FALUDI FERENTZ: SZENT EMBER VAGY-IS SZENT ÉLETRE VEZÉRLÖ ISTENES OKTATÁSOK. 0079


Szeresd a' békességet, és szerezd bé a' hol lehet. Néha tsak nem köröm szakad a' szörnyü villongások között valami aprólékért, és a' Vita után még sem tudgya a' két fél, mellyik a' nyertes. Azt tudgya egyik-is másik-is, hogy jól lakot epével, és reszket minden tagja. Emberek köztt nints szeb a' békességnél, se édesseb' az egygyességnél. Embertelen ember az, a' ki a' békességet zavarja, és a' haragosokat gyúllasztya.

Bátorságossab' ha ellenségednek meg-engedsz, hogy-sem ha a' boszúságért boszúsággal fizetsz, mert ha meg- békélsz igazán vele, jó akaród lészen; ha elene törekedel, ellenséged marad, [p 0080] és véletlenül meg- árthat. Más részrül: Könnyebb-is, mert a' botsánat semmidbe sem telik. Ellenben ha torlani akarod boszszú állással, gondba munkádba telik, talán ö sintsen erö és óltalom nélkül, ezt az okosság adgya emberbe. Az Isten mást mond: ha nem engedsz-meg felebarátodnak, ö sem néked. Isten elejbe pedig nem mehetz pörrel, se ellene táborral.

Az Irigység minden rendek köztt nem ritka bün, de ritkán találunk olly oktalan ostoba bünt, mint ö légyen. Fáj az Irigynek, hogy más valaki szeb', gazdagab', böltseb' vitézeb', elöb'-ül &c. ezek meg-fordúlván eszében, kinlódik, sárgúl, fogy, emészti magát. Majd minden öreg 's apró bünnek, leg-aláb' gondolom szerint, vagyon valami haszna, ennek egy tsep-sem, azért mondatik esztelen, oktalan bünnek. Ne [p 0081] veszödgyél vele, jusson eszedbe: hogy a' hét Fö-bünök közül egy.

A' mennyei jókat nem láthatod testi szemeiddel, mesze vannak, érzékenységünk-kivül vannak. Járd-meg azért gyakorta lelkeddel az Istennek Udvarát, az Angyalok és üdvezült Szentek víg lakását, és el-hitesd magaddal, hogy annyival töb' és nagyob' ott-fenn az öröm-vígadozás, és bóldog állapot, hogy-sem itt alatt, mennyivel nagyob' a' tágos Ég a' föld kerekségénél, mellynél tsak a' forgó Nap-is hatvan hatszorr nagyob'.

Ki-vallott tapasztaltt igaz mondás: az alamisna adás nem szegényit, az imádság nem tartóztat, a' testi sanyargatás nem öl-meg senkit. Söt ezeknek józan mértékletes gyakorlása, hasznos és üdvességes. Az alamisna szaporittya [p 0082] pénzünkel. Az imádság szakasztya ugyan munkánkat, de az Isten annyival inkább elébb mozdittya és vígabban folytattya, a' sanyargatás testünkel segitti annyibúl, hogy sok rendetlenségtül meg-menti. Azonban a' ki ezeket elö-veszi, ne teste hanem lelke hasznát nézze.

Az Istennek gondviselö szeme szüntelenül vigyáz reánk, és hasznunkhoz lát Atyai szorgalommal. Elejét veszi veszedelmünknek. Nem botsát gazdag állapotra, méltóságra, hatalomra. Által látván, hogy a' gazdagság nékünk tüske vólna, a' méltóságban el-bíznánk magunkat, a' hatalom eröszakra fordúlna. Meg-tagadgya ezeket némellyeknek különös szeretetbül, fel atta másoknak mélységes okokbúl, kik-is rajta vesztettek. Sok Dust éget most Kintse, sok méltóság hullot a' Világi ditsöség [p 0083] után a' pokol allyára, és a' hatalmasok közül sokan hatalmason kínlódnak.

Az adakozó Isten bövebben adogat azoknak, kik méltóbbak mennyei áldomásira és készebbek. Meg vonbnya azoktúl, kik méltatlanok és készületlenek. Méltóbbak, alkalmatossabbak azok, kik üres és tiszta hajlékot készitenek néki, az az: tiszta és üres szivet, mellyben se a' gonosz szerelem, se a' harag, se az irigység. se a' förvénység, se más tilalmas gonosz nem lakik. Adgy-ki ezeken az alkalmatlan vendégeken, ha az istent szent malasztival vendégül akarod fogadni.

Ha mindened meg-vagyon Isteneden kivül, semmid sintsen. Ha semmid sintsen Isteneden kivül, mindened meg vagyon. Semmit sem veszthetsz-el olly [p 0084] könnyen, mint drága Istenedet, semmit sem nyerhetsz-meg könnyebben, mint drága Istenedet. Ha mindent meg-nyertél, Istenedet pedig el-vesztetted, nagyob' veszteséged nyereségednél, sé azért ugyan tsak vesztettél. Ha mindenedet el- vesztetted, és Istenedet meg-nyerted, nagyobb nyereséged káradnál, mert a' mit vesztettél-is meg-találod Istenedeben, légy azért Istenednek szorgalmatos meg- keresöje, és hiv meg-örzöje.

A' Világi szerentse három féle, egyikét az iddö szüli reánk, és az: mellyre véletlenül akadunk. A' másik magvábúl terem, az az érdemünk haszna. A' harmadiknak mi vagyunk faragói, mesterséggel, könyörgéssel jutunk hozzá. Lelkünk dolga nints külömben: Elsö szerentsénk, mikor Isten véletlenül meg-látogat, sugal, világosit belöl, [p 0085] hevét, jóra izgat. A' Második, mikor jó tselekedetinkel magot vetünk, és jó jutalmát veszszük. A' Harmadik, mikor elömenetelünk mellett a' jóban iparkodunk, könyörgünk, hogy bóldogúllyunk más Világon. Adna az Isten, hogy ugy serénykednénk ebbéli szerentsénkért, mint a' Világ, maga múlandó bóldogúlásáért.

A' Világnak javai ollyanok, mint a' tsallyán, tsalogat távulrúl szép zöld színével, de ha örömedbe hozza kapsz, meg- szoritod, tsip. Ugy, mikor a' Világ javai még Zöldben reménységben vannak elötted, tetszenek. Aliglan várod, hogy részed lehessen bennek. De minek-utánna hozzájok fértél, magadhoz szoritottad, nem tsak tsipnek, hanem furdalnak, kinoznak. Hol láttál gazdagot sürü gond nélkül? A' beötsületnek meg-vagyon az ö rágó férge, [p 0086] gyakorta gyalázatos kissebséget szenved. A' testi gyönyörüségnek vége Keserüség.

Abban mesterkedik az Ördög, hogy elménket tündét gondolatokkal meg-rterhellye, akaratunkat viszkettesse, és ezer vágyódásokkal ide amoda ragadja, ollyas mire izgatván, mellyhez tellyes életünkben nem férünk, és ha férünk-is, hasznát nem vehettyük. A' végre tselekszi azt, hogy az efféléekkel veszödvén, lelkünkrül meg-felejtkezzünk. Azonban drága óráink el- folytak, jóra való alkalmatosságink múltak, üress4en kell költöznünk más Világra, egyébb terhünk nem lévén számtalan büneinknél.