GVADÁNYI JÓZSEF: RONTÓ PÁLNAK EGY MAGYAR LOVAS KÖZ-KATONÁNAK ÉS GRÓF BENYOVSZKI MÓRITZNAK ÉLETEK'. 0297


Ezek után esett olly nagy betegségbe,
Hogy míg el nem mentek, nem vólt egésségbe.
E' bajt-is le-rázván a' Gróf már nyakárúl,
Gondolkodott tsak a' Társaság dolgárúl.
Mind eddig fegyveres hajót nem nyerhettek,
Olly meg-határaozást egymás között tettek.
Mivel szent Péter, 's Pál hajója most készül,
Várni kell; ha egyszer, hogy ha ez meg-épül,
El-fogják azután erövel azt venni,
Mert rajta húsz Matrósz, 's kevés nép fog lenni.
De hogy ök könnyebben ehez juthassanak,
És sok ember' vért-is, ök ki ne ontsanak,
Tsúrint a' Kapitányt kell magok kezekre
Pénzzel hódítani, azt vették eszekre.
Öt meg-nyervén, kérni fogják Matrószokat,
Ö közzüllök tégyen, és nem Oroszokat.
Tudták, hogy másképpen meg-nem-szabadúlnak,
Ha tsak ök fánton fánt fegyverhez nem nyúlnak.
Azért-is jó rendbe szedték fegyvereket,
Port, golyóbist, ónott, 's több hadi szereket.
Hogy ki ki tudhassa ezután mit téygyen,
Ha kenéyr törésre egyszer dolgok mégyen.
Három hason részre fel-oszták magokat,
Vintplat Úrra bízták ök a' bal szárnyokat,
Krustyiev Úrt' tették ök a' jobbikára,
Ármádájoknak állt a' Gróf Centrumára.
Kapuk rontására néhány Petárdájok ( Petárde egy olly hadi eszköz, mellynek formája egy hoszszas golyóbist mutat, meg-töltetik ez puska porral, mind a' bombi, egy asztal forma deszkára tetetödvén, el-süttetik, és ez fel-veti a' várak kapuit. )
Vala: de szükségek vala-is reájok.
[p 0298] Látván közelítnek szabadúlásokhoz,
Örültek, és fogtak sok vígadásokhoz.
Tsak a' Grófnak szívét gyötrötte fájdalom,
Tudta, hogy Párisi véres lakadalom
Lesz dolgokbúl: mert ez másképp nem-is lehet,
Véghez tsak fegyverrel szabadságok mehet.
A' Gubernátort ö sajnálta felette,
Mivel sok kegyelmét egyszer, 's másszor vette.
Szánta az Aszszonyt-is, ki-is sok malaszttal,
Vala mindég hozzá, szíves indúlattal.
Hogy Asanásia meg fog tsalattatni,
Mert el- nem-veheti, 's itt fog hagyattatni.
Ez leg-inkább sérté lelki esméretét,
Eröltette magát, hogy láthassák kedvét,
Által látta azt-is, hogy a' Gubernátor
Szerencsétlen lészen, 's bóldogtalan akkor,
El- szökések okát egyedül nyakára,
Hþríttya az Udvar, jut pusztúlására.
De mit nem tesz ember szabadúllásáért,
Kínokra, halálra, veti magát azért.
E' dologba ötet Krustyiev bíztatta,
Mivel mintegy nyilván néki meg-mutatta.
Hogy mind Gubernátor, szintúgy az Hetmány-is,
Okoztatni fognak, Cancellárius-is.
Relátziót pedig ez fogja fel-tenni,
Dolgunk maga ellen, nem fogja fel- venni.
Úgy fogja festeni aztat szép színekkel,
Hogy meg-elégedik az Udvar ezekkel.