DUGONICS ANDRÁS: RÓMAI TÖRTÉNETEK. 0306

Társakkal-való had elég istentelen vala; de azt még-is el- löhetött szenvedni a' Rómaiaknak; mivel szabad, és Böcsület'-tudó emberekkel hadakoztanak. De ennek a' Fö- népnek ki engedhetné-meg azt a' méltatlanságot: hogy a' szolgákkal kapjon üstökbe, és pedig nem csak egy ízben.

Az elsö hadat Heródinus-Sabinus akkor kezdötte: midön a' szó-szóllói izgágák leg-inkább hatalmaskodtak. Magában Róma' varossában támadott, nem-is ment tovább a' Kapitóliumi högynél. De innént hamar le-kergették öket a' Tanácsnokok. Ezt inkább zenebonának, mint hadnak löhet mondani.

A' másadik szolgai had Sicíliában támadott, az elöbbeni után, nem sok üdö múlva. Az a' Gabona-térmö tartomány (mivel leg-közelebb vagyon Olasz országhoz), sok Latinusoknak alkalmatos szállást mutatott. Hogy ezek a' földet müveltethessék (mivel dolgosokat nem igen kaphattak), azokat esttére békóra vetötték, kiket a' dologra pénzen fogadtak. Sok tömlöcök-is vóltak az ö számokra építve. Ez vólt a' hadnak oka.

[p 0307] Síriának csekéj falujából Siciliába szakadott már ennek- elötte egy ember. Ez a' Csaták sújjának köszönheti: hogy nevét el-nem-felejtöttük: Eunusnak nevezték. Eszelös dühösségét töttetvén, minek-utánna, a' Síriai Istennének tiszteletére, hoszszú haját vállain el- terjesztötte, azokat a' le-zárt szolgákat elsöben a' Szabadságra; az-után (mint-ha valami isteni ihletéseket érzött vólna) a' hadakozásra kénszerítötte. Szájába rejtvén egy diót, melyet büdös-kövel és tüzzel meg- tatarozott; az-után a' tüzet ki-fújván, beszédje között szikráztatta szavait.

Ezt a' csudát látván a' Gyülevész Se-honnaiak; mindgyárt eleinté leg-alább-is két-ezeren tódúltanak hozzája. Hadi jussal meg-nyitván minden tömlöcöket; hatvan-ezerböl-álló katonaságot szörzött. És, hogy a' méltatlanságból semmi el-ne-maradgyon: kiráji köntösökkel ékesítvén-föl magát; a' kastéjokat, a' mezö-városokat, a falukat, szomorú rablásokkal el-emíszti vala.

Történt ezeken kivül az-is; a' mi a' hadnak gyalázatját még hírösebbnek töszi: hogy a' Római hadi Tiszteknek seregeik el-fogattattak, kiknek nevöket-is (hadd szégyenlyék Utójok elött-is magokat) fön-tartotta a' boszszúló természet. Manlius vala, osztán Lentulus és Pízó, vegtére Hipséus. Ezeket a' Tiszteket, kik a' Csata-piacról gyalázatosan el-illantottak; vajjon kik üzték, kik-is kergették? azok a' [p 0308] SZOLGþK, kiket egy-lábig le-kölletött vólna kaszabálniok.

Minek-utánna Perperának Tábornokságára bízattatott a' dolog. Ez a' szolgákkal érdömök szerént bánt. Öket elsöben Ennánál meg-szállotta Siciliában, meg- is támadta. Azt a' maradvánt, mely a' dög-halálnak kegyetlenségét kiállhatta; mint valami haramja-seregt, le- békóltatta; az-után az elsö fákra, ágasokra, kerítésekre, és a' házak csatornáira föl-akasztatta. Meg- elégödött pedig a' Béredelemmel, (ovatio); ne-hogy, ha a' Szolgákon diadalmaskodna (triumphus) annak méltóságát meg- böcstelenítené.

A' harmadik Szolgai had-is Siciliában kezdödött. Alig fúhatta-ki magát a' sziget elöbbeni munkája után; íme (az elöbbeni szolgáknak, és azok' vezérjöknek el-vesztök után, ki, a'-mint mondám, Síriai ember vala:) föl-emelte fejétt valami Cilíciai tekergö, kinek nevét Athenéusnak mondották.

