GVADÁNYI JÓZSEF: RONTÓ PÁLNAK EGY MAGYAR LOVAS
KÖZ-KATONÁNAK ÉS GRÓF BENYOVSZKI MÓRITZNAK ÉLETEK'. 0297
Ezek után esett olly nagy betegségbe,
Hogy míg el nem
mentek, nem vólt egésségbe.
E' bajt-is le-rázván a'
Gróf már nyakárúl,
Gondolkodott tsak a' Társaság
dolgárúl.
Mind eddig fegyveres hajót nem nyerhettek,
Olly
meg-határaozást egymás között tettek.
Mivel szent
Péter, 's Pál hajója most készül,
Várni kell; ha
egyszer, hogy ha ez meg-épül,
El-fogják azután erövel
azt venni,
Mert rajta húsz Matrósz, 's kevés nép fog
lenni.
De hogy ök könnyebben ehez juthassanak,
És sok
ember' vért-is, ök ki ne ontsanak,
Tsúrint a' Kapitányt
kell magok kezekre
Pénzzel hódítani, azt vették eszekre.
Öt meg-nyervén, kérni fogják Matrószokat,
Ö
közzüllök tégyen, és nem Oroszokat.
Tudták, hogy
másképpen meg-nem-szabadúlnak,
Ha tsak ök fánton fánt
fegyverhez nem nyúlnak.
Azért-is jó rendbe szedték
fegyvereket,
Port, golyóbist, ónott, 's több hadi
szereket.
Hogy ki ki tudhassa ezután mit téygyen,
Ha
kenéyr törésre egyszer dolgok mégyen.
Három hason
részre fel-oszták magokat,
Vintplat Úrra bízták ök
a' bal szárnyokat,
Krustyiev Úrt' tették ök a'
jobbikára,
Ármádájoknak állt a' Gróf Centrumára.
Kapuk
rontására néhány Petárdájok ( Petárde egy olly hadi
eszköz, mellynek formája egy hoszszas golyóbist mutat,
meg-töltetik ez puska porral, mind a' bombi, egy asztal forma
deszkára tetetödvén, el-süttetik, és ez fel-veti a'
várak kapuit. )
Vala: de szükségek vala-is reájok.
[p 0298] Látván közelítnek szabadúlásokhoz,
Örültek, és fogtak sok vígadásokhoz.
Tsak a' Grófnak
szívét gyötrötte fájdalom,
Tudta, hogy Párisi véres
lakadalom
Lesz dolgokbúl: mert ez másképp nem-is lehet,
Véghez tsak fegyverrel szabadságok mehet.
A'
Gubernátort ö sajnálta felette,
Mivel sok kegyelmét
egyszer, 's másszor vette.
Szánta az Aszszonyt-is,
ki-is sok malaszttal,
Vala mindég hozzá, szíves
indúlattal.
Hogy Asanásia meg fog tsalattatni,
Mert el-
nem-veheti, 's itt fog hagyattatni.
Ez leg-inkább sérté
lelki esméretét,
Eröltette magát, hogy láthassák
kedvét,
Által látta azt-is, hogy a' Gubernátor
Szerencsétlen lészen, 's bóldogtalan akkor,
El-
szökések okát egyedül nyakára,
Hþríttya az Udvar, jut
pusztúlására.
De mit nem tesz ember
szabadúllásáért,
Kínokra, halálra, veti magát azért.
E' dologba ötet Krustyiev bíztatta,
Mivel mintegy nyilván
néki meg-mutatta.
Hogy mind Gubernátor, szintúgy az
Hetmány-is,
Okoztatni fognak, Cancellárius-is.
Relátziót
pedig ez fogja fel-tenni,
Dolgunk maga ellen, nem fogja fel-
venni.
Úgy fogja festeni aztat szép színekkel,
Hogy
meg-elégedik az Udvar ezekkel.







