FÖLDI JÁNOS: BUDA VÁRÁNAK A' TÖRÖKTÕL LETT
VISZSZA-VÉTELÉNEK SZÁZADIK ESZTENDEJE. IRATTATOTT PESTEN 1786-
DIK, 10-KÉN SEPTEMBERNEK. 0132
Melly ágyú ropogás dördûl füleinkbe?
Mit mormxol az
Ekhó rengõ hegyeinkbe?
Brávó! e' harsogás jõ Buda
Váráról,
Annak Dunát 's Pestet nézõ Bástyájáról!
Brávó! ez hát ama' vig örõm Századja,
Buzgó
hálálását mellyben Buda adja!
Azért, hogy ki-veté a'
Tõrök vas jármát,
Ki tett kebelében gyakorta sok lármát.
[p 0133] Tsak ugyan nem ment hát feledékenységbe,
Haladt;
de hogy szebben mehessen tsak végbe. ( Buda viszsza-vétele
September 2-kán történt 1686-ban, de ezen öröm-esztendö
napja September 10-kén tartatott 1786-ban. )
Nem: miként
forr a' Nép Buda Bástyájára!
El sietek én-is e' ritka
pompára.
Róma hajdan ama' játékra így gyûle,
Melly
minden századik esztendõn kerûle.
Dõrdûlvén az ágyú
edgymásra mentünkben
Víg repesést gyulaszt érzékeny
szívünkben.
danánk, mormolásit habjaiba belé
Szedvén,
gyorsabbn hajt Török Ország-felé.
Eredj gyorsan! mond-meg
e' tsalmás Népségnek:
Budán Innepe van a'
Keresztyénségnek!
Hogy most edgy Századja, kardotok
tsorbúla,
Nõvõ Hóldotoknak edgy szarva tsonkúla.
El-
múlt a' Hóld-világ, ki-derûlt Nap-fénye
Budának; lakosa
vigad, 's jövevénye!
El-múlt a' Vérontás, melly
fõldünket járta!
Nagy JOSEF-ünk Janus Templomát bé-
zárta!
Innepet ûl Buda, békesséhe' karján,
Nem eped
Országa háborús zavarján!
Fegyvere nem Mársra, 's
vérontásra zörög,
Ágyúja örömöt, nem romlást
menydörög!
Szabad Bástyáin, hová forrva gyûlnek,
Szemek
's szívek édes érzésbe merûlnek
A' buzgóbb rész pedig
a' Vár' Templomában,
Muzsoka, énekszó, 's ágyúk
hangzásában,
Áhitatosságát vivén felsõségre
Sûrû
háláadást repit-fel az égre.
'S Buzdúlván, az ágyú
valahányszor dördûl,
Forró örõm-könyve szemeibõl
gördûl.
Vének! kik lehettek Buda kebelében,
Kiknek ama'
dörgés harsogott fülében!
'S Rengvén vele edgyütt
gyermeki bõltsõtök,
Rettegve szoptatott Anyai emlõtök;
[p 0134] Nem tudtátok ugyan akkor, 's nem lyáttátok;
De
leg-közelebbrõl ezt Ti hallottátok,
Sõt szemetekkel-is
láthattátok osztán,
Meg-rongálva Buda Várát, 's tsak nem
pusztán.
E' fel-gyûlt Iffjaknak Vének, beszéljetek!
Érzékeny szívekbe bámulást öntstek!
Állítsátok-elõ
Budát olly szinében,
Mellyben minden-felõl vólt tûz
közepében!
Belõl a' Törökség' fegyvere lángozótt,
Mint belõl égõ Ház füstölt, gyúladozott.
A'
Keresztyénségnek kívûl vólt Tábora
Szomszéd hegyeinken
terûltt Népe' sora
Ti Iffjak, 's Gyermekek, õket
halgassátok!
Kik tsak épségében még Budát láttátok.
Mellybe TERÉSIA hív Anyai keze
Meg-avúlt szenyjébõl
hozni igyekeze. ( A' Budai Királyi Palotát 1749-ben épitette
ujra d. e. Mária Terésia. )
De, hogy vólt Várának valaha
ostroma,
Magas kõfalában látszik most-is nyoma.
Látszik
félig belé-süllyedt golyóbissa. ( A' Fejér-vári kapu
elõtt tsak közel edgymáshoz áll-ki félig a' Várkõfalából
két bombi gollyóbis, láthatni más hellyen harmadikat-is. )
Ez gondolatitók' szemeit meg-nyissa!
Vének! beszéljetek
a' Törõk' igáját!
Kik atyáitoknak halgattátok száját!
Mi vólt a' Törõkség' terhe, mely nints már ma,
Melly sok
Vér, Háború, Hartz, ütközet, lárma?
Mint melly Kertbe
magát bé-veheti a' gyom,
Minden jó Veteményt meg-fojtogat,
el-nyom.
A' Dudva emeli-fel kevélyen fejét,
Sziván
amazoknak tápláló erejét:
Magyar! úgy lapatt-meg a'
Törõk' foksága!
Te le-nyómattattál, õ mind fellyebb
hága!
Fogyatta erõdet, el-szívta kövéred',
Ontotta,
valahol tsak lehetett, Véred'.
[p 0135] Hány ezer lakosid'
rabszijjára fûzte,
'S Örök' számkivetve fõldébõl ki-
ûzte?
Hól kedves magzatid maradtak árvákká,
Hól azók
téttettek öröxk rabszólgákká.
Hól a' hív párt, a' hív
pártól el-rabolta,
Az egész Háznépet e-ként darabólta!
Sok bús Filoméla Itist keseregte,
Sok Progne el-vesztett
szûzségét rebegte!
El-szedte vérrel nyert õsi
jószágidat.
Dúlta, pusztitotta kúltsos váraidat.
Sok
Várósok 's faluk fel-perselt hamvával
Hányat nyomorítótt
kóldús tarisznyával?
Nemvólt szûnte a' sok vérengzõ
Hartznak,
Maradt kevés számod tárgya vólt a' sartznak.
Négy fejér lineák tzimereden áltak;
De akkor négy, 's
több Vér-lineákká váltak,
Mint mely mezõn terem a' Pipats
bõvében,
Vagy sok Piros Fûzény a' rétek szélében, (
Piros Füzény. Lythrum Salicaria Linnei. Lysimachia purpurea
officinarum. Füz-fa levelü-fû. Tsapó Jósef: Piros Füzény
Benkö Füszeres nevezeti szersént. Vizes hellyeken terem. )
El-vész minden más szín nézõ szemeinkbe:
Piros szinek
tûnik meszsze eleinkbe:
Úgy fogta-el sokszor parlagidat a'
Vér,
Pirosra változtak sok viz, patak, rét 's ér!
Sok el-
dúlt váraid vérezett kövekkel
Ujúltak, 's rakattak véres
málterekkel.
Buda! Te vagy ennek eleven példája,
Márs'
mérges fegyvere játékos kotzkája!
Hegyeiden melly sók
emberi Vér omlótt,
Mikor hól Keresztyén, hól Törõk
ostromlótt?
Más fél századókon Királyodtól fosztva, (
II-dik Szuliman Török Tsászár, ama' Magyar Nemzet' halálos
ostora, három ízben ment-bé Budára. 1-ször 1526-ban
[p 0136] a' Mohátsi veszedelemben gyõzödelmes Seregével
prédálván ment Budáig, és azt mind õrzõktõl, mind
lakosoktól tsak nem üressen találván, 14 napokon benne
múlatott; akkor az egész Várost felgyúltván, a' Királyi
Paloták, Istállók és Vadaskerten kivûl, sok prédával és
rabokkal haza ment. 2-szor 1529-ben a' Zapolya' segittségére
jövén, erõvel vette meg; nem álhatván ellent Nádasdi Tamás
7000 Német õrzõ katonákkal, kiket Ferdinánd Király
õrizetre ott hagyott vala. Még ekkor-is a' Magyaroktól el nem
vette, hanem Zapolyának meghagyta. De tsak ugyan Béts'
megszállásából viszsza-jövén, Zapolya õrizetére benne
Török õrzõsereget hagyott. 3-szor 1541-ben az Isabella'
kérésére, kinek tútorságát fogadta, oltalmaztatására
Magyarországra jövén, Augustus 16-kán tsalárdsággal meg-
vette, magáévá tette és bírta követõivel 145 esztendeig.
E két utolsó elfoglalása között Ferdinánd három ízben
vitatta. Azután következõ Királyok pedig alig van száma,
hányszor igyekeztek ostrommal viszszavenni 1686-ig. )
Árva
's Özvegy valál, Törõk kézre osztva!
[p 0136] Gyászor
Árva 's Özvegy, Véred' fátyolávban!
Setét Hóld
pislogótt szép Napod' nyómában!
Pólgáridon, kiknek valál
tulajdona,
Esztendõnként adót más idegen vona!
Közepetted lakott sartzoló Törököd,
Gyakran Vér-patakkal
vitt faját õrököd!
Ha a' fehér Szederj Pirosra
változótt,
Hól Piramus 's Tisbe vérek omladozótt:
Buda!
Hegyeidnek vér szín veres bora,
Mert bõven borított vér
veres bibora!
Lotharingi Káróly! 's több más Fejedelmek!
Kiknek viszsza-nyere végre segedelmek!
Mig a' Magyaroknak
itt lesznek hajléki,
Áldjanak ezeknek késõ maradéki!
Vitézségtek' firól fira emlegessék,
Századonként elõ-
fordúlva hirdessék!!!
Ti Vitézi Hamvak! váltság Budának!
Véres áldózati a' Török igának!
Hegyeink' kövébe kik
temetkeztetek,
'S Véretek' fátyola lett szemfedeletek!
Nyúgodalmótokban örök tsendességtek
Légyen! 's maradjon
fel vitézi hivségtek! [p 0137] Erezze hamvatók e'
kegyességünket,
Végye áldozatúl most-is Innepünket!
Buda! sok változást a' melly ki-állottál!
Sok óltalóm,
's vivó óstromon fórgottál!
Nyúgodj már szárnyai alatt
JOSEFednek!
Tartsd õt az Ég után másik védelmednek!
Mind erõs hegyeid mélly fundamentóma;
Légy
mózdíthatatlan békesség Templóma!
Számláld Századidat
békesség ölében,
Míg Magyart találni Magyarók
fõldében.







