ADÁNYI JÓZSEF: VERSES LEVELEZÉS, A' MELLYET FOLYTATOTT GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF MAGYAR LOVAS GENERÁLIS NEMES FÁBIÁN JULIÁNNÁVAL. 0001


Nemes Fábián Juliánnának Gróf Gvadányi József Generálishoz írt LSÖ LEVELE.

Méltóságos Gróf Úr! Múzsák Mecenássa,
Ama nagy Mecenás egy nagy lelkü mássa.
Bízván grátziádban te hozzád járúlok,
Tsekély Verseimmel lábadhoz borúlok.
Ezen bátorságom Nagyságod ne bánnya,
Söt illy tanúlatlant, mint én vagyok, szánnya.
Szánnya bennem, mivel nem sokat tanúltam,
Mint a' férges gyümölts tsak héjába húltam.
Instállom segítse e' vad fát óltani,
Hibás Verseimet jobbakkal tóldani;
Így talán e' vad fa gyümöltsöt-is hozhat
Az Aszszonyi Rend közt örömöt okozhat.
[p 0002] Most tsekély levelem feleletét kéri,
Így lángoló tüzem, óltását el-éri.
Lángoló szívemnek im tsak ez az oka,
Mólnár Borbálának dítséröja soka.
Mivel a' miólta olvastam könyveit,
Nem gyözöm tsudálni én-is szép müveit.
Azólta nagy tüzzel éget a' Poësis,
Ha az elme készül, készen van a' kéz-is.
Aztat ha akarnám bennem el-óltani,
Nem lehet, természet kisztet még tóldani.
Azért illy nagy lelkü Poëtához futok,
Ha kegyelmébe vész Parnassusra jutok.
E' Magyar hazában te-is vagy az elsö,
Mólnár Borbálának tisztelöje felsö.
Aszszonyi nemünket jkívánod segítni,
Idö töltésedben a' nevét említni.
Óh nagy dítséretre méltó Grófi jóság!
Elötted mi hírünk valóság, nem óság;
Ki világ elött-is mersz minket dítsérni,
Gyönyörü könyvedben versezésre kérni.
A' ki gyöngy könyvedet egyszer olvashattya,
Telyes igyekezet szívét által hattya.
Mólnár Borbálának itt olvassa nevét,
Egyszeribe érzi a' Poësis hevét.
Most magamról írok, mert imé így jártam,
Verselésbe kaptam, mikor nem-is vártam;
Mert Borbála könyvét mihent meg-szerzettem,
Szíves szeretettel mingyárt hozzá lettem.
y [!] versellyek ö lett meg-vallom ösztönöm,
[!] hogy már verselek, nékie köszönöm.
[p 0003] De imé verseim még faragatlanok,
Hibákkal tellyesek pallérozatlanok;
Ha Nagyságod lészen ebbe kalaúzom,
Tudom lantom húrjait, hogy majd fellyebb húzom.
Még Heliconra-is tudom fel-vezet,
Ahol a' Múzsákal foghatok majd kezet.
Jobbakkal szolgálok, ha olly idöt érek,
Most padig ezeröl botsánatot kérek.
Ezekkel maradok szíves tisztelöje
Nagyságodnak; bár nem vagyok esméröja.

Rév Komáromba 24-dik Október napján 1795-dik esztendöbe.

N. Fábián Juliánna. m.p. N. Bédi János hites társa.

Gróf Gvadányi Józsefnek ezen levélre tett válaszsza.

Nagy érdemü Aszszonyom!

