FALUDI FERENTZ: MAGYAR KÖZ MONDÁSOK. 0117
A.
A' bagoly is fényre néz.
A' bátor szívvel
társalkodik a' szerentse.
A' bénna rajkó is kedves az
anyjának.
A' borsót akár mint hányjad a' falra, reá nem
ragad.
A' boszszúság nagyra viszi az embert.
A' bot,
ha meg aranyozzák is, sulylyot üt.
Addig hámozd a'
hársfát, míg hámlik.
Addig megy a' korsó a' vízre, míg
el törik.
Adj szállást a' Tótnak, majd határt mutat.
A' fáradt ló is elöbb jár farkánál.
A' farkasnak nem
kell berket mutatni.
A' föld is ki okádja gyomrából az el
rejtett dolgokat.
A' füge nem terem tövisen.
A' gazdagnak
is kettö tsak kettö az orra' lukja, mint a' szegénynek.
Agg ebnek, és öreg szolgának egy a' fizetés,
Aggódik,
mint a' törbe szorúlt madár.
A' gyönyörüség, nem
homlokkal, hanem háttal fordúlva esmérteti meg magát.
A'
hadi szerentsét, fiú magzatot, jó házasságot Isten
választja.
A' halál halálnak barátja, az élet életnek.
[p 0118] A' haragos aszszony, a' sürü füst, a' lyukas
tál ártalmas a' háznál.
A' harist maga szaván fogják
meg.
A' hazugnak igaz szavát sem hiszszük.
A'
hitván malatz makk alá jár.
A' hol a' szegény úr akar
lenni, ott vész.
A' hol malatzot ígérnek zsákod léygyen
hozzá.
A' hol sok tudomány vagyon, ott sok a' titok.
A' hold ha el fogy is, meg marad a' neve.
A' hoszszú zsák
könynyen dül, a' kurta fel fordúl.
A' jó matskát
böréért meg szokták nyúzni.
A' jónak ne keress, a'
roszra ne vesztegess.
A' jó nevelés soha sem
drága.
A' jó vér ne válik vízzé.
A' kakas ha nem
kukorít is, el jö a' hajnal.
A' kard helyett guzsalt vítat.
Akár eb, akár kutya, egy az.
Akár melyly rút is szépet
szeret.
Akarná a' szarka, de nem bírja a' farka.
A'
kemény fába úgy verd az éket, hogy szemedbe ne pattanjon.
A' kéz kezet mos.
A' ki a' füstöt nem senvedheti, nem
melegszik.
A' ki ártani akar, nem fenyegetödzik.
A' ki
bogár utánn indúl, kerendöre készüljön.
A' ki
disznó utánn indúl, sárba vezeti.
[p 0119] A' ki
idegen ebnek kenyeret hány, nem veszi jutalmát.
A' ki jól
él, Királyt sem fél.
A' ki két nyúl utánn indúl, egyet
sem vér.
A' ki másnak vermet ás, maga esik belé.
A'
ki mász betsül, magát betsüli.
A' ki mesterségesen
esküszik, mesterségesen hazud.
A' ki mézet metsz,
ujait nyalogatja.
A' ki mihezz szokott, ott akad a' szíve.
A' ki mindenbenn tudós, mindenbenn gyanús.
A' ki minden
embernek barátja, mindennek bolondja.
A' ki mint vet ágyat,
úgy aluszik.
A' ki mint szert, azt félti.
A' ki mód
nélkül udvari, nem udvari.
A' kinek a' gyapju kell, utánna
jár.
A' ki nyárbann nem gyújt, télbenn agg ebül
bánkodik.
A' ki pénzes, kényes.
A' ki retket eszik, két
felül hurút.
A' ki sántával jár, sántikálni tanúl.
A' ki sokat fog ölbe, nem szorít.
A' ki sok mézet
nyal, keserüt is fal.
