GELEI JÓZSEF: IFIABBIK ROBINZON. 0333


Már Robinzon nem tsak az életre megkívántátó szükséges dôlgoknak megszerzésekröl, hanem lassan lassan még a' maga' lakó helyének kitsínositásáról is kezdett gondolkodni. Így mennek, édes fiaim, a' dôlgok e' Világbann! Míg az emberek az ö elméjeket az élet' táplálására és annak bátorságba való helyheztetésére megkívántató dôlgoknak megszerzésekre, fordítani kéntelenítették; addig, azokról a' mesterségekröl nem is gondolkodtak, a' melylyek egyedül arra valók, hogy a' mi' körülöttünk való dôlgokat kiszépítsék, külömbb- külömbb formába öltöztessék, és érzékenységeinket az által nemesebb gyönyörüséggel illessék, mint a' melyly né1künk az oktalan állatokkal is köz. De alig szerzettékmeg az élet' táplálására és annak bátorságba való helyheztetésére megkívántátó eszközöket; már kezdették a' szépet a' hasznossal, a' gyönyörködtetöt a' szükséges dologgal öszszekötni. Innen van eredete az építés' és képfaragás mesterségének, innen a' muzsikának is, és más egyé1b mesterséges találványoknak, melylyek díszesébb mesterségeknek neveztetnek.

Robinzon tehát, hozzá kezdett a' kertnek mind helyes müvöléséhez, mind annak lehetö módonn való kitsínosításához. Felosztotta t. i. az egész kertet a' maga' [p 0334] rajzolványa szerént három egygyarányú táblákra, és azok között alkalmas útat tsinált, bokrokkal a' meljékeit bé1ültette, leveles Színt állított, és sétaló erdötskét plántált. Egygy táblát virágos táblának meghagyott, a' másikat konyhára való veteményekkel bé1ültette, a' harmadikat gyümöltsösnek tsinálta. Ezen utólsóba belé plántált minden nevendék tzitromfákat, a' melylyeket tsak a' szigetbenn találhatott, és más egyéb fiatal élö fákat is, a' melylyekbe mind kókusfákat óltott. Midön ezen utolsó munkálkodását szemlélné Péntek Robinzonnak; nagyonn bámúlt, mivel ö azt soha fel nem tudta venni, hogy mire való légyen az, mind addig, míg Robinzon értésére nem adta.

E' meglévén, tsutsorkát és kukuritzát nagy böséggel ültettek. Mivel pedig az a' föld, talán Világ' teremtésétöl fogva, mind ez ideig müvöletlen vólt; az ültetvények nevekedtek szépenn és hirtelen.

Azon közbenn halászgattak is olylykor olylykor, mivel Péntek, a' mint mondtam, az utólsóbbi essözések alatt egygy arra való hálót készített. Mindenkor többet fogtak, mint a' menynyire szükségek vólt, és a' szükség felett valókat mind viszszáhányták a' tengerbe. Ez alkalmatossággal mindenkor meg is feredtek. Robinzon bámúlva tsudálta, a' Péntek' úszás' és bukásbé1li gyakorlottságát. Ö kész akarva felkereste [p 0335] a' tenger' partjánn az olylyan kösziklás helyeket, a' hovâ a' habok iszonyú módra tsapdosódtak, és ezekröl tréfálkozva ugrált a' tengerbe, egygyné1hány szempillantásokig bukva is vólt a' víz alatt, úgy hogy a' szegény Robinzon sokszor meg is ijedt rajta hogy oda vé1sz, hanem ekkor megint felvetette magát a' víz színére, hátára fordúlt, hogy a' habok ötet úgy ringassák, mintha bütsübenn feküdne, és minden féle tsak nem hitelt felülmúló furtsaságot üzött. Robinzon tsudálta benne, a Természetnek az emberbenn lerakott felséges ajandékait, melyly szerént az olyly tehetségekkel van felruházva, hogy mindenre, ha gyermekségétöl fogva gyakoroltatik, alkalmatos lehet.

Más nap' vadászattal gyönyörködtették magokat, mivel Péntek nagy mestere vólt mind a' kézív' készítésének, mind az azzal való lövöldözésnek. Lövöldöztek azért madarakat és lámasiakatt, mindazáltal nem többet, tsak a' menynyivel bé1érhették, mivel Robinzon véteknek tartotta az oktalan állatokat, már azok akâr minémüek lettenek lé1gyen, tsupann tsak kedvtöltésnek okáért, vagy minden szükség nelkül megölni s kínozni.

Ha szinte Robinzon Pénteket értelemre s más tehetségekre nézve sokkal felülmúlta is; mindazáltal tudott ö is sok olylyan aprólékos mesterségeket, a' melylyeket [p 0336] Robinzon nem tudott, azonbann mostani állapotjokbann igen használatosok vóltak. Tudott ö tsontból, tsigákból, és más egyé1b dôlgokból minden féle szerszámokat készíteni, a' melylyekkel az ember szinte úgy dôlgozhatott, mintha vasból lettek vólna. Készített p. o. egyyy[!] ember' karja tsontjából, melylyre ö történetböl akadt, egygy olylyan kést, a' melylyel valamit köre vagy fára felmetszenek, Koralliumból ráspolyt, tsigából kést, valami halnak szúrós böréböl Reszelöt. Ezekböl s ezekhez hasonló dôlgokból egészsz házi búort készített, melyly életekenn mind igen nagyon könynyített, mind gyönyörüségesebbé tette.

