DUGONICS ANDRÁS: JELES TÖRTÉNETEK. MÁSADIK KÖNYV.
0305
HATODIK RÉSZ.
Jolánta az Attyával.
Ezen elöbb
említett szavai után a' Kastély felé meg-indúla Jolánta;
de a' sürüben valami zörgést hallván, arra meg-is-
ijedvén, viszsza-tekíntett. Melyböl hogy ki-búva, így
szóllamla-meg
BERÉNYI : Csak egy szóra
Aszszonyom.
JOLÁNTA : Ki vagy Te ijesztö?
BERÉNYI : Nem ismérsz tehát szavamról?
JOLÁNTA
: Alig, ha nem. - De még sem - Ki vagy Garabonczás Deák?
BERÉNYI: Le-rántván szakállával kacsmáját : Nem
isméred tehát ezen ábrázatot?
[p 0306] JOLÁNTA: El-
ijedve : Istenem! az Atyám. Le-térdelvén körül-karolta
lábait.
BERÉNYI: Fel-segítvén leányát : Talán
hirtelenkedtem veled édes magzatom. Mi lelt édes Jolántám?
JOLÁNTA: Fel-emelkedvén : Édes Atyám! mi végre ezen
ál-orcza? ezen szokatlan szarándoki ruházat?
BERÉNYI
: A' végre, fiam: hogy téged' meg-szabadíttsalak, és
azzá tegyelek, a'-minek lenned már régenten kelletett.
JOLÁNTA : Engem' meg-szabadíttson? - Tudgya tehát ---
BERÉNYI : Szórúl szóra mindeneket. Amott a'
sürüben Tétényinek maga' szájából hallottam
gonoszságinak nyilvános meg-vallását. - Tüzes menny-
dörgö! - Te tölled a' Koronát el-rablani? az én
véremtöl? az én Unokáimtól? - Oh puruttya Nemzetség? -
Hogy én ama' meg-gyónását hallottam, valamint a' dühös
Oroszlán, elö-akartam-ugrani, ötet meg fojtani, és
szerte-széjjel szaggatni - De meg-mértéklettem magamat.
Tanácsosbbnak ítéltem: ha bírájának kezeibe juttatom.
JOLÁNTA : Jaj! Jaj! énnékem édes atyám!
BERÉNYI :
Mi lelt édes magzatom?
JOLÁNTA : Oda mindenem!
BERÉNYI : Mid veszett-el fiam?
JOLÁNTA :
Szerencsém! - Nyugodalmam!
[p 0308] BERÉNYI : Azért
jöttem: hogy mind szerencsédet, mind nyugodalmadat
viszsza-fordíttsam.
JOLÁNTA : Hogy-hogy
fordíthattya viszsza, midön mind azokat kezeim közül
újra ki-rángattya?
BERÉNYI : Mit beszélleszsz
esztelen? Én éretted boszszút akarok állani; pedig azon
árúlón, ki tégedet itten zárva-tart, ki a' fejedröl le-
rablotta a' koronát. Néked Királynénak lenni kelletik. Eleid-
is a' Koronát viselték.
JOLÁNTA : Istenem! El-veszek.
Le-térdelvén: Íme! le-térdelve esedezem Atya elötted:
hadd-el ezen fel-tételeidet. Minden szavaid körösztül-
döfik szívemet. Atya, ha nincs kö-szíved, engedgy-meg
Tétényinek. Ö az én Uram, pedig kedves, és szeretetemre
méltó. Én ötet a' Te kezedböl vettem magamnak. Oh
kéméld-meg édes Uramat.
BERÉNYI : Mit? Ö a' te Urad?
Lehet-é egy Gaz-ember Jolántámnak Ura? Ö tégedet meg-csalt;
engem' pedig ki-rablott. Ö nem Urad, hanem haramjád. Vesd-meg
ötet, és gyülöld.
JOLÁNTA : Az én töllem,
szerelmes édes Atyám! lehetetlenség.
