FALUDI FERENTZ: ISTENES JÓSÁGRA, ÉS SZERENTSÉS BÓLDOG ÉLETRE OKTATOTT NEMES EMBER. 0016


II. KÕZ-BESZÉD.

Eusebius oktatya Neandert, a' Fõ-Rendnek kõtelességérûl a' Tisztség-dólgában.

Eusebius. A' Fõ-emberekben két dolgot kell tekintetben venni: hogy Nemesek, és hogy Keresztyének. Errûl mászszor, amarrúl ( ha úgy tetszik) ma beszélgessûnk.... Némely Urfiakat maga a' természet vezérli minden képes jóra, és tisztességes erkõltsre; jól-lehet nem olly vigyázva nevellyék eõket, se ne veszõdgyenek annyi letzkével kõrûlõttõk. Bátor ne értekezzél itt 's amott felõlõk, homlokukrul meg-tudhatod, melly nembûl 's ágybúl szûlettek. Vidám ábrázattyok, deli termetek, kellõ tetszõ magok-viselése ki- mutattyák, kik 's minémûek legyenek. Szeléd kegyességgel magokhoz édesitik az embereket, szeretetet gerjesztenek a' szivekben, de úgy, hogy sértetlen fen-maradgyon számokra a' bõtsûlet. Akár melly formában légyenek, ámbár tiszta rongyban õltõztesse eõket a' kételen szegénység, porban forgassa a' gonosz [p 0017] szerentse; bátor eõk magok szántszándékkal titkollyák, de még-is mindenûnnek ki-tetszik, 's nyilván ki-néz belõlõk az Uri-természet, és Nemes-vér. Reá tartyák magokat, de nem kevélyek; tudgyák magokat az idõhõz és személyhez alkalmaztatni, tudgyák hol kellessék talpon 's láb-hegyben állani, mikor 's kinek fejet hajtani. Egy szóval: minden tselekedetek 's beszédek Uri módon vagyon, tekintetes, jeles.

Akadunk más rendbéliekre- is, a' kik talán tsak azért lettek Urfiakká, hogy gyaláztassék a' Nemesség; meg-eskûdnél reá, hogy a' természet mind azon paraszt béreseket akart légyen belõlõk formálni, és tsak tõrténetbûl húllottak tzimeres petséttel a' Világra. Mind azon fának ágai, semmi vagy kevés kûlõmbség kõztõk, gorombák kivûl, ostobák belûl, hoszszú Armalist mutatnak, tsuda- nagyra terjed Titulusok, de nem felel-meg az ahoz tartozandó Virtus bennek. A' mi az elsõket illeti nem szûkségesek, az utólsók nem érdemesek az oktatásra, mindazonáltal amazoknak (kikrûl fellyeb' szóllánk) nem árthat a' tanáts; minthogy a' jobnál job' természetet-is eléb' segiti a' gondos mesterség, és bõlts letzke.

[p 0018] )

LEg-is elõszõr azért el-hitesd magaddal, nyersz-is mellette, tartozol-is véle, hogy jó légy, 's jót tégy. A' ki ezt méltó gondban 's tekintetben nem vészi, el-nem kerûli a' szégyen-vallást; mert engedni fog rosz természetinek, 's a' merre ragadgyák indúlati, a' felé nyargalódzik; minthogy senki sem szokott magával õszve-veszni, vagy-is a' tsintalan erkõltstûl tartani nyomos okok nélkûl. E' lészen nyilván oka, miért hogy annyin meg annyin hireknek 's neveknek kissebségével térjenek viszsza a' Kõz- társaságbúl. Azt gondollyák némellyek, hogy eõket a' sok pénzel fel-biztatott Titulus már példás emberekké tészi, 's minden dolgokat ékes festékkel irja; hogy a' Nagyságos-név arany érdemre emel minden képtelenséget; és ha a' Tzimerek tetején korona látszik, már elég fedele vagyon paraszt erkõltsõknek. De ebben nagyot botlanak; mert tudni való, hogy a' mint a' Nemes ember a' kõz rendnek porábúl ki-emelkedett, úgy jobban látszik, és okot ád a' szóra. Mi-nem szokta az értelmes Világ a' tselekedetet a' személy-szerint mérsékelni, hanem inkáb' a' személyt tselekedetibûl meg-ismérni; ha azért ezek darabossak, parasztok; a' [p 0019] Méltóságos Urfi-is efféle vezeték névvel meg-elégedgyék. Ki jól tudgya a' kõz-nép, hogy természetire nézve semmivel sem aláb'- való a' Fó-embernél: ugyan azon porrá lészen teste, 's olly érdemes teremtmény lelke a' nyomorodott Lázárnak, mint a' Dúsgazdagnak... Kihez képest mikor a' kõzség nem tapasztal egyéb' tisztes jeleket az Urakban, a' tzifra ruhánál, 's hat lovas hintónál; tsak el-hiteti magával, hogy õtet szintén ugy illetné, ha kitelhetnék, sõt azt-is forgattya elméjében, hogy az efféle nemtelen Nemes embereknek, nem az érdem nyujtotta a' kintset 's ditsõséget, hanem vagy a' vak-szerentse, vagy hamis praktika.