A' ki szárnya alatt nyugszol,
azt tiszteljed.
A' ki szekere' farkán ülsz, annak
nótáját hallgassad.
A' kit egyszer a' kígyó meg
tsíp, a' gyíktól is fél.
[p 0120] A' kitöl lehet, és
nem aluszik, azt a' restség bántja.
A' ki túr,
uralkodik.
A' ki Urával perel, annak tsak Isten orvosa.
A' Alá nézö matskának nem kell hinni.
Alatt jár.
Alkalmas tavalibann.
A' ló is meg botlik, noha négy lába
vagyon.
A' matskát álmából nem jó fel költeni.
A' meg
tiltott alma jóbb a' többinél.
A' melyly abroszt sokat
viselnek, szöszszé válik.
A' melyly
böltsöjéböl nagy hamar sírba hág.
A' melyly eb a'
Dunát által úszsza, a' tengert is meg próbálja.
A'
melyly eb sokat ugat, ritkán mar.
A' melyly Pap igen
halgató, ajtó állóvá tészik.
A' melyly tyúk sokat
kodátsol, keveset tojik.
A' mértékletesség leg jóbb
örökség.
A' mezítelent nem lehet meg fosztani.
A' mi
ritka, kedves szokott lenni.
A' mit az ember kitsiny helyen
meg fordíthat, annak széles feneket ne kerítsen.
A' mit
illet szád, meg gyógyít.
A' nád sem indúl szél
nélkül.
A' napot nyugta utánn kell dítsérni.
A' nem
akarásnak nyegés a' vége.
A' part' mályát turbikálja.
[p 0121] A' pénz olvasva jó, az erszény tömve, a'
feleség verve.
A' régi szokás törvénynyé válik.
A' rest embernek sok innepe vagyon.
Árnyékkal víni.
Árnyék utánn kapdoz.
A' rosz nyelv bika alá is borjat
tehet.
A' rosz varrást fejti.
A' rózsáhozz az illat,
szüzhözz a' szemérem hozzá termett.
A' rögzött
szokás meg köti a' józan értelmet.
Arra kell vígyázni,
melyly lyukból jö ki az egér.
A' sánta tsak
sántikál, de a' hamisat utól éri.
A' sem jóbb a'
Deákné' vásznánál.
A' sólyom madárnak nem lesz
galamb fia.
A' szalonnát ha egyre füstölik is, nem
vállik belöle derelye.
A' szamár arany lanton is tsak
szamár nótat peng.
A' szegény embernek nints kenyere,
még is ebet tart.
A' szegénynek szegény a'
szerentséje.
A' szén égetönek is tsak tökén vagyon
a' szeme.
A' szépért, és jóért meszsze kell
fáradni.
A' szer kívül hízelkedö, vagy meg tsalt, vagy
meg akar tsalni.
A' szó is vereség a' régi szolgának.
Asztagbann töt keres.
A' szükség vasat tör.
[p 0122] A' tél tél, de a' szél szél.
A' tök is estve
virágzik.
A' tromfot tromffal szokták el ütni.
A' tüz,
és tudomány eledelt kíván.
A' vak tyúk addig piszkál,
míglen szemet talál.
A' világ tagadva szaporodik.
Az
ártatlanságnak tsak egy a' szava.
Az eb is farkával
parantsol.
Az eb is venne húst fogára, ha pénze vólna.
Az egerek nem érzik a' matskát, azért tzintzognak.
Az
erdönek is vagyon füle, és a' mezönek szeme.
Azért
fogja a' kováts a' fogót, hogy kezét meg ne égesse.
Az
idegen paripáról még a' tenger' közepén is le kell
szállani az embernek.
Az ifjúság arany alma, méltó megg
örizni.
Az Istennek szavát nem alku meg vetni.
Azon
egy húron pendült.
Azon gonoszság mindent minden kinek
meg engedni; mint senkinek semmit.
