FEJÉR ANTAL: A' FÛREDI SAVANYÚ VIZNEK HASZNÁRÚL KI ADOTT VERSEK. [0001]


Hol Veszprém Megyének vagyon végezete,
Kõvetkezik szala Vármegy kezdete,
Ebben egy helységnek Fûred nevezete,
Savanyú vizérûl van emlekezete.

Fûrednek egy része Tihanyhoz biratik;
Az Apátursághoz ez-is kaptsoltatik,
E' részen savanyú viz kút találtatik,
Itala senkitûl nem tilalmaztatik.

[p [000] 2] Isza ezen Vizet mind Fûred, mind Arács,
Feõ Rend, Úr, Kõzép Nép, kõmives, úgy mint Ác,
Veszprém, Szala, Somogy, Fejérvár, Tolna, Bác,
Vass, Sopron, Baranya, Gyõr, Honth, Gymes, és Gác.

Gyakor meritéssel viz nem veszti izit,
Egy forma mértékben kút meg tartya vizit,
Ha kit a' nyavalya Phlegtonra nem vit,
Jõjjõn e' forráshoz, egésséget lel itt.

Sok Sántát e' Forrás lábára állitott,
Chyrargás kezeket szépen meg újitott,
Belsõ nyavalyákbúl sok százat tisztitott,
Kiket az orvosság rontott, e' gyógyitott.

Éllhet ezzel beteg, éllhet agésséges,
Ez frissûl, az gyógyúl, ne legyen kétséges,
Mert e' forrás viznek ereje bõvséges,
Ki probálta, tudgya, példa nem szûkséges.

Forr e' Savanyú viz Balaton partyábúl,
Szerentsés, ki isza minden nap kúttyábúl,
[p [000] 3] Nem gazdagúl orvoss annak arannyábúl,
Sem harangozó pénz nem nézz ki orrábúl.

Az itt való népnek ez a' Patikája,
Ha ebbúl ihatik, szûnik nyavalyája,
Újjúl belsõ része,m vidúl szeme, szája,
mint jó bortúl Tánczra kész lába bokája.

Oh gazdag Természet csuda Alkotmánnya!
Az magos Egeknek ritka adománnya,
Hozzád járúlóknak bõvséges szakmánnya,
Bennes egésségnek vagyon szivárvánnya.

Fell mulod Castalit nagy tisztaságoddal,
Neptunus tavait savanyúságoddal,
Hamon Isten kúttyát gyõngyõs forrásoddal,
Motskot nem szenvedõ tulajdonságoddal.

Nem nagyobb kútadnak egy õllnél mélysége,
Még-is jeget képez vized frissessége,
Mennél jobban éget a' napnak hösége,
Annyival vizednek nagyobb hidegsége.

[p [000] 4] Csudálatos viz ez, kiki ell hiheti,
Kár, hogy Ember mesze Fõldre nem viheti,
Mert ha úgy vihetné, a' mint meritheti,
Azzal duppláztattna annak betsûlleti.

Ne várja hát senki, hogy vigyék helyébe,
Hanem ide jõjjõn Fûrednek võlgyébe,
Semmi fogyatkozás nem lészen kedvébe,
Tsak légyen szûkséges kõltség erszénnyébe.

A' Forrásért ugyan nem szûkség kõlteni
Lehet abbul gyomrot ingyen meg tõlteni,
De a' fõrdõt szokták pénzért késziteni,
Minthogy Tûz által kell vizét heviteni.

Vagyon itt Embernek szállás tisztességes,
Három épûletbûl álló, 's-elégséges,
De minthogy Urának volt ez-is kõltséges,
A' ki hasznát veszi, hogy kõltsõn, szûkséges.

Ha meg éhezik, nem kõlt ételére,
Vagy ha mindent hozand maga élelmére,
[p [000] 5] Kûlõmben reá szorúl a' fõrdös étkére,
Somlaj jó borral tõltõtt ûvegére.

Ebbûl áll az egész kõltségnek summája,
Ettûl ki nem ûrûl erszénnye, 's-ládája,
Tõbbe telik ennél Doktor patikája,
Noha bizonytalan gyakorta curája.

Találl itt a' beteg biztos orvosságot,
Fájdalmit szûntetö kedves mulatságot,
A' ki egésséget tellyes vigasságot,
Mind ûdöt, mind kedvet tõltö nyájasságot.

Regvel az madarak szép éneklésekkel,
A' fel kelö napnak tett kõzõntésekkel,
Fûleket mulattyák erdö zengésekkel,
Felejtettnek álmot, és bút mindenekkel.

Madarak zengését musika kõveti,
Mellynek majd éj félig soha nints szûneti,
Némelly a' mint szemét álmábúl fel veti,
Már nyugott lábait tánczhoz egyengeti.

[p [000] 6] Ez már fel õltõzõt, a' maz most õltõzik,
Ez a' kútra siet, amaz már tõltõzik,
Azon eret vágnak, emezt kõpõlõzik,
E' Sétál, a' Tántzol, ez Kádba kõltõzik.

Kõvetkezik a' Dél, étkek el készûlnek,
A' jó esmerõsõk egy asztalhoz ûlnek,
Barátság pohari kézõttõk kerûlnek,
A' jó finom bornál palaczkok ûrûlnek.

Ell felejtvén gongyát, van kedve Gazdának,
Énekel a' vendég: õrõm asztalának,
Nintsen kéméllete fel adott borának,
Sem száma jó borral tõltõtt poharának.

Indúlnak a' bortúl sok szép kõzõntések,
Kedveket ébresztõ rendes éneklések,
Ezeket kõvetik Musika pengések,
Kõnnyû Iffiaknak a' Tántzra kelések.

Ebéd után némely le dõll az ágyára,
Egy kiss álmot ragaszt szeme pillájára,
[p [000] 7] Némely Tûzet tévén tõltõtt pipájára,
Ki mégyen sétálni Balaton partyára.

Mulattya szemeit annak látzásával,
Kék, és Zõld festéket szinlö folyásával,
Meregeti szélét szeme Czirkalmával,
De elméje telik Tihany csudájával.

Mert ezt Balatonnak majd nem kõzepette,
Az okos természet magos hegyre tette,
Erdõvel, mezõvel, jól meg bõvitette,
Ellenség ellen-is meg-erõsitette.

Ki vévén tsupán egy keskeny bé menetelt,
A' viz kõrnyékezve minden fõldet el- nyelt,
Emberi Mesterség illy várat nem emelt,
Sem ehez hasonlót senki sohol nem lelt. Van ki ebéd után ragadgya flautáját,
Mesterséggel fújja kedvessebb nótáját,
Emez Orpheus ként pengeti hárfáját
Készéti fejér nép éneklésse száját.

[p [000] 8] Véálhetnéd e' helyet musák Lakásának,
Mert egész nap vége nints vigasságának,
A' savanyú forrást Pegasus kúttyának,
Melynek italábul jó versek fogynának.

Itt ki ki mint tetzik, magát úgy mulattya,
Mert semmi féle bú szivét nem faggattya,
Terhessebb gond helyet, a' Kártyát forgattya,
Az efféle curát ember ki állhattya.

Ezer hét száz hetven hetedik folytában,
Irám ez verseket szent Jakab havában,
Szala megyebéli Fûred Határában,
A' Savanyú viznek Fõrdõ Tornáczában.