FALUDI FERENTZ: BÕLTS, ÉS FIGYELMETES UDVARI EMBER. 0102


XLIII. MAXIMA.

Azokkal tartson értelmed, kik Kevesebben; nyelved járása azokkal, kik tõbben vannak.

A' Mint nehéz a' Révésznek hatalmas folyamokon a' sebes vizek, és erõs szelek ellen hajókázni, ugy haszontalan, sõtt veszedelmes a' reánk áradott sokaságnak, mondási vagy szokási ellen támadnunk, bátor jószánmdékkal 's ûgyess ( ) en léygyen-is meg. Még eddig ebben a' dologban tsak az eggyetlen egy Socrates-nek szolgált a' szerentse.

Némelyekke kûlõmbõzni a' vélekedésben; annyiban tartatik, [p 0103] mint-ha eszszel itéálettel meg akarnánk hartzolni véek, és azért neheztelésekre fakad... Hol-itt egy rész

REM. : ûl az keseriti a' boszszuságot, hogy aprólékos dolgokon ûtkõznek meg az elmék, más részrûl, hogy Jóakaróink ellenséginkel tartanak, a' ki- támadt kérdésben.

Az igyenes igasság nem fér minden emberhez. A' tsalárdfogás soknál már módi. ASz elme-bozlás a' mint kõzõnséges, ugy tuajdona az alatson rendnek. Kihez képest a' bõltsnek valóságos elme járásit nem kel az õszve keveredett kõzség tsoportyában, utszán vagy piatszon keresni; mert ottal nem beszél maga nyelvén, Ajakára [p 0104] nem botsáttya, a' mit szivében forgat. Azon ország-úttyán jár a' tõbbséggel, senkivel põrben nem száll, ellenmondással se jelét, se szinét nem adgya kûlõmbõzõ értelmének.

Két dologra tart számat, hogy maga ellent ne mondgyon, 's másnak se adgyon okot az ellen mondásra. Mennyivel serényebben által-futtya a' dolognak mivóltát, annyival inkább késik maga itéletinek ki nyilatkoztatásival. Szabadon parantsolhat minden ember maga gondolatival, ugy észmékedhet a' mint kedve tartya. Nehéz-is, nem-is illik egy általlyában a' tõlûnk el horgatt, meg hitt persvasiót ebben erõltetni. Mind [p 0105] ezekre nézve, a' tudós okos ember meg stzokta magát vonni, tûr halgat, és ha mikor egyben másban ki beszéli-is magát; titkon, és tsak a' bõltsekkel kõzli.

XLIV. MAXIMA.

A' nagy Urakkal azon Természetbéli indulással, és hajlandosággal lenni. Sympathia)

NYertessen jár, a' ki ebben a' Természetnek válogatott ajándékában részes. Tsuda titkú, és szerentse szerzõ jóság emberben. A' szivek, elmék, és indulatok kõzt-is találkozik nem rizkán szoros szerelmes Atyafiúság, a' mellyet némû gyûmõltsire [p 0106] nézve az oktalan Pór-rend, bu- bájos mesterségnek, babona, és igézõ erõnek mondana. Ezek nem tsak bõtsûltetik, hanem tovább lépvén, jó-akarattal-is kõzellyeb' tsatollyák magokatt, és el-végre tellyes szerelembe esnek. Nem kell itt szó, és ámétó lépes beszéd, hogy eggyik fél, a' mást valamire birja, nem kell érdem, hogy egygyik a' másiktul valamit nyerjen.

A' Sympathia két féle: egygyik mint egy ki-ható activa) és iparkodó, a' másik Passiva) nyugvó képpen kész alkalmatos arra, hogy a' kûlsõ magát ajánló erõ benne meg foganszon. Mind a' kettõ a' mennyivel bagyobb, annyival szerentséssebb. [p 0107] Alkalmas mesterségen fordul meg a' dolog, hogy eõtet ember szomszédgyában meg ismérhesse, ki tudhassa választani, meg nyerhesse, és véle okkal- móddal élhessen. Vagyon-is haszna, mert ok-vetetlen eõ nélkûle még a' nagy erõvel tõrekedõ erõszakos elmék sem vihetnek valamit végbe.

XLV. MAXIMA.

Tanátsos az észmélkedéssel élni, de nem viszsza, és vesztegetve.

A' Mint felette gondossan észmélkedni, és nagy kinnal minden leg kissebb szõr szálon [p 0108] hasogatni nem jó, ugy ellenben hasznos nem tsak igyenes gondolattal akár mely alkalmatosságban kõrûl-tekéntgetni, hanem még a' gondolatokrúl-is okos elmélkedéssel tanátskozni. Kényes mesterség, ez, titkon szeret lakni emberben, mert minthogy hartzoló, és óltalmazó eszkõz, ha meg fajdéttyák, idegenségét, gyûlõlséget gerjeszt. A' ki igen forgattya álnok fogásit, szûntelen áskál, véskél, kerûlget fortéllyaival, egy 's más szin alatt, arra ugyan méltán gyanakszol, de vigyázva járj, hogy ki ne tessék; mert gyanút, és végtére nem várt boszszúságos tsapásokat szûl fejedre. Az éles és mértéketes [p 0109] emélkedéssel eõre 's hátra vigyázó Ember bátran jár, és jó végét éri dolgának. Ezen letzke a' kõz-Társaságban, és õszve egyveledet beszélgetésekben mind untalan szemed elõt forogjon. Akár-mi tselekedetinknek tekélletessége, és ditsiretes mivólta tõlûnk fûgg; mert ha józan érett eszszel elõbb elménkben szépen el-rendellyûk; kivánt kimunkálkodása-is hatalmunkban lészen.