FALUDI FERENTZ: A' PÁSZTOR KÖLTÉSRÖL VALÓ OKTATÁS. 0135


I. FEJEZET.

A' PÁSZTOR KÖLTÉSNEK MAGYARÁZATJA, 'S ANNAK AZ Ö TÁRGYA.

A' Pásztor Költés a' mezei életnek minden hozzá férhetö kellemetességekkel való le ábrázoltatása. Ha helyes ez a' magyarázat, tehát egyszer 's mind vége szakasztódik annak a' vetélkedésnek, melyly az új, és a' régi Pásztor [p 0136] Költeményesség' Kedvellöi között támadott. Nem fog tehát elég lenni, tsak egy nehány dologra; melyly magától épen nem mezei. Magát a' mezei életet kell elö adni fel ékesíttetve mind azokkal a' kellemetességekkel, melylyeket magára vehet.

Eklogáknak is mondják a' Pásztor Költeményeket. Ekloge, Görög szó, 's anynyit tészen, mint válogattatott akár mitsoda dolgoknak egybe gyüjtetések. Jónak találták az utánn így nevezni a' mezei életröl íratott kitsiny Költeményeket, melylyeket egy Kötetbe egybe szedtenek. Így származott az a' nevezet is, Virgyílnak Eklogái, az az, Virgyílnak a' mezei életröl való rövid írásainak gyüjteményök.

Sokszor Idilliáknak is mondatattak. Eidyllion, hasonlóúl Görög szó, és kellemetes kitsiny képet jelent.

Ha mi kölömbség vagyon az Idíllia, és Ekloga között, az épen nem sokat tészen. A' Költeményesek sokszor egyikét a' másika helyett vészik. Azonbann úgy tetszik még is, mint ha a' szokás azt kívánná, hogy az Eklogábann [p 0137] több légyen az élet, és a' mozgó mívelés; ellenbenn az Idíllia képezetekkel indúlatokkal gyönyörködtessen.

A' mint mí magyaráztuk a' Pásztor Költést, nyilván vagyon, hogy annak az ö tárgya a' mezei életnek tsendessége, és mind az, a' mi azzal egybe foglaltatik. Ezzel az tsendességgel együtt jár némelyly böség, némelyly telylyes szabadság, némelyly vídám, és ébredt kedv. Mind azon által hozzá férnek a' mertéklett indúlatok is, melylyek alkalmatosak panaszokat, énekeket, költeményes versengéseket, és egyéb szívet el foglaló elö beszélléseket szerezni.

A' Pásztor élet, tulajdonúl szóllván, képe a' világ' arany idejének, tsak anynyira terjeszkedik, a' menynyit képezhettek, és eszökkel fel érhettek az elsö együgyü emberek. Ment minden felette való, fele hazugság, szokatlan tsodáktól, mellyekkel a' Költeményesek az utánn idövel meg terhelték annak le ábrázoltatását. Született hazája a' szabadságnak, az ártatlan gyönyörködésnek, a' tsendes békességnek, és más olylyan javaknak, melylyekre az ember magát teremtettnek érzi, mihelyest indúlatossági [p 0138] tsak egy nehány szem pillantásig való nyúgodalmat engednek, hogy meg esmérhesse magát. Egy szóval tsak az olylyan embernek mezei vídám ki térése a' Pásztorság, kinek együgyü a' szíve, és egyszer 's mind gyenge érzésü, ki untig meg elégszik ama' boldog idönek javaival Hol a' szeretet ártatlanságbann kegyetlenkedés nélkül üzte hatalmát: mikor még a' gazdagon adakozó ég tele kezekkell nyújtotta mind azt, a' minek bösége telylyesen meg elégli az embereket; és mikor még a' fiatal világnak nem vólt egyebe táplálására, hanem tsak a' mi eledeleket készítettenek a' természetnek együgyü puszta kezei ( A' Frantziábann ezek versek. ) . Tsak az kedvellöjea' szabad égnek, ki az esze veszett zürzavartól távúl a' patak' partján hol szenderedik, hol pedig ébred, és énekel. A' hajnal nap keletröl pirosan festi néki az eget, szép illatot lehell a' metö, zengedez a' fülemüle. Nemm késéri ötet az epesztö bú sem a' zölden ki kelö vetéseken keresztül jártábann, sem a' nyáj között a' völgybenn, sem a' lugosokra fel aggatatott szöllö árnyék alatt. Magát dologgal ki fárasztva ád jobb ízt ételének: könynyü a' vére, mint a' [p 0139] lebegö. El reppenik álma a' virradó hajnallal, a' reggeli szellö gyengén lengedez kényére ( Ezt a' Német Fordító tette hozzá. )

Tehát nem mind érdemli meg, valami tsak a' mezön elö adja magát, hogy azonnal a' Pásztor Énekbe bé szerkeztessék. Tsak az olylyanát kelletik ki válogatni, a' mi természet szerint kellemetesb, vagy érdeklöbb, és figyelemre méltóbb. Következendö képen mind ki hagyatnak a' darabos durvaságok, az életet keserítö nehéz munkák, az apró környül álló holmik, melylyek tsak el lankadt, és néma képezeteket szereznek, egy szóval, mind az, a' mi nem bír semmi édesgetö, semmi tetszetö erövel.

Még anynyival is inkább nem lehet az írtózatos, szomorú, kegyetlen történeteket bé iktatni. Az olylyan egy Pásztor, ki magát szeretö Pásztor Leánya' küszöbe elött fel akasztaná, nem vólna mezei példa: mint hogy a' Pásztor életbenn esmérni se kelletik az ilylyen eröszakoskodó indúlatokat, melylyek alkalmatosságot adhatnának az e' féle erkölts ki tsapásokra.

[p 0140] Kell e a' Pásztor Költeménynek szükség képen mivelésének lennie? Anynyi sok nemü Pásztor Költemények vagynak már, hoygy erre a' kérdésre nehéz egyenesen meg felelni. Ha a' Pásztor Költemény elö beszéllö, vagy játékos, az az, ha úgy készül el, mint valami elö beszéllés, vagy pedig a' játék színre hozatik ki, szükség képen mivelésének kell lennie. De ha Lantos nemü, és tsak valami érzést ábrázol, mint Virgyílnak második Pásztor Éneke, és Szegrének az elsöje: már úgy tetszik, hogy nintsen szüksége a' mívelésre; elég tsak magán az indúlat, de Pásztori légyen, melyly panaszokra, gyenge szemre vetésekre fakad, ha szomorú az indúlat; különbenn pedig viszsza esik, ha az érzés öröm, reménység, nyájasság, és más a' féle.