Hogy ha egy véletlen dolgon ember el-hül,
Szíve háborodik, 's véri mintegy meg-hül.
Az eset okozza e' rendetlenséget,
Mivel fel zavarja az érzékenységet.
Nem tudgya hírtelen, hogy ö mit mívellyen,
Ha a' dolog levél, reá mit felellyen.
[p 0004] Szíve az el-bámúlt elmével küszködik,
És a' nem várt dolgon nagyon meg-ütközik.
Egy ideig mint egy márvány oszlop úgy áll,
Tehetetlen; másnak, magának se szolgál.
Egy kevés pihenés illy szívnek szüksléges,
Hogy légyen a' mint vólt ollyan tehetséges.
Aszszonyom! a' midön leveledet vettem,
Én-is szint így jártam, néma bálvány lettem;
Mert nem tudtam miként juthattam eszébe,
A' kinek nem vagyok esmeretségébe.
Az esméretlenhez nintsen-is kívánság (2 ... ]
És töle kívánni valamit hitvánság;
De végig olvasván verses leveledet,
És alatta látván nagy betsü nevedet,
Az öröm özöne borítá szívemet,
Fel- is élesztette érzékenységemet.
Ki-tanúltam abból, hogy új Múzsát szüle
Hazánkba Minerva, szívem már nem hüle,
Söt tapsoltam, mivel Múzsáinknak száma
Szaporodik; majd fog verselni sok Dáma.
Mert mi szép Nemünket példák fel-indíttyák,
Illy nemes munkákra szíveket buzdíttyák.
Ezen igazságot bátran itt ki- teszem,
Mert e' vallást a' te leveledbül veszem.
Írod; hogy munkáit Mólnár Borbálának
Olvasván, ereid mingyárt buzdúlának.
Apollónak kívánsz azólta szolgálni,
Laurusos Múzsái seregébe álni.
[p 0005] Nagyon magasztalom e' kívánságodat,
Ohajtom segítse az Ég szándékodat.
Hanem észre veszem, hogy egy kis félelem
Háborít tégedet, de okát nem lelem.
Ezen tudományhoz nem mersz bátran fogni,
De mond-meg, hogy mért kell szívedned [!] dobogni;
Mert e' leveledet, mely elméd gyümöltse,
A' tudományoknak nézze bár mely Böltse,
Tudom helybe hadgya, jóllehet tsak zsenge,
De a' ki illyt' munkál, olly elme nem gyenge.
Nem gyenge! söt mutat Múzsát ollyan készet,
Kit anny méhébe formált a' természet.
A' kinek tüze van, nagyon jó ízlése,
Választott szavakkal hangzik éneklése.
Nevettem mert írod, hogy te nem tanúltál,
Légyen úgy: de hányat már ebbe fel-múltál?
Aszszonyom tudgyad azt! Poëta születik,
Az Orátor pedig munkával tétetik. (2 ... ]
Látom én, hogy te-is erre születtettél,
Tán Versekre sírtál, midön feresztettél.
A' bátrakat szokta Fortuna segítni,
Féléngeket pedig hátra kénszerítni. (2 ... ]
Azért mint valamelly fegyveres Amazon,
Bátran menj! és éppen meg-ne ütközz azon,
Hogy te nem tanúltál: mert hogy fogantattál,
Már e' ttudományra te el- választattál.
[p 0006] Ki tetszik el-hidgyet a' vas- szeg a' zsákból,
Tudom-is ritkán lesz ezer Aszszonyságból
Poëta: de valod, hogy szíved ezért ég.
Ez hát olly ajándék, mellyet adott az Ég.
Tartsd nagy betsbe tehát ezen indúlatott,
Melly gyenge testedbe még böltsödbe hatott.
Fel-tett szándékodba semmi see gátollyon,
Szép híred és neved Hazánkba had follyon.
Tedd Mólnár Borbálát ebbe tükörödnek,
Hidgyed! hogy határa nem lesz örömödnek.
Ö-is eleintén mint te szint' úgy beszélt,
És a' verseléshez fogni felette félt;
De hogy Pegasussát jól meg-sarkantyúzta
Verselt; 's öt Apolló fel-is koszorúzta.
Szelek szárnyára költ most már híre 's neve,
Repül; mert belöle olly Poëta leve,
Hogy férjfi nemünk közt sokakat fen halad,
Pegasussa olly nagy serénységgel szalad.
A' gyakorlás által érünk kívánt véget,
Es meg- nyugosztaló tökélletességet.
Járd tehát bátran Parnassusnak úttyát,
Fel-találod tövén Castalius kúttyát,
Kristály színnel buzog azon szent erdöbe,
Mellybe sok szarvast vesz Diánna üzöbe.
Kóstold! meg-erösít, 's két szarvú hegyére,
Könnyen fel fogsz menni kies tetejére.
Ott a' kilentz Múzsák majdan körül vesznek,
Borostyán koszorút te fejedre tesznek.
Óh melly örömöd lesz e' szent sereg között,
Melly ártatlan színbe fejérbe öltözött.
[p 0007] És így temjénezik Apolló oltárát,
Mellyért böven nyerik fáradságok árát.
Tudom szerentsésen ha oda érkezel,
Komáromról akkor majd el-felejtkezel.
A' föld indúlástól sem fogsz ottan félni,
Mint Éden kertyébe olly vígan fogsz élni.
Azt ívánod tölem, hogy legyek Vezéred,
Mentorságom elett, véled; tzélod éred.
Óh drága Aszszonyom! kapol száraz ághoz,
Korhott már, és indúlt a' múlandósághoz.
Ha nyers törsöködbe eztet bé-óltanám,
Indúlt sarjazását meg-károsítanám.
Rég már azon idö, hogy Heicont hágtam,
Azólta Mars Istent én mindég imádtam.
El-aludott bennem a' Poësisi tüz,
A' mellyet gerjesztett akkot Minerva szüz.
Meg-nehéztelt reám, hogy öt' meg-vetettem,
Mars zászlója alatt szolgáatot vettem;
Már a' verselésben engemet nem segít,
Szent tüze mint hajdan, már mostan nem hevít.
Zörgö táborába Mársnak meg-öszültem,
És a' verselésbül egészszen ki-hültem.
Láthadd-is verseim minö lengetegek,
Mivel a' vénségtül ereim betegek.
Ugyan tsak kérésed meg-nem fogom vetni,
Taán nem fognak még hamar el-temetni;
Azért majd ha lantolsz, én melletted álok,
És mint vén hegedüs néked contrahálok.
Kérlek hát versekbe én velem levelez',
E' tetted el-hidgyed, majd arra kötelez,
[p 0008] Hogy levelezésünket majd ki- nyomtattatom,
'S a' két Magyar hazán keresztül futtatom;
Hogy meg-esmérhessék Komárom Múzsáját,
Melly ékessen tudgya pengetni hárfáját.
Ez ajánlás után levelem bé- zárom,
Választó leveled óhajtva el-várom.

