DUGONICS ANDRÁS: TRÓJA' VESZEDELME. 0274
. III. Horatius Saffikumja.
Libri I. Oda 22. Integer
vitae &c.
Jámbor, 's fedhetlen életü embernek
Noha
tegzében nyilak nem hevernek
Még sints dárdára maga
oltalmára
Szüksége ennek.
Ha bár evedz-is a' kék
Tengereken
'S útaz égig ment hó lepte bértzeken.
Nem fél
batrán jár, el-nem éri a' kár
E' rút helyeken.
Minap
egy sürü erdöbe mentemben
Semmi fontos gond nem lévén
eszemben
Került a' Farkas, noha sem bot, sem vas
Nem
vólt kezemben.
Pedig menö vólt nézvén vad állását
Tüzes két szeme szikrázó forgását
Daunia annak, 's
Afrika a' vadnak
Sem látta mássát.
Tégy már az éj-
szak' fagyos tengelyére
Alatta fekvö hideg mellyékére
A' deres földnek, 's ama vastag ködnek
Meg-únt helyére.
Tégy, Nap ö tüzét a' hová le vetni
Szokta leg-inkább
mezöt sütögetni
Bátran hárfámat fogom tamburámat
Ott'-
is pöngetni.
[p 0275] . IV.
Horatius Saffikumja.
Libri
2. Oda 10. Rectius vives.
Tsak azok élnék e' világon,
Kik sem fetrengnek mindenkor a' hágon
Sem a' tengernek
közepén nem mennek
A' tsónak' ágon.
A' ki az arany
középszerüségnek
Kedveli javát, az udvari lévnek
Nem
vágy tálára, sem rút vállújára
A' Paraszt Pépnek.
Szél a' nagy Tölgy-fát gyakrabb ostromollya
Tornyot-is
nagyobb ropogással tollya
a' fen-hegyeket, 's égig ment
bértzeket
Menny-kö tromfollya.
Ha jól van dolgod féld
a' rosz idöket,
Förgetegidben várd a' jó szellöket.
Nintsen mindég tél, a' tavasz-is ki-kél
Nézd a'
mezöket.
Ha ma roszszúl megy szerentséd kereke,
Ne
félly, holnapig ki-ugrik bal szege
Még a' Musáknak
sintsen hárfájának
Mindég egy zenge.
Tehát a' bal
szélt jó szível szenvedgyed
De jó fúttában magad
el-ne-higyed
Hanem vitorlyád, ha Isten nagy szélt ád
Tüstént le-szedgyed.
