert a' természeti [p 0004] dolgoknak fel- keresésére való igyekezet olly nagy vólt bennem, hogy azokért akár melly veszedelmes utakat módokat meg-próbálni kész voltam; és az én készzégemet öregbitette a' szegénységis, mert igen meg-szükültem, és keserü vala nékem más asztalán élnem az én Hazámban, hól minden reménységemrül meg-fosztatván által láttam, hogy ha valamelly vak merö tselekedettel-fel nem kapok, soha bötsületre nem kaphatok, és elöl nem mehetek. Annakokáért magamat meg-keményitvén, és a' mellyek fel-tett czélomra szükségesek voltak azokat el-készitvén, egy tiszta napon, Csütörtökön, jókor a' Voárosból ki indultam, hogy dolgomat el-végezvén, az nap ismét viszsza mehetnék. Azomban a' jövendö dolgoknak tudója nem lévén, által nem láthottam, hogy én
Második Fáëton esném nyakra före
A' Levegö égben forogván késöre
által mennék a' más világra, a' honnan tiz esztendökig tartó bujdosásim után térhetnék Hazámba Barátimhoz.

Erre az utra indultam 1665dik Esztendöben, a' mikor Bergában Polgár Mesterek voltak Munthe János és Szeverini [p 0005] Lörincz, Tanátsbéliek pedig Bertholdi Kristóf és Sandió Lörincz. Uti társaim valának négy nap számosok, kik magokkal a' le menönek szükséges köteleket és horgot hoztak. Egyenessen mentünk Svandikra, mellyen által kelletett felhagni a' hegyre. Es minek utánna annak tetejében azon helyre jutottunk, hól az a' veszedelmes lyuk vólt, el-farodván egy kevéssé fölöstökömölni le-ültünk. A' kor, mintha a' jelen való veszedelmet meg-éreztem vólna, kezdettem hülédezni, 's annak okáért Társaimra fordulván, azt kérdem tölök, kinek volna kedve leg-elsöben szerentsét próbálni? Mikor pedig egyik sem felelt, magamat néki bátoritottam, és az köteleket el-készitvén, 's magam-is el-készülvén, Lelkemet az Istennek ajánlottam. Midön pedig a' lyukba már le-ereszkedni indultam, Társoimat meg- tanitottam, mit köllessék nékiek tsinálni; hogy tudni- illik, mind addig ereszszék alá a' kötelet, mig nékem kialtásomat nem fogják hallani; ha pedig ki-áltoni fogok, meg-állapodjanak; és ha még-is többet fogok kiáltani, akkor a' barlangból mindjárt ki-vonjanak. Én pedig kezemben tartom vala a' horgot, hogy azzal, ha mi akadályom történne mentemben, el-háritsam. [p 0006] [ a 7-8. oldal hi nyzik ] Az a' szél melly engem nyakra före vitt, már soká tartott, mikor osztán érezni kezdettem hogy lankadok jobban, mentül közelebb jutnék egy Plánétához, vagy-is egy bizonyos Égi Testhez, mellyet utamban elöször értem. Az a' Plaánéta tapasztalható- képpen elöttem olly nagygyá lett, hogy osztán a' körülötte való sürüü köd forma levegö Egen által könnyen meg-láthottam a' hegyeket völgyeket és a' tengereket.
Ugy forgottam az Ég 's a' Föld között,
Mint mikor a' madár viz fölött röpdözött,
Halat akart kapni, azért tsak idözött,
A' Levegö Égben kerengve lejtözött.
Akkor vettem észre, hogy nem tsak uszok a' levegö Egben, hanem még kerengekis; ugy hogy a' melly menésem eddig egynes vólt, kerengövé lett mint az abronts. Itt bezzeg az üstökömis felállott, felvén hogy Plánétává, vagy a' közelebb való Plánétának Katonájavá ne változzam és örökös szédelgéssel ne keringózzam. De mikor meg- gondoltam, hogy az én el-változásom nékem semmi kissebségemre nem fog esni, vagy leg alább az égi Test, avagy az Égi Tstnek Katonája azon egy uton fog járni az éhel [p 0009] holt Filosofus Deákkal, akkor magamat néki-bátoritottam, és annyivalis inkább nem féltem, mivel a' szép tiszta Mennyei levegö Egben, mellyben uszkáltom, sem meg-nem éheztem sem meg-nem szonjhoztam. Mind az által eszembe jutván, hogy a' 'Sebemben van kenyér (a' Bergás Városbéliek Bolkennek hivják azt, melly hoszszu kerek formáju mint a' tojás) kész vóltam elövenni ès meg- probálni, hogy illyen állopotomban mint tetszenék inyemnek. De mihelyest belé haraptam, azonzonnal [!] tapasztaltam, hogy a' Földi eledel mind izetlen, azért-is azt mint hijjában valót, el-hajtottam. Hát az elhajtott kenéyr a' levegö Egben fent akadt, és a' mi nagyobb tsuda, körülöttem kerengett, 's akkor tanultam meg-a' mozgásnak mivoltát, melly azt okozza, hogy minden test, a' melly egyenlö mértékben vagyon kerengjen. Mellyre nézve, a' ki minapában szerentsétlenségemet megsirattam, kevélykedni kezdettem; mert láttam, hogy nem tsak tökélletes Plánéta vagyok, hanem egyszer 's mind ollyanis, kinek örökös Katonám vagyon, ugy hogy némelly részben be-illeném az öregebb tsillágzatok közé. És hogy erötlenségemet meg-vallyam olly kevéllyé [p 0010] lettem, hogy ha a' Bergáli Polgár Mestereket és Tanátsbélieket elöl találtom vólna, reájok se néztem vólna, söt tsak annyira se bötsültem vólna öket, hogy köszönjek nékiek, vagy horgomat reájok bizzam.