Ez elsöben Pásztor-ember lévén, Gazdáját alattomban meg- ölte. Az-után annak cselédjét a' tömlöcökböl ki- szabadítván, zászlók alá vötte. Bárson ruhába öltözött. Kezében ezüst páca, fejében kiráji-módra- igazíttatott korona forma vala. Nem kevesebb katonaságot gyüjtött, mint ama' Síriai eszelös. Sokkal tüzesebben pusztította a' fa lukat, mezö-városokat, és kastéjokat; [p 0309] úgy-is teccött: mint-ha azért a' föl- akasztatott Síriai bitangért boszszút akarna állani. A' Földes urak ellen, sött a' szolgák ellen-is (kiket üzbékeknek (transfugae) nevezett) ki-mondhatatlanképpen kegyetlenködött.

Hasonló-képpen meg-rontotta ez-is a' Római Hadi Tiszteket. Servilius vala és Lukullus, kiket utálatosan le-gyalázott, és katonáikkal egygyütt szinte el-emísztött. De osztán Akvíliusra ) bízattatván a' sereg; ez mindgyárt eleinte ( (! Perpennának példáját követvén) egészszen bé-kerítette az egybe-futottakat. Mindenünnent elfoglalta élelmöket, és ezzel hasokat nagyon meg-apasztotta. Igy a' bé-sáncoltt sereget, elsöben éhséggel, az-után gyakori reá-ütésekkel nagyon meg- ritkította.

Ök-ugyan meg-adták vólna magokat Akvílíusnak; de az elöbbenieknek föl-aggatásokról gondolkozván, írtóztak e' savanyú kúttúl. Hogy nagyobb kénokra ne tartassanak; meg-egygyeztek abban: hogy katona módra fegyverrel, nem szolga módra az akasztó-fán hallyanak-meg. Tehát egygyik a' másikát egy-más után le-ölte; egy lábig el-is vesztenek.

Azoknak Harambasájokat Atheneust se löhetött kévánságjok szerént büntetésre húzni; noha még akkor, midön a' sáncokba bé-rontottanak, életében vala. Mert: midön annak elfogássát kiki magának akarja tulajdonítani; ez [p 0310] lábát, ama' kezét vagy fejét maga felé húzván, el-szaggattatott; és így darabonként vitetött Akvilius eleibe.

NYÓLCADIK RÉSZ.

Spartakusnak izgágája.

A' szolgai hadat türhetönek gondolták a' Rómaiak; mert: noha ezek a' szerencsétöl alacsonyabb karba tétettek; öket még-is az emberek' számokba hejheztették. Ugyan-ezért: sokakat közüllök (minek-utánna, a'-mint ez-elött-is mondám, a' katonaságba bé-vétettek) polgári jussal meg-ajándékoztak.

De azt a' hadat, mellynek vezérlöje valami Spartakus vala; nem tudták minö névvel nevezzék. bben a' Szolgák, úgy hadakoztak, mint köz- katonák; de a' Kardallók (ama' csúf nemzetség) Tiszti módra parancsoltanak. A' szolgákat ugyan emberek' söpreinek mondhatni, de a' Kardallókat istenteleneknek-is, kik minek-utánna kárt töttek, a' kár-vallott Polgárokat ki-is- nevették, és (a'-mi türhetetlenebb) ki-is-gúnyolták.

Spartakus, Kriskus, Eunomaus (három vezetes korhejek) ki- törvén Kapuában azt a' Játék-színt, melyet Lentulus a' szolgák tömlöcetök [p 0311] gyanánt tartatott; harminc és több hozzájok hasonló szemét emberekkel alattomban kiszöktek. A' szolgákat zászlójok alá édesgették. Midön tíz, ls több ezerekre mentek (meg-nem- elégedvén azzal: hogy ki-szabadúlhattak) hadat indítottak a' Rómaiak ellen.

Vezúvius högyét vötték menedék várjoknak; holott midön öket Klodius-Glaber meg-szállotta; az üres högynek torkolatjában szöllöveszszökböl fontanak magoknak kötelet; és így eresztvén magokat a' barlangba, egész aljáig mentenek. Itt egy járatlan ki-menetelre találván, midön meg-se-álmodta vólna, meg-támadták Glábernek táborát, és minek- utánna azt ki-üresítették; elég élelemre valót kerestenek magoknak.

Öszsze-kóborlották osztán Kórát, és Kampániát. Meg-nem-elégödvén a' faluknak és más szállásoknak kí-pusztítássa' kegyetlenségévél; ezeken kivül Nólát, Nucériát, Turiomot, Metapontust, ki- mondhatatlan nagy-igazi károkkal, minden eleségjökböl, minden házi bugyorjokból ki-tisztították.

Minden-nap' nagyobbodván seregjök; minek-utánna annyira nött: hogy egy igazi Tábornak látjatjára fordúlna; az egybe-font szöllö- veszszökre a' barom-böröket húzván, magoknak órmótlan paisokat csináltak. A' tömlöci vasakból, nyilakat és más fegyvereket kohaltak. Eüs (hogy [p 0312] az igazi tábornak semmi héjja ne légyen) a' magát-elö-adta lovakat meg- szelidítvén, Lovasságot szörzöttek. A' Római Táborokból el-ragadott hadi jeleket, és zászlókat, vezérjök' elejébe vitték ; és ott lobogtatták.

Ez a' Spartakus, elsöben béres Rácból katona; osztán katonából szökevény; szökevényböl Haramja; és mivel ereje elegendö nem vala) Haramjából Gyilkoló lévén; föl- vötte a' vezérséget. Kik vitézzei közül valamelyik csatában el-estenek; azoknak Tetemeiket Tábori módra temettette-el; meg-égetve. Az égö hasábok mellett Kardallókat röndölt a' Fogoj Rómaiakból; hogy magokat meg-öllyék, és a' halottnak holta után-is szolgái légyenek. Ezt azért cseleködte: mint-ha egészszen el-akarná törölni hajdani undokságát; midön (Tiszti hivatalja szerént) magát nem immár Gyilkosnak, hanem Hadi vezérnek mutatná.

Meg-támadta az-után a' Tanácsnoki Táborokat-is. Apennínus' högyénél, Lentulus' serégét el- széjjesztötte. Kájus-Krassusnak Sátorait Mutinánál egészszen el-rablotta, és maga katonái között el- osztogatta. E' nevezetes gyözedelmei után föl-fuvalkodván (a'-mi akkor egész Olasz országnak leg-nagyobb gyalázatjára löhetött); Róma' várossának meg- szállássaról-is, föl dulássáról-is gondolkodhatott.

[p 0313] Végre-is hajtotta vólna ezt a' gondolatot; ha Róma minden erejét erre nem fordította vólna. Föl- váltotta, sött le-is törlötte az elöbbeni szégyent Lícínius-Krassus. Ez öket leg-elsöbben Rómának közeléröl el-verte. Az-után meg-nem állott mind addig, még öket Olasz-Ország' végéig nem kergette. Meg-állott Brúciumnál, és ott öket (hogy el-ne illanthassanak) hatalmasan bé-zárta.

Észre-vévén Spartakus: hogy más út a' Szabadúlásra nem lehetne, ha csak a' szorúltt Tengörön által-nem-menne Siciliába; mivel semmi hajó jelen nem vala, fa-rostéjokból talpakat szerkeztetött-öszsze. A' hordók dongáit szöllö-veszszökkel meg-abroncsoltatta. Ezekre akarta katonáit tönni, és a' tengörön által- költözni.

De nagy iparkodássával-is semmire se mehetött. A' szorúltt tengörnek akkori habjai meggátolták az által- menetelt; ugyan-ezért, embereivel egygyütt, tökélletesen el- szánta magát, és a' Rómaiakra ütött. Valamint egy Vezérhez illött; minden szünet nélkül hadakozott; 's-úgy- is vágatott-le a' sereg elején, mint valami tökélletes vezér. Emberei-is vagy el-húllottak, vagy el-széjjedtek.