Az ökröt szarván,
az embert nyelvén fogják meg.
Az ördög, se szánt, se
vét, még is el él.
Az ö szaván dézsmát kell venni.
Azt ígéri, a' mi nála sintsen, otthon sem hagyott.
Azt
is tömi, a' mi már ki hull.
Aztz sem tudja, mikor rántják
el a' gyéként elöle.
[p 0123] Az udvari élet nem tsak
borsos kalátsot, hanem kenyér héjat is ád.
Az Úr
Isten ott ád esöt, hol akarja.
B.
Bagoly is bíró
a' házábann.
B
ánja a' béka a' deret.
Barát' zsákja, kotsis' torka,
nehezen telnek.
Bársony nyereg szamárra, arany peretz
disznóra.
Be esett, mint a' kis kesztyü.
Be fogta
mind a' hatot.
Bele fáradt a' munkába.
Bele sült a'
beszédbe.
Bele törött a' kése.
Belylyebb fald a'
sípot.
Benn vagyon már a' bika a' búzábann, tsak a' farka
áll ki.
Bízd el magadt, ha szégyent akarsz vallani.
Bízzál Istenbenn, elö gyámolít.
Botskor bör az
artzája.
Bogár utánn indúl.
Bolhából tetö lett,
azért büszke.
Borbann lakik az igazság.
Borjat
keresett, ökröt vesztett.
Borral mosdik, sülttel
törlödzik.
Borsot tör orromba.
Bölts mint a' Sibilla.
[p 0123] Bútsú pénzzel jár.
Budai mértékkel fizet.
Bús mint a' kotló tyúk.
Büszke mint a' Kompódi Meny
aszszony.
Ts.
Tsátsogó mint a' szajkó.
Tsak
addig nyújtózzál, míg lepedöd ér.
Tsak a' gallérja is
alig maradt.
Tsak a' helyét találtam.
Tsak alunni jár a'
lélek benne.
Tsak köz köpölködik.
Tsak pípát jött
gyújtani.
Tsak szalma kopiával szurkál.
Tsendes idön
könynyü kormányt tartani.
Tserbe hagyott.
Tserbe
maradott.
Tseresnyét az urának, magvát a' tányérnak.
Tsigán sem mondhatnék egyebet.
Tsikorog a' szekér, meg
itta a' kotsis a' háj' árát.
Tsoszsz elé szilva lé;
téged is meg borsoznak.
Tsörög a' szarka, vendég jön.
Tsur víz vagyok.
D.
Darázs fészkét piszkál.
Derék dolog: három tehén egy tsorda.
[p 0125] E.
Eb a' varga bör nélkül.
Eb ebnek barátja.
Eb elött
bot legyen kezedbe.
Ebet szörén, madarat tollán, az
embert társán esmérheted.
Ebnek eb a' munkája.
Ebnek
mondják, a' meg a' farkának.
Eb ugatás, szamár ordítás
nem hallik menny országba.
Ebül gyüjtött szérdéknek
ebül kell el veszni.
Egy álló helybenn.
Egy a' szoba
a' kementzével.
Egybe szürte a' levet véle.
Egy bolond
olyly követ vethet a' Dunába, hogy tíz okos sem veheti ki.
Egy fetske tavaszt nem hoz.
Egy hamis pénz százat
emészt.
Egyik tizen kilentz, másik egy ghéján húsz.
Egyik varjú nem vájja ki szemét a' másiknak.
Egy
lélekzés hevet 's hideget nem vehet.
Egy más gubáját
vonják.
Egy más kezére adják.
Egy nap nem a' világ.
Egy órai tojás, egy napi kenyér, tíz esztendös hal, hat
esztendös bor, tizen öt esztendös [p 0126] leány,
harmintz esztendös jó akaró kellemes.
Egy tö hegyre
szedi beszédét.
Egy tö hegyre vagyon szedve artzája.
Együtt tették a' tüzhözz, együtt emészszék.