A' Mint tapasztalhattam, majd harmad egész napig voltam illyen állopotban; mert mikor a' közelebb való Plánéta körül szüntelen kerengettem, a' nappalt az éjjeltül meg- külömböztethettem; láttam hogy a' föld alatt való nap majd fel-kél, majd el-nyugszik, és szemem elöl el-enyészik; de meg-is ollyan éjjelt, mint mi nálunk szokott lenni, nem tapasztaltam. Mert ha a' nap el-nyugszik, ollyan világossága látszik az Égnek, mint a' Hóld világ; mellyet ugy tartottam, hogy a' föld alatt való napnak pirja legyen az, a' föld alatt való földnek szinén. Azt pedig formáltam magamnak, mint a' ki a' természet viszgálásának tudományában nem kevéssé jártos költes valék. De mikor azt gondolám vala hogy az Istenekhez közelebb volnék, és majd a' közelebb való Csillag visgálók, engemet, mint ujj Csillagot, a' körülem forgó Katonámmal együtt, a' Csillagok közé számlálnának; imé egy iszonyu [p 0011] szárnyas állot, hol a' fejem fölött, hol pedig jobb és bal oldalam körül röpdösni kezde. Elsöben azt gondoltam felöle, hogy valamellyik legyen az, a' Föld alatt való Égi tizen két Jegyek közül, és azért akartam volna, ha a' szüz Leány lett volna; 's bár a' lett volna! mert a' tizen két Jegyeknek seregébül tsak az az egy (tudni-illik a' szüz Leány) vigasztalhatott volna meg-engemet, illy magános életemben. De mikor az az állot hozzám közelebb jött, meg-ismértem, hogy egy haragos kegyetlen Grif madár: akkor el-felejtette velem az én elöbbeni mennyei ditsöségemet, és ugy meg-ijesztett, hogy jettemben az Akadémiai Testimonialisomat-is, melly szerentsémre a' 'Sebemben vólt, elölvettem, akarván néki mutatni, hogy én az Akadémiákat ki-tanúltam, és ollyan fel-szenteltetett Deák vagyok, hogy akár kinek-is meg-felelhetnék. Azomban tsendesedni kezdvén a' vér bennem, midön magamhoz tértem, a' magam bolondságát meg-nevettem. Nem tudtam még-is mé végre késérget engem az a' Grif madár, és kételkedtem, jót akar-e', vagy gonoszt: ugy-is gondoltam, tsak azért közelget hozzam, hogy ujj dolognak látásával akarja magát gyönyörködtetni. [p 0012] Mert hogy én emberi test formában horoggal a' Levegö Égben ide 's tová forgottam, és hogy a' kötelet mint a' farkamat utánnom vontam, olly Égi tsudának látszattam, melly minden oktalan állatot a' nézésre fel-inditott. És a' mint az utan meg-hallottam, abból az én tsudálatos formámból, a' közelebb való Földnek lakosi kölömbb-külömbb-féléket jövendöltenek, és felölem sokatt beszéllettenek. Mert a' Filósofusok és Mátémátikusok azt gondolták felölem, hogy üstökös Csillag vagyok, és a' kötelet farkamnak tartották lenni. Voltanak ollyanok-is, kik ugy vélekedtenek, hogy az az Égi tsuda valamely következendö veszedelmet, dög-halált, éhséget, vagy valami nagy változást jelent. Némellyek okoskodásokkal tovább menvén, a' mint meszszönnen meg- láthottak, az egész formámat le-rajzolták, és mikor a' Földre érkeztem, már akkor az én képen sokaknál le- festve, ki-rajzolva, és rézre-is ki-metzve találtatott. En pedig minek utánna a' Földre jutottam és a' föld-alatt valóknak nyelveket meg-tanultam, mind ezeket gyönyörködve, és jó izü nevetéssel halgattam.