Megtanúlta Robinzon Péntektöl a' Kákáóbab' eklészítésének [!] módját is, a' melylyre egygykor a' szigetbenn való járkálása' alkalmatosságával talált, s egygyné1hányt szerentsére belölle haza vitt. Belé takarta t. i. a' tüzbe, mint a' tsutorkát, és megpergelte, és így egygy kedves ízü testtápláló étek kerekedett belölle.

Robinzon, a' ki újjabb tapasztolásokat szeretett követni, egygyné1hânyat közzülök két kö között széljeldörgölt, és annak széljeldorgöltt porát egygy lámaté1jjel tele lévö fazé1kba hintette, s úgy osztán a' tüzhöz tette. Óh beh elbámúlt, és milylyen nagyonn megörült, midön az abból készültt levet meg kóstolta, és valóságos Sokoládénak lenni találta.

[p 0337] Fridik. : Ah! ugyan Sokoládénak?

Atya. : Annak igen is, tsak éppenn hogy füszerszám' híjjával vólt. Így szaporodtakmeg a' Robinzon' élelmére szükséges és gyönyörüségre szôlgáló dôlgok. Hanem, az ö dítséretére meg kell vallani, hogy ö, ha szinte már mindennel bövölködött is, mindazáltal feltétele mellett megállott, és olyly mértékletes életet élt, mint annak elötte. Gyakor ízbenn és hoszszas útazásokat tettek a' szigetbenn, kiváltt azokonn a' napokonn, a' melylyekenn szél fútt, és a' vad emberek a' más szigetböl átal nem jöhettek, és mindenkor találtak valamit olylyat, a' mi né1kiek nagyonn hasznos vólt.

Már a' kert egészszenn készen vólt, és napot rendeltek, a' melylyenn a' Péntek' hazájába elindúljanak, és az Apját elhozzák. Mennél inkább közelgettek az elmenetelre kirendelt naphoz, annál gyakrabban fordúltakmeg ezen gondolatok a' Robinzon' szívénn: Hogy hogy? Hát ha a' Péntek' hazafiai úgy bánnak vé1lem mint ellenségeikkel? hát ha az ö beszédének helyt nem adnak, és az ö' emberhúst éhezö bélek' áldozatjává kell lennem? Ezenn való félelmét nem állhatta hogy Pénteknek ki ne jelentse. De Péntek esküdt minden szentekre, hogy semmi bántások nem leszsz, hogy ö esméri az ö hazafiait jól, és azért tudja tökéletesenn, hogy senkit egygy újjal sem bántanak, a' ki né1kik nem ellenségek, [p 0338] Robinzon meggyözödott a' felöl, hogy Péntek azt nem mondaná, ha valósággal úgy nem vólna. Azért is igyekezett élfojtani magábann minden nyughatatlankodtató gondokat, tapasztoltt hüségére bízta magát barátjának, és elvégezte magábann, hogy az Úrnak nevébenn hólnap elindúljanak.

Ilyly szándékkal a' hajót, melyly eddig a' tenger' pártjánn állott, a' vízbe ismét belé húzták, és egygy földbe levertt karóhoz megkötötték, Ezen egész estvét tsutsorkasütéssel és más egyé1b anynyi eleségnek kétszítésével töltöttékel, hogy legalább is nyóltz napokig megérjek vé1le. Ez alkalmatossággal kimutatta Péntek is, hogy ö' az étek készítéséhez is ért valamit, és tanította az ö' Urát, hogy kell a' lámabárányt egészszen úgy megsütni, hogy az, gyengébb és nem úgy kifonjasztott lé1gyen, mint ha a' nyarsonn sütnék. Melylyel is ilylyetén módonn bánt: Ásott mintegygy egygy lábnyi mélységü gödröt, a' melylyet száraz fával, lapos kövekkel soronként tele rakott, ezen fát meggyújtotta; ekkor reá tartotta a' lámabárányt, hogy a' szört rólla leperzselje, és midön e' megesett, tsigával olyly tisztánn megvakarta, mintha forró vízbenn koppúztak vólna meg. Ugyan ezen tsigával fel is bontotta, hogy a' belsö részeit belölle kivehesse. Ez alatt az idö alatt a' fa elégett, és a' gödör keményenn átalmelegedett, a' kövek pedig megtüzesedtek; [p 0339] hirtelenséggel kihúzta a' gödörböl ezen köveket a' tüzzel egygyütt, és egygyné1hányat a' kövek közzül viszszâtett a' gödör' fenekére, és zöld kókusfalevelekkel bé1borította; reá tette ezekre a' lámát, újjolag bé1rakta levelekkel, és a' több forró köveket felül rá. Ekkor az egészsz gödröt földdel bé1hányta.

Egygyné1hány óra múlva a' gödröt felnyitotta, es a' lámát kivette. Robinzon megkóstolván egygy falatot belölle, megvallotta, hogy az, sokkal gyengébb, levesebb ízü, mint a' melylyet nyársonn szoktak sütni, és ekkor feltette magábann, hogy ez utánn úgyfog tsinálni.

János. : Úgy é hogy éppen így tselekesznek az Otaheitabé1liek, mikor kutyahúst sütnek?

Atya. : Azon szerént.

Tódor. : Kutyát? Hát megeszik ök a' kutyahúst?

János. : Jó ízünn pedig! Olvastuk felölök a' közelebb múltt télenn, és az Ánglusok is, a' kik vé1lek egygyütt belölle ettek, megvallották, hogy a' szint úgy jó ízü.

(Némelylyik közzülok) Fuhj!

Atya. : Tartsátokmeg, hogy az oda való kutyák nem olylyan eledelekkel élnek mint a' mié1ink. Azok nem é1sznek semmi féle húst, hanem tsak gyümöltsöt. Azért azoknak más ízüek lehetnek mint a' mi' kutyáinknak húsaik.