Elég
beteg az is, ki beteget emel.
Elég egy lepény egy sütésre.
Elég egy Pap a' templombann.
Elég nyavalya a' vénség.
El érte a' sok péntek.
El fogy a' vagyon, ha reá nem
keresnek.
El foygy az ifjúság mint ama' szép virág.
El
jön az az idö, mikor meg ázik a' tüdö.
El jön szép
szóra.
El költ sava étkének.
El laktam mint a' dob.
El lopták a' turbát de nálam a' kúltsa.
El mehetsz: él
a' berek, nád a' kert.
Elméjébenn iszik, a' ki az evö
embernek köszön.
Elöbb fordúl roszra a' dolog, mint
jóra.
El tart a' föld, tsak légyen mit ennünk.
El tünt,
mint a' szívárván.
El veszett fejszének még a' nyele
is jó.
El vitte, mint gólya a' fiait.
Ember fogad
fogadást, agg eb, ki meg állja.
Én is valék két pénzzel
a' vásáron; de nem adtak hármat érte.
[p 0127] Ennek a'
dolognak vagyon meséje.
Ennek a' nyavalyának tür olaj az
orvossága.
Eperjet szed más kebelébe.
Eredj: találj
füge levelet, ha nem akarsz pirúlni.
Erös, mint az Olá
etzet.
Ez a' víz más malmot hajt.
Ez még nagy pénteken
sem bün.
Ez olylyan lántz, melylynek sok szemei
vagynak.
F.
Fakó kotsi, kender hám, nemes ember,
szür dolmány.
Fáradt ebnek még a' farka is nehéz.
Farkas kaszára vetni.
Farkasnak erdöt mutatsz.
Farkasnak farkas a' fia.
Farkast emlegetnek 's kert mellett
kuullog.
Fát rak a' tüzre.
Fejedre telik a' pár lúg.
Fejénél kezd büdösödni a' hal.
Fejér a' ház, fekete a'
kenyér.
Fél mint koldús a' garastól.
Félre bokor.
Fel tette az Orbán' süvegét.
Fészkelödik, mint a'
tormába esett féreg.
Fogas embernek való a' tsont rágás.
[p 0128] Forgó szél vagyon a' fejébenn.
Fris vízre
viszi, szomjan hagyja.
Fúrják száját, oldalát, még
is feneketlen hagyják.
G.
Gonosz eredetnek gonosz
a' vége.
Gyenge a' nád; de még is a' szél hajtogatja.
Gyilkos vezeti a' tolvajt a' fog házba.
H.
Ha adsz,
adjad jó szívvel: ha kérsz, vegyd jó kedvvel, és nem
útáltatod meg magadat.
Ha a' ha nem vólna.
Ha az ebeken
állana, dög halállal sok ló, és tehén veszne el.
Ha
egy felül ki verik, más felül bé megy.
Ha ezt meg
emészri, [!] lesz más tsontja, kin rágodjon.
Ha kinek
mi vagyon kedvére, nintsen az terhére.
Halgass nyelvem, nem
fáj fejem.
Halgat, mint a' tyúk a' nyombann.
Halkal jár,
mint a' fen kö a' kaszán.
Háló elött halász nem
fogja tsukáját.
Hamar el unja az, a' ki farkason akar
szántani.
Hamarú hamvas, késö kedves.
[p 0129] Hamis
keresménynek kintse nem száll harmad örökösre.
Ha nem
tsurog, tseppeg.
Hányják, vetik, mint a' dézmán szedett
gabonát.
Hátrább az agarakkal.
Házi ellenség a' test:
fris a' roszra, jóra rest.
Heába fördik a' tsóka, nem
lesz hatytyú belöle.
Hertelen, mint a' zápor esö.
Híres eperjre ne kosárral.
Hitván kereset az
árúlkodás.
Hítván madár, melyly maga fészkét
rútítja.
