FALUDI FERENTZ: TÉLI ÉJTSZAKÁK. 0032


MÁSODIK ÉJTSZAKA.

Hollósi, Szilágyi, Bátori.

Más napra kelvén déllest foglalatosságibann vala Hollósi Úr. Bátori, Szilágyi Urak vadászkodva mulattak, és késön érkeztek haza, egy bokor fenyössel, és egy pár nyúllal gazdálkodván a' konyhának, azért tsak vatsora utánn ültek öszve.

Szilágyi. Nehéz nehezen vártam azt az órát, mint hogy igen kivánom tudni végét a' tegnapi Historiának.

Hollósi. Rajtam nem múlik, ha el türi Bátori Úr-is.

Bátori. Sött én is kivánom.

Hollósi. Ha ki nem kopott elmémböl mint a' magyaró tokjából, el beszéllem a' többit is. El indúla, a' mint mondám tegnap, Mauritius Hertzeg egy Calabriai hajón Neapolis felé. Meg telvén jó széllel a' vitorlyák, nagy hamar nem meszsze valának a' rév partól. Nyugta felé vala a' nap, változni kezdettek a' szelek, nem sokára reá fenekéröl háborodni a' tenger, hová tovább iszonyú morgással rengetni habjait, és fen hordozni. Szaporodtak a' [p 0033] setétes felhök terhesen, melylyeket egybe kergetvén, és fel forralván, a' kemény szelek, olyly tüzes villámlásokat botsátottak, hogy égni látszott a' tenger, és a' hatalmas menydörgésekre remegni a' gálya. A' hajók elött játszó Delphín halak fenekére szállottak a' víznek, és a' halászó madarak menedéket keresni a' vitorlyákat, nem tudták, melyly része felé a' tengernek ragadtattak. Nagyon féltek hol a' hajónak törésétöl, hol el merülésétöl. Ivott a' hajó, repedtek a' kötelek, hasadott az arbotz fa, az egymást érö menydörgések, és sikóltó éjtszaki szelek miatt, nem érthették egymást, se nem igazúlhattak el magok között a' révészek. Ilyly rettentö veszedelembenn valának három nap, és három egész éjjel, a' míg ritkúlni kezdettek a' felhök, tsendesedni a' szél, nyugodni a' tenger, derülni az ég, szolgálni a' nap, akkor vették észre, hogy nyugotról napkelet felé kergettettek a' hámatlan szelek által, és hogy az Euxinum tengertöl nem volnának meszsze. Kihez képest Neápolis helyett Konstantzinápol vólna elöttök.

[p 0034] Meg pihenvén azért hálát adának az Istennek, szárogatni, és rendbe szedni kezdték a' vitorlyákat, és a' menynyire lehetett, helyre hozni a' romladozott hajót, vígadozni, hogy most egyszer túl vólnának minden veszedelmen. De íme mást végezett irántok a' gonosz szerentse. Lesbenn való egy kóborló Török hajó, látván, hoygy fegyvertelenek, véletlenül reájok ütött, és fel dúlván a' gályát, rabokká lettek minnyájan. A' Kapitány a' martalékkal igyenesen Konstantzinápoly felé sietett, hogy ott a' fö Uraknak jó áron el adhassa rabjait, és más egyéb nyereségét.

Akkor idöbenn Szelim Szultán Ottomán a' harmadik Török Tsászár bírta a' Napkeleti Tsászárságot. Fényes Udvart tartott Konstantzinopolbann, nagy ditséretesen uralkodott, keményen fen tartotta az igazságot. Egyetlen egy fia vala Mustafa. Szuerette ötet az Atyaja, az Udvar, és az egész Ország kegyes erköltsére nézve, és más jeles okokért nagyra betsülte.

Az említett tengeri rabló Kapitány egyéb predáját, és rabjait itt amott el osztá. Mauritiust (kinek ennek utánna Bernárd lesz a' neve, mert maga változtatta meg) mondám [p 0035] Mauritiust, vagy is Bernárdot, delisége miatt Mustafa Hertzegnek ajándékozta. Mustafa pedig egy Töröxk kis Aszszonynak adá Inasúl, hogy általa izeneteket venne, és viszont küldene.

