FALUDI FERENTZ: BÖLTS EMBER VAGY IS AZ ERKÖLTSES BÖLTSESÉGRE VEZÉRLÖ RÖVID OKTATÁSOK. 0001


Isten és Ember.

Fontóld meg halandó Ember! ki te az Égbül vetted eredetedet, ki légy, és mi végre lettél e' Világra.

Fontóld meg, mey nagy felséges méltóságu légyen az, kit te Atyádnak nevesz, és ha mind Atyádnak mint Lelkednek érdeméhez képest élede életedet?

Gondold meg, hogy azért lakod ezt a' Földet, hogy az Egeknek készitsed lelkedet. Ugy foglalatoskodjál azért szarándokságodban, hogy jó jutalmát vehesd az örökkévalóságban.

A' mint itt' meg szolgáltad, ugy fizetnek más Világon, ha Hivatalodnak eleget tettél, betsüet, és bóldog állapot lész bére. Ha ellnben hivalkodó, [p 0002] gonosz szolga vóltál; szégyen valás, és orök [!] keserves kín lészen büntetése.

Emlékezzél meg arrul, hogy annak vigyázása alatt vagy, ki mindent lát, az Ejszakának sürüséges segitsége, déli nap fény és világosság eö elötte.

Az eö szeme e lépi az Eget és Földet, és az eö látásának ereje továb érkezik, e' látszatos Világ kerekségénél.

Bé hat a' Földnek gyomrában, a' Tengernek mélységes öblébe, és minden rejteket ki keres:

Továb: oyan Biróval észen dolgod, a' ki Uri állapotodra nem tekintse nyomorult ügyed miatt meg nem vett, hanem vesédet visgálván, tselekedetidet, szándékaidat veti atba, és az szerint itél meg.

Bátor azért Korona égyen fejeden, és gyöngyel füzett ékesség rajtad, azzal [p 0003] kedvét nem taáod, és más részrül: jól leht rongyal lépj elejbe, nem tagadja meg jó akarattyát hozzád, ha érdemesnek és méltónak talál lenni.

Ugy viseld azért magadat, hogy ebben a' mulandó életben, üdvességes tselekedetekkel, jámbor éettel magadhoz édesitsed hatalmas Uradat, Teremttö Atyádat, Birádat.



 2

Halhatatlanság.

Tekintsd meg élö Ember, örök idökre teremtetté. A' te lelked halhatatlan, és az eö vagyonsága végét nem éri.

A'márványok, tornyos kö szálok, emékezetes oszopok, repednek, dülnek, porrá lésznek. A' te lelked nem gyarlódik, együtt jár az örökkévalósággal.

[p 0004] A' Hegyek a' Volgyektül el válnak, a' Tenger kiszárad, a' forgó Ég a' Tsillagokka, Nappal, Hóldal e olvad, lelkednek nem lészen bántása.

Az egész természet meg agg idövel, a' te Lelked az elementumok hartzolási között, és a' látsaztos Világ bomlása után is fen marad.

Tested a' Halálnak birtoka alá kerül, és megint hamuvá válik. Lelked semmit sem fé a' Halál nyilátu, távul röppenik a' rothadás országátul.

Betsüld meg azét lelkedet, mert hahatatlan, és nem találkozik oly erö hatalom, mely meg törhesse, vagy emészthesse.

Betsüld meg lelkedet, mellyel Teremtö Ura ugy meg nemesitet, hogy a' forgó Ég alatt nintsen oly átszatos teremtmény, se kints, mely árát fel érje.

[p 0005] Betsüld meg lelkedet, melynek fellyebezö kivánságit, semmi földi méltóság, gazdagság, öröm, gyönyörüség le nem nyugasztalhattya, mint hogy ezek tsak hóltig tartanak, apadnak, fogynak, mulnak.

Azokra vágyódik, meyekben testétü el válása után is lehet része, és örökké tartanak, minthogy pedig ezt egyedül az egy Istenben talállya fel, annak szine látásra, szeretetire, és benne való vigasztalására gerjed.

Azonban ennek a' halhatatlanságnak két uttya vagyon: ha jól meg örized lelkedet, menten tartod minden bütül, és meg érdemled, hasznát veszed halhatatanságának, mert halhatatlanul, az az vég nélkül, lakósa lészel az Isten országának.

Ha pedig roszul viseled gondját, szeplösited, fertözteted bunnel, roszra [p 0006] vetemedel; káros lészen halhatatlansága, mert halhatatlanul, az az vég nélkül, keserves kimondhatatlan kinok között lészen maradása.