Hol az érzékenység nyertes, vesztes a'
nyugodalom.
Honn lakjék az, a' ki kedve szerint akar élni.
Hord el a' tzigány kereket.
Hord el a' sátorfát.
Hoszszú, mint a' Szent Iván' éneke.
Huj bele, Balás,
lovat ád Isten.
I.
Idötöl kell várni,
tanátstól halgatni.
Idövel, szalmával, a' naspolya is
meg érik.
Igen jól illik a' szomjú emberhezz a' korsó
bor.
Igen jól lát a' matska, noha talpát nyalogatja.
Igen
örvend a' rigó, néki felel a' szajkó: nem egy aránt
énekel az éhezö a' jól lakottal.
[p 0130] Igen tölt a'
garatra.
Igen tudod, tök e, vagy túrós étek.
igen vak,
a' ki rostán által nem lát.
Igyál ökör, tó víz.
Inkább ott hagyná orrát, hogy sem ki vallaná.
Isméretes
társadat, régi barátodat, holtig szeressed.
Itt
mézet, ott mérget föz.
Ízibe minden jó.
J.
Jó
a' ser; de bor az anyja.
Jóbb lábbal, hogy sem nyelvvel
meg botlani.
Jóbb magának hamut, hogy sem másnak lisztet
takarni.
Jóbb magán, hogy sem rosz társsal lenni.
Jóbb távúlról egymást szeretni.
Jóbb szép
szerrel el menni, mint sem kéntelenségböl.
Jóért jót
ne várj.
Jót vett tölem, 's lábbal rúg.
Jut, ha marad.
K.
Kákán tsomót keres.
Káros bánkodjék.
[p 0131] Kebelébenn kenyere, hátán háza.
Kementze
Velentze.
Kérkedékeny leány, tudod, tántzbann mint jár.
Kerüli a' forrót.
Kerüli a' jót, mint az ördög a'
tömjént.
Keserü a' türés, de édes a' gyümöltse.
Késö a' takarékosság, mikor üres a' szekrény.
Késö az agg ebet tántzra tanítani.
Késö sütve.
Két
ajtó közt nem tartom ujamat.
Két éles tör nem fér egy
hüvelybe.
Két felé kap, mint a' vízbe haló ember.
Két
lúd, egy aszszony, egész vásár.
Két nyerget egy
seggel.
Két pénzes szatyornak egy pint bor az ára.
Két szék között a' pad alá esett.
Két szék
között földre esett.
Kettö a' vár: egybenn
haragusznak, a' másikbann nem félnek.
Ki adta a'
dézmát.
Ki aggott belöle.
Ki alutt benne a' jó.
Kígyót nevel kebelébenn.
Ki hol bízik, o hízik.
Ki ki
kegyes bíró magának.
Ki ki maga fazoka mellé szítja a'
tüzet.
Ki kopott a' beszédböl, mint a' mogyoró
tokjából.
[p 0132] Kinek hol fáj, ott tapogatja.
Kinek
kinek az ö bibéje fáj.
Király fia Kis Miklós a'
beszédben.
Ki tetszik a' szeg a' zsákból.
Ki
tetszik, melyly téjböl lészen túró.
Ki törülte
szemét.
Ki vetette farkából aranynyal.
Komor, mint a'
verembe esett farkas.
Korán, késön, artzájára kerül.
Kovátstól szenet vesz.
Könynyebb a' hazug embert, hogy
sem a' sánta ebet el érni.
Könynyü a' forgó szelet
kergetni.
Könynyü a' kepe mellet búza fejet szedni.
Könynyü végbe vinni azt, a' minek más vetette meg az
ágyát.
Körme közé kapta.
Körmére égett a' gyertya.
Köröm méreg bántja.
Közelebb az ing a' palástnál.
Köz lónak túrós a' háta.
Kultsát szívednek ne bízd
másra.
Kún kötés.