( Költek Szakoltzai Házamba November Holnapjának 12-dik napján 1795-dik esztendöbe.

Nemes Fábián Juliánnának MÁSODIK LEVELE.

Méltóságos Gróf ūr, vitéz Generális!
Ki nagy vagy mindenképp, lészesz, söt valál-is.

(2 ... ]

Elö került az ösz omor setétséggel.
Az egész Természet kormos gyászba merül,
Mivel a' nap reá igen ritkán derül.
Smaragdos színébül, fü 's fa le- vetkezik,
És ennek helyébe kopaszság érkezik.
A' gyenge ágatskák bús gyászba borúlnak,
Mivel leveleik a' derektül húlnak.
Még az emberek-is, kedveten ortzával
Járnak; nem újúlván a' nap súgárával.
[p 0009] Nékem a' Teremtö kedvezett e' részben,
Mutat kikeletet éppen Novemberben;
Mivel e' hólnapnak tíz, 's hatodik napján,
Nagy öröm szálla-meg, egy, 's két óra táján;
Mert egy legényke jött hozzám, keze tele
Levelekkel, a' mint beszélgeték vele,
Mondá; ezek között az Aszszonynak vagyon
Egy levele; mellyen álmélkodtam nagyon.
Meg- visgálván, látom, Szakoltzárúl szalad,
Ez újság látáson, minden búm el-halad.
Öröm kiáltásom hallatik a' házban,
Kiáltom: nintsen már az én szívem gyászban!
Mert kedves Grófomnak levele érkeze,
Petséttye mutattya, írta maga keze.
Nézem: hát Apollóm írta, készítette,
Díszes szóllásával fel- ékesítette.
Ezen betses levél tellyes grátziáva,
Mellyet látván szívem alíg bír magával.
Örömömrül hoszszan most nem-is beszélek,
De e' nagy grátzián örvendek míg élek.
Öröm özöne közt, háladásra térek,
E' nagy Grófra Menyböl, minden áldást kérek;
Mert zsenge Versimre adott feleletet,
És ebbe ajánott drága ígéretet.
E' Grófi grátziát kelene hálálnom,
'S Nagysága elibe személlyesen álnom,
És lábai elött artzal le-borúlni,
Öröm özönébül bö könyveknek húlni.
Ezekkel nagy Grófom lábait ásztatnom,
Önnön kezeimmel gyengén mosogatnom.
[p 0010] De ezzel magamt nem ketsegtethetem,
Nintsen módom, tzélom nem tellyesíthetem.
Nints Hintó, nintsen ló, mellyeken futhatnék,
És Nagysága elött most udvarolhatnék.
Most hát tsak Versekkel lészek tisztelöje,
Méltóságos Grófom' hóltig üdvezlöje.
Azért; mert Verseim kívánnya segítni,
A' Magyar hazában nevemet említni.
Így tehát víg kedvel pengetem a' Lantot,
Kérvén egyengesse elöttem a' hantot;
Így majd gyenge Múzsám szebbeket fog szülni,
Ha Nagysága mellém kormányra fog ülni.
'S ha illy nagy Méltóság lészen Pátrónusom,
Meg-némúl mint bálván irígy Zoilusom.
Egek! még mit igér, hogy ki- nyomtattattya,
'S a' két Magyar Hazán Keresztül futtattya.
Leg-kissebb szolgálód nem tudgya hálálni,
Drága ígéreted, mint kellyen viszszálni.
Míg élek szívemböl én aztat fogadom,
Hogy tiszteletedet örömmel meg-adom.
Hív szolgálatodra magam' kötelezem,
E' levéllel, mint egy hittel, hitelezem.
Ezzel grátziádban magamat bé-zárván,
Kegyes Válaszodat óhajtva el- várván,
Grófi Nagyságodat kész kéz tsókolással
Üdvezlem, 's maradok sok jó kívánással.

Mélt. Gróf, Nagyságodnak.

Rév Komáromban Sz. András Havának 13. napján 1795-dik Esztendöbe. alázatos tisztelöje, leg- kissebb szolgáója, Fábián Juliánna. m. p.