ÉDES GERGELY: ÍRAMATI ÉS DANÁI. 0007


I. ÍRAMAT. Jót ád a' jó Isten.

ISTEN igaz kincsün Kire, mint váltságra tekintsünk:
Bús szív! tsak vele bírj, jót fog ez adni; ne sírj.
Bár naggyá nem tett, gondot visel a' Ki teremtett:
Ö jól tudja mi kell! 's kész ha segítani kell.

II. ÍRAMAT.

Csel. 17:18.

A' kinek Istene nincs mit használ annak egyéb kincs?
Mert mikor Istene nints fö java, semmie sints.
[p 0008] Mind id' alatt mind fenn mindenbenn minden az ISTEN:
És így mindene van már,mikor Istene van.
Mindenek Istenbenn élünk mozgunk egyetemben:
Kincsed enyész? - e' kincs megmarad! - erre tekints.

III. Adám atyánk' étke mindenikünk vétke.

A' mikor Adámnak adatott, mint bünös atyámnak,
A' ruha, mint fedele; a' vala vétke jele.
Én fia megtenném hogy bünömet eszre ne venném
A' mikor illy fedelem', mint az atyám viselem? -

IV. Eggy szép ifjú Sírverse.

Itt pihen eggy szép test kire több szeretöi között lest
A' kit nem szeretett, sárga halála vetett.
És mivel élttében sínlödni tovább kötelébenn
Ez nem akart, lekapá 's e' kis üregbe csapá
Hogy ne kevélykedhess, fiam! e' gyász bóltra szemet vess:
Példát róla ma végy; hjólnap utánna te mégy.

V. Eggy dudás pásztor sírverse.

Pásztori víg ének vala számbann míg legelének
Nyájjaim a' ligetenn pázsitos örizetenn.
Most pedig itt sírhatsz; nekem illy sírversetis írhatsz:
Bár ki' Dudássa valál, éltted' utólja halál.

VI. Eggy fegyvermívesé.

Mestere fegyvernek fegyvert kalapált sok ezernek
'S hol fösvény kebele már dicsekedne vele,
Monda halál! álljki 's vasat ellenemis kalapáljki!
Ez félttébe kezét nyújtja 's ajánlja rezét.
[p 0009] Majd könyörög, még sincs foganatja, haszontalan a' kincs:
Ellensége kemény; nincs maradásera remény.
Végre csak azt mondja: neki fegyvermívre mi gondja?
Mert hol az, a' ki halál ellen eröre zalál?

VII. Amarillise. Engem, az illatozó rétenn violát szedegetvénn,
Vak vólt 's rózs gyanánt im' leszakaszta halál.

VIII. A' mást intö.

Oh te! te mást intö, de magadra koránt se tekíntö
Mit tészsz véle ha rád tér ugyan annyi hibád?
A' mire mástr intesz magad arra ha mit se tekíntesz
Dolgozol oktalanúl; szólsz de haszontalanúl.
Mert azis, a' ki sohajt, csak puszta szavadra kicsit hajt:
Hogy hátt de mást jól ints, példahagyásra tekints.

IX. A' szépenn festett rút Vesbia. A' maga' formáját útálja ha látja hibáját
Vesbia; mert rútat nékie tükre mutat.
Úgyde ha táblája jut eszébe; hogy a' szeme, szája
A' mit tüköre fest mi dolog? czáfolja Apellest:
Mellyiknek hidjen? rajta törödik igen.
Majd dühösenn kapvván tükrét 's a' földre lecsapvánn
Monda: Kaján - te hazudsz; veszsz! mivel írni se tudsz.

Vesbia! mét téped tükröd? tegyed ellene képed'
'S fesdki ha rút: nem igaz? szépre mutatni fog az.
Tükröd azért jól fest; csapodárnak mondjad Apellest:
Ö pénzért hazudott, jóllehet írni tudott.

[p 0010] X. A' fennt látóhoz.

Jöszte te fennt látó közelebb, noha légy maga Plátó
Elhiszem én akarod tartani nagyra karod'.
Én pedig azt kérdem: ha tekintet kell, hol az érdem?
Nyújts nekem illy szép bért, énis urallak azért.

XI. Tódler Doktorról. Haldoklik Tódler! - különös történet az eggyszer!
Most siet! ám de kihez? - régi betegjeihez.

XII. Kocsihoz.

Hogy magadat mentsed, Kocsi! tudttod' elöbb ne jelentsed
Míg nem vagy bizonyos benne, hogy útja nyomos.
Mert ha hatalmasbbról szabados nyelved valamit szóll
Bár ma titokba legyen; nyomba fülébe megyen.
Jaj pedig osztánn a' meghallott hírnek utánna;
Mert bár mentsd magadat, nagyra viszik szavadat.

XIII. Az idöt lopó barát.

A' mikor azt látom hogy idömett lopja barátom,
Jobb másféle javam' lopja, javallja szavam.
Pénzemet elvigye bár, megtérhet idövel ez a' kár:
Úgyde napom ha leszáll, jaj! soha viszsza-nem-áll.

