ÉDES GERGELY: A' TEOSI ANAKREON' VERSEI 0074
XXIX. Anakreonról.
Anakreon! midönn én
Hazánk! leges legédesbb
Nyelvén tanítom édes
Múzsádat
énekelni
'S lantolni; végre rólad
Mit tartok és mit
érzek?
Múzság' szavával aztis
Nyilvánn kimondjam?
Ímé
Örömmelis felöled
Megvallom azt hogy engem.
Víg lelked által, a' melly
Múzád' szerelmes és szép
Lantjánn lebeg 's danolgat,
Midönn elövesz ollykor
A' bánat és komor gond,
Vídítasz és fejemböl
Kiüzöd aggodalmim'.
Azomba nemde nem te
Tnaítod aztis
eggyütt
Hogy e' csalárd világnak
Mint kell becsülni
kincsét?
És mint lehet komor kedv
Rágalmazás, czivódás
Nélkül szerelmes és víg
Társalkodással élni?
És végre nem te adsz-e
Eggy legvilágosabb szép
Példát elömbe, mint kell
Kerek beszéddel élvénn
A'
Kelemekkel eggyütt ! A' Múza' lantja mellett
Danolni 's inni
nyájjas
És bölcs dühösködéssel?
Óh mert szeretni
méltán
'S becsülni tégedet csak
A' nem tud a' kinek jó
Ézlése nincs 's nem érez.
[p 0073] Anakreoni IRAMATok.
I. Pallasz Görög Poétáé Anakreonból.
Ösz
fejemet nézvénn úgy szóllnak az aszszonyok:
óh vén
Bár tükörbe tekints, elhagya szebbik idöd.
Én pedig
azt, ösz bár barna hajam legyen,
ppen
Felse-veszem
futvánn élttem' utolja felé.
Szüntetem illatozó
kenetekkel, zöld koszorúkkal
'S jó borrall keserübb
elmei gondjaimat.
II. A' mézlopó szerelem. Teokritusé
Anakreonból.
A' tolvaj szerelem hajdon méhkasba
lopódvánn
Lépes mézet akart abból elorozni magának
A'
mikor eggy mérges méhecske kezébe ragadvánn
Mindenik újja'
hegyét kezdé szurkálni 's az egygyik
Újja' hegyét
csakugyan fúlánkal megsebesíté.
Ezt ö fájlalvánn
újjába huhúkola 's osztánn
Lábaival vervénn a' földet
idestova futkos.
Majd Vénushoz ered 's mutogatja sebét
panaszolva
Édes anyám! úgymond, jaj nézd! nézd! eggy
pirinyó vad,
A' neve méh! rajtam milly fájdalmas sebet
ejtet! -
A' ki reá mosolyodvánn mond: nem vagy te hasonló
Kis méhecske? teis pirinyó léttedre nyiladdal
Gondold-el
milly' sok 's még fájdalmasbb sebet ejtesz!
