DUGONICS ANDRÁS: JELES TÖRTÉNETEK. MÁSADIK KÖNYV. 0039


BUZILLA : Hová édes fiam hová? Az Istenre kérlek, maradgy még ma Budán.

ISTVÁN : Édes Anyám! Ez lehetetlenség!

BUZILLA : Lehetetlenség?

ISTVÁN : Kötelességemben áll: hogy el-mennyek.

BUZILLA : Kötelességedben áll? Van-é annál nagyobb, mellyel Szüléidhez le-köteleztetel: hogy azoknak akarattyok szerént járj?

ISTVÁN : Van igen-is. Ugy mint az atyai kötelesség - Nem csak maga Mária, hanem két gyermekeim-is várakoznak utánnam. Oh gondold-ell csak édes anyám, minö régtöl fogva nem láttak. A' szem-pillantásokat-is olvassák.

BUZILLA : Hát László fiadat, ki itt a' várban vagyon, meg-nem-látogatod leg-elöl? Mért nem tudakozúdol erröl leg-kissebbet-is? Ez pedig néked törvényes fiad.

ISTVÁN : Anyám! minden fiú, ki az én véremböl veszi eredetét, nékem törvényes fiam.

BUZILLA : Oh István! csak így tudod tehát mind az Isteni, mind a' világi törvényt?

ISTVÁN : Meg-ne-botránkozz szavaimban édes anyám. Hallyd tehát intézetemnek velejét - Ime László-fiam él. Kezetekben vagyon. Ügyellytek reája. Légyen ö a' Magyar-koronának örökösse. Kérjétek-el a' Székes-Fehérvári templomból a' szent koronát. Tegyétek [p 0040] ennek fejére ( Szent Istvány-királytól fogva a' szent Koronának örízete egész Imre-királynak idejéjig; az-az: 1198-dik esztendeig Székes-Fehér-váratt az oda való Prépostnak gondviselésére vala bízva, ki az-után, Káptalannyából egygyet választott, kinek hitelére bizta anak örizetét, és ezt Korona-örnek-is nevezte. Ezt bizonyíttya Carthuics, ki szent Istvánnak életét le-írta, és az akkori örrül így beszéll:

- "Mercurius, ki a' papi rendben a' Szeplötelen Szüz kincsének örrje vala" Mivel pedig Imre-király maga Testvérjével Andrással (ki ugyan csak király-is léve) naygy viszontagságokban élne, akkori Székes-Fehér-vári Prépost, látván ennek nem jó végét, szabadságot kért a' Szentséges Pápától, hogy a' Korona örízetét másra bízhatná. Erre Innocentius Pápa néki így felelt:

A' Székes-Fehér-vári Prépostnak G. A' te kérésed által nyilván lett az Apostoli székünknél: hogy, mivel a' Székes-Fehér-vári templomban némely Tisztség, mellyet örrnek neveznek, és te hozzád tartozik, fel-légyen állitva, kinek szorgalmára, és gond-viselésére vannak bízva azon templomnak ékességei és kiváltságai a' királyi koronával egygyütt. Te azt más alkalmatos Személyre akarod bizni, ne- talántán az örrnek tudatlansága, vagy hivtelensége, avagy szorgalmatlansága miátt valami kárt vallyon a' Templom, avagy az Országnak dicsösége a' korona miítt valami képpen meg-sértödgyön. Kévánván tehát a' Templomnak kárját meg-elözni, és a' te Igazságodat fen-tartani: hogy azon Örri Tisztséget, éppen a'-mint a' te jussodban vala, más valami alkalmatos Személyre ok-vetetlenül bízzad, Apostoli hatalommal néked szabadságot adunk. Költ Lateránumban.

