FALUDI FERENTZ: II. ÉNEK. FELELÖ ÉNEK. 0022


Híres, fö rend nemzetébenn,
Nintsen hiba termetébenn:
[p 0023] Jól hordozták, jól nevelték
Vólt is okok, hogy kedvellték;
De nem tetszik, tudom mért.

Tiszta szeme, 's ábrázatja,
Téjbe mártotta artzalatja:
Hol rószák is el mulatnak,
Egybe kevert színt mutatnak;
De nem tetszik tudom mért.

Magasan költ nagy homloka,
Súgár tzedrus ép dereka:
Vállát veri szög hajával,
Hajnal hasad ajakával;
De nem tetszik, tudom mért ( Egy nehány utánn írásokbann ezt az egy Vers kötetet is leltem ide közbe vettetve eme' harmadik Vers kötet utánn:
Pindrus' hegyén szebb verseket,
Nem mondanak énekeket:
Mint mikor ö torkát nyitja,
És hárfáját meg indítja;
De nem tetszik, tudom mért.
Én nem hiszem, hogy valóságos szüleménye vólna Faludinak. Bizonyos az, hogy nem olyly velös [p 0024] ki éjtésü, mint a' többi. Bátran ki hagytam, anynyival is inkább, hogy azt Faludinak saját keze' irásai között ott nem találtam. Más valaki tolta bé emez Énekek Vers kötetjei közé a' kézröl kézre járó le iratás közbenn. ) [p 0024] LOvát Mars úgy nem ugratja,
Jobban, mint ö, nem forgatja:
Mint az evet fel ültébenn,
Meg sem mozdúl lágy nyergébenn;
De nem tetszik, tudoxm mért.

Tántzos, elmés, emberséges,
Törvény tudó, mesterséges:
Jámbor, józan, mértékletes,
Takarékos, kellemetes;
De nem tetszik, tudom mért.

Kedv legelö nyájassága,
Szív ébresztö vídámsága: Telylyes öröm barátsága,
Paraditsom társasága;
De nem tetszik, tudom mért,
Mert hamisnak mond, azért.