ÉDES GERGELY: KESERVEI ÉS NYÁJJASKODÁSAI. 0138


Az ekkor megújúltt veszedelmes szemem' fájdalma utánn.

Mūzsám! még eggyszer vedd bús citerádra keservem'
Míg síró gyermek módra zokogni fogok.
A' maradék legalább mikor azt meghallja fülével
Jaj van okom, Múzsám, van okom keseregeve zokogni
Most mikor a' keserü fájdalom arra szorít.
Most! mikor elmémnek lámpása fogyatkozik és nincs
Semmi remény többé helyre hozása felöl.
Hogy ne zokognék hátt illy kedves kincsem,' enyészténn
A' mellynél becsesebb nem lehet a' Nap alatt?
Sírok azért 's méltán: legyen, óh Egek, e' legutólsó
Sírásom, mellyel bal szememet siratom.
Bal szememet! mellynek szinténn a' rajta megújúltt
Nagy fájdalmak alatt minr eggy vékony de homályos
Pókhákó, mellyel fénye bevonva vagyon.
Már ez elött minteggy nyólcz esztendöknek elötte
Két ízbenn volt, illy gyászsza, siralmam oka.
A' mikor a' szörnyü kínoknak alatta keserves
Jaj szóval siratám hogy napom éjbe borúlt.
Mert nyavalyám mind a' kettöt vérrel beborítvánn
Ekkor, nyögtem egész testtel enyészet alatt.
Melly ugyanis mind a' kettöt hályoggal akarta
Vonnibe, mint szinténn most fedi bal szememet.
[p 0139] Ám de mihelyt tágúlt a' fájdalom, a' beborító
Hályogis eggyütt a'vérrel enyészve viszont.
És soha viszsza se jött az idötöl fogva szememre,
És én megnyugodott szivvel örültem azonn.
Most pedig úgy látszik bár valamennyire tágúlt
E' gonosz; ám de ködös fátyola rajta marad.
Jaj nekem! azt vélltem hogy elannyi napoknak enyésztténn
Elhagya már 's megoszolt e' nyavalyának oka.
És ímé! mikor azt véllném hogy már ugyan annak,
Melly így vesztegetett, alszik örökre tüze;
Most legerösebbenn ugyanott öntötteki mérgét
Hol nyugalomba valék véllekedésem iránt.
Hol nemis álmodnám illy mostoha gyászomat; ímé
Mint a' tiszta Nap a' ködözö tél' fellegeinn át
Sokszor gyenge homály színbe mutatja magát:
Úgy szomorú lelkem, ha nyitom csak bal szemem'; annak
Sürü fátyola köztt holmi homályra mutat.
Mit tegyek én ezzel? hol az orvos az Égnek alatta
A' ki szemem' fényét viszsza szerezze nekem?
Jaj! nincs mesterség melly ollyanná tegye mint volt!
És én orvos utánn jaj be! hiába futok.
Mit mondjak? ha nekem szükség fél szemre szorúlnom
Félre világ' szebbik része! felényi se kell.
Félre jeles könyvek, mellyek mind két szemeimnek
Tetszétek kettös útmutatások alatt.
Mert ezutánn nékem nem tetszettek annyira; minthogy
A' látáshoz eröm már fele résznyi se jut.
[p 0140] Óh gyönyörü Múzsák! a' kikre kivált különössenn
Hívatalomtól szüntt édes idömet adám.
Szorgalmatos szívem' ne szorongassátok ezenn túl
Szent tüzetekkl már annyira mint az elött
Míg tehetnének két szemeim szolgálatot eggyütt
Mert ugyan eggyetlen szememet, hogy eléljek utánna,
Szentelnem terhes hívatalomra se sok.
Mit mondok? ha talám - (áh ójj Uram Istenem attól)
A' másik szememis lenne siralmam' oka.
Nemdenem akkoris én legalább hevenyébe kindoldoltt
Énekek által egész Ária lenni fogok?