E' vólt talán azon alkalmatosság, mellyel az Ország a' korona' örizését a' Papi rendtöl el-vette, és azt a' Világi emberekre bízta. Imre, igen tartván András- öcscsének tüzes elméjétöl, fiát, harmadik Lászlót, három esztendös korában meg-koronáztatta. Imrének halála után Lászlónak annya Constantia a' gyermeket a' koronával egygyütt Austriába vitte: (ezt órrolta talán-meg a' Prépost): holott a' Kis király nem sokára meg-hólt, és András üle a' székbe. ) Akkor osztán: kinek mi gondgya reám? Ellemben: lásd, édes anyám, ama két Leán-vári gyermekeimet. Semmi Uradalomra nem támaszkodhatnak. Születésekben (az emberek' [p 0041] okoskodása szerént semmi érdemjek: és csupán ezért szerencsétlenebbek László-fiamnál. Egy lélek sincs, ki öket gyámolítaná. Meg-vettetnek az egész Országtól. Széles e' világon nincs egy valaki, ki öket böcsületessen éltetné, és tisztességessen fel-nevelné, hanem csupán én. Édes szerelmes anyám! édes Mindenem! néked érzékeny, nemes, és valósággal magyar szíved vagyon. Mond-meg ezen magyar szívedre: el-hagygyam-é azokat? ne siessek-é hozzájok?

BUZILLA : Fiam! Fiam! igen szívemre szóllasz, és viszsza élsz azon hatalommal, mellyel, tudod, szívemet meg-gyözheted. Fiam! az Isten' szerelmére kérlek: szánd- meg édes anyádat. Én egy nyomorúlt aszszony vagyok ezen állapotban, noha királynénak tartatom az egész világtól.

[p 0042] ÖTÖDIK RÉSZ.

Istvánnak éles Esze.

Alig hogy könyvei ki-nem-csordúltak a' könyerületes-szívü királynénak, midön elöbbeni szavait ki-ejtette. Mind- azon-által meg-gyözte mostanában érzékenségét: mivel Árvait a' Királytól ki-jönni, és feléje iparkodni látta. Amazok ugyan, egy mellékes szobába zárakozván, abban törték leg-inkább fejeket, miként lehessék Istvánt Bátori Máriának szerelméröl le-verni. Úgy-is tettszett: mintha azon módokból egygyet fel-talált vólna. Ezt a' Király Buzillának meg-akarja-vala-jelenteni. Ugyan e' végre jöve-ki, és így szólla a' Királnéhoz

ÁRVAI : A' Király ö-nagysága kéri: hogy egy-pár szóra hozzá-menni méltóztasson nagyságod.

BUZILLA : Tüstént ott leszek. Hanem, édes Lelkem Istványom! én minden tehetségemet arra fordítom: hogy édes atyádat meg- engesztellyem. Tégy te-is arról, hogy ötet fel-ne- háborítsd. Maradgy Budán édes lelkem fiam. Úgy-é meg- maradsz? Úgy-é édesem?

MIdön ezeket mondotta Buzilla, mind szívének olly érzékenségével, mind ábrázattyának olly kellemetes vonásaival ejtette a' szavakat: hogy akár- minö kövé-keményedett szívet meg-lágyíthatott vólna. És noha végtére Istvánnyának [p 0043] orczáját meg- veregetné, és szemeivel még többet szólana, de fel-se- vette szavait, hanem annyának el-menetele után, ezeket mondotta

ISTVÁN : Nékem sincs tehát semmi dolgom Budán.

ÁRVAI : Méltóságos Herczeg!

ISTVÁN : Még is itt vagy? Mi kell?

ÁRVAI : A' Király küldött Herczegségedhez.

ISTVÁN : Az én tayám?

ÁRVAI : Igen-is. Kálmán Urunk.

ISTVÁN : Csudálatos dolog. Más atyák magok szóllanak fiokkal, ha velek egy födél alatt vannak.

ÁRVAI : Azért küldött ö Nagysága ide...

ISTVÁN : Igaz bizony. A' király tehát?

ÁRVAI : Az igen-is.

ISTVÁN : Soha bizony roszszabb követet nem küldhetett, de ki-se-gondolhatott vólna.

ÁRVAI : Uram! Ennek okát-is.

ISTVÁN : Talán nem tudod? Mindgyárt meg-mondom. Ha a' Te követséged méz, te azt meg- keseríted; ha pedig magában-is keserö, akkor epévé, és méreggé változtatod.

ÁRVAI : Uram! meg-érdemlettem- é?

ISTVÁN : Ha meg-érdemletted, fizzetesd-ki magadat: adósságid ne legyenek. Ha pedig meg-nem-érdemletted -- Hiszen téged' Árvainak hívnak.