(]

Fõ-Urak kõztt, szines társaságban, nagy asztalok fõlõtt hagy békét a' kérkedésnek. A' Genealogiát, 's honnan eredtenek érdemes Õseid, melly sûrû ágokra terjedtt légyen tõs-gyõkeres Nemzetséged ne emlegessed; mert ez gyomor-émelgetõ, és minden udvariságbúl ki-mosdott rosz szokás. Nem-is mutat egyébre, hanem hogy ben lakik annak szivében a' kevélység, a' kinek szája illy nyalossan hivságoskodik. El-tûrik, meg-engedem, noha nagy [p 0020] nehezen, de alattomban azt gondollyák, hogy az Urfira reá maradott ugyan sok kézrûl a' régi fûst-fogta Nemes- levél, de bezzeg nem a' Nemes szemérem. Jól-lehet õreg- atyádnak Nagy-attya gályás Ur vólt, sokaknak parantsolt a' széles tengeren, bé-szedet minden esztendõben száz- ezer aranyot; ha maradékit egyébben osztálossá nem tette, hanem fogyatkozásiban; én eõtet szánom inkáb', mintsem ditsirem; mert ugyan eõtet a' szerentse tsak azért hordozta magossan, hogy tõbbek szeme-láttára gyalázhassa. Fele-sem okosság, Eleink érdemes tselekedetekkel puffadoznunk, mintha sajátunk vólna. Hogy eõk hires emberek vóltak, mi azzal egy haj-szálnyira sem vagyunk jobbak:bé-léphetûnk tisztyekben, magunknak tulajdonithattyuk Titulusokat, de nem virtusokat; mert ez nem olly ingó jószág, melly ajándék, vagy más névvel reánk maradhasson.

A' tõbbire nézve a' ki sokat piszkál a' halottak hamujában, jó szag helyett bûzre talál; addiglan keresgéli Nemes eleinek eredetit, a' mig tsépre, kapára akad; vagy pedig tapasztalni fogja, hogy fertelmes gyilkossággal, és más effélével lettek érdemesek arra, hogy a' Világ Naggyai kõzzé számláltassanak, és mind szélire mind hoszszára nézve [p 0021] meszsze nyujtózzék titulusok egynehány &c. &c. vezetékekkel. Hadd nyugodgyanak el- halálozott Eleid a' sõtét fõldnek gyomrában, tsendes békességben, ne háborgassad más világra kõltõzõtt lelkeket esztelen kérkedéssel. Ha jók vóltak; néz a' tûkõrbe 's kõvessed: ha gonoszszak; meg-ne ártson a' példa. Nagyra bõtsûllem én-is az érdemes régi Nemességet, de mikor tsak pénzel, 's egy darab petsétes levéllel támogattya magát; ama hires AEgyiptom-béli Templomokhoz hasonlitom, mellyekben az ég- szinû szivárvány bólt-hajtások, és tornoyssan kõltt aranyos épûletek alatt nem lakott más szentség, hanem egy bûdõs patkány, vagy mérges crocodilus. Erdemesseb' nálom az eke-szarva után járó, szántó-vetõ ártatlan Gazda-ember, a' gazdag 's gonosz Fejedelemnél. Isten 's Világ elõtt, elõbkelõ az, a' ki vitézséggel, vagy más tekintetes tselekedettel tegnap nyerte magának 's maradékinak a' Nemességet, annál: a' ki mástúl vette 's meszszirûl mutogattya ugyan eredetit, de más egyéb' kivánatos jó nintsen benne.