DUGONICS ANDRÁS: TÉTÉNYNEK ÉKESSÉGE. 0049


211 Noszsza a Kutya-is nem veszi tréfára,
Megy nagy czihogással a lyuknak szájára
Ha mindgyárt a dolog valik-is kárára
Tsak bé megy a lyukba, veszi azt magára. (A következõ versszakok egészen a IV. rész végéig, bár Gyöngyösi erõs hatását mutatják, viszonylag eredetinek látszanak. )

212 Várnak a kutyára, 's-bíznak hogy majd ki jön
De nints abba semmi. mert ö tsak ki nem jön
Akkor az Urfi-rend hangos katzagást tön
Meg esett a szegény kutyának, illy szót vön.

213 A sok tréfák után hogy ott soká álnak
'S-a szegény kutyára ismét várva várnak
Osztán, hogy ezt bizóny tartanák nagy kárnak,
Ha a' jó kutyátúl immár el-válnának.

214 Azért a szolgáknak puskával jelt lõnek
Ott terme személlye osztán a kettõnek
Szóllittyák a többit ne tartson Erdönek
Hanem e reszére fusson az Mezõnek.

215 Ott lévének mindgyárt valamennyin vltak
Parantsolat szerent a lyukhoz futottak
El-hannyák a földet, jó nagy szát nyitottak
Bele mennek, de jaj ládd hová jutottak.

216 Nem látnak egyebet a nagy setétségnél
Világ elejébel termett régiségnél
Szalma gyuitás után a nagy széllességnél
Egy más szemeibe néznek ez épségnél.

217 Azonban a kutya egygyetskét ugatott
Bögnek a kö-sziklák, szava oda hatott
Mind azáltal kiki fegyveréhez kapott
Hát a szegény Róka ki-felé iktat ott.

[p 0050] 218 Hogy eppen ki mennyen mindnyájan azt várják
'S-igy mestersegeket egygyenként probállyák
A szegény Rókának bal inát talállyák
A jó tevö ellen boszszújokat állyák.

219 Nem kell vala néki ekképpen fizetni
Életében véget illyen formán vetni
Hanem jó voltáért oszlopot tétetni
'S-holta után ötet el-is temettetni.

220 Tégy jót az emberrel, lám mivel fizetnek
Sok jó-voltod után még osztán ki vetnek
Bár ki vetnének-is, de meg-is öletnek
Bár meg ölnének-is, de el se temetnek.

221 Hazudok: mert ugyan el-is temettetett
A kutyák gyomrába bele- is vettetett
Szegénynek a teste illy sirba tétetett
Noha drága bõre a Szütshez vitetett.

222 Akár miként esett vége a Rókának
Ö volt még-is eszköz hogy rá találának
Azon lyukra, mellyrõl verseim szóllának,
E vala föbb része a többi dolgának.

223 Én már bizonnyára tsak ugyan el-hittem
Hogy e setét lyukat világosra vittem
Ha más igazabban mondhattya elöttem
Süvegem le veszem Magamban fel- tettem.

224 Igaz az: hogy hoszsza el megy ó Mudáig
Igy van ki faragva a lyuk egész várig
Nem kellene ezen gyötrödni sokáig
csak tovább meg-nyitnák. Nem lett ekkoráig.

225 Mert egy része után ezt el-rekesztették
Midön ezen helyet Pintzének rendelték
Ha hoszszabb pintzére lenne egykor szükség
Könnyen meg-nyithatnák, 's-tovabra vihetnék.

[p 0051] 226 Hagygyuk immár abba Pintze régiségét
Nézzük az ott lévö bor minémüségét
Számával egyenlö Úri ékességét
Láb tántoritotta ki-vált erösségét.

227 Sok borok fölött van a Tétényi termés
Jóságához képest éppen oly mint a méz
Meg-itattya magát de ha többetskét vészsz
El-hitesd Magaddal, mint a tsap ollyan lészsz.

228 Circének valami pohári voltanak
Akik sok ördöngösségbõl állottanak
Kikböl az emberek ha midön ittanak
Mingyárast barmokká lettek, 's-váltóztanak.

229 Ez ám az a Pohár, mellyel meg sértõdik
Az embernek esze, 's-roszra-is verödik
Sött az okos állat barmokká tévödik
Mellyen osztán kiki igazán gyötrödik.

230 Jó a jó borotska akár kinek-is
Elméjét fárasztó bajos embernek-is
Hamar el-enyisznek bús gondolatok-is
Csak az italában legyen jó modgyok-is.

231 De az ollyan ember, ki semmire sem néz
Hanem Pohár után, még más poharat vész
Es még azután-is sok uj uj kortyot tész
Nem tsuda emberbûl ha osztán barom lész.

232 Jupiter ezen bort bizvást meg ihatná
Ha meny-orszagábúl Uraság le hinná
Abrosia helyet ajakát meg nyalná
Poharát-is talán ugyan tsak el-falná.

233 Bacchus szöllök Attya eztet meg szerette
Midön e világot Thyrsussal kerülte
Azért-is e' helyét fõképpen meg-ülte
'S-e jelen létével igen meg bötsülte.

[p 0052] 234 Vagyon most-is reá ö néki nagy gondgya
Hogy lesz ezutánn-is mindenkor azt mondgya,
Kérjük böv kintsének hogy száját megoldgya,
Bezzeg a Szõllöknek akkor lészen zsoldgya.