A' Török kis Aszszonyt Zaydának hítták, és jegybenn vala titkon Mustafával. Mustafa igen szerette, és az ö kedvéért ezer mulatságokat indított. Különös fördökett, ritka madát tartó házokat építtetett, szellyem hálókkal halásztatott a' tanyákbann, a' narantsos kertekbenn szép sétáló lugosokat eregetett. Több Töröxk Méltóságok is, hogy Mustafának jó szívét meg érdemelhessék, versent iparkodtak Zaydának kedveskedni. Az egy Piali Bassának nem tetszett a' dolog. Írígylette Mustafa' szerentséjét Zaydához, minden ki telhetö módokat gondolt ki, hogy, maga részére tsalván, közelebb való barátságba eshessen véle. Bernárdot hivatá magához, hogy elsöbben ki tanúlhassa szívét általa, tanátskozott, sok puha izenetekkel terhelte. Bernárd, a' ki szemes udvarba nevelkedett, és erröl a' hatalmas Úrtól méltán félhetett, magára válalta a' dolgot, de úgy tudta a' róka farkat tsóválni, hogy se ötet, se Mustafát, [p 0036] se Aszszonyát meg ne bántaná. Piálit el hitette, hogy jó renden légyen dolga, Mustafa elött el titkolt mindent, és Aszszonyának semmi jelt nem ada Paili' szándékáról.

Úgy történt azonbann, hogy a' Tsászár víg jó kedvébenn Saraot, az az egy esti tántzot parantsola. Hivatalos vólt erre a' mulatságra az egész városnak színe. Meg jelent sok Úri Fö Méltóság, sok Dáma, vígan vóltak, forgott a' tántz. Mustafa szemét tsak Zaydára szegezte, és a' többi között észre vette, hogy a' kerengöbenn Piali Bassa Zayda oldalához fúrja magát, és sugdal fülébe. Ezen úgy nehesztelt, hogy, eleibe rándúlván, egy erös nyakon tsapással le gyalázta, és fegyveréhez nyúlván többre igyekezett. Piali leg alább hogy életét meg tartaná, a' Tsászár trónusa körül keresett ménedéket.

Ezen a' nem reméllett történeten nagyon meg ütköztek a' vendégek, két felé oszlott a' Palotán, és mély halgatással várta végét. Azonbann Piali lábához borúlt a' Tsászárnak, és így kezdé panaszát. Hatalmas Uram! úgymond, képtelen gyalázatot vallottam, nagy személyed jelen léttébenn, [p 0037] a' mint láthatta Felséged. Mustafa Fiad artzúl tsapott, életemre is jyárt. Ezt a' keserves boszszúságot fegyveremmel, és az ö vérével nagy könynyen tarolhattam vólna, de nem akartam véteni ilyly Jó Uram ellen. Reád bízom azért ügyemet. Vétett Mustafa törvenyei ellen, ezen Palotának méltosága ellen, ezen Úri Rendeknek, kik ide gyülekeztek, tekíntete ellen, vétett ellenem, és, a' mi leg több, ellened, Gyözödelmes Tsászár! Azt kivánom azért, büntetlenül ne maradjon.

Piali Basa nagy ember vólt az országbann, és az udvarbann. Szelim Tsászár a' békeség, és hadnak dolgábann ö eszén járt, leg titkosabb ügyébenn se nem kezdett, se nem végzett semmit híre nélkül. Hív, iparkodó, hasznos méltóság vólt. Azért szerette ötet, és szépen meg hallgatta mostani panaszát. Egy darabig forgatván elméjébenn, és fontolván, azt parantsolá, hogy Mustafát (mert el illant) kézre kerítsék, a' hét tornyú épületbe vigyék, jó zár, és vigyázat alatt légyen kereszt lántzon. Ezzel ki méne a' Tsászár a' Palotából, a' hivatalosok is haza felé el indúlának.