XIV. Krézus és Irus.

KIncsre sovárog az árva de a' Dúzs félti vagyonját:
És így mind kettö' sorsa valóba szegény.
Bár ki reménlj Írussal azért, mond Krézus, azomba
Én inkább akarom félteni böv vagyonom!

[p 0011] XV. Köböshöz. Oka az oknak, oka az okozottnak.

Hogy köbös a' gazdád' meglopta; mehy ó Mike! rád vád,
Mert neki kólcsot adál 's általa társa valál.
Bár mikor ö a' készt megkapta, neked nem adott részt;
A' vereségböl részt kapsz teis azzal egészt.

XVI. Kónyihoz.

Kónyi! te munkás vagy mondod 's mégis panaszolkodsz
Hogy munkád' foganatja csekély? nem gondolod aztmeg
Hogy jó 's böv aratást csak az a' jó gazda reméllhet
A' ki kövér földbenn magvát hintette elöször.

XVII. Kendereshez.

Kenderes! ollyan igen mi okonn töprönködöl? Úgy-e
Ember elött kívánsz kedvessé lenni? Ne tünödj
Én egy legbizonyosb módot szabok ímhol elödbe:
A' víg elme, nyomos szeretet, szép termet, eszesség,
Jó szó, gazdagság, bövenn adakozni szokott kéz,
'S tisztség; ember elött kedvessé tészik az embert.

XVIII. Jándihoz.

Jándi! ha bátor vagy, bár a' gáncs és akadály nagy
Légyen elötted; menj tárgyadig és ne pihenj.
Bátor az ellenség rád törne 's adódna jelenség
Roszsz szándéka felöl; virtusod álljon elöl.
Béka rekegjen bár, nézd a' Nap milly' igazánn jár!
És a' Hóld se mulat bár az eb az ellen ugat.

[p 0012] XIX. Azonhoz a' Rágalmazokról.

Jándi! te mit tartasz, kik rágalmaznak, azokról?
Mint a' békákat jól ösmérhetni szavokról;
Öketis úgy. Ha közel leszel, a' békák' szava megszün:
Állj közel, a' ki szokott motskolni, ne félj! azis eltün.
Nemtelen a' ka gyaláz; nemes a' ki hamar nem ied-meg.

Bátor az a' ki vitéz; az ebektöl nyúl' fia retteg.

XX. Mint ragadó kosztól úgy tarts erkölcsi gonosztól.

Eggy gonosz eggy házbann gyakrann kárt tesz maga százbann:
Szennye tapadva ragad; kelletik ójni magad.
Úgy nézd a' vétket mint a' méreggel az étket:
Szert, noha tiszta legyél, tiszta barátra tegyél.

XXI. Világ' öröme szívem' üröme.

Vig öröm és bánat mind szüntelen üldözik eggymást
Mint a' nappal utánn éjszaka lenni szokott.
Változvánn az idö, változtat minketis. És így
A' mire számot tarts azt az idöbe keresd.

XXII. A' Szerelemröl. A' madarak léppel de az ifjak Vénusi képpel
Törbe keríttetnek: van elég oka minden esetnek.

XXIII. Turcsihoz. Turcsi! ne légy bódúltt: lám mennyi vitézt maga feldúlt
A' szerelem ha kivált vétkes irányra talált.
Példahagyás végett a' bünös Trója felégett
Bár mit Apolló szóllt Mulciber ellen vólt.
[p 0013] Ellene Pallásis: de mitis lehetett vele Cipris?
Gyújtogat ö magais; kész megemésztni mais.

XXIV. A' jó madár éjjel nem jár.

Mért kiki vétkezni bárlangba szokott igyekezni?
Ám de ha más látja hamarább fog epére falatja
Válni, 's azért nem jár nappal az éjji madár.

XXV. A' Fösvényhez.

Mért hogy az ajtód nincs soha nyitva? talám ez okon félsz
Hogy valamint az egész ház kine-szökjön azonn.

XXVI. A' baráti íntés.

Lásd! ha barátod vét, titkonn menj inteni szívét
'S mások elött dícsérd hogy vele czélod' elérd.
Tuddmeg egyébképpen hogy tudva ha vétkeit éppenn
Titkolnod, elfüleled: köz neki büne veled.

XXVII. Fekete vagyok, de szép. Ének. I: 5.

Szép ajakid' tévé a' szent szerelem feketévé:
Vajha felindúlnál 's velem eggy árnyékra vónúlnál
Gyújtana hol kebeled Szent örömekre veled.

XXVIII. 1. Sám. XVII: 39, 45. Dávidi vitézség.

A' ki had' okttábann fog bízni vitézi ruhábann
Bár sokakat megelöz benne, szerencse ha gyöz.
Nem ruha, nem kézív fog tenni vitézt, hanem a' szív
'S a' kardnál, ha merész, többre megy ittis az ész.
Elveti mert paizsa a' seregeknek Ura.