BERÉNYI : Mit?
lehetetlenség?
[p 0308] JOLÁNTA : Igen-is
lehetetlenség, ha csak szívemet nem gyülölöm, mely ötet
ki-mondhatatlan-képpen szereti.
BERÉNYI : Hiszén
már ez rettenetes dolog. Szeretheted tehát azon semmire-valót?
Talán meg-kötött a' kan boszorkány? -- Jolántám! édes
leányom! édes egygyetlen-egygyem. Fogadd édes Atyádnak
javadra igyekezö szavait. Én téged a' bóldogságnak leg-
fölsöbb lépcsöire akarlak fel-vezetni. Tégy te-is engemet,
a'-mennyire tölled ki-telhetik, bóldoggá. Én se nem
nyughatom, se pediglen addig meg-nem-halhatok, még téged a'
Királyi székben, a' Korona alatt, nem látlak. Néked
Királynénak kell lenned.
JOLÁNTA : Igen-is annak; de
Pünkösdi Királynénak, kinek böcse három napig tart; az-
után böcstelenebb a' ki-csapott kurvánál. Nálam a'
Böcsület többet ér, mint ama' Pünkösdi Királynéság.
BERÉNYI : Oh nem Pünkösdi, édes Leányom. Te Kún-
Lászlónak valóságos hitesse, és Magyar-országnak igazi
Királynéja lészel. Hagygy-fel azon csalárdival édesem.
Fogadgy szót. Hadd-el Tétényit. Íme arra-is reá adom
magamat: hogy Tétényinek-is jó dolga légyen. Csak hadd-el
ötet, és Atyádnak szavát fogadgyad.
JOLÁNTA : Ez
lehetetlenség.
)303 BERÉNYI : Aszszony! a'-mit
mondok azt cselekedd: avvagy én kétségbe esem.
JOLÁNTA
: Lehetetlenség édes Atyám!
BERÉNYI : Tehát én az
átkozott haramjának szívén körösztül-hajtom kardomat,
minek-elötte házának lépcsöjére felemeli mlábait.
JOLÁNTA : Oh nagy irgalmú Isten!
BERÉNYI : Jöszte
a' kastélyba édes Leányom. Ékesítsd-fel ottan magadat minden
kíncseiddel. Hadd lásson a' KIrály. Néked az Országban
leg-híressebb szépséged. A' Királynak kedvébe juthattsz.
Szép a' Király-is, a'-mellett fiatal. Te ötet bizonyossan
szeretni fogod. Jöszte édes Jolánám.
JOLÁNTA :
Soa- édes Atyám! soha. Készebb vagyok meg-halni, mint
Tétényimtöl el-állani.
BERÉNYI: El-taszítván
Leányát : Félre puruttya Nemzetség. Inkább halva lábom
elött, mint annak karjai között élve lássalak. Annak karjai
között: ki mind lányomat, mind böcsületemet, haramja
módra, el-rablotta töllem. Nagy méreggel eleibe-állván
Leányának: Oh hogy én ezen férget el-nem-tiportam az-
elött, midön lábaimnál fetrengett. Veszszen-ki
Tétényinek neve a' böcsületes Nemes embereknek neveik
közül. Ne lássa gyermekeit, és unokáit. Jószága
kézrül-kézre hurczoltasson, és ezer részre szakadgyon.
[p 0310] JOLÁNTA : Atya! egy böcsületes emberre
mondod kegyetlen átkaidat.
BERÉNYI : Tudni-illik arra,
kibe bolondúl bele-szerettél.
JOLÁNTA : Oh szeretem
ötet igen-is. És, hogy ö az én Uram, abban kevélykedem.
BERÉNYI?: Földre taszítván Leányát : Véred
gyalázattya. El-megy a' Kastélyba.
JOLÁNTA:
Térdjére állván : Irgalmas Isten! viselly gondot reám.







