FÖLDI JÁNOS: BUDA VÁRÁNAK A' TÖRÖKTÕL LETT VISZSZA-VÉTELÉNEK SZÁZADIK ESZTENDEJE. IRATTATOTT PESTEN 1786- DIK, 10-KÉN SEPTEMBERNEK. 0132


Melly ágyú ropogás dördûl füleinkbe?
Mit mormxol az Ekhó rengõ hegyeinkbe?
Brávó! e' harsogás jõ Buda Váráról,
Annak Dunát 's Pestet nézõ Bástyájáról!
Brávó! ez hát ama' vig örõm Századja,
Buzgó hálálását mellyben Buda adja!
Azért, hogy ki-veté a' Tõrök vas jármát,
Ki tett kebelében gyakorta sok lármát.
[p 0133] Tsak ugyan nem ment hát feledékenységbe,
Haladt; de hogy szebben mehessen tsak végbe. ( Buda viszsza-vétele September 2-kán történt 1686-ban, de ezen öröm-esztendö napja September 10-kén tartatott 1786-ban. )
Nem: miként forr a' Nép Buda Bástyájára!
El sietek én-is e' ritka pompára.
Róma hajdan ama' játékra így gyûle,
Melly minden századik esztendõn kerûle.
Dõrdûlvén az ágyú edgymásra mentünkben
Víg repesést gyulaszt érzékeny szívünkben.
danánk, mormolásit habjaiba belé
Szedvén, gyorsabbn hajt Török Ország-felé.
Eredj gyorsan! mond-meg e' tsalmás Népségnek:
Budán Innepe van a' Keresztyénségnek!
Hogy most edgy Századja, kardotok tsorbúla,
Nõvõ Hóldotoknak edgy szarva tsonkúla.
El- múlt a' Hóld-világ, ki-derûlt Nap-fénye
Budának; lakosa vigad, 's jövevénye!
El-múlt a' Vérontás, melly fõldünket járta!
Nagy JOSEF-ünk Janus Templomát bé- zárta!
Innepet ûl Buda, békesséhe' karján,
Nem eped Országa háborús zavarján!
Fegyvere nem Mársra, 's vérontásra zörög,
Ágyúja örömöt, nem romlást menydörög!
Szabad Bástyáin, hová forrva gyûlnek,
Szemek 's szívek édes érzésbe merûlnek
A' buzgóbb rész pedig a' Vár' Templomában,
Muzsoka, énekszó, 's ágyúk hangzásában,
Áhitatosságát vivén felsõségre
Sûrû háláadást repit-fel az égre.
'S Buzdúlván, az ágyú valahányszor dördûl,
Forró örõm-könyve szemeibõl gördûl.
Vének! kik lehettek Buda kebelében,
Kiknek ama' dörgés harsogott fülében!
'S Rengvén vele edgyütt gyermeki bõltsõtök,
Rettegve szoptatott Anyai emlõtök;
[p 0134] Nem tudtátok ugyan akkor, 's nem lyáttátok;
De leg-közelebbrõl ezt Ti hallottátok,
Sõt szemetekkel-is láthattátok osztán,
Meg-rongálva Buda Várát, 's tsak nem pusztán.
E' fel-gyûlt Iffjaknak Vének, beszéljetek!
Érzékeny szívekbe bámulást öntstek!
Állítsátok-elõ Budát olly szinében,
Mellyben minden-felõl vólt tûz közepében!
Belõl a' Törökség' fegyvere lángozótt,
Mint belõl égõ Ház füstölt, gyúladozott.
A' Keresztyénségnek kívûl vólt Tábora
Szomszéd hegyeinken terûltt Népe' sora
Ti Iffjak, 's Gyermekek, õket halgassátok!
Kik tsak épségében még Budát láttátok.
Mellybe TERÉSIA hív Anyai keze
Meg-avúlt szenyjébõl hozni igyekeze. ( A' Budai Királyi Palotát 1749-ben épitette ujra d. e. Mária Terésia. )
De, hogy vólt Várának valaha ostroma,
Magas kõfalában látszik most-is nyoma.
Látszik félig belé-süllyedt golyóbissa. ( A' Fejér-vári kapu elõtt tsak közel edgymáshoz áll-ki félig a' Várkõfalából két bombi gollyóbis, láthatni más hellyen harmadikat-is. )
Ez gondolatitók' szemeit meg-nyissa!
Vének! beszéljetek a' Törõk' igáját!
Kik atyáitoknak halgattátok száját!
Mi vólt a' Törõkség' terhe, mely nints már ma,
Melly sok Vér, Háború, Hartz, ütközet, lárma?
Mint melly Kertbe magát bé-veheti a' gyom,
Minden jó Veteményt meg-fojtogat, el-nyom.
A' Dudva emeli-fel kevélyen fejét,
Sziván amazoknak tápláló erejét:
Magyar! úgy lapatt-meg a' Törõk' foksága!
Te le-nyómattattál, õ mind fellyebb hága!
Fogyatta erõdet, el-szívta kövéred',
Ontotta, valahol tsak lehetett, Véred'.
[p 0135] Hány ezer lakosid' rabszijjára fûzte,
'S Örök' számkivetve fõldébõl ki- ûzte?
Hól kedves magzatid maradtak árvákká,
Hól azók téttettek öröxk rabszólgákká.
Hól a' hív párt, a' hív pártól el-rabolta,
Az egész Háznépet e-ként darabólta!
Sok bús Filoméla Itist keseregte,
Sok Progne el-vesztett szûzségét rebegte!
El-szedte vérrel nyert õsi jószágidat.

Dúlta, pusztitotta kúltsos váraidat.
Sok Várósok 's faluk fel-perselt hamvával
Hányat nyomorítótt kóldús tarisznyával?
Nemvólt szûnte a' sok vérengzõ Hartznak,
Maradt kevés számod tárgya vólt a' sartznak.
Négy fejér lineák tzimereden áltak;
De akkor négy, 's több Vér-lineákká váltak,
Mint mely mezõn terem a' Pipats bõvében,
Vagy sok Piros Fûzény a' rétek szélében, ( Piros Füzény. Lythrum Salicaria Linnei. Lysimachia purpurea officinarum. Füz-fa levelü-fû. Tsapó Jósef: Piros Füzény Benkö Füszeres nevezeti szersént. Vizes hellyeken terem. )
El-vész minden más szín nézõ szemeinkbe:
Piros szinek tûnik meszsze eleinkbe:
Úgy fogta-el sokszor parlagidat a' Vér,
Pirosra változtak sok viz, patak, rét 's ér!
Sok el- dúlt váraid vérezett kövekkel
Ujúltak, 's rakattak véres málterekkel.
Buda! Te vagy ennek eleven példája,
Márs' mérges fegyvere játékos kotzkája!
Hegyeiden melly sók emberi Vér omlótt,
Mikor hól Keresztyén, hól Törõk ostromlótt?
Más fél századókon Királyodtól fosztva, ( II-dik Szuliman Török Tsászár, ama' Magyar Nemzet' halálos ostora, három ízben ment-bé Budára. 1-ször 1526-ban [p 0136] a' Mohátsi veszedelemben gyõzödelmes Seregével prédálván ment Budáig, és azt mind õrzõktõl, mind lakosoktól tsak nem üressen találván, 14 napokon benne múlatott; akkor az egész Várost felgyúltván, a' Királyi Paloták, Istállók és Vadaskerten kivûl, sok prédával és rabokkal haza ment. 2-szor 1529-ben a' Zapolya' segittségére jövén, erõvel vette meg; nem álhatván ellent Nádasdi Tamás 7000 Német õrzõ katonákkal, kiket Ferdinánd Király õrizetre ott hagyott vala. Még ekkor-is a' Magyaroktól el nem vette, hanem Zapolyának meghagyta. De tsak ugyan Béts' megszállásából viszsza-jövén, Zapolya õrizetére benne Török õrzõsereget hagyott. 3-szor 1541-ben az Isabella' kérésére, kinek tútorságát fogadta, oltalmaztatására Magyarországra jövén, Augustus 16-kán tsalárdsággal meg- vette, magáévá tette és bírta követõivel 145 esztendeig. E két utolsó elfoglalása között Ferdinánd három ízben vitatta. Azután következõ Királyok pedig alig van száma, hányszor igyekeztek ostrommal viszszavenni 1686-ig. )
Árva 's Özvegy valál, Törõk kézre osztva!
[p 0136] Gyászor Árva 's Özvegy, Véred' fátyolávban!
Setét Hóld pislogótt szép Napod' nyómában!
Pólgáridon, kiknek valál tulajdona,
Esztendõnként adót más idegen vona!
Közepetted lakott sartzoló Törököd,
Gyakran Vér-patakkal vitt faját õrököd!
Ha a' fehér Szederj Pirosra változótt,
Hól Piramus 's Tisbe vérek omladozótt:
Buda! Hegyeidnek vér szín veres bora,
Mert bõven borított vér veres bibora!
Lotharingi Káróly! 's több más Fejedelmek!
Kiknek viszsza-nyere végre segedelmek!
Mig a' Magyaroknak itt lesznek hajléki,
Áldjanak ezeknek késõ maradéki!
Vitézségtek' firól fira emlegessék,
Századonként elõ- fordúlva hirdessék!!!
Ti Vitézi Hamvak! váltság Budának!
Véres áldózati a' Török igának!
Hegyeink' kövébe kik temetkeztetek,
'S Véretek' fátyola lett szemfedeletek!
Nyúgodalmótokban örök tsendességtek
Légyen! 's maradjon fel vitézi hivségtek! [p 0137] Erezze hamvatók e' kegyességünket,
Végye áldozatúl most-is Innepünket!
Buda! sok változást a' melly ki-állottál!
Sok óltalóm, 's vivó óstromon fórgottál!
Nyúgodj már szárnyai alatt JOSEFednek!
Tartsd õt az Ég után másik védelmednek!
Mind erõs hegyeid mélly fundamentóma;
Légy mózdíthatatlan békesség Templóma!
Számláld Századidat békesség ölében,
Míg Magyart találni